Vannak autók, amelyeknél az "understatement" a DNS meghatározó része, és vannak autók, amelyek úgy tudnak többet mutatni magukból, totál hétköznapi alapokra építve, hogy végig a jó ízlés határain belül maradnak, mégis markáns névjegyet tesznek le az asztalra.
A jelenlegi zászlóshajója a Volkswagen márkának, a "klasszikus" limuzin vonalon az Arteon. A Touareg a márka igazi és megérdemelt presztízs modellje, amely bármelyik prémium gyártó termékével felveszi a versenyt a kategóriában. Korábban a Phaeton is ezt a szintet képviselte, másfél lépcsővel az Arteon felett, 20 évvel ezelőtt az akkor megoldható műszaki tartalom csúcsát jelentette. Más szelek fújnak, még egy ilyen nekifutás a jelenlegi körülmények között biztosan nem lesz, és az autózás is radikálisan más irányba mozdult, máshogyan fogalmazzák meg ma a luxust és a műszaki kihívást, mint az ezredfordulón.
A Passat fölött pozicionált "szép Passat" az a koncepció, amivel a Phaetonnal ellentétben pénzt is lehet keresni, ugyanakkor nem elvárás vele szemben, hogy technológia értelemben új távlatokat nyisson, és "beragyogja" a márka palettáját valami olyannal, amit más, hasonló gyártók nem tudnak felmutatni.
A tesztautó egy klasszikus kétliteres turbó benzines motorral jött, fronthajtással, DSG-vel. Az euro 6 legfrissebb előírásai ezt az egyébként erős és finoman húzó erőforrást is xanaxra tették egy kicsit, a korábbi éberség és tettrekészség csak sport módban fedezhető fel, némi ideges váltogatással kísérve, D-ben inkább andalogni szeret. A meglepően kényelmes futóművel ez egy harmonikus elegy így, a Passathoz képest sokkal közvetlenebb és több visszajelzést adó kormányzással egy szuverén GT autó képe bontakozik ki.
Nem értettem, mitől hasít ekkorát a bal sávban az autópályán éjszaka, szinte ugráltak le előle a drágább autók is, aztán rájöttem, hogy az alsó LED csík, ami a nappali üzemmódban a képeken látható módon a fényszórónál véget ér, éjszaka "összekötődik" a hűtőrácson keresztül húzott csíkkal. Látványos, de kicsit "Zubehör" jellegű.
Két dolog zavart egész héten: az egyik a tapadás kérdése, nem kell nagy gáz, meg sport állás ahhoz, hogy induláskor visítás formájában búcsúzzon az aszfaltra szánt nyomaték egy része. A másik a VW mostanában ingadozó minőségérzetének a kellemetlen része. Időnként nyöszörgő műszerfal, nem teljesen tökéletes illesztések, szélzaj a tükörburkolat felől, egy csomó márkánál ezek beleférnek, mert tényleg nem zavaró mértékű pontatlanságok voltak, de Wolfsburgból nem ezt szoktuk meg. Spórolni kell, tudjuk, a nagy forradalomra.
A lapos tető és a sportos forma ellenére a használhatóságról nem feledkeztek meg, ez azért szintén márkaidentitás és érték kérdése. A helykínálat, az ergonómia, a üléskényelem, a hangszigetelés példás. A keret nélküli ablakok mellett ez nem egy magától értetődő kérdés. Az 5 ajtós megoldás még praktikusabb is mint egy szedán Passaté, aminek sajnos nem lesz folytatása.
Konkurencia? Nem igazán van, illetve nem pont ebben a formában. A hagyományos limuzinok/kombik egyébként is kezdenek teljesen kikopni a kínálatból, ha a nem prémium márkát nézzük. A Peugeot 508 hasonlóan dizájn orientált autó, de helykínálatban nem tudja felvenni a versenyt az Arteonnal, az Insignia viszont ebben a diszciplínában összemérhető vele, ugyanakkor közel sem ennyire "exkluzív".
Hogy a Shooting Brake vagy ez? Ízlés kérdése. Én talán inkább ezt kérném. Öröm, hogy van gyártó, amely nem hanyagolja az "autó formájú autó" kategóriát. A 4motion-ra befizetnék, hatalmas tetőablakot pedig semmiképpen nem hagynám ki!
