Az Inforádió kérdezett arról, hogy mely országokból áramlik be a legtöbb használt autó Magyarországra, és milyen következményei vannak ennek a magyar autóparkra nézve.
Hallgassátok meg az interjút ide kattintva!
Az Inforádió kérdezett arról, hogy mely országokból áramlik be a legtöbb használt autó Magyarországra, és milyen következményei vannak ennek a magyar autóparkra nézve.
Hallgassátok meg az interjút ide kattintva!
Az elmúlt hetek elképesztően intenzívek voltak programok, kötelezettségek és munka szempontjából, biztosan észrevettétek, hogy bármennyire is szeretek nektek írni, messze nincs időm arra, hogy egyenletes mennyiségben tudjam űzni ezt a cégvezetés, konferenciák, rádiózás, utazások és minden egyéb mellett. Van, amikor kreatívabb és inspirálóbb időszak van, és van, amikor csak azért, hogy írjak valamit, inkább nem ragadok billentyűzetet.
Az elmúlt hetekben nagyon sok behatás ért, mert abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy iparágon belüli, és iparágon kívüli szereplőkkel egyaránt is részt vehettem olyan rendezvényeken, ahol sok feldolgozni való gondolattal gazdagodtam. Vendégeskedtem publikus és nem nyilvános rendezvényeken, autómárkáknál, kereskedőknél, logisztikai cégeknél, beszállítóknál, pénzügyi szolgáltatóknál. Mindegyik beszélgetés vagy konferencia középpontjában más és más szempontból vizsgálva, de mégiscsak az autóipar volt a központi szereplő, a boncolgatás, találgatás, elemzés tárgya. Olyan időszakban élünk, ami kiapadhatatlan forrást nyújt arra, hogy lamentáljunk, felkészüljünk, rizikót analizáljunk, jövő üzleti modelljét keressünk, motivációt gyűjtsünk a változások megértéséhez és előnyünkre fordításához. Még akkor is, ha ez sokszor nehéz a tények tükrében.
A változások pedig fundamentálisak lesznek, és talán azért is sokasodott meg a megkeresések száma az elmúlt időben az amúgy is sűrű beosztásomhoz képest, mert most már tényleg nincs olyan szereplője az iparnak, legyen szó bármelyik területéről az értékláncnak, ahol ne éreznék, hogy semmi sem lesz már olyan, mint 1-2 éve, és a változás tempója egyértelműen ütemet váltott.
A belsőégésű motoros autózást 2-3 éve kiszervezték alólunk. Ezt most már az is látja, aki reménykedett abban, hogy még lesz némi józanság a kérdésben a következő időszakban. A váltókat rég átállították, és nem fognak visszaállni, legalábbis Európában a kérdés eldőlt, és ezzel kezdenie kell valamit annak, aki a játékban akar maradni. Euró tízmilliárdok mozdultak meg annak érdekében, hogy a szabályozói környezetnek megfelelő modellpalettával és üzleti modellel vágjanak neki a gyártók egy megváltozott üzleti környezetnek és vásárlói elvárásnak. Lejárt annak az ideje, hogy lamentáljunk azon, hogy van-e értelme ennek környezetvédelmi szempontból, vagy ökonómia szempontból. Ez a hajó elment, a jövő invesztícióit nézve beszállítói oldalon, a modellpalettát nézve gyártói oldalon, és a kereskedelmi modellek átalakulását nézve kereskedelmi oldalon, valamint az infrastruktúrába öntött milliárdok tükrében "hobbiból" beszélgethetünk arról, hogy mekkora vakvágány lesz ez, vagy mekkora siker, de ha az üzletember énemet veszem elő, és végső soron ez a "legfontosabb" énem a napi életben, akkor a "szerelem" és a hideg üzleti racionalitás kérdést ki kell békítenem egymással.
Az autóipar bizonyos kérdésekben ugyanolyan klasszikusan fog működni, minden híresztelés ellenére, mint eddig. A hajtás váltás nem jelent paradigma váltást minden téren. Azt az önvezetés fogja egyedül elhozni, és addig még rengeteg időnk van. Akkor lesz az a pont, amikor én kénytelen leszek befejezni a klasszikus üzleti tevékenységemet, mert abban a világban autós fejjel és szívvel gondolkodva tényleg nem lesz már az égvilágon semmi, ami érdekelne.
Addig viszont még nagyon sok áram fog átfolyni a töltőkön. Minden komoly változás, minden komoly átrendeződés félelmetes. Én megértem azokat, akik félnek, főleg úgy, hogy sok szempontból ránk erőltetettnek hat számos olyan dolog az új világban, amiről már sokat írtam az elmúlt években. Azokat is megértem, akik szerint a szakmánkban lévő szenvedély egy része termék és kiszolgálás szintjén is el fog veszni. Azt is megértem, aki az új ügyfelek mozgatórugóit nehezen tudja magáénak érezni. Itt az ideje megszokni a helyzetet, adaptálódni hozzá, és új üzletet építeni, pontosabban újra feltalálni azt, ami szenvedélyt visz az autózásba. Lehet, hogy máshogyan keretezve, más történettel elmesélve, más szögből megvilágítva. Miután eldöntöttük, hogy kiköpjük vagy lenyeljük a gombócot, tartsuk magunkat a döntéshez, és hozzuk ki a legjobbat abból, ami előttünk áll.
Van esély arra, hogy nemzetgazdasági szinten is nyertesei lehessünk ennek az átalakulásnak, és nem csak kereskedelmi szinten nyissunk új fejezetet. Használjuk ki.
Ez a pár gondolat első sorban azoknak íródott, akik napi szinten ebben az üzletágban tevékenykednek, és még nem érzik világosan az irányokat. Most még kavarog a por a rombolásból. Le fog ülni, tisztán fogunk látni, és azt is világosan fogjuk érzékelni, hogy mit kell építeni a romokon. Hajrá!
Két napig egyfolytában elektromobiltásról beszéltem, és az ezzel kapcsolatos kereskedelmi és szervizelési változásokról.
Szinte gyógyír, balzsam, elixír, afrodiziákum, és még sorolhatnám, hogy mi minden, amikor új, benzines erőforrás bemutatásáról írhatok még.
Főleg egy ilyenről. Köbcentit ugyanis semmivel sem lehet helyettesíteni, csak még több köbcentivel, ahogy a mondás tartja. Itt meg van köbcenti, bőven.
A GM ugyan az elmúlt időben teljes mértékben az elektromos új hullámot kommunikálta, de azért nem voltak tétlenek Detroitban.
Chevrolet Performance ZZ632/1000, hölgyeim és uraim, ismerkedjetek meg vele. Sokat sejtető már a név is.
10.3 literes, 1018 lóerős, 1188 newtonméteres aggregát. Be is indult a nyálelválasztás, ugye? Gondolatban már elkezdted kiszámolni, hogy belefér-e a mostani autód elejébe?
Tisztességes, old school V8, ahogy illik. Libabőr, már a sorok írása közben is.
A Stellantis európai töltőhálózatot fejleszt elektromos autók számára az olasz The F Charging céggel együttműködve, összesen 15 000 helyszínre telepítenének töltőállomásokat.
Mérföldkő ez az európai piac számára, a Stellantis hatalmas skálán építi fel az elektromos stratégiáját, hogy zárt ökoszisztémát tudjon nyújtani a saját vásárlóinak. A mai Futómű rovatban ennek kapcsán beszélgettünk az autóipart érintő energiaválságról, kitértünk az AdBlue hiányból adódó problémára, ami főleg a teherautókra nézve lesz fájdalmas. Az Opelnél ráadásul elkezdődött a Stellantisba való teljes beolvasztás, ami a kollektív szerződések szempontjából fontos változásokat jelent a dolgozók számára. A műsor végén pedig további részletekkel szolgáltam Carlos Ghosn hangszertokos meneküléséről Japánból.
Nézzétek vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!
Kép forrása: Stellantis
Az április óta lényegében csődvédelem alatt működő, koreai bíróság által kijelölt csődgondnokság alatt tartott Ssangyong Motor úgy tűnik, hogy új gazdára talál.
3 komoly érdeklő versenyzett a 10 éve a Mahindra & Mahindra Limited többségi tulajdonában álló koreai gyártóért, és úgy tűnik, hogy újra koreai tulajdonba kerülhet a kissé hányatott sorsú SUV specialista. Az indiai tulaj pénzt és energiát is bőségesen fektetett az elmúlt években a márkába, és ez meg is látszott a palettán, ár/érték és minőség tekintetében egy titkos favorittá nőtte ki magát az itthoni piacon is. Sajnos az autóipari átalakulás, és a covid alatt kicsúcsosodott nehézségek a gyártó körül nehéz helyzetbe hozták a SsangYongot, a koreaiak ugyanakkor semmiképpen sem akarták veszni hagyni az elmúlt időszak eredményeit. A hírek szerint a vevő kiválasztásánál a vételárnál is nagyobb szerepet játszott az, hogy hihető és fenntartható üzleti tervet és megfelelő hátteret tudjanak biztosítani a márkának.
A szintén koreai Edison Motors vezette konzorcium lesz a befutó a jelek szerint. A cég főleg elektromos teherautókkal foglalkozik. 730 millió eurós vételárról szólnak a hírek.
A SsangYong mellett a JLR sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket az indiai tulajdonosai számára, legalábbis egyelőre. A recept nagyon hasonlatos volt: a TATA konszern is rengeteg pénzt és szabad kezet adott a kompetens menedzseri gárdával felálló brit gyártónak ahhoz, hogy német prémium gyártók nyomába eredjenek, de pénztemetőnek bizonyult eddig a projekt.
64,8 millió euró büntetés megfizetése mellett nem lesz további vizsgálódás az Opelnél a "thermo ablakként" ismert eljárás kapcsán.
Kicsit több mint 3 éve tartottak házkutatást a német hatóságok az Opelnél, a gyanú első körben egy dízelbotrányhoz hasonlatos helyzetet feltételezett. A most nyilvánosságra hozott megállapodás kapcsán a cég képviselői hangsúlyozzák azt, amit az eljárás alatt végig kommunikálták: nem történt szándékos manipuláció kipufogó gáz kezelés kapcsán, a hatóságok sem találtak erre utaló jelet, nem volt beépítve egyetlen autóba sem olyan szerkezet, ami próbapadon történő vizsgálat detektálására lett volna alkalmas, és ezzel összefüggésben megváltoztatta volna az autók kipufogógáz kezelését. Magyarul: nem történt szándékos csalás.
A közel 65 millió euró kifizetésére azért bólintottak rá, mert így végleg lezáródik az ügy, amely kapcsán a bevezetőben említett "thermo ablak" kérdés jogi szürke zónát jelentett a korábbi EURO normák kapcsán. Az Opel esetenként már 17 fok alatti hőmérséklet esetében is korlátozta a tisztítási folyamatot, a "motor védelme érdekében". Ezt az érvelést több autógyártó használta hasonló helyzetben.
Később szoftver frissítésekkel a teljes palettán átfogó módon és önkéntes alapon módosították a beállításokat. Ezzel együtt végig hangsúlyozták, hogy az értelmezésükben kezdetektől fogva legálisan jártak el, minden esetben.
Az Opelt azóta átvette a Stellantis, amely a hírek szerint a GM felé szeretné továbbítani a "számlát", hiszen a kérdéses ügy a GM felügyelete alatt történt az Opelnél, a Stellantis pedig azután vette át a céget (2017 augusztusában), hogy a szóban forgó motorok piacra kerültek.
Torsten Müller-Ötvös interjút adott az Automotive News-nak. A Rolls-Royce vezetője minden szempontból rekord évre számít az autógyártónál.
A brit high-end márkát hidegen hagyja a globálisan tapasztalható összes autóipari kín, ami annak ellenére sem magától értetődő, hogy 5000 körüli éves darabszámmal nyilván más dolgok foglalkoztatják, mint azokat a gyártókat, amelyek ezerszer ennyi autót adnak el.
Chiphiánytól nem kell tartaniuk, jut elég nekik, hiszen a haszonkulcs tekintetében nem kell szerénykedniük. A 2019-es rekord darabszámukat így esélyes, hogy idén túlszárnyalják, ráadásul olyan profitrátával, ami szintén rekordot dönt. Müller-Ötvös nyilatkozata legalábbis ezt engedte sejteni.
A szakember, aki 12 éve vezeti a márkát, elmondta, hogy soha nem tapasztalt ilyen erős keresletet, az amerikai és az ázsiai piac fej-fej mellett versenyez azért, hogy a legnagyobb piacuk legyen idén, de Európában is erős a vásárlói kedv. Az Egyesült Királyságban rekordokat dönt a szerződéskötések száma.
A várakozási idő fél év fölötti, most inkább egy évhez közelít, a használt Rolls-Royce árak pedig 20-50% között emelkedtek az elmúlt időben. Ghostból minden "elkelt", nem tudnak eleget szállítani.
Ami az igazán bombasztikus, és biztos vagyok benne, hogy erre senki sem fogadna: a BMW csoporton belül a Rolls-Royce büszkélkedhet a legfiatalabb vásárlókkal. Igen, még a Mini is öregebb vevőkörrel rendelkezik. 43 év az átlagos Rolls-Royce vásárló kora, és nem csupán az ázsiai fiatal milliárdosoknak köszönhető ez, egy globális trendről számolt be a márka vezetője.
2010-ben ez a szám még 56 év volt...
250 000 eurónál indul a kínálat, 80 000 eurót költenek átlagosan a vásárlók arra, hogy egyéni autóik legyenek, Phantomok esetében 1 millió euró fölötti autók nem ritkák, és egy átlagos Rolls-Royce vásárlónak jellemzően 6 másik ilyen márkájú autója is van.
Két év múlva jön az első teljesen elektromos Rolls-Royce. A töltés nem fog nagy fejfájást okozni Müller-Ötvös szerint a vevőknek, mert jellemzően van már elektromos autójuk a gyűjteményükben, van töltési lehetőségük a jól felszerelt garázsukban, és átlagosan rövid-középtávon használják csak az autóikat, 5000 kilométernél kevesebbet éves szinten, hosszabb úton magángéppel utaznak.
Ahogy mondani szokták: ezeket a gondokat akarom magamnak. :)
Az Automobilwoche először szerzett meg konkrét számokat arról, hogy a Skodánál mennyi autó fog hiányozni a gyártásból idén.
250 000 darab. A mai naptól jelentősen csökkenti a termelését, adott esetben teljesen le is állítja azt a Skoda, ha nem lesz enyhülés a chiphiány miatt. Tartósabb javulásra a jövő év második felétől számítanak.
Hogy az arányokat érzékeljük: tavaly összesen 1,15 millió autót gyártottak.
Rengeteg majdnem elkészült autó van egyébként raktáron a cseheknél, amelyeket akkor tudnak befejezni, ha újra érkeznek a chip-ek.
A probléma lényegében minden gyártót érint, arányaiban hasonló módon. Vannak, akiknél később ütött be a gond, és korábban tudnak majd kimanőverezni belőle, de a tömegtermelésben utazók közül senki nem marad ki a chip hiány okozta gondokból.
Forrás