Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Új S-osztály teszt: elválasztja a lényegest a lényegtelentől, a létező legmagasabb fokon

2021. május 10. - Várkonyi Gábor Autóblog
Elválasztja a lényegest a lényegtelentől, a létező legmagasabb fokon.

183594333_242126771036945_998547028148680261_n.jpg
Egy új S-osztály tesztje ünnep. Különleges alkalom. Hálával, alázattal és tisztelettel illik közelíteni és ennek megfelelően celebrálni egy ilyen eseményt. Nem, nem a 62 milliós ára, vagy a státusza miatt. Az S-osztály minden egyes generációja az aktuálisan megvalósítható legmagasabb szintet jelenti biztonság, kényelem és technika szempontjából. Aki annyit ért meg ebből, hogy minek ilyen bonyolult autót csinálni, meg mi fog ebből működni mire 15 éves lesz, annak teljesen felesleges tovább olvasnia. Nyilvánvalóan nem neki szól ez.

Aki arra kíváncsi, hogy tartja-e meghatározó pozícióját a svábok aktualizált luxuslimuzinja az autózás horizontján, annak megkísérlem elmondani, hogy 1000 kilométer után mit érzek fontosnak az autóval kapcsolatosan, és miért lett olyan, amilyen.

184122463_242874764295479_6832214173253684477_n.jpg
Minden S-osztály lenyomata volt annak a kornak, amelyben bizonyítania kellett. Az időszakra jellemző gazdasági, társadalmi, geopolitikai trendek egyaránt alakították azt, amit a stuttgartiak ki akartak fejezni adott pillanatban, úgy, hogy a felhasznált technika évtizedekre pályára állította utána az autóipart, miközben az újítások szivárogtak le a kisebb,megfizethetőbb autókba.

Olyan világot élünk, ami ez utóbbi gyakorlatot is megkérdőjelezi. Ma általános percepció, hogy az autóipar "tohonya", a tech cégek meg gyorsak, a hardver másodlagos, a szoftver meg minden. Ebben a környezetben pokolian nehéz úgy definiálni a tervezési szempontokat, hogy öncélú játszadozások, túlbonyolítottság és a trendek után való rohanás ne kísértse meg a döntéshozókat. Az S-osztállyal amúgy sem rohanunk semmi után.

A fókuszáltság a lényegre, úgy, hogy közben új távlatokat is mutasson, – hiszen ez elvárás ettől a modelltől –, rengeteg vitát generált házon belül is. Itt eszembe jut ez a tavaly nyári írás.

Amikor megláttam az első képeket az autó belsejéről, én is kicsit csalódott voltam. Megadták magukat a tablet trendnek, és követők lettek, vezetőkből. Így okoskodtam. Pár nap után be kell látnom, hogy nem lehetett más megoldás. Két okból sem. A közönség változik. Az európai vevők 60 körüliek ebben a szegmensben, és egyre kevesebben vannak arányaiban, miközben a kínai vevők 40-esek és újgazdagok. Vannak márkák, amelyek teljesen meghajolnak, és ki akarják szolgálni ennek a körnek minden igényét, és vannak márkák, amelyek méltósággal viselik a hagyományokat és a jó ízlést, miközben értelemszerűen oda kell fordulniuk azok irányába, akik a pénzt hozzák a konyhára. Karaktere annak van, aki mer irányt mutatni, nem annak, aki biztosra megy, és a vevőket kérdezi meg arról, hogy mi tetszik nekik.

Be kell vallanom, hogy a konzervatív felfogásommal én a barokk kastélyt, az "öreg pénzt" ízlésesen megtestesítő elődmodell esetében éreztem azt, hogy a csúcsra ért minden. Idegenkedve, de érdeklődve ültem bele a minimál építészet jegyeit viselő, nagyon techi hangulatú W223-ba. Meg akartam érteni, és most is azon vagyok, hogy megértsem, mi változott, és miért változott meg a felfogás ebbe az irányba.

A gyártás egyszerűbbé és olcsóbbá tétele bizony a Sonderklasse esetében is ott van, mint szempont, ezt egyszerűen nem lehet letagadni. A kapacitív érintőgombok alkalmazása a régi, jól bevált megoldások helyett például egy visszalépés számomra a mindennapokban, de tudom, hogy nem vezet el út e mellett. Az sem fejlődés, hogy már ezen a szinten is teret nyer a csomag alapú extra lista, mert a gyártás felfoghatatlanul bonyolódna, ha úgy folytatódna minden, mint eddig. Ezzel nagyjából véget is ért a kritikám, és ez sem kritika igazából, hanem egy szükségszerűsége az autóipar fejlődési irányának.

A külső esetében az elődhöz képest visszafogottabb, nyújtottabb, barátságosabb formák dominálnak. Már a W222 sem volt egy kifejezetten elrettentő autó, de nagyon prezens, nagyon tekintélyt parancsoló volt a megjelenése. Az aktuális S-osztály mintha igyekezne palástolni azt, amit tud, és szerénykedne egy cseppet. Mindenki látja, mindenki tudja, mindenki érzi, hogy ő a legnagyobb ragadozó a szavannán, de kicsit lenyírta a sörényét, kicsit kevésbe terpeszt, kicsit nyugodtabb. Elég csak megnézni a "signature light", a nappali menetfény üzenetét. Ezerből meg lehet ismerni az előző, nagyon markáns vonalát. A mostani megbújik.

A 0,22 Cw érték szenzációs, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a 2 tonna feletti, 435 lóerős autó 8 liter körüli fogyasztással megelégedjen 130-as tempónál. Az S 500 4matic mostantól soros, hathengeres motorral van ellátva, a két henger hiánya az eddigihez képest tényleg semmilyen gyakorlati hátránnyal nem jár. Kompresszor segíti az alsóbb tartományban az azonnali nyomaték érkezését, turbó veszi át a stafétát később. 4,9 a gyorsulás. Ha ez bárkit érdekel. 9 sebességes váltó tökéletes puhasággal, teljesen észrevétlenül kapcsol. Az autót semmi sem zökkenti ki a sztoikus nyugalmából. Semmi. Nincs az az úthiba, ami megdobná, vagy amit átadna az utasoknak. Nincs az az időjárási körülmény, az a forgalmi helyzet, vagy az a vezetési hiba, ami gondot okozna.

Egy S-osztálytól nem vár el senki kimagasló agilitást, mégis, ebben a kérdésben is maradandót alkottak. Nem kell vele gyorsan menni. Nem izgat, nem teszi alád a lovakat, nem birizgál ezzel. A másik oldalon, cseppet sem hatódik meg attól sem, ha tiporják. Az opcionális 4 kerék kormányzás az alkatát meghazudtoló manőverezhetőséget biztosít neki, legyen szó alsóbb sebességtartományokról, parkolásról, vagy hosszúra húzott autópálya kanyarokról, esetleg szűk szerpentinekről. A visszajelzés mindig pontos, de nem tolakodó, küzd, hogy kívül tartson minden kellemetlenséget, de szolgálatkész az eszement sebességek esetében is. Ahhoz, hogy ez a hatalmas limuzin elkezdje egy minimális szinten tolni az elejét, olyan dolgokat kell csinálni közúton, amihez keveseknek lesz bátorsága az árának a tudatában, és a jogosítványának a védelmében. Röviden: a hardver sziklaszilárd alapokon áll. A konkurencia komfortban, hangszigetelésben, szuverenitásban egy teljes ligával van lejjebb, és ebbe nyugodtan bele lehet érteni az angol nemeseket is. Próbáltam mindent, ennek tudatában állítom, hogy senki és semmi nem ér fel az S-osztályhoz, ha autóként kell megmérettetnie magát.

Meglepődünk ezen? Nem. Elvárás. A konkurencia sem alszik, ott sem tehetségtelen mérnökök ülnek, maradandót alkotni, kiemelkedővel szolgálni ebben a tekintetben egy piszok nehéz ügy. Sikerrel abszolválták.

Hatalmas hiba lenne ugyanakkor azt gondolni, hogy a klasszikus autós szempontokra lőtték el minden puskaporukat a Mercedesnél. Azzal az élménnyel gazdagodva, amit az elmúlt közel 1000 kilométerben kaptam, még jobban dühít néhány kritikus hang, ami az autó bemutatását kísérte a hazájában. Miért belsőégésű még a motorpaletta, miért "csak" egy autó ez... Ilyen, és ehhez hasonló hangokat lehetett hallani. Nem a szaksajtóban, hanem politikai kommentátoroknál. Az S-osztály bemutatása ugyanis össztársadalmi esemény Németországban. Még egy olyan modell van, amihez hasonló módon állnak, és mindenkinek kell valamit mondania róla: a Golf. Ez a két autó a német autóipar, és ezáltal a német gazdaság két olyan emblematikus terméke, ami meghatározza, hogy temetik, vagy éltetik saját magukat.

A Mercedes az EQS bemutatásával kifogta a szelet a hápogók vitorlájából, miközben az S-osztály esetében az idei év végétől kapható lesz a 100 kilométeres hatótávú plug-in hibrid verzió is, dízel fronton pedig a világ legjobb öngyulladós motorja továbbra is része maradt a palettának. Minden igényre van megoldás.

Az autó remek fogadtatása egyébként visszatükröződött a Daimler kimagasló első negyedéves eredményében. Ennyit a károgókról. A topmodell egyébként a teljes profit közel feléért szokott "felelős" lenni, elég gyakran. A fontossága megkérőjelezhetetlen.

A digitalizáció, a kezelhetőség az eltérő vevőkörök különböző megközelítéseinek a kibékíthetősége legalább akkora, ha nem nagyobb kihívás volt, mint szimplán megcsinálni a "világ legjobb autóját".

Én tökéletesen boldog voltam az eddigi megoldásokkal, szerintem az előd is mérce volt a nagyon komplex szolgáltatások egyszerű kezelhetőségével. A tabletes megoldás más megközelítést igényel, de soha nem éreztem magam elveszve, túlterhelve, felidegesítve helyzetek menedzselésével. Slank, átlátható, a lényegre redukált, de így is elképesztően szerteágazó szolgáltatások, beállítások, multimédia ügyek gyakorlás nélkül érthetőek és használhatóak.

Érződik, hogy nagyon nagyon sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy mi segít valójában, mi gátol, és mi idegesít felhasználókat. Semmi sem öncél. Semmi sem tolakodás. Tiszteletben tartja az időmet, és nem akar kioktatni, vagy állandóan okosabban tűnni, mint én, miközben nincs olyan kívánság, amit ne tudna teljesíteni. Lávaköves masszázst akarok, vagy fűteni szeretném a felületek hátul? A 4D hangzás intenzitását szeretném állítani, vagy az illatosításét? Mindent meg lehet találni, egyből. Hihetetlenül nagy dolog. Elképesztő munka lehet mögötte.

A navigáció, kombinálva az augmented reality-vel új távlatokat nyit. Az útra vetít mindent, nyilat, pontot, bármit, megjelöli a sávot, ahová be kell sorolni, pontosan. Gyors, nem gondolkodik, nem bénázik, profi az egész.

Level 3 önvezetés Németországban ettől az évtől engedélyezett., de csak 60-ig. A Level 4 engedélyezésén dolgoznak. Vannak konkurensek, akik a Level 2-t hazudják önvezetésnek, csak hogy be tudjuk lőni, ki hol tart.

A fényszóró technika külön kifejtést érdemel: videó

Semmi, ehhez foghatót nem láttam még élőben működni. Vannak nagyon fejlett rendszerek, de ez mindenen túltesz. Három körrel.

Hifi ügyben is nyugodtan mondhatom, hogy a 30 hangszórós Burmester az eddigi legjobb rendszer, amit élvezhettem széria autóban.

Naphosszat lehetne sorolni, mi mindenben alkotott maradandót a Daimler az új Sonderklasse esetében. Én most nem a technikai felsorolást választottam. Egyrészt, a lényeges dolgokat posztoltam korábban. Másrészt, azt gondolom, hogy a kontextust értelmezése talán még fontosabb is. Egy szuverén, érett, szinte tökéletes terméket alkottak meg, amely érti az idők szavát, ahol kell, követi, de kiforrott, magabiztos karakterrel vezetésre termett. A hatása alatt vagyok, most is, köszönöm a lehetőséget, ez a harmadik generáció, amit aktív pályafutásom alatt tesztelhettem új autóként, egyszer sem okozott csalódást, de mindig kérdés volt, hogy hova lehet ezt még fokozni. Hát, lehetett. Nem is kicsit. Gratulálok ehhez a meghatározó autóhoz Stuttgartnak.

184280495_242874860962136_5846376411675327963_n.jpg

184533078_242875137628775_4110491778198018964_n.jpg

184067227_242875290962093_1527583744050891255_n.jpg

183858720_242875037628785_5688202108441633920_n.jpg

183718971_242874950962127_5911474184879991286_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://varkonyigabor.blog.hu/api/trackback/id/tr2816527714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása