Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

"A naivitásunk a kínaiakkal szemben, akik minden nyersanyagot birtokolnak, határtalannak bizonyult..."

2022. június 24. - Várkonyi Gábor Autóblog

Ezt két éve írtam: Kína szépen lassan átveszi az uralmat a járműiparban is.

Összefoglalva: Kína úgy tett, mintha minden erejét az elektromos autókra, és azok kizárólagosságára tenné, annak érdekében, hogy behúzza ezzel az európaiakat. Amikor az EU döntéshozói és gyártói mindent rá fognak tenni erre a lapra, akkor ütemet fog váltani Kína. A nyersanyag függőség nagyon súlyos lesz, eközben Kína elhozza majd a legjobb mérnökeinket, és esze ágában sem lesz kizárólagosan a villanyra tenni mindent. Szüksége lesz az európai tudásra belsőégésűek terén, hogy motorizálni tudja a fejlődő országokat. Két légy egycsapásra: az EU gyártói gyengék lesznek ahhoz, hogy kivédjék a kínaiak nyomulását az itteni piacon, és ahhoz is, hogy ott, ahol még évtizedekig meghatározó lesz a belsőégésű, lépést tudjanak tartani az újonnan jött konkurenciával. Kína lapjai jók. A mieink rosszak. 

Sokszor felmerül itt a kommentekben is, hogy miért nem tudja magát megvédeni az "autólobbi"... Erre is konzekvensen az a válaszom, hogy a dízelbotrány óta nincs ereje a szavuknak, a korszellem miatt pedig lapulnak. Lesz ami lesz. Azt is régóta mondom, hogy most már túl vagyunk azon a ponton, hogy vissza lehessen csinálni azt a rombolást, amit a szabályozók végeztek ezen a piacon. Most már a gyártók többségének jobb, ha az EU szépen végig finanszírozza a nagy "átállást".  

Ma szembe jött velem ez a cikk.

Dr. Helmut Becker jegyzi. A BMW korábbi vezető közgazdásza. Arra keresi a választ, amire itt is oly sokan: miért nem lázad a komplett európai autóipar az ellen a terv ellen, amiről mindenki, akik az iparban van, tudja, hogy nem megvalósítható adott határidőre, és az elvárt kizárólagossággal.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, idéz egy szakmabelit, aki név nélkül akart nyilatkozni, de az, amit mond, teljesen egybevág azzal, amit én is gondolok. Ezt a részt lefordítom:

"10 évvel ezelőtt, amikor nagyjából kezdődött a dízelbotrány, a a kormányok átverve érezték magukat az autóipar által, és azt mondták: innentől mi mondjuk meg, hogy fog kinézni a jövő, és mit kell fejleszteni. Méghozzá elektromos autót, és semmi mást. Ezzel egy időben deklarálták, hogy az elektromos autók teljesen tiszták, és ezt az állítást ma is fenntartják... Három nekifutással próbálták meg akkor az autóipar részéről elismert kutatók segítségével elmagyarázni a politikusoknak, hogy ez nem feltétlenül van így. Ezek közül a kutatások közül, és ezek közül az érvek közül ma is sokat használnak még.

Semmi értelme nem volt. Az autóiparnak igazodnia kellett, és tisztán elektromos, akkus autókat kellett fejlesztenie és építenie. Ma azt mondják erre, hogy az autóipar ezt magától akarta. Totális baromság. Mivel ez eladási számok igen szerények voltak, a politika meg nem akarta magát blamálni, elkezdték masszív adótámogatásokkal pumpálni a számokat, és a támogatások egyre csak nőttek...

Az ipar gyors beszállása a technológiába a kínaiak és a Tesla által még inkább hajtva volt, azt mondták, hogy csak elektromos autókat! Ezzel aztán egyszerre futtattuk fel a gyártást Amerikában és Európában. Amikor világosság vált a kínaiak számára, hogy az európaiak masszívan invesztálnak a csak elektromos irányba, ütemet váltottak, és visszavettek az elektromos autók szubvencióiból, és technológia semlegesen, a technológia nyitottság irányába terelték a saját piacukat. A naivitásunk a kínaiakkal szemben, akik minden nyersanyagot birtokolnak, határtalannak bizonyult. Egyetlen tudományos munka, előadás, argumentáció sem ért az égvilágon semmit a mai napig.

A politika már nem fordulhat vissza, mert azt mondja az ipar, hogy már beletettük az eszelős összegeket abba, amit akartatok, és viszont szeretnénk látni ezeket a pénzeket. Az utolsó mentsvár arra, hogy valahogy belendítsék az elektromobilitást, az az, hogy betiltják a belsőégésűeket.

Ez meg fog bukni, mert a mai elektromos autó a vásárlók 85 százalékának nem elég jó ahhoz, hogy széles körben elterjedjen. Csak akkor lehetséges majd változás, ha Európában a sok elektromos autó, ami a szalonokban ólomként fog nehezedni, megállítja az értékesítést. Ez pedig nagyon gyorsan be fog következni akkor, ha a kedvezményeket eltörlik."

Ennyire nem vagyok pesszimista, és a 85%-ot is soknak érzem, de az alap gondolatot osztom.

A cikk folytatásában Becker levezeti, hogy sem az autóipar, sem a politika nem tud kijönni arcvesztés nélkül ebből a helyzetből, a korszellem egyiknek sem engedi, az ipar ráadásul nem szeretne nyilvánosan ellentmondani az aktuális kurzusnak. 

Becker szerint mindenki abban reménykedik, hogy ez a kérdés úgy oldódik meg, hogy az elektromos autók arányának a növekedésével előtérbe kerülnek az ezzel járó problémák is, és a közvélemény kiszeret az "egyetlen megoldás" téziséből. A fosszilis alapú üzemanyagok égetése ugyan tabu marad hosszútávon, de az E-fuel megjelenthet kiegészítő megoldásként. Amikor megérkezik a realitás a túl rózsásra festett jövő helyett, a hangulat is változni fog, és abban a pillanatban lehet megszabadulni nyilvános megszégyenülés nélkül az eddigi kurzustól egy plurálisabb irány helyettesítésével.

 Amikor ez megtörténik, akkor a jelenlegi helyzethez képest azok lesznek előnyben, akik nem adták fel teljesen az eddigi kompetenciáikat, és a technológiai nyitottság mellett kampányoltak. A VW konszern és a Daimler pedig elegánsan a helyzet változása okán megideologizálná a váltást.

A "Zeitgeist" a nyersanyagok árának robbanása, az elektromos autók teljes ökológia lábnyomának szélesebb körű megismerése, az ázsiaiaktól való súlyos függés ténye miatt árnyaltabb lehet a jövőben Becker szerint.

A szerző a VW kapcsán megjegyzi, hogy az a 30 milliárd, amit eddig fizetniük kellett a büntetésekre, bőségesen elég lett volna ahhoz, hogy a szintetikus üzemanyagok kérdését megoldják.

A Stellantis ACEA kilépése kapcsán a cikk végén érdekes megközelítést közöl Becker. Szerinte Tavares az újra nyíló technológia nyitottság miatt ideges igazából. Nagyon gyorsan építette le a cég belsőégésű kompetenciáit, és most már lehetőleg nem foglalkozna mással, mint tisztán elektromos autókkal. 

A cégek többsége ugyanis ilyen rövid idő alatt egyszerűen nem bír el anyagilag két nagy váltást. A kocka pedig, - úgy tűnt - el van vetve. Végleg.  Nem állatom, hogy maradéktalanul egyet tudok érteni mindennel, amit Becker és a névtelen forrás állít, de a nagy kép stimmel szerintem. Le van futva a meccs? Nem tudom. A következő 2-3 év végleg eldönti ezt a kérdést.

A bejegyzés trackback címe:

https://varkonyigabor.blog.hu/api/trackback/id/tr6517865615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása