Semmi sincs eldöntve, de markáns fordulat kell. Lassan felkelti a világsajtó érdeklődését is, ahogyan Európa sorozatos önsorsrontó lépéseivel villanyos láncfűrésszel vágja maga alatt a fát.
Amikor a CNN ír arról, hogy az EU döntései megágyaztak a kínai inváziónak, mindemellett az EU döntéshozói nem segítik, hanem gáncsolják a saját autóiparukat, miközben Kína és az USA masszívan támogatja ezt a fontos gazdasági ágat, akkor tudható, hogy valamit tényleg túltoltak felénk, és lassan valamilyen jellegű korrekciónak jönnie kell. Ha más nem, egy magyarázatnak arra vonatkozóan, hogy tulajdonképpen miért is csináljuk ezt magunkkal.
Semmi újdonság nincs abban, amit írnak, ezeket a tendenciákat 6-8 éve lehet látni, és a szakmát ismerő emberek, köztük én is, vállalva azt, hogy "huhogunk", figyelmeztettünk, előre.
Az igazán deprimáló ebben az egészben, hogy most, 2023-ban sem gondolom azt, hogy bármi is veszve lenne, amennyiben végre befejeznénk a defetista, világvége hangulatú hozzáállást, és megerősítenénk, kommunikációs szinten is az autóiparunkat, és szigorúan piaci alapon elkezdenénk kiépíteni a védműveket, amikkel balanszba lehet hozni újra a helyzetet. Csak döntés kérdése, a technológia, a szabályozás, a közhangulat alakításának eszközei adottak. Ahogyan romboltak az elmúlt években, úgy építeni is lehet(ne). Megfelelő kérdések megvitatásával, a realitások elismerésével, pragmatikus megoldások kidolgozásával. Úgy, ahogy Európa régen működött.
Eddig a nyugati nem autós média azt szajkózta, hogy aki nem dob el azonnal minden mást, és kezd el kizárólag villanyautókat gyártani, az tulajdonképpen "Nokia". Az az érv, amit akkor dob be valaki, amikor fogalma nincs az iparágról, de nagyon okosnak akar tűnni. Most olyan, mintha kicsit visszakoznának. Tulajdonképpen egész okos az autóipar, mert nem engedi el a milliárdokat hozó belsőégésű üzletágat, írja a Handelsblatt, amely az IAA kapcsán írt véleménycikkében kifejti, kincstári optimizmussal, hogy nem is kell annyira tartani a kínaiktól, és a német autóipar minden krízisből erősebben jött ki. Hát, sok szerencsét ezzel a hozzáállással.
A jelenlegi krízis azért alapvetően más természetű. Mesterségesen előidézett tökéletes katasztrófa, aminek egyedüli felelőse az EU, és annak monomániája egy megoldással kapcsolatosan, amely történetesen a legnagyobb, rendszer szintű vetélytársunk kezébe játszik át mindent.
"Nem kell félni, hiszen először a japánok, majd a koreaiak kapcsán hittük azt, hogy kinyírják az autóiparunk, és lám, mégis itt vagyunk", hangzik a másik ellenérv. Nos, tény, hogy amikor az ázsiai konkurensek megjelentek, nagy volt a pánik, de az európai autóipar adaptálódott, sőt, technológiai értelemben a prémium termékekkel masszívan piacvezetők voltak világszinten, és még a tömegtermelés szintjén is egy európai cég vezette az eladási listákat évekig. Tanultak egymástól a vezető cégek. Akiket megütött ez, azok az amerikaik voltak, nem véletlenül.
Kína kapcsán azonban fundamentálisan másról van szó. Ha pusztán piaci alapon "jönnének", az jót tenne a versenynek. Kemény munka lenne benne, és évtizedes izzadás. Mi azonban lefojtottuk a saját iparunkat, abban, amiben jó, "környezetvédelem" szent és megkérőjelezhetetlen jelszava alatt, majd ahelyett, hogy hagytuk volna kibontakozni az ipart, hogy találjon alternatív megoldásokat, orrvérzésig szubvencionáltunk minden létező formában egy olyan technológiát, amely értékteremtő lánca a kínai állam kezében van, és egyhamar onnan ki sem lehet majd rángatni, bármilyen szép vágyálmokat kommunikálunk erről.
A lényeg: ebből a történetből semmi sem természeti, isteni, vagy fizikai törvényszerűség. Döntéseket meg is lehet változtatni. Erről egyes országokban kevés történelmi tapasztalat van (talán kitalálható, mire gondolok), de meg lehet próbálni, hasznos dolgok jöhetnek ki belőle.
Protekcionista gazdasági háborúba bocsátkozni vélhetően nem okos döntés egy olyan ellenféllel szemben, aki sok szempontból elszántabb és egységesebb, mint mi. Nem is igazán hiszek abban, hogy működhet, sőt abban sem hiszek, hogy tudunk úgy tanulni másoktól, hogy elzárjuk meutagunkat. Márpedig tanulnunk kell.
Ha egy tanulsága van az elmúlt évek eseményeinek, akkor az az, hogy a jövő autóipara a látszattal ellentétben még inkább lokális igényeknek és piaci realitásoknak megfelelően fog diverzifikált módon fejlődni. A villanyhajtás kapcsán jelenleg Európán kívül van a fejlődés súlypontja. Nálunk csak a piaci fejlődés erős, kényszerek hatására, amiből ráadásul nem mi profitálunk. A belsőégésű motorok, a fosszilis alapú üzemanyagok leváltását szolgáló energiahordozók, a magas hatótávú PHEV autók, a hidrogén különböző felhasználási formái, a metanol, és még bőven lehetne sorolni, különböző kontinenseken különböző szinten fog szerepet játszani. Az EU monomániáján túl kell lendülni. A piaci és a környezetvédelmi logika egyaránt ezt diktálja.
