Ezt a kérdést vizsgálta az ADAC 580 különböző autótípus részletes elemzésével, különös figyelemmel arra, hogy adott autó az elődmodelljéhez képest hogyan teljesít.


Vannak trendek, amelyek sajnos jól kirajzolódnak az autótesztelők számára az elmúlt évek autói kapcsán, és ezt a kollégáim és én is megírjuk, mint tapasztalást. Úgy foglalnám össze a jelenséget, hogy minél inkább el van ájulva egy márka vezetése a "jövőtől", annál inkább hanyagolja a jelent, és a már ismert értékeket. A másik oldalon: minél inkább hisz egy márka vezetése abban, hogy elsődlegesen a jó autó gyártása jelenti az alapot minden egyébhez, és autógyártóként, nem ködös nagyotmondások hírvivőjeként tekint magára, annál inkább dolgozik azon, hogy továbbra is a lehető legjobb kidolgozási minőséggel örvendeztesse meg a vevőit. Különösen ilyen drasztikus áremelkedések kapcsán fájó igazán, ha egy újabb autó gyengébb minőségérzettel csalódást okoz a vevőnek.

A teszt két nagy gyártó termékeit emeli ki, mint negatív példát, és két gyártót emel ki, mint követendő stratégiát választó márkát.

A VW konszern autói és különösen a Mercedes C-osztály elődmodellhez képesti durva spórolása anyagminőségben az ADAC szerint egyértelmű negatív trendet jelenet ebben a tekintetben a két gyártónál. Példák: elspórolt gázteleszkópok a motorháztető kitámasztásához, sorjás műanyagok az utastérben, elhagyott szövet burkolatok például az A-oszlopoknál, szabadon látható fém a csomagtér felső burkolata alatt (régebben ezek teljes burkolatot kaptak), egyszerűsített ajtókárpitok, karcolódó műanyagok széleskörű alkalmazása, puha műanyag felületek arányának nagy arányú csökkenése, és így tovább. Ezek nem drámai dolgok, de összességében nagyon kellemetlen irányba befolyásolják a vevői elégedettséget.

A BMW és a Mazda lett kiemelve az ADAC által, mint olyan gyártók, amelyek nem hogy csökkentették volna a kidolgozás cizelláltságát, hanem jelentősen javítottak az egyébként is magas színvonalukon az utódmodellek esetében, anyagválasztás és gyártási minőség kapcsán.

A kisebb autók között az új Fiat 500 és a Renault Zoé gyenge bázisról sokat fejlődve kicsit a közepes felé érkezett, a Nissan Leaf is sokat javult, ugyanakkor volt is honnan.

Érdekes, hogy a Hyundai i10 és i20 is negatívan tűnt fel, itt ugyanakkor magyarázatként talán érdemes hozzátenni, hogy ők még legalább próbálkoznak az egyre kevésbé meglovagolható kisautó szegmensben, hiszen aktuális előírások alapján szinte lehetetlen gazdaságosan gyártani ezeket az autókat, így a spórolás minden szegletében érzékelhető ezeknél a járműveknél.

Érdemes tudni, hogy egyfajta ciklikusság mindig jellemző volt a márkáknál, és az, hogy ezt mi váltja ki, mikor indul el egy irányba akár jó, akár rossz értelemben valami, azt rengeteg faktor befolyásolja. A VW és a Mercedes esetében egyértelműen túltolták helyenként a költséghatékonyság kérdését, mert az erejüket anyagi és technológia értelemben egyaránt a digitalizáció és az elektrifikáció köti le. Ez fontos befektetés a jövőbe, hiszen az autóipar két legfontosabb megatrendje ez. Félő ugyanakkor, hogy ha a már megismert és megszokott értékeket előbb adják fel, minthogy valami kézzelfogható előnnyel járó újjal tudnák helyettesíteni, az megbosszulja magát a piacon. Főleg úgy, hogy láthatóan van olyan konkurens, aki ezeket a témákat szintén nem hanyagolja el, mégsem önti ki a gyereket a fürdővízzel.

A teszt eredményei és táblázatai németül itt megtalálhatóak.