A GT verzió legfontosabb tanulsága ennél az autónál is az, hogy nem feltétlenül érdemes engedni a kísértésnek, amikor a hármassal kezdődő árcédula kapcsán "megremegünk", és a nagy menüt ikszelnénk online.

Eddig kivétel nélkül minden villanyautó esetében a csúcs verzió érződött a leginkább feleslegesnek. Itt is. Nem azért, mert nem jó közel 500 lóerővel gazdálkodni, és időnként még keresztbe is tenni, – amire képes az autó –, hanem azért, mert a harmónia, az önazonosság minden területen boldogságot ad, és a ebben a tekintetben nem ez a verzió magaslik ki a palettáról.

A héten csak 800 kilométert kellett megtennem, ami sikerült is a villanysuvkupéval, de időnként kellett "csalni" kicsit. Például amikor egy rendezvény szervezőit kellett megkérnem, hogy vigyék el tölteni az autót amíg én megtartom az "előadásom". Így könnyű az élet.

A mostani időjárás mellett egészen jól működött a gyors töltés egyébként, a fogyasztás ugyanakkor kicsit csalódást keltő volt, mert számítva arra, hogy tervezős lesz a hét, kifejezetten takarékosan közlekedtem. 115 autópálya, amíg lehetett, klíma nélkül, átérezve az új mindset izgalmait (irónia). 22-24 kWh volt a végeredmény. Jó, értem, nagy autó, meg erős autó, de a realitás azért 30 kWh, ha nem akarom, hogy összetévesszenek egy pályafenntartó kisteherautóval útközben. Ebből könnyen ki lehet találni, hogy mi a valós hatótáv.

Utazóautónak ezzel együtt is jó, ha megengedik a körülmények, mert tényleg stressz mentes, halk, csendes, és kényelmes autó, könnyű kezelhetőséggel. Ezzel meg ismét visszajutunk ahhoz a kérdéshez, hogy minek megvenni ebből a legerősebbet? Egyetlen porcikám sem kívánta, hogy kiautózzak belőle bármit is, ahogy semelyik 2 tonna feletti autóból sem úgy szállok ki, hogy "micsoda csapatás volt".

A GT-hez kapható narancssárga szín mondjuk egy érv mellette, mert piszok jól néz ki vele az autó. Eddig egyetlen Mach-E után sem fordult meg senki, a kipróbált darabok közül, ezt viszont mindig körülállták páran a parkolóban, vagy mutogattak rá menetközben.

Ne menjünk bele ezredszerre is, hogy megérdemli-e a nevet, meg miért suv, meg egyebek. Felesleges. Ilyen világot élünk, és az eddigi sikerek eladási szinten globálisan nézve a Mustang Mach-E szereplését pontosan igazolják a Ford döntésének a helyességét.

Szeretném kiemelni, hogy ez egy alapjaiban jó autó, kicsit ideges fékkel, meg agilitást eljátszó futóművel, az egész egy jó avatarja lehetne az eredetinek Zuckerberg metaverzumában, de egyelőre még szerencsére a valóságban élünk. Ott pedig, ha mondjuk előírná a cégem, hogy a következő autóm villany kell, hogy legyen, akkor tüntetőleg választanék valami olyasmit, ami legalább identitásképzőként ahhoz a korhoz nyúl vissza, ahonnan a legenda ered, és nem valami olyan tárgy, ami lételemeként szégyelli, hogy autó.

Nagy akkuval és hátul kaparósként kérném, és elcsordogálnék vele a tömegben. A maradékból meg vennék egy olyan veteránt, amivel ünnepnapokon megélhetem a mechanika és a történelem iránti rajongásom.