Az elmúlt hetek elképesztően intenzívek voltak programok, kötelezettségek és munka szempontjából, biztosan észrevettétek, hogy bármennyire is szeretek nektek írni, messze nincs időm arra, hogy egyenletes mennyiségben tudjam űzni ezt a cégvezetés, konferenciák, rádiózás, utazások és minden egyéb mellett. Van, amikor kreatívabb és inspirálóbb időszak van, és van, amikor csak azért, hogy írjak valamit, inkább nem ragadok billentyűzetet.
Az elmúlt hetekben nagyon sok behatás ért, mert abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy iparágon belüli, és iparágon kívüli szereplőkkel egyaránt is részt vehettem olyan rendezvényeken, ahol sok feldolgozni való gondolattal gazdagodtam. Vendégeskedtem publikus és nem nyilvános rendezvényeken, autómárkáknál, kereskedőknél, logisztikai cégeknél, beszállítóknál, pénzügyi szolgáltatóknál. Mindegyik beszélgetés vagy konferencia középpontjában más és más szempontból vizsgálva, de mégiscsak az autóipar volt a központi szereplő, a boncolgatás, találgatás, elemzés tárgya. Olyan időszakban élünk, ami kiapadhatatlan forrást nyújt arra, hogy lamentáljunk, felkészüljünk, rizikót analizáljunk, jövő üzleti modelljét keressünk, motivációt gyűjtsünk a változások megértéséhez és előnyünkre fordításához. Még akkor is, ha ez sokszor nehéz a tények tükrében.
A változások pedig fundamentálisak lesznek, és talán azért is sokasodott meg a megkeresések száma az elmúlt időben az amúgy is sűrű beosztásomhoz képest, mert most már tényleg nincs olyan szereplője az iparnak, legyen szó bármelyik területéről az értékláncnak, ahol ne éreznék, hogy semmi sem lesz már olyan, mint 1-2 éve, és a változás tempója egyértelműen ütemet váltott.
A belsőégésű motoros autózást 2-3 éve kiszervezték alólunk. Ezt most már az is látja, aki reménykedett abban, hogy még lesz némi józanság a kérdésben a következő időszakban. A váltókat rég átállították, és nem fognak visszaállni, legalábbis Európában a kérdés eldőlt, és ezzel kezdenie kell valamit annak, aki a játékban akar maradni. Euró tízmilliárdok mozdultak meg annak érdekében, hogy a szabályozói környezetnek megfelelő modellpalettával és üzleti modellel vágjanak neki a gyártók egy megváltozott üzleti környezetnek és vásárlói elvárásnak. Lejárt annak az ideje, hogy lamentáljunk azon, hogy van-e értelme ennek környezetvédelmi szempontból, vagy ökonómia szempontból. Ez a hajó elment, a jövő invesztícióit nézve beszállítói oldalon, a modellpalettát nézve gyártói oldalon, és a kereskedelmi modellek átalakulását nézve kereskedelmi oldalon, valamint az infrastruktúrába öntött milliárdok tükrében "hobbiból" beszélgethetünk arról, hogy mekkora vakvágány lesz ez, vagy mekkora siker, de ha az üzletember énemet veszem elő, és végső soron ez a "legfontosabb" énem a napi életben, akkor a "szerelem" és a hideg üzleti racionalitás kérdést ki kell békítenem egymással.
Az autóipar bizonyos kérdésekben ugyanolyan klasszikusan fog működni, minden híresztelés ellenére, mint eddig. A hajtás váltás nem jelent paradigma váltást minden téren. Azt az önvezetés fogja egyedül elhozni, és addig még rengeteg időnk van. Akkor lesz az a pont, amikor én kénytelen leszek befejezni a klasszikus üzleti tevékenységemet, mert abban a világban autós fejjel és szívvel gondolkodva tényleg nem lesz már az égvilágon semmi, ami érdekelne.
Addig viszont még nagyon sok áram fog átfolyni a töltőkön. Minden komoly változás, minden komoly átrendeződés félelmetes. Én megértem azokat, akik félnek, főleg úgy, hogy sok szempontból ránk erőltetettnek hat számos olyan dolog az új világban, amiről már sokat írtam az elmúlt években. Azokat is megértem, akik szerint a szakmánkban lévő szenvedély egy része termék és kiszolgálás szintjén is el fog veszni. Azt is megértem, aki az új ügyfelek mozgatórugóit nehezen tudja magáénak érezni. Itt az ideje megszokni a helyzetet, adaptálódni hozzá, és új üzletet építeni, pontosabban újra feltalálni azt, ami szenvedélyt visz az autózásba. Lehet, hogy máshogyan keretezve, más történettel elmesélve, más szögből megvilágítva. Miután eldöntöttük, hogy kiköpjük vagy lenyeljük a gombócot, tartsuk magunkat a döntéshez, és hozzuk ki a legjobbat abból, ami előttünk áll.
Van esély arra, hogy nemzetgazdasági szinten is nyertesei lehessünk ennek az átalakulásnak, és nem csak kereskedelmi szinten nyissunk új fejezetet. Használjuk ki.
Ez a pár gondolat első sorban azoknak íródott, akik napi szinten ebben az üzletágban tevékenykednek, és még nem érzik világosan az irányokat. Most még kavarog a por a rombolásból. Le fog ülni, tisztán fogunk látni, és azt is világosan fogjuk érzékelni, hogy mit kell építeni a romokon. Hajrá!