Simon-Kucher egy globálisan működő vállalati tanácsadással foglakozó cég, 2000 munkatárssal 30 országban. Rendszeresen szondázzák a vásárlói magatartást és attitűd változásokat.


A legutóbbi felmérésük legnagyobb tanulsága, hogy elveszett a "nyugati bónusz" a kínai autópiacon. Ez azt jelenti, hogy amíg eddig, évtizedeken át a kínai vásárló természetesnek vette, hogy felárat fizet valamiért, ami nyugatról jön, vagy nyugati technológiával készül Kínában, mára megtörtént a teljes emancipációja a kínai termékeknek a kínai vásárló szemében.

A német autók a felmérés szerint a világ országainak túlnyomó többségében továbbra is a leginkább vágyottak. Kínában is. A megkérdezettek túlnyomó többsége, 85 százaléka német autót választana magának. A döbbenetes, de egyáltalán nem meglepő adat az, hogy 84 százalékuk a kínai termékeket pont ugyanennyire tartja attraktívnak. Felfoghatatlan gyorsasággal változik tehát a világ legnagyobb autópiacán a vásárlók értékítélete, és nagyon rövid időn belül minden előnye el fog veszni a külföldi termékeknek a hazaiakhoz képest. Ez jót fog tenni a versenynek.

Érdemes ugyanakkor végiggondolni, hogy 10 évvel ezelőtt ez mennyire nem tűnt lehetségesnek.

A német autóvásárlók 18 százaléka venne kínai autót, a villany autóval közlekedők 26 százaléka döntene kínai termék mellet legközelebb. Ezek nem tűnnek magas számoknak, de valójában nagyon is azok, ha belegondolunk, hogy lényegében nincs múltja a kínai gyártóknak Európában, sőt 10 éve lesajnált vicc kategóriában voltak számon tartva.

Az általános és durva drágulás ez európai piacon nyomott hagyott a vásárlók gondolkodásában. A legnagyobb, német piacon egy év alatt 34 200 euróról 38 900 euróra a vásárlók (főleg céges) büdzséje, és ez a változás a lízing díjak esetében is megfigyelhető.

Általános trend, hogy további drágulást várnak a szereplők, és erre reagálva az autók tartása mellett dönt egy jelentős része a vevőknek, azaz azzal számolnak, hogy új autó beszerzése helyett tovább használják a meglévő autókat.

Bizonytalan időkben megnőtt a relatív rövid távú bérlet attraktivitása, ezzel gondolják a bizonytalanságot csökkenteni a felhasználók, hiszen ebben a modellben benne van a teljes költség is, tervezhető módon. Sokkal többet azonban nem hajlandóak fizetni ahhoz képest, ami a hosszabb távú lízing havi díja lenne. Ezt az ellentmondást nem nagyon sikerül feloldani a jelek szerint.

Kicsit olyan ez, mintha mindenki bólogatna, hogy "igen, drágább, értem, de ugyanazt szeretném, mint eddig, és nem akarok többet fizetni". Ez így nyilván nem fog menni, és ezen a ponton látszik egy feszültség az elvárások és a realitás között.

A kínai vevők 89 százaléka érdeklődik villanyautók iránt. Ez nem azt jelenti, hogy ennyien akarnak venni is, de azt mindenképpen, hogy komolyan megfontolják a lehetőségét ennek az eshetőségnek. Norvégiában 68%-ról 74%-ra emelkedett ez a szám, miközben a piac magasabb számot mutat a valós tranzakciók kapcsán. Németországban évek óta 50-53% körül stagnál az érdeklődés.

A felmérés készítői hangsúlyozzák, hogy ez a szám csak akkor tud feljebb kúszni, ha kiszámítható adózás, olcsó áram és megfizethető modellek jönnek.

Egy-egy ilyen felmérés néhány kulcs megállapítása hatalmas trendfordulókat és érdekes változásokat tud előrejelezni. Érdemes figyelni ezeket.