Puszta fikció, de képzeljünk el egy történetet, ahol nagyon független, nagyon objektív, nagyon zöld szervezetek célkeresztjébe kerülne az évi 50-60 milliárd dolláros svájci óraipar. Kitalálnák, hogy a kvarcóra sokkal környezetkímélőbb, mint a mechanikus óra, ezért fokozatosan el kell lehetetleníteni az utóbbi piacát, végső soron pedig a gyártását.


A mechanikus óra vásárlók értékelik a vágyott tárgyuk összes tulajdonságát. Szépségét, komplikációit, értékállóságát, történelmét, mechanikai élményét. Nem igazán akarnak lemondani annak a lehetőségéről, hogy a jövőben újonnan vehessenek egy drága, komoly, gyönyörű mechanikus órát.

Eközben a kvarcóra lobbi elkezd toporzékolni, hogy mégiscsak tarthatatlan, hogy van, aki még mindig a visszamaradott, előző századból lévő "rendes" órát szeretné a pénzéért kapni. Megalakul a kvarcóra egyház, amely egyetlen utat ismer, az egy szent kvarcóra útját, ami mindenre megoldást jelent majd. Kompromisszum nincs, azaz olyan, aki látja a kvarcóra mindennapi előnyeit, azt viselné is munka közben, hétköznap, de örömét leli a mechanikus órákban is, az eretnek, és átokkal kell megszórni a fejét. Az emberek többsége nem csinál ugyan identitáspolitikai kérdést az ügyből, jól elvan mindkét megoldással, de az Egy Szent Kvarcóra egyháza nem engedi, hogy ne legyen ebből erkölcsi kérdés.

Egy csapat hangos és ellentmondást nem tűrő véleményformálóval elkezdik megdolgozni a közvéleményt és a politikát. Aki "kvarcóra ellenes", vagy "mechanikus óra imádó" az kíméletlen véleményterrornak van kitéve. Visszamaradott, ostoba, örök tegnapi jelzőkkel illetik. A legtöbben persze nem szeretnének ilyen kellemetlenségeket az életükbe, ezért beállnak a sorba, és csöndben illeszkednek az aktuális korszellembe.

Közben a magas hozzáadott értéket, kifinomult technológiát és jólétet biztosító mechanikus óraipar egyszerűen nem érti, hogy mitől kergült meg hirtelen mindenki, és miért nem lehet egyszerre kvarc meg mechanikus is. Ők maradnának annál, amihez értenek, az eldobható, használati eszközként funkcionáló kvarcóra piac úgyis az ázsiaiak területe lesz, svájci bérszínvonallal képtelenség lesz versenyezni velük. Persze, ha megszűnne a mechanikus óraipar, akkor nem lenne nagy választási lehetőség, hozzászegényedne az átlagpolgár a kínai kvarcóra piachoz.

Az Egy Szent Kvarcóra Egyház valamilyen úton módon eléri, hogy a politika teljesen be legyen hülyítve. Az óragyártók – akik sok embernek adnak munkát, és az adóbevételek egy jelentős részéért felelősek Vó – rá lesznek kényszerítve, hogy hagyják el eddigi tevékenységüket, és konkuráljanak az ázsiai kvarcóra gyártókkal. 10 éven belül csak azt szabad majd gyártani.

A politika, amikor ellenállással találkozik, akkor ráförmed a cégekre, hogy ne "aludják el a trendeket" és tessék svájci bérek, szabályozások, és energiaköltségek mellett olyan áron adni kvarcórát, mint a kínaiak. Ez nyilván képtelenség, ezt mindenki tudja is, de senki nem mer szólni, hogy ilyen nem lesz soha.

Mivel az Egy Szent Kvarcóra egyház látja, hogy ebből így nem lesz semmi, és az emberek egy része alapvetően továbbra is szereti a mechanikus órákat, addig duruzsol a politika fülébe, amíg ki nem találják, hogy lehetetlenítsék el a Rolex, az IWC vagy az Omega eddigi üzleti modelljét. Arra kényszerítik őket, hogy évről évre egy meghatározott tervgazdasági szerkezetben ne azt gyártsák, amin pénzt keresnek, vagy amire igény van, hanem azt, amit a politika enged nekik. Mindenféle nemzetközi egyezményekre hivatkozva.

Azzal érvelnek, hogy ha nem tanulnak meg gyorsan tömegesen kvarcórát gyártani, akkor a kínaiak elveszik a kenyerüket. Aki pedig nem képes tartani a kvarcóra eladási szinteket, azt olyan büntetésekkel fegyelmezik, hogy belegebednek. A pénzt meg, ami a büntetésből befolyik, odaadják a kínaiaknak. Mert azok ugyebár milyen okosan látták a kvarcóra piac jövőjét.

A cégvezetők tábora kettészakad. Az egyik tábor megy büszkén és bőszen a politikával. Időpontokat találnak ki arra, hogy mikortól nem gyártanak több mechanikus órát. Elkészítik a legkifinomultabb kvarcórákat, amik marha drágák, két pillanatig érdeklik a szép mechanikus órákhoz szokott ügyfeleket, akik, ha vesznek is ilyet az eddigi órájuk mellé, elborzadnak attól, hogy, khm, szart se ért a boltból kilépve a drága kvarc, mert ugyanazt tudja, mint a kínai dömping kvarc. Miközben a mechanikusra várni kell, és jól választva még többet is ér egy év múlva, mint új korában.

A másik tábor azt mondja, hogy van létjogosultsága a kvarcórának is, meg a mechanikusnak is, és nem kellene vagy-vagy játszmát csinálni ebből a kérdésből. Az Egy Szent Kvarcóra Egyház, felismerve ennek a beszédnek a veszélyességét a megváltó kvarcóra kérdésre, mindent bevet, hogy elhallgattassa, vagy nevetségessé tegye ezeket a hangokat.

Telik múlik az idő, az óragyártók hatalmas pénzeket ölnek a kvarcóra fejlesztésbe. Teljesen leköti őket a kérdés, annyira, hogy az eredeti feladatukat, a mechanikus óra gyártást egyre silányabban végzik. Kell a pénz a kvarcóra célok teljesítésére. Mivel azzal pénzt nem tudnak keresni, a lové keresztfinanszírozva a mechanikus órabizniszből jön a túléléshez, amit egyre inkább facsarnak és facsarnak. Idővel a vevők rájönnek, hogy egyre hülyébbnek nézik őket.

A számok meg csak nem akarnak jönni, hiába ad támogatást a politika a vevőknek a kvarcóra vásárláshoz. Egyre nyomasztóbbak a pénzügyi eredmények a nagy cégeknél. Lapátra is tesznek egy-két kvarcóra hívő vezetőt, de a helyzet már menthetetlennek tűnik. A mechanikus óra üzletág az elhanyagoltság és a kifacsarás következtében drámaian veszített a fényéből, az egyre csak rakódó büntetőadók miatt pedig az eleve nem olcsó mechanikus órák jelentősen drágultak pár év alatt, miközben a minőségük lényegesen gyengébb lett.

A politika kapkodva ázsiai órák büntetővámjáról dönt, ami cserébe kedvezőtlen hatással van a mechanikus óra exportra Ázsiába, ahonnan egyébként is szorítják ki a filléres vackok a nyugati márkákat.

Az Egy Szent Kvarcóra Egyház hitében rendíthetetlen. Igaz ugyan, hogy tevékenységükkel romba döntöttek egy egész iparágat, de erkölcsi felsőbbrendűségük tudatában az a válaszuk erre, hogy "NOKIA", és vállrándítással konstatálják a füstölgő romokat, amit maguk mögött hagytak. Nagyon örülnek az egyre okosabb ázsiai és amerikai okos kvarcórájuknak, miközben munkanélküli mechanikus óraipari szakemberek szedik a sátorfájukat, hogy Kínában felépítsék a rendkívül jövedelmező presztízs ágát az ottani óraiparnak.

Szerencsére nem így történt Svájcban. Ezért mindegy, milyen kacattal ömlesztette el a világot karóra címem a feltörekvő konkurencia, egy növekedő iparágat tartanak szorosan kontroll alatt. 50-60 milliárd dolláros iparágat. Bezzeg ha hallgattak volna a jövőt látó véleményformálókra...