Néhány órát élt a remény. Európa tegnap este úgy döntött, hogy kiszáll a játékból, és átadja magát a csökkentett mobilitás, a luxussá váló autótulajdonlás, és a totális klímamegmentés utópisztikus gondolatának. Kerül amibe kerül.
Gazdaságunkra, életünkre, jólétünkre nézve súlyos következményei lesznek ennek a döntésnek. Egyetlen egy út létezhet, minden egyéb tiltva lesz 2035-től az autózásban. Csak a villany, árnyalatok, kompromisszumok, alternatívák nélkül.
Hamarosan megtapasztalhatjuk a kubai utat. Végtelenül szomorú ez, és rettenetesen csalódott vagyok, bár semmi rendkívüli nem történt. Pontosan erre lehetett számítani.
Képzeld el, hogy zenész vagy, és az eddigi életed arról szólt, amióta az eszedet tudod, hogy tökéletesítsd a zenei tudásod, azt, ahogyan játszol a hangszereden, ahogyan egy zenét írsz. Ez tart életben, ez a szenvedélyed, ez tesz boldoggá. Ebben nem érzed magad magányosnak, itt teljesedsz ki, ezen keresztül kommunikálsz a világgal, ez az identitásod, és ebből is élsz meg. A zenén keresztül nézed a világot, a zenén keresztül határozod meg önmagad.
A zene az egyetlen közeg, amiben feloldódsz, ami flow élményt ad, ami gyógyít, ami tölt, ami bensőséges és mély érzéseket közvetít. Dobolsz, zongorázol, hegedülsz, kottát olvasol, zenetörténetet tanulsz, elmélyedsz abban, hogy a szenvedélyedben osztozókra milyen hatással van a saját mániájuk. Hogyan élik meg ők azt az zenét, ami neked is örömet okoz. Amikor találkozol valakivel, aki olyan mint te, akkor fél hangból is tudjátok, mi köt össze, és órákat, napokat tudtok beszélni a zenéről, akkor is, ha egy közös zsánert sem tudtok találni.
Nem tudod elképzelni, hogy enélkül a drága kincs nélkül, ami végtelen örömöt okoz számodra, lehet színes és szép az élet. De helyettesíts be tetszőleges szép, életre szóló szenvedélyt. Festészetet, írást, alkotást, bármit.
Aztán egyszercsak valaki úgy dönt, hogy nagyon pazarló ez a sok zene a világban, nem kell ennyi feleslegesen legyártott hangszer sem, a kotta is idejét múlt, és van még 12 éve annak, aki ezt a hóbortot szeretné űzni. Utána rendeleti úton csak szintetizátor lesz, diszkussziónak nincs helye. Minden egyéb be lesz tiltva, addig pedig rommá lesz adóztatva, szóval 12 évnél korábban sorvad el a hegedűkészítés, meg a zongora hangolás is.
Igaz, hogy a szintetizátor is ad ki hangot, de neked a zene ennél sokkal több. Tudod, hogy nincs mit tenni. Döntöttek. Villanyszintetizátor lesz, és pont. Minden más eretnekség, és üldözendő dekadencia.
Ma így érzem magam, miután az EU minden józan érvet negligálva kinyírta az én hangszerem. 12 évem maradt, sorvadó kínálat mellett élvezni még azt, ami jön az autózásban. Utána jönnek a szintik. Sírni van kedvem.
Ennek gazdasági aspektusaira ki sem térek. Nem ide tartozik.
Gyászolom az életem játékát. Az örömöm forrását.
Képzeld el, hogy zenész vagy, és az eddigi életed arról szólt, amióta az eszedet tudod, hogy tökéletesítsd a zenei tudásod, azt, ahogyan játszol a hangszereden, ahogyan egy zenét írsz. Ez tart életben, ez a szenvedélyed, ez tesz boldoggá. Ebben nem érzed magad magányosnak, itt teljesedsz ki, ezen keresztül kommunikálsz a világgal, ez az identitásod, és ebből is élsz meg. A zenén keresztül nézed a világot, a zenén keresztül határozod meg önmagad.
A zene az egyetlen közeg, amiben feloldódsz, ami flow élményt ad, ami gyógyít, ami tölt, ami bensőséges és mély érzéseket közvetít. Dobolsz, zongorázol, hegedülsz, kottát olvasol, zenetörténetet tanulsz, elmélyedsz abban, hogy a szenvedélyedben osztozókra milyen hatással van a saját mániájuk. Hogyan élik meg ők azt az zenét, ami neked is örömet okoz. Amikor találkozol valakivel, aki olyan mint te, akkor fél hangból is tudjátok, mi köt össze, és órákat, napokat tudtok beszélni a zenéről, akkor is, ha egy közös zsánert sem tudtok találni.
Nem tudod elképzelni, hogy enélkül a drága kincs nélkül, ami végtelen örömöt okoz számodra, lehet színes és szép az élet. De helyettesíts be tetszőleges szép, életre szóló szenvedélyt. Festészetet, írást, alkotást, bármit.
Aztán egyszercsak valaki úgy dönt, hogy nagyon pazarló ez a sok zene a világban, nem kell ennyi feleslegesen legyártott hangszer sem, a kotta is idejét múlt, és van még 12 éve annak, aki ezt a hóbortot szeretné űzni. Utána rendeleti úton csak szintetizátor lesz, diszkussziónak nincs helye. Minden egyéb be lesz tiltva, addig pedig rommá lesz adóztatva, szóval 12 évnél korábban sorvad el a hegedűkészítés, meg a zongora hangolás is.
Igaz, hogy a szintetizátor is ad ki hangot, de neked a zene ennél sokkal több. Tudod, hogy nincs mit tenni. Döntöttek. Villanyszintetizátor lesz, és pont. Minden más eretnekség, és üldözendő dekadencia.
Ma így érzem magam, miután az EU minden józan érvet negligálva kinyírta az én hangszerem. 12 évem maradt, sorvadó kínálat mellett élvezni még azt, ami jön az autózásban. Utána jönnek a szintik. Sírni van kedvem.
Ennek gazdasági aspektusaira ki sem térek. Nem ide tartozik.
Gyászolom az életem játékát. Az örömöm forrását.
