Megvan a megállapodás, nem ment át a belsőégésű motorok tiltása 2035-től az EU-ban! Úgy tűnik, utolsó utáni pillanatban győzött a józan ész. Frans Timmermans és Volker Wissing is Twitter üzenetben jelezte, hogy az EU 2035 után is engedélyezi a CO2 semleges szintetikus üzemanyagokkal hajtott belsőégésű motorokkal ellátott autók forgalomba helyezését új jármű kategóriában.


"Az út szabad: Európa technológia semleges marad" – írta Wissing, a német közlekedési miniszter, aki megakasztotta a belsőégésű motorok tiltását célzó EU-s törvényt, amely értelmében 2035 után lényegében csak elektromos autókra kellett volna áttérnie az autóiparnak.

Feltétel, hogy azok az autók, amelyek 2035 után lesznek új autóként forgalomba helyezve, és belsőégésű motorral működnek, kizárólag nem fosszilis alapú, úgynevezett E-fuel-okat tankolhassanak. Ennek ellenőrzésére és betartására az EU-nak ki kell dolgoznia egy szabályrendszert. "E-fuels only" lesz a kategória neve, és legkésőbb 2024-ig be kell vezetni az ezzel kapcsolatos törvényi kereteket.

"Lehetőséget biztosítunk Európának azzal, hogy fontos opciókat tartunk meg klíma semleges és elérhető mobilitás kapcsán" – folytatta a német közlekedési miniszter.

Belsőégésű reneszánsz ettől még nem lesz, de legalább nem folytatjuk Európában a dogmatikus különutasságot, amely szembe megy a világgal. Technológiák kiegészítik egymást, jól értelmezett célok mentén pedig technológia semleges és verseny alapú megoldások biztosan messzebbre visznek bennünket, mint az eurokraták tervgazdasága. Igazán remek fejlemény ez! 

Szombaton érkezett ez a hír, azonban tegyük rendbe egy kicsit a szintetikus üzemanyag optimizmust, mielőtt az a benyomás alakulna ki, hogy ez egy olyan döntés, ami alapjaiban befolyásol innentől bármit is.


Olyan mértékű már a rombolás az európai autóiparban, olyan visszafordíthatatlan a kapacitás leépítés, a fejlesztések szűkítése, olyan szinten károsodott a beszállítói lánc, hogy már akkor sem nagyon tudna más irányba állni a hajó, ha holnaptól korlátlan mennyiségű és olcsó szintetikus üzemanyag állna rendelkezésre. Ha így lenne, akkor is évek kellenének a folyamatok visszafordításához. Rombolni ugyanis könnyebb, mint építeni.

A szintetikus üzemanyagok kapcsán ugyebár – alapvetően helyesen –, megkövetelik majd, a tervek szerint, hogy azok az autók, amelyek 2035 után annak tudatában lesznek engedélyezve, hogy ez a technológia CO2 semleges közlekedést jelent, csak és kizárólag ilyen üzemanyaggal legyenek működtetve. Bár mehetnének fosszilis alapú üzemanyaggal, de ezt mindenképpen meg kell akadályozni. Jól van, rendben.

A következő a javaslatom: akkor ugyanez vonatkozzon arra az áramra is, amit az elektromos autók akkumulátoraiba töltünk. Csak olyan forrásból lehessen tankolni, ahol biztosított, hogy az áram nem szénből, vagy gázból lett keletkeztetve. Ezt hívnánk technológia semlegességnek, ha valóban ez lenne a cél.

Ehhez még alkalmazzunk egy általános súly korlátot, mondjuk 1200 kilogramm körüli felső limittel, és minden autó, ami efölött van, arra az égvilágon semmilyen adókedvezmény, vagy bármilyen előny ne lehessen érvényesíthető. Nem kell semmit tiltani, csak ne legyen kivételezett semmi, ami ennél nehezebb.

Közeledünk már a valódi technológia semlegesség irányába. Elméletben.

A gyakorlatban meg mindenki, aki olvas a sorok között, tudja, hogy egy jó szépségtapasz, egy remek elterelés, egy príma kábítás ez az E-fuel ügy. Politika, mint minden.

Németországban a választók kétharmada határozottan ellenzi a belsőégésűek tiltását. A legitimációs problémákkal küzdő, a népszerűségét egyre jobban veszítő harmadik koalíciós párt a kormányban, az FDP ebből a kétharmadnyi elégedetlenből akar magának a szimbolikus politizálás kapcsán egy pár szimpatizánst szerezni. Erről van szó, nem többről.

Ettől még persze örömmel tölt el minden, ami odaszúr egyet a dogmatikus "egyetlen megoldás lehet" politikának, de érdemi jelentősége ennek nincs már, a váltók átálltak, és ezen az E-fuel vita azért sem fog változtatni, mert még minimum 2 évig el lehet szórakozni azzal, hogy az EU ide-oda tologatja az ezzel kapcsolatos végleges döntést. A politika meg úgy működik, hogy addig is lehet mutatni az érdekelt félnek azt, hogy ő keményen betartott, és kiállt az elvei mellett. Egy olyan iparágban, ahol sok sok évre előre kell gondolkozni és tervezni, ez nem több színháznál.

Az külön szórakoztat, hogy még egy ilyen bolhacsípés jellegű ügy esetében is milyen pánikba tudnak esni a tiltás fetisiszták. Egyfelől hisznek abban, hogy a villany diadala magától is megállíthatatlan, másfelől gúnyolódnak az E-fuel árán, harmadrészt azért a biztonság kedvéért jó lenne továbbra is mindent tiltani, az akkus megoldáson kívül. Ezt, így, egyben. Kemény lehet.

Az Euro7 kérdése egyébként ezerszer kényesebb annak kapcsán, hogy most mi fog következni, a közeli jövőben. De erről fogok még írni.

2020 novemberében írtam egy bejegyzést arról, hogy ez a hajó már elment. Két és fél éve. Azóta semmi más nem történt az autóiparban, mint az, amit akkor előrevetítve leírtam:

"Legyünk egy kicsit álnaivak. Tételezzük fel, hogy a világon totális versenyegyenlőség van nagyhatalmak között, a geopolitika nem befolyásolja a technológiák harcát, a szent piac dönt el mindent, nincsenek szolgálatok, amelyek érdekek mentén informálnak vagy dezinformálnak, nincs ipari kémkedés, és nincsenek korrupt politikusok. Egy ilyen elképzelt, tiszta világban lelepleződik az "ősbűn", kiderül, hogy egy gyártó módszeresen és tudatosan kerülte meg a szabályokat sok éven keresztül emissziós normák kapcsán. Hogy miért pont azt az egy vállalatot, miért akkor, és miért úgy leplezték le, és az azóta lelepleződött egyéb cégek ügye miért nem kavart olyan port, illetve hogy a károkozás mértéke valójában mekkora volt, az egy másik bejegyzés témája lehetne. Ahogy az is, hogy miért ez az iparág van kikiáltva felelősnek mindenért. Ahogy az elején írtam, ez most egy elképzelt, ideális világ, nincsenek túlmutató összefonódások ebben az ideális világban.

Nos, a csalás sorozat lelepleződésének pillanatában a játékszabályokat lefektető politikusok lépéskényszerbe kerültek. Nyilvánosan meg lettek alázva. Ha tudtak a dologról, de hagyták, akkor azért sérült az autoritásuk, ha pedig nem tudtak arról, hogy az általuk kidolgozott szabályok könnyedén kijátszhatóak, akkor azért sérült a tekintélyük. Fogatlan, ne adj Isten korrupt oroszlánként meg nem választják meg a politikust. Vissza kell szerezni az elveszett tekintélyt, az pedig csak példa statuálással megy.

A történet nagyjából így van elmesélve: mi, politikusok, mindent meg akartunk tenni annak érdekében, hogy arra szorítsuk a gyártókat, hogy egyre tisztább, egyre környezetkímélőbb autókat gyártsanak. Nem értettünk hozzá igazán, de megbíztunk a gyártókban akik biztosítottak minket arról, hogy 4-5 évente kvantumugrásokat fognak végrehajtani fontos kérdésekben, és természetesen továbbra is hordják majd a hátukon az európai gazdaságot. Teljesen meglepődtünk, amikor kiderült, hogy nincsenek csodák. Ezért most ellentmondást nem tűrően, érveket meg nem hallva, a fizikát a képletből kifelejtve, az alapvető gazdasági törvényszerűségeket elfelejtve kemény példát statuálunk az autóiparon. Gondolja meg kétszer bárki, hogy hülyét csinál-e megint belőlünk.

A hosszú bevezetőt meg kell érteni ahhoz, hogy érthető legyen, hogy mi történik Európában valójában az elmúlt 5-6 évben.

A villany forradalom jönni fog, és gyorsan fog jönni. De nem azért, mert magától jönne ebben az ütemben, és ezzel a kizárólagossággal. Azért jön, mert az autógyártók lereagálták, amit a politika üzent nekik. Megértették, hogy nincs lehetőség érvelni, és nincs semmi, amivel hatni lehetne az európai döntéshozókra. A dolgokat lehet egy ideig még odázni, lehet alkudozni, de a vége mostanra mindenki számára egyértelmű: az EU letette a voksát az akkumulátoros elektromos autó mellett. Kerül amibe kerül. Ez a bejegyzés most nem arról fog szólni, hogy ez jó-e vagy sem, környezetvédelmi, vagy technikai alapon. Ez a bejegyzés arról szól, hogy lássuk tisztán az ok-okozati összefüggéseket.

2015 óta a kínkeservesen kialkudott CO2 kvótákra többszörösen, előre nem látott módon és mértékben szigorítottak rá, olyan rövid időintervallumokon belül, amely példa nélkül álló. Az Euro7-es normák körüli heves viták kapcsán pedig látható, hogy a végső cél a belső égésű motorok adminisztratív ellehetetlenítése. Ha nem ebben a körben, akkor majd egyel később.

Egy autógyártónak tervezhetőségre, kiszámíthatóságra van szüksége.

Az elmúlt hetekben pedig ezt a tervezhetőséget tették minden elé a vezető gyártók a bejelentett döntéseikkel. Láthatóan feladták a harcot, ami a technológia semlegességről, vagy a technikai alapon vívott vitákról szól. Végképp megérkezett az üzenet: senkit nem érdekelnek a műszaki kérdések, a munkahelyek, a szociális ügyek, vagy a függőségek más nagyhatalmaktól. Nem kapják meg az átmeneti időt, nincs visszafordulás, akár jobb, akár nem, a villany keresztül lesz erőltetve.

Mit csinál ebben a helyzetben egy magáncég döntéshozója, különösen akkor, ha látja, hogy a versenytárs fél-magán fél-állami cég a világ összes pénzét is ráteszi az akkus autókra? Megérti a lapjárást.

A BMW 4 éven belül elviszi a teljes motor gyártását a hazai gyáraiból, és kiszervezi ezt a tevékenységet. Miért? Mert nem lesz szükség ennyi motorra, és nem éri meg vele foglalkozni. A fordított méretgazdaságosság, ami a cikkben van, az orrunk előtt zajlik, már most.

A Daimler kínaik kezébe teszi a következő motorcsaládjának a fejlesztését? Miért? Mert nem éri meg vele foglalkozni Európában már.

A Renault bejelenti, hogy nem fejleszt több dízelt. A PSA bejelenti, hogy egyáltalán nem fejleszt már semmit, ami belső égésű motorral kapcsolatos.

Azok a gyártók is, és itt elsők között ismét a BMW-t kell említenem, akik eddig a választás szabadságét hirdették,és e szerint fejlesztették a technológiáikat és platformjaikat, belátták, hogy már nem sokáig engednek nekünk szabadságot a választásban. Gőzerővel mennek a tisztán villany irányba.

A "szennyező autó" mítosza minden napi téma, a villany hátrányai minimum olyan szépen vannak féligazságokba pakolva elkenve, mint annak idején a dízelek előnyei felnagyítva.

A gyártók annak a kérdését a politikusokra passzolják vissza, hogy ennek milyen ára lesz. Ez nem is az ő dolguk. Valamilyen felelőse biztosan lesz majd annak is, hogy tovább jelentéktelenedik majd az EU piaca a világ többi piacához képest.

Arról ugyanis ritkán szól a fáma, hogy globálisan nem az a képlet, mint nálunk az EU-ban. És a fordított méretgazdaságtan itt, a mi piacunkon valóban ki fogja nyírni a rivális technológiákat, hamarosan. De mi 15 milliós piacot adunk (még) a 85-90 milliós világpiachoz képest. Nem látom Afrikát, Dél-Amerikát, de még Észak-Amerikát sem és Japánt sem villanyautó többségű piaccá válni 15-20 év múlva sem. Oroszországról és vonzáskörzetéről pláne nem tudom ezt elképzelni. Ami pedig a leglényegesebb: Kína sem a kizárólagosan akkus autók útját járja a központi akarat szerint, a következő két évtized tervei alapján. A kommunista Kína liberálisabb technológia kérdésekben az autózás kapcsán, mint az Európai Unió.

Az akkus elektromos autók terjedni fognak, világ szinten mindenhol, hiszen számos jó tulajdonsága van a technikának. A mi kontinensünkön az átbillenést ugyanakkor nem az fogja elhozni, hogy ez a megoldás minden élethelyzetben a perfekt megoldás. Akkor nem kellene ilyen mértékben szubvencionálni, és nem kellene minden egyebet ellehetetleníteni mellette. A mi kontinensünkön az hozza el az átbillenést, hogy a gyártók megértették, hogy kidobott pénz ebben a környezetben minden euró, amit nem a villanyra költenek.

Lehet ezt a technika diadalaként tálalni, de élénk fantázia kell hozzá. Elfogyott a levegő minden más körül. Csak nem abban az értelemben ahogy ezt nekünk be akarják mesélni."

Megnyugodhat az összes tiltogató.