Napok óta azon gondolkozom, hogy a németek miért most álltak keresztbe a belsőégésű tiltás kapcsán. Semmilyen új körülmény, érv, vagy ok nincs, ami ezt indokolná. Tényleg nem látták 2-3-4 éve, hogy hova vezet az az út, amit a szélsőségesen autóellenes lobbicsoportok kierőszakoltak az EU-ban?
Már olyan károk keletkeztek a beszállítói láncban, az oktatásban, már olyan masszívan vágták meg a fejlesztési kapacitásokat, hogy visszaút nem nagyon lehetséges. Amit most csinálnak a németek, azt három éve kellett volna, amikor ezek a dolgok még kezelhetőek lettek volna. Mostanra, a 2035 meg az Euro7 árnyékában, a gyártók megtették a tétjeiket, és kevesen vannak, akiknek belefér még egy lövés. Ez az, ami végső soron meg fogja határozni, hogy ki hogyan áll ehhez a kérdéshez. Az ACEA, pontosabban a megmaradt része, természetesen üdvözli a fejleményeket.
Amit fontos érteni: még ha meg is lehet 5 perccel 12 után akadályozni a belsőégésűek tiltását, ez semmiképpen sem jár a technológia reneszánszával. Ahhoz a váltók Európában már átálltak.
Lehetőségként ugyanakkor fel lehet fogni azt, hogy teszünk egy lépést – ha teszünk –, a technológiai semlegesség irányába. Ha valóban CO2 neutrális energiahordozóként lesz elkönyvelve a szintetikus üzemanyag, akkor műszaki értelemben nagyon nagy távlatok nyílhatnak még a motorépítésben, ha specifikusan arra koncentráljuk az erőket, hogy jól megírt törvények alapján a lehető legjobbat hozzuk ki a technológiából.
Itt szeretnék újra tisztázni valamit: a városi környezetben a villannyal megtett kilométerek arányának a nagyon dinamikus növelése mindenképpen fontos és kívánatos cél, amit többféleképpen lehet ösztönözni, az elmúlt években erről sokat írtam.
Ha a szintetikus üzemanyag egyenrangú megoldásként lesz elkönyvelve az eddig kizárólagosan járható útnak tekintett akkus elektromos mellett, akkor az adóztatás is egyenlő kell, hogy legyen. A szintetikus üzemanyag a jelenlegi tudásunk szerint felskálázott gyártás mellett behozható 2 euró alá literenként, azaz nagyjából árparitáson mozoghat a jelenlegi üzemanyag árakkal. A kulcs a jövedéki adó kérdése lesz. A mostani üzemanyagárak vastag adókkal terhelve jönnek ki. A áram ugyebár nincs ezzel terhelve. Ahogy az E-fuel sincs, amikor 2 euró alatti literenkénti árakról beszélünk. Egyenlőség van tehát.
Már most is minden adott ahhoz, hogy a kilométer alapú adózás váltsa ki a jövedéki adó hiányát. Igen, ez masszívan fogja tovább drágítani az autó alapú egyéni mobilitást. A jövedéki adóból származó bevételek ugyanakkor olyan jelentős tételt képviselnek, hogy erről egyetlen nemzetgazdaság sem fog lemondani. Az új hatásokkal mindenképpen új adók is jönni fognak, középtávon. Nagyon konkrét terveket lehet ezekről olvasni már.
A szintetikus üzemanyagok well-to-wheel mutatója valóban gyatra. Ezen nincs mit szépíteni, energiaigényes a lötty előállítása, és meglehetősen bonyolult is. A 15%-os mutató ennek tükrében is versenyképtelennek hangzik a villany 70-80 százalékos mutatójához képest. Energiából, sőt, megújulóból ugyanakkor van bőven, és minden jel szerint ezek a források masszívan bővülnek a jövőben. Miből van kevés? Tárolási lehetőségből, minden értelemben. Erre egy olyan közeg, amihez eleve adott az infrastruktúra, a hatékonyság kérdése ellenére is, remek megoldás tud lenni.
Itt érdemes kiemelni, hogy minden, ami ezzel a technológiával kapcsolatos, ipari szinten gyerekcipőben jár, azaz nagyon nagy hatékonyságnövekedési potenciál lehetséges még. A 15% optimista becslések szerint 60%-ra tornázható fel.
1,3 milliárd autó van a földön jelenleg. Ezek velünk lesznek még évtizedekig. CO2 semlegesen hajtani ezeket csak innovációval lehet, amit tiltásokkal megölünk.
Gyakran olvasom azt az érvek, hogy az európai autóipart tiltásokkal lehet, vagy kell innovációra kényszeríteni. Általában ugyanebben az érvrendszerben helyet szokott kapni az is, hogy egyébként is megérdemlik, hogy elpusztuljanak, mert hát a villanyban "lemaradtak". Érdemes lenne eldönteni, hogy akkor hogyan tekintünk erre az iparágra. Ha megmenteni, vagy sajnálni nem is kell őket, de szándékosan kinyírni, na azt végképp nem kellene. A jól szabályozott piac, a világosan megfogalmazott cél, és a jogbiztonság keretrendszere teremti meg az innováció táptalaját.
Amit ezzel ki akarok fejezni: 2035 nagyon közel van, és egy ekkora transzformációt nem lehet diktátumokkal úgy keresztül erőltetni, hogy annak ne legyen rettenetes járulékos vesztesége, arról nem beszélve, hogy gazdasági versenytársaink, ellenfeleink, ha úgy tetszik, nem tiltanak technológiákat, és nem játszanak fair módon, és ebben a protekcionizmus a legkisebb "rossz" a részükről.
Mint tudható, hamarosan (2025 körül) a büszke Európa szégyenszemre nettó autó importőr lesz, köszönhetően annak a kurzusnak, amit eddig vittünk a saját autóiparunk ellen. Ezt a 2035-ös tiltás kiiktatása nem fogja már megváltoztatni. Mire lehet mégis jó, ha elhagyjuk ezt a baromságot? Mondok egy példát: a Renault-Geely-Aramco összefogásba az első a tudást, a második hátteret, a harmadik a pénzt és a szintetikus üzemanyag know-how-t adja bele. 5 millió belsőégésű motor gyártására alkalmas kapacitást tud magáénak ez a frissen alapított vegyesvállalat. Ebbe most még kell az európai tudás. Ha itt végleg kinyírják ezt az ágat, akkor ilyen cégekből is kiszorulnak a cégeink.
Mivel kellene még foglalkozni, ha tovább élnek a belsőégésűek nálunk is? Ez eddigieknél lényegesen szigorúbb és komolyabban vett emisszió monitoringgal. Ezt online minden további nélkül meg lehet oldani. A kopott/fáradt/rosszul karbantartott/buherált autóknak nem szabad esélyt adni. Pont. Az ezzel kapcsolatos berendezéseket pedig tartóssági minimum követelménnyel, és a megfizethetőségüket célzó ösztönzőkkel kell elérhetően tartani.
Addig pedig: ha komolyan gondolják a döntéshozók a nagy átállást, akkor az infrastruktúra fejlesztését lényegesen komolyabban kell hajtani, különben a falnak fogunk menni.
Számomra teljesen vállalható egy olyan világ, ahol a technológia semlegesség mellett a zéró, vagy zéró közeli emisszió megvalósítása a megfizethetőség figyelembe vételével párosulva olyan innovációkat ösztönöz, amelyek valódi változásokat tudnak hozni a mindennapjainkban. Ez ritkán szokott dogmatikus alapállásból sikerülni. Ha a villany a legjobb megoldás, akkor nem kell tiltani mást. Ha a villany 70-80 százalékban a legjobb megoldás, és a maradékon osztoznak egyéb, ritkább felhasználási formákra optimalizált megoldások, az is csodálatos. Sőt, az az igazán izgalmas világ. Meglátjuk, most merre megyünk tovább.
