Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Úgy tűnik, véget ért az elektromos buszok korszaka Wiesbadenben

2022. május 30. - Várkonyi Gábor Autóblog
45 millió euróért 56 elektromos buszt vett magának a város néhány éve, a "klímavészhelyzet" kezelésére. A polgármester akkor így kommentálta a buszok átadását: "hivatalosan is elkezdődött az elektromos buszok korszaka".

281923744_499895655260054_2696322584026891485_n.jpg

Visszahívások, meghibásodások, és az ígérthez képest lényegesen kisebb hatótáv nagyon rövid idő után elvette még a turbózöldektől is a kedvet a további kísérletezésektől.
150 kilométernyi hatótávval lehetett számolni a topográfiailag az elektromos buszok számára nem túl kedvező Wiesbadenben, hidegben és teljes terhelés mellett állítólag ennek a harmada is alig volt tartható.

Az energiaigény ezzel együtt hatalmas volt, úgyhogy egy transzformátorállomás megépítése is tervben volt, további komoly összegekért, de erre már nem kerül sor.

6000 négyzetméteres fotovoltaikus berendezéssel ellátott tetőt is építettek ismét csak hatalmas pénzért a buszparkoló fölé, amit azóta leszereltek, aktualizált tűzvédelmi szabályzatok miatt. Németországban eddig három városban égett le kompletten buszgarázs, Düsseldorfban, Hannoverben és Stuttgartban. Párizsban nemrégiben függesztették fel az elektromos buszok engedélyét ismételt tűzesetek után.

További részletek itt.

Nincs ebben sem kárörvendés, sem "bezzegezés". Egyszerűen szomorú, hogy mi pénzt dobunk ki Európában az ablakon olyan dolgok erőltetésére, amik nincsenek végiggondolva, de mivel "az ügy nemes", senki nem mer még csak kérdezni sem. Biztosan meg van ennek a technológiának is az optimális bevetési környezete a tömegközlekedésben, de egyelőre a tapasztalatok minimum vegyesek, és ezt vélhetően lehetett tudni akkor is, amikor a dízelekhez képest háromszoros áron megvették Wiesbadenhez hasonló helyeken ezeket a buszokat, azért, hogy rövid időn beül kivezessék őket.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem azért osztottam meg a példát, mert azt akarom sugallni, hogy ez eleve egy életképtelen dolog, hanem azért, hogy ismét szembe nézzünk azzal, hogy azért, mert valamit nagyon akarunk, meg nagyon "nemesnek" tűnik az elképzelés, a valóság törvényszerűségei még nem iktatódnak ki.

Akio Toyoda: "A karbon az ellenségünk, nem a belsőégésű motor"

Érdemes egyszer feltenni magunknak a kérdést, hogy véletlen-e az az összefüggés, hogy azoknak a cégeknek a menedzserei mernek kitartani az elveik és műszaki meggyőződéseik mellett, amely cégek életében a tőzsdei szereplés nem "A" létkérdés.

284092247_499112838671669_8291495783403630156_n.jpg

Ezeknek a cégeknek a stratégiája nem negyedéves terminusokban, és év végi menedzseri bónuszmaximalizálásban merül ki. Hosszú távon pedig mindig ezek nyernek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezen cégek életében nem játszik nagy szerepet az, hogy miként értékelik őket a tőzsdén, de azt mindenképpen, hogy nem öncél a rövid távú buborékfújás, amelynek mindig hosszútávon vannak fájó következményei. Mivel egy olyan világban élünk, ahol látszólag kezd elrugaszkodni a valós teljesítménytől az értékelés, fűtve attól, hogy a forró pénz mindinkább keresi a helyét, különösen nehéz ellenállni annak, hogy valaki a maga buborékát fújja. Egy ilyen helyzetben pedig, aki kidugja a fejét a mainstrem bégetésből, azt könnyen lenyakazhatják.

Akio Toyoda ázsiai hagyományokhoz híven, sokadik generációs cégvezetőként hosszú távon gondolkodik, pillanatnyi divatoktól nem hagyja befolyásolni a saját stratégiáját, és éppen ezért példakép számomra a mostani autóipari vezetők közül, ezt pedig továbbra is hangsúlyozni fogom.

Többek között ilyen nyilatkozatok miatt:

"Carbon is our enemy, not the internal combustion engine. We must reduce CO2 emissions in all processes of producing, transporting, and using energy. There must be more than one route to reach carbon neutrality. Regulations should not limit our choice of technologies."

"A karbon az ellenségünk, nem a belsőégésű motor. A CO2 kibocsátást kell csökkentenünk a gyártás, a szállítás és az energiafelhasználás folyamatainak minden területén. Egynél több útja kell, hogy legyen annak, hogy karbonsemlegességet érjünk el. A szabályozóknak nem szabad korlátozniuk a választásunkat a technológiák terén."

Forrás

A Ford Mustang Mach-E GT egy kényelmes utazóautó, ha a körülmények is engedik

Mustang Mach-E-ről írtam már statikus bemutatót, magyar menetpróbát, külföldi tesztutat, meg tesztet is.

A GT verzió legfontosabb tanulsága ennél az autónál is az, hogy nem feltétlenül érdemes engedni a kísértésnek, amikor a hármassal kezdődő árcédula kapcsán "megremegünk", és a nagy menüt ikszelnénk online.

281556376_498993745350245_478231793239856402_n.jpg

Eddig kivétel nélkül minden villanyautó esetében a csúcs verzió érződött a leginkább feleslegesnek.
Itt is. Nem azért, mert nem jó közel 500 lóerővel gazdálkodni, és időnként még keresztbe is tenni, – amire képes az autó –, hanem azért, mert a harmónia, az önazonosság minden területen boldogságot ad, és a ebben a tekintetben nem ez a verzió magaslik ki a palettáról.

A héten csak 800 kilométert kellett megtennem, ami sikerült is a villanysuvkupéval, de időnként kellett "csalni" kicsit. Például amikor egy rendezvény szervezőit kellett megkérnem, hogy vigyék el tölteni az autót amíg én megtartom az "előadásom". Így könnyű az élet.

A mostani időjárás mellett egészen jól működött a gyors töltés egyébként, a fogyasztás ugyanakkor kicsit csalódást keltő volt, mert számítva arra, hogy tervezős lesz a hét, kifejezetten takarékosan közlekedtem. 115 autópálya, amíg lehetett, klíma nélkül, átérezve az új mindset izgalmait (irónia). 22-24 kWh volt a végeredmény. Jó, értem, nagy autó, meg erős autó, de a realitás azért 30 kWh, ha nem akarom, hogy összetévesszenek egy pályafenntartó kisteherautóval útközben. Ebből könnyen ki lehet találni, hogy mi a valós hatótáv.

Utazóautónak ezzel együtt is jó, ha megengedik a körülmények, mert tényleg stressz mentes, halk, csendes, és kényelmes autó, könnyű kezelhetőséggel. Ezzel meg ismét visszajutunk ahhoz a kérdéshez, hogy minek megvenni ebből a legerősebbet? Egyetlen porcikám sem kívánta, hogy kiautózzak belőle bármit is, ahogy semelyik 2 tonna feletti autóból sem úgy szállok ki, hogy "micsoda csapatás volt".

281824142_498993875350232_2083864015305866569_n.jpg

A GT-hez kapható narancssárga szín mondjuk egy érv mellette, mert piszok jól néz ki vele az autó. Eddig egyetlen Mach-E után sem fordult meg senki, a kipróbált darabok közül, ezt viszont mindig körülállták páran a parkolóban, vagy mutogattak rá menetközben.

Ne menjünk bele ezredszerre is, hogy megérdemli-e a nevet, meg miért suv, meg egyebek. Felesleges. Ilyen világot élünk, és az eddigi sikerek eladási szinten globálisan nézve a Mustang Mach-E szereplését pontosan igazolják a Ford döntésének a helyességét.

282694056_498993918683561_3394246830590722824_n.jpg

Szeretném kiemelni, hogy ez egy alapjaiban jó autó, kicsit ideges fékkel, meg agilitást eljátszó futóművel, az egész egy jó avatarja lehetne az eredetinek Zuckerberg metaverzumában, de egyelőre még szerencsére a valóságban élünk. Ott pedig, ha mondjuk előírná a cégem, hogy a következő autóm villany kell, hogy legyen, akkor tüntetőleg választanék valami olyasmit, ami legalább identitásképzőként ahhoz a korhoz nyúl vissza, ahonnan a legenda ered, és nem valami olyan tárgy, ami lételemeként szégyelli, hogy autó.

Nagy akkuval és hátul kaparósként kérném, és elcsordogálnék vele a tömegben. A maradékból meg vennék egy olyan veteránt, amivel ünnepnapokon megélhetem a mechanika és a történelem iránti rajongásom.

Milyen összefüggés van az olajfogyasztás és a terjedő alternatív hajtások között?

A Millásreggeli csütörtöki adásában elővettük a Bloomberg elemzését, ami azt vizsgálta, hogy milyen összefüggés van az olajfogyasztás és a terjedő alternatív hajtások között. Egyet elárulhatok: ha holnaptól minden személyautó "olajmentesen" közlekedne, akkor sem rengene meg alapjaiban az olajtársaságok megélhetése. Mi történik Norvégiában, és mi történt az ázsiai piacokon olajfogyasztás szempontjából?

75b12e72-7534-4584-80cf-6710de56a8ed.jpeg

Szó volt továbbá arról, hogy miért tapasztalható permanens vezetői válság sok európai beszállító élén, milyen erőviszonyok vannak a cégeken belül, mi gátolja, vagy mi mozdítja előre ezeket a vállalatokat? Vannak a haladárok és vannak az akadályozók, vagy ennél bonyolultabb a képlet?

Kitértünk arra is, hogy egy észak-amerikai felmérés alapján milyen gyártókat preferálnak, és mely gyártókat kerülnének inkább azok a cégek, amelyek stratégia partnerként messzemenően fontosak egy-egy gyártó sikere érdekében. Szoros az összefüggés a megbízhatóság és a jól kezelt beszállítói partnerségek között. Hogy mely gyártó megítélése romlott a leginkább az elmúlt időben, az kiderül a beszélgetésből.

Nézzétek vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!

Kerekasztal beszélgetés a Green Tech konferencián

Megtiszteltetés felkérés volt a Green Tech konferencia részéről, hogy az autóipar kihívásaival kapcsolatos kerekasztal beszélgetés moderálását rám bízták.

282615927_498250895424530_3128095795097699556_n.jpg
A Bosch, a Continental, a Knorr-Bremse, a Huawei, a MAJOSZ és a ZalaZone vezetőivel közel 80 percet beszélgettünk arról, hogy mi lehet valóban fenntartható az autózás kapcsán a jövőben. Érintettük a szabályozási kérdéseket, az infrastruktúra fejlődésének a kihívásait, a technológia semlegesség kérdését, az önvezetés témáját, az transzformáció sebességét és irányát, Európa versenyképességének kérdését és Magyarország kihívásait a jövővel kapcsolatosan.

281545253_498251308757822_7494531753143119774_n.jpg
A műszaki témák mellett az érzékelt véleménybuborékok égető kérdését is felvetettem, mivel meggyőződésem, hogy fontos kérdésekben a korszellem alapján a social media visszhangja torzítja a valódi, tényeken alapuló vita kialakulásának lehetőségét.

Élvezetes, alapvetően pozitív kicsengésű "kerekasztal" beszélgetés lett, ugyanakkor sokszor 80 percnyi téma maradt még, remélem jövőre folytathatjuk!

284069605_498251088757844_7713078416339242768_n.jpg

281772860_498251198757833_5677048885189029254_n.jpg

282239430_498251382091148_1890624189767247302_n.jpg

283870865_498251018757851_7267655687531524062_n.jpg

Kezdődik a Lancia reneszánsza

Kétségkívül a jó hírek közé tartozik az elektrifikáció kapcsán az, hogy még akkor is, ha csupán hologramjai lesznek egykori önmaguknak bizonyos márkák, legalább fel lesznek támasztva a sírból.

281368660_496204312295855_3649014760885482595_n.jpg

A Lancia mindig különleges helyet foglalt el a szívemben, és ez már sosem fog változni. Az európai ízlés, a mérnöki kreativitás, az életöröm és az elegancia megtestesítője a Lancia, a legfényesebb sikereinek csúcsán ugyanúgy, mint legsötétebb korszakában. Egy bizonyos tartás, különcség és önbizalom kellett ahhoz, hogy valaki ezt a márkát válassza, egy igazi rajongó pont ezért érti meg magát jól mondjuk egy SAAB-os vagy Jaguar-os kollégával. Azt, hogy mi mindent köszönhet a világ autógyártása ennek a kicsi, de mégis jelentős márkának, minden autóbolond röviddel az "ébredése" után magába szívja, mint alapvető tudást.

Nem tudok elfogulatlanul beszélni a Lancia történetéről, és arról, hogy miről szólt ez a márka.

A Stellantis meglepő módon úgy érzékeli, hogy a DS mellett elfér még egy olasz DS-ként pozicionált márka is. Ez lenne a jövőben a Lancia, amely az egyen villany technika kapcsán többé már biztosan nem a műszaki csemegékről lesz ismert, de ezt a státuszt a FIAT uralma alatt egyébként is szépen lassan veszítette el az évek alatt, mígnem a megszűnés határára, az olasz belpiac lélegeztetőjére került egy szem városi kisautóval.

2024-től kétévente jön majd egy új modell, először az Ypsilon, majd egy SUV, majd egy új Delta következhet az ismertetett tervek alapján, 2026-tól tisztán villanyos márkaként folytatják.

Én örülök. Ha már a technika "egyen" lesz a jövőben, legalább maradnak még opciók arra, ha valaki ki akarja fejezni tüntetőleg az individualizmusát is.

Teljes nyilatkozat itt.

Renault elnök: "Lényegi környezetvédelmi előnyök nélkül drágítja tovább a tervezett Euro7-es norma az új autókat"

Az elmúlt években, amikor arról írtam, hogy hova fognak vezetni azok az intézkedések, amikkel az EU bürokratái szabályozgatják agyon a saját autóiparukat, rendszerint megkaptam, hogy pánikot keltek, és nem is úgy lesz az, meg nem is lesz az olyan rossz. Aztán minden pont úgy lett, ahogy jósoltam. Drasztikusan drágultak a belépő modellek, már ha egyáltalán tervben van még néhol, hogy nem adják fel ezt a kategóriát, mindenhol nőtt az autópark átlagéletkora, és egyre kevesebbek kiváltsága lesz az új autó vásárlás lehetősége. Az inflációt messze meghaladó módon drágultak az autók, és ez nem tesz jót a környezetvédelem kérdésének, mert öregedő autópark mindenképpen rosszat jelent például a levegőminőségre nézve. A kontinens autógyártóinak a versenyképessége is csorbul, ha kiszabályozzuk magunkat a főáramból, iparpolitikát meg nem lehet úgy folytatni, hogy kicsit több mint 3 évvel a bevezetése előtt még mindig nem lehet tudni pontosan, hogy egy, az iparágra nézve kulcsfontosságú jogszabály hogyan is fog kinézni pontosan. Ez a tervezhetetlenség rettenetesen káros.

281060114_494954629087490_8147375172975483920_n.jpg
Nem akarok állandóan károgni, ez nem egy hálás szerep, nem élvezem, és azt sem bánnám cseppet sem, ha nem lenne igazam. Idézném ugyanakkor Luca De Meo mondatait, egy múlt heti környezetvédelemmel foglalkozó rendezvényről:

"Eddig az EU emissziószabályozással kapcsolatos elképzeléseit az autóipar lényegében ellenállás nélkül, pontról pontra teljesítette, a most körvonalazódó Euro7-es normával ugyanakkor zsákutcába manőverezi az európai autóipart az EU."

Luca De Meo, a Renault elnöke a párizsi "Change Now" környezetvédelmi kiállításon beszélt újságírók előtt arról, hogy milyen következményei lesznek annak, ha a józan ész nem tér vissza a diskurzusba.

"Nagyon csekély javulás érdekében aránytalanul drágulnak majd az autók, ezáltal pedig végső soron nagyon sok embernek elérhetetlen lesz az új autó" folytatta a részben állami tulajdonú Renault vezetője.

"Kiszámoltuk, hogy a jelenlegi modellportfóliót tekintve milyen költségekkel járna, ha a most szóban forgó terveket fogadnák el. Most már tudjuk, hogy előállítási költségek tekintetében autónként átlagosan 1000 euróval növekednének a terhek, és konszernszinten egy milliárd eurónyi többletkiadással kellene számolnunk, amit végső soron a fogyasztó felé kellene tovább terhelnünk."

Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy az, hogy valami 1000 euróval kerül többe előállítási szinten a gyártónak, nem azt jelenti, hogy a végfelhasználónak "csak" ennyivel nőne az autó ára. 1000 euró egy dimenzióugrás egy olyan iparágban, ahol kisautók esetében jellemzően messze nincs ekkora haszon egy autón. Arról nem is beszélve, hogy ezek a drága alkatrészek egyszer cserére szorulnak majd, és akkor messze nem ennyiért fognak megjavítani valamit egy autóban. A részecskeszűrők kapcsán tudjuk ezt a szomorú történetet.

A Renault vezér hozzátette, hogy amit mond, az "nem zsarolás, hanem realitás". Magyarázatul hozzátette, hogy ha továbbra is a jelenleg érvényben lévő Euro 6D (full) norma maradna, akkor az egyébként is változó modellportfólió miatt, ami jelentős elektrifikációs eltolódást mutat egyébként is, 2030-ig a jelenlegihez képest eleve 63 százalékkal csökkenne a gyártó CO2 kibocsátása. A rászigorítás egy lényegtelen effektust hozna, számítások szerint 63 helyett 66,7 százalékot. Ezt az elhanyagolható mértéket kellene rettenetesen drágán megfizetnünk.

A kritika soha nem arról szól, hogy a szándék rossz lenne, ami a környezetvédelmet illeti. A kritika középpontjában évek óta egy dolog áll: a gazdasági érvek, a munkahelyek milliói, egy versenyképes iparágunk sorsa ideológia alapon van megközelítve, amely ideológiában költség/haszon elemzés soha nincs elvégezve, csak a fűnyíróelv érvényesül. Ennek tragikus hatásai mindenkire érvényesek lesznek, miközben környezetvédelmi szempontból talán nem kell érdemi vitát folytatni senkivel arról, hogy az említett példa kapcsán mindegy, hogy 63% vagy 66,7% lesz a CO2 kibocsátás csökkenése. Ha az autóparkunk drasztikusan öregszik, ahelyett, hogy rövid időn belül jelentősen növelnénk az Euro 6-os autók számát az utakon öregebb normával járó autók lecserélésével, akkor levegőminőség és biztonság szempontjából is kontra produktív amit teszünk.

Luca De Meo így folytatta: "3-4 grammal kevesebb CO2 kibocsátásért tehát autónként 1000 euróról beszélünk. Évek óta mondom, hogy el fognak tűnni a kisebb autók a piacról a rossz szabályozás miatt. Sokan ezt akkor zsarolásnak fogták fel a gyártók részéről, pedig mára pontosan ez következett be." Ha megnézzük egyes gyártók terveit a jövőre, akkor láthatjuk, hogy azért, mert egyszerűen nem éri meg jelen szabályozói környezetben kicsi is könnyű, olcsó autókat gyártani, megszüntetik ezeket a modelleket, és helyettük nagyobb, drágább autókra fókuszálnak.

De Meo szerint az autók eleve drágulnak, az elektrifikáció, és a részben önvezető technológiák terjedése miatt is.

"Nem várhatja el senki, hogy egy öreg 12 gombos Nokiát leváltsunk egy high-tech okostelefonnal, ami 5G-s, millió pixeles a képernyője, és ezt az egészet még olcsóbban is adjuk, mint az öreg Nokiát."

Az EU részéről "a józan észre apellálok". Az EU képviselőinek késznek kell lennie arra, hogy meg akarjanak érteni komplex technológiai kérdéseket. "Gyakran azt tapasztalom, hogy a szabályokat alkotók híján vannak az egészséges józan paraszti észnek, ehelyett dogmatizmus és szélsőségesség uralkodik. Ez sajnos nem visz minket közelebb a megoldásokhoz."

Én halkan teszem hozzá, hogy ezt ott rontották el a gyártók, amikor belementek abba, hogy ellenállás nélkül hagyták vegzálni magukat. Soha nem azzal érnek véget az ilyen helyzetek az életben, hogy az, aki át akar vinni egy agendát, majd megelégszik azzal, amit addig elért. Ha nincs ellenállás, akkor mindig egy szinttel tovább akarnak menni. Pontosan ezt látjuk az elmúlt években, és félek, hogy most már szinte mindegy is. 2030-ra végképp jelentéktelenné fog válni Európa, mint piac. Ne legyen igazam.

Q mint kísértés: ez az autó fogja helyettesíteni "A" Mercedes-Benz kvintesszenciáját adó E-osztályt

Óriási a kísértés arra, hogy autókról írva bizonyos témákban túlzottan is elragadtassa magát az ember, főleg akkor, ha ápol valamilyen bensőségesebb viszonyt egy-egy márkával. Nem hiszek a "semlegességben", főleg nem a mai világban, ahol az ideológiai árkok, mint tektonikus lemezek találkozásinak "következményei", még olyan hétköznapi témák kapcsán is hatással vannak arra, hogy milyen szemüvegen keresztül nézünk egy-egy kérdést, mint az autózás.

281125333_494133949169558_8032409274870335512_n.jpg

Az autózás pedig, ahogy erről sokszor írtam már, folyamatos kölcsönhatásban van korszellemmel, politikával, kultúrával és aktuális ideológiával. Ha pedig elnézzük, hogy mi zajlik aktuálisan az autóipar egyik legmeghatározóbb cégénél, akkor talán nincs túlzás abban, hogy a Helmut Kohl típusú államférfiakat felváltották az Angela Merkel típusú cégvezetők.

Miért gondolom ezt relevánsnak Dieter Zetsche és Ola Källenius relációjában? A svéd menedzser a sváb konszernvezér saját nevelése, aki a gyökerei ellenére éppen mindent felszámol, ami szentnek tűnt eddig Untertürkheimban. Zetsche alatt globális szövetségek köttetek, megújult és erős expanziós időszakot élt meg a márka, visszahódították a prémium trónt eladások tekintetében, jelentősen lejjebb vitték a vevők átlagéletkorát, sikeres kínai szereplést tudtak felmutatni, és összességében is önbizalomtól duzzadó, sikeres "AUTÓ" gyártóként működött a csillagos márka, amelynek haszongépjármű részlege is tonnányi pénzzel árasztotta el a kasszát.

Az idők azonban változnak, és a német sajtó woke frakciója kiszeretett a "hagyományos" Zetsche-féle modellből.
Ahhoz, hogy ez véletlenül se történjen meg Källeniusszal, megértette a játékszabályokat. Új parancs van, ez pedig a villanyautó. Mementónak arról, hogy mi történik azokkal, akik kivonják magukat a véleményterror alól, ott van Oliver Zipse esete, aki pragmatikus realizmusával az üdítő színfoltként funkcionál, éppen ezért hetente súlyos támadásokat intéz ellene az ökojakubinus zöld véleményvezér sereg.

Mit csinál eközben Källenius? Teljes és minél gyorsabb elektromos fordulatot hirdet, ahol a darabszám másodlagos, a marzs pedig az első. Szakít az eddigi hódító stratégiával és zsugorodási kurzust propagál, a kisebb kategóriás jelenlétet a következő generációval feladja, és arra koncentrál, hogy "digitális" luxusmárkává transzformálja a céget.

Hogy kinek lesz a végén igaza, azt az idő fogja megmutatni, a számok mindenesetre a közelmúltból nem segítenek abban, hogy tisztán lássunk, mert most még mindenki sokat keres.

Az, hogy rekord összegért adták el a 300 SLR Uhlenhaut Coupét, jó PR-t hoz, ugyanakkor jelzi azt is, hogy hogyan bánnak azzal a múlttal, amire alapozni kívánják a jövőjüket. Két példány készült ebből, és a Mercedes felső vezetése amellett döntött, hogy 135 millió euróért megválik az egyiktől, azért, hogy a befolyt összegből egy alapítványt hozzon létre, amelyben a zöld innovációval kapcsolatos tevékenységeket segítik elő. Hogy erről mi a véleményem? Rongyos 135 millióért én nem adtam volna föl a családi ezüstöt. Ha egy ügy ilyen fontos, akkor arra lehetett volna találni forrást.

Na, de hogy jön mindehhez az EQE, és annak csodálatosan szervezett bemutatója?

Azért a hosszú bevezető, mert mégiscsak ez az az autó, ami középtávon helyettesíteni fogja "A" Mercedes-Benz kvintesszenciáját adó E-osztályt. Die gute alte E-Klasse.

281570034_494133849169568_3998030483886765561_n.jpg

Hogy a múltban mit jelentett ez az autó, és különböző generációi, arról 10 poszt is kevés lenne, és nem is nagyon kell szerintem ragozni azt, hogy milyen közízlést és műszaki megoldásokat formáló hatása volt egy-egy modellnek.

Az EQS két modelljét is sikerült hosszabban használnom, a véleményem egyértelmű volt.

Ennek megfelelően nagy elvárásokkal indultam neki a rövid menetpróbának.

A specifikációk olvasása közben kicsit ráncoltam a szemöldököm. Elhagyták az ötödik ajtót, azaz szedán formát kapott az EQE, még ha klasszikusnak nem is lehetne nevezni. Cserébe nem kapott "frunk"-ot. Valóban nem arisztokratikus az autó elejében kotorászni a kábellel, de egy szűk csomagtérszájon át tetti mindezt semmivel nem elegánsabb megoldás. Versenyelőny lehetett volna, ha marad az ötödik ajtó, bár így nyilván még közelebb lenne az EQS-hez, amitől egyébként sem nagyon könnyű megkülönböztetni.

280919120_494134395836180_8568855208604443372_n.jpg

Miért is lenne könnyű, hiszen műszakilag messzemenően táplálkozik a nagyobb testvér repertoárjából. 9 centivel rövidebb tengelytáv, ennek megfelelően rövidített az akku "blokk". 17 kWh-val kisebb, azaz nettó 90,6 kWh-s egységről beszélünk. 170 kW-s töltési sebességet bír el DC gyorstöltőről, ami ugyan alacsonyabb érték mint egy Taycan vagy egy Ioniq 5 csúcsa, de a Mercedes szerint ezt a magas szintet a konkurenciánál tovább képes tartani. Meglátjuk a teszten. AC-n megy a 22 kW is. Az EQS-hez képest a plug and charge megoldás nem adott, azaz kell valamilyen azonosítás az Ionity-n. Ez vélhetően változik majd idővel. A kedvezményes töltés az első évben adott, utána előfizetéssel elérhető. Az EQS ingyen töltése egy évig, anélkül, hogy bármit is tenni kellene, a felsőbb osztály privilégiuma marad tehát.

A japán vásárlók privilégiuma pedig a kétirányú töltés, azaz annak lehetősége, hogy a rendszerbe tápláljon vissza, vagy másokat töltsön az autó. Állítólag működni fog Európában is.

Az akkura akár 10 év vagy 250 000 kilométer garanciát vállalnak.

280977189_494134472502839_4800958191270084243_n.jpg

A légrugó opcionális. Két változattal indul az értékesítés, EQE 350+ és EQE 43 AMG 4matic. Előbbi hátsó kerekes, 292 lóerős, utóbbi összkerekes, 858 Nm nyomatékkal és 476 lóerővel 4,2 másodperc alatt van százon. 210-nél korlátoz mindkét verzió.

Combos számok ezek, ahogy a 2,3 illetve 2,5 tonna körül üres tömeg is.

Ami feltűnő, hogy mennyire nem feltűnő az EQE. Az EQS is szemérmesen palástolja a státuszát, a puszta méretei azonban nem maradhatnak észrevétlenek. 9 centis tengelytáv csökkenés nem tűnik vészesen soknak, élőben mégis teljesen elviszi az autó arányait. Szinte szerényen álldogálnak sorban az EQE limuzinok, amelyek árából nem sokkal ezelőtt egyenként 3 darab élhetően szerelt E-osztály kijött.

280935897_494134022502884_8999779764462106140_n.jpg

Sajnos a kategória ugrás lefelé itt is érződik. Ahogy az EQS nem egy S-osztály szintje, úgy az EQE sem egy E-osztály szintje. Hyperscreen (feláras) meg LED-ek, szép bőr és futurisztikus formák ellenére helyenként egyszerű kialakítás emlékeztet arra, hogy a 90-es akksi is irdatlanul drága. Valahol meg kell húzni a szíjat. Ami fura: nem jó az ülőhelyzet hátul. 1,70-es magasságommal is hülyén felhúzott lábakkal, béka pózban mocorogtam a hátsó sorban.

Mielőtt valaki félreértené: ez magas szintű nyígás. Érződik, hogy tele van pakolva a technikával minden szeglete az autónak, és lelki szemeink előtt ott van Jürgen minden izzadtság cseppje, hogy valahogy kontroll alatt tudja tartani a költségeket, miközben meg kell találnia azokat a pontokat az autóban, ahol nem "annyira" fontos, hogy hány cent hiányzik a 100%-hoz.

Aztán elindulunk, és hirtelen minden kisimul. Kifejezetten nem az AMG-t kértem, mert eddig még semmilyen villanyautó esetében nem bizonyította semmilyen tapasztalásom, hogy lenne bármi értelme élmény szempontjából az erősebb verzióknak. A harmónia az alapoknál is meg van, erre csak a felesleges dráma szokott rájönni. A 350+ pedig hozott mindent, amit eddig szerettünk, és ezután is szeretni fogunk egy igazi Mercedesben. Csend, és selymesség, amit az első 30 centi gurulás után megismer az ember. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezt hogyan tudják évtizedek óta úgy hozni, mint senki más. Ha bekötött szemmel kellene egy üres placcon megtennem 5 métert ezzel, akkor is tudnám, hogy ez egy csillagos autó. Stressz mentes, szanatórium érzés. Erő? Van, de másodlagos. 20 kWh alatti fogyasztást mutatott a fedélzeti számítógép, miközben ment egy csomó fogyasztó, és siklottunk a ránézésre botrányos utakon. A süketszoba, amiben ültünk, olyan élményt közvetített, amit a látottak alapján nem tudott az agyunk összerendezni.

281514250_494134272502859_2755687551793227628_n.jpg

Visszaérve pedig újra szembejött a négyessel kezdődő konfigurációkat elénk táró ártáblák sokkja. 10 milliónyi extrát lazán bele lehet pakolni, amivel a nem AMG verzió esetében is gyorsan elhagyjuk a 30 milliós sávot. Ez pedig baj.

Nem azért baj, mert a közvetlen konkurencia lényegesen olcsóbban tudja adni az ehhez hasonló paraméterekkel rendelkező autókat. Nem tudja. Amit viszont tudnak, az az, hogy kiszolgálják azokat is, akik nem ezekben az elszállt régiókban akarnak autót venni (vagy bérelni) maguknak. A jövőben a kimondott stratégia alapján ezekről az ügyfelekről szándékosan mond le a Mercedes, annak érdekében, hogy újra "privilégium" legyen a márka autóinak birtoklása, vagy használata.

Ez a szép megfogalmazása annak, hogy zsugorodásnak fognak indulni.

281595403_494134612502825_7121045315164618588_n.jpg

A jövőben számítani kell arra, hogy a technikai akadályok lehullása kapcsán érkezni fognak azok az új játékosok, akik a paraméterek megközelítése mellett töredék áron fognak tudni kínálni villany szempontból hasonló kompetenciákat.
Abban látom Källenius stratégiájának a rizikóját, hogy azelőtt épít le valamit, hogy kész lenne az, amivel helyettesíteni szeretné azt, ami eddig volt.

Lehet, hogy tévedek, de a nagyon hasonlóan viselkedő villanyautók kapcsán nem látom magam előtt azt a stabil kört globálisan, aki azért hajlandó 30-40-50 000 euróval többet fizetni egy autóért, mert selymesebben fut, és gyártója kijelenti magáról hogy a digitális luxus képviselője. Ez természetesen durva leegyszerűsítése a képletnek, ugyanakkor azt gondolom, hogy ezzel a stratégiával nagyon sebezhetővé tette magát a Mercedes. Nincs b opció, nincs széles körűen felállított "haditerv", nincs, innen nézve, risk management.

Vagy megemésztik ezt a vevők, és négykerekű Louis Vuitton táskákat fog árulni megnyugtatóan nagy haszonnal és kezelhetően kis darabszámmal a Mercedes, vagy önmaga árnyékává válik, mert a mesterségesen szűkített kínálat mellett nem biztos, hogy a birtoklási vágy gerjesztése elég sikeres lesz ahhoz, hogy ilyen árakat hajlandóak legyenek kifizetni az ügyfelek. Egyik forgatókönyvre se tenném fel a fél vagyonom. Csak azt tudom mondani, hogy bátor az, aki igen.

Sohasem lesz teljes önvezetés?

Az Accenture vállalati tanácsadó cég megvalósíthatósági tanulmányt készített a Level 5, azaz a teljes önvezetés realitása kapcsán. Az eredményük alapján a teljes önvezetés álom marad.

2022-05-19_2.png
Az autógyártóknak azt javasolják, hogy irreális célok helyett a meglévő kompetenciák monetizálását helyezzék a fejlesztéseik középpontjába. A meglévő flottáik versenyelőnyt jelentenek számukra a techcégekkel szemben, amit jobban is ki lehetne használni.

Hogy mi az akadálya az önvezetés létrejöttének, és mi vezethetne el mégis ide, valamint, hogy hol tartunk most, kiderül a mai Millásreggeli Futómű rovatából.

Nézzétek vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!

Az autók konstans súly növekedése komoly környezeti terhelést jelent

Ez nem újdonság, de olvasva az Emissions Analytics tanulmányát, döbbenetes, hogy mekkora részecsketerhelést szabadítanak ránk az egyre nehezebb autók.

281422373_491721539410799_8194848661423463868_n.jpg

Egyre nagyobb hatótávú elektromos autók egyre nagyobb akkumulátorok beépítését teszik szükségessé, amelyek egyre nagyobb tömeget jelentenek, ami egyre fokozódó gumikopást eredményez. A jelenségre korábban a Transport & Environment is felhívta a figyelmet, korábbi tanulmányukban ők is kifejtették, hogy a jövőben az autók kipufogója helyett a gumik felől érkezik majd a legnagyobb környezeti terhelés. Ez a belsőégésű autók arányának csökkenése mellett az egyre tisztább autók miatt is bekövetkezik.

Hasonló következtetésre jutott az OECD is másfél éve.

Az Emissions Analytics megdöbbentő arányokat említ a tanulmányában. 1850-szer nagyobb a részecsketerhelés a valós vezetési körülmények között a gumikopásból adódóan, mint az égéstermékekből adódóan, amit egyre szigorúbban kell tisztítani, Euro 7 kapcsán pedig gyakorlatilag a nulla közelébe redukálni, bár ennek pontos részleteit egyelőre még mindig nem lehet tudni.

A hír kapcsán sok külföldi portálon olvastam kifejezetten negatív aspektusban megírt sorokat a villanyautókról, ami szerintem ebben az esetben nagyon félrevezető. A fék kopásából adódóan a részecsketerhelés szintén magas. Ez pedig a villanyautók esetében köztudottan sokkal kevésbe kopik, mint a belsőégésűek esetében, amelyeknél nincs regeneratív fékezési opció. Hibrid, vagy PHEV autó nyilván hasonlóan kedvező, mint a teljesen villany megoldás ebben a tekintetben.

A gumi és a fék kopásából adódó környezeti terhelés legnagyobb gondja az, hogy a gázokkal ellentétben, amelyek időlegesen terhelik lokálisan a levegőt, a nagyobb részecskék a talajba, majd a vízbe jutva sokkal tartósabban okoznak kárt.

A tanulság tehát nem az, hogy az elektromos autó általánosan nehezebb mivolta a gond, hanem az, amit több bejegyzésben is kritizáltam már: minden, ami feleslegesen nagy és nehéz, feleslegesen terheli a környezetünket. Függetlenül attól, hogy mi hajtja az autóinkat.

Az én perspektívám továbbra is az, hogy a szintetikus üzemanyagok használata a távolsági közlekedésre okosabb megoldás lenne, mint 2,5 tonna feletti akkus autók erőltetése erre a célra, miközben a kicsi és relatív könnyű villanyautók terjedése üdvözlendő.

A teljes tanulmány itt olvasható angolul.

süti beállítások módosítása