Sokat foglalkozom itt a német autóiparral, ez tény, és sokszor leírtam, mi az oka. Korábban a világban, most már inkább csak Európában az az irányadó, amit ők csinálnak, és gazdaságilag nem lényegtelen nekünk sem, hogy hogyan alakulnak arrafelé a dolgok. Az olasz autóipar, bármennyire is vérzik érte a szívem, mára már nem jelentős, ami pedig a franciából maradt, az hazánkra nézve nem annyira fontos tényező, és ha a Stellantis amerikai ágát nem nézzük, akkor a világra sincs különösebb hatással. Van még tehát pár év, amíg a németekkel leszek elfoglalva. A másik "kedvenc" témám nyilván Kína. Most már az is fontos, hazánk szempontjából, a világ autópiacát tekintve pedig a legfontosabb tényező. De most nem erről lesz szó.
Ferdinand Dudenhöffer neve szerepelt itt már párszor a bejegyzésekben. Ő az akit "autópápaként" emleget a német sajtó, a gazdasági szakember saját kutatóintézetet is alapított, ahonnan nemrégiben kitették a szűrét, így egy újabb intézetet alapítva továbbra is turnézik a német médiában.
Az, hogy be szokott-e jönni az, amit orákulumként kinyilatkoztat magából, nem is annyira lényeges most. A múltkori müncheni "autókiállításon" odamentem hozzá, és beszélgettünk három mondatot, szívélyes embernek tűnt, de ez is mellékes. Ami felkeltette a figyelmemet: az előző hetekben sok interjúban kifejezetten éles kirohanásai volt a német kormány ellen. Félig-meddig tekinthető még most is az autólobbi szócsövének, leginkább a Diess-féle figurák szempontjából.
Az "autópápa" szerint előrehozott választásokra lenne szükség, mert a jelenlegi kormány a decemberben megszüntetett elektromos autó támogatással "megásta a villanyautó sírját" Németországban. Dudenhöffer évek óta amellett érvel, hogy a német autóiparnak teljes mértékben, minél gyorsabban át kellene állnia a villanyra, támogatta a VW konszern ez irányú törekvéseit, és kidolgozott olyan adózási modelleket, amelyek kapcsán hosszú távon tervezhető lett volna az átállás a lakosság számára. Nem nehéz kitalálni, hogy ezek középpontjában jellemzően az állt, hogy a benzines és dízel autók adóját addig emeljék, amíg önként át nem állnak a felhasználók az elektromos autókra.
A kutató szerint idő kérdése, mire valamelyik cég "visszafordul" a belsőégésűekre, és a fókuszát újra erre a fejlesztésre helyezi, hiszen ezzel lehet pénzt keresni, a gyilkos árháborúval kínzott villany piacon pedig sok ezer eurót buknak autónként az akkus modellekkel. Dudenhöffer szerint, ha az első gyártó ki meri újra mondani, hogy a belsőégésűben még sokáig van fantázia, azonnal követni fogják a többiek.
Újra hangsúlyoznám, hogy a szóban forgó Úr kifejezetten villany párti. És csak villany párti.
A szakember kiemelte, hogy a zöldek gazdasági minisztere kaszálta él a támogatásokat, ő szüntette meg lényegében az akku fejlesztésre adott szubvenciókat, és ő volt a kerékkötője nagy infrastrukturális projekteknek. Ezek nélkül pedig nem fog menni az átállás.
Dudenhöffer szerint a német ipar a hidrogén után fut, aminek szerinte nincs realitása. Ebben minden bizonnyal igaza van. Így biztosan nincs.
Dudenhöffer kijelentette továbbá, hogy a német ipar vezetői egyáltalán nem bíznak már a politikában, és nem veszik komolyan azt, amit a jelenlegi kormány mond, amely szerinte képtelen menedzselni az átállás kihívását. Azt, hogy pontosan mit remél attól, hogy más kormány lesz, számomra nem teljesen világos. Ha a zöldek nem zsarolhatják tovább egy kormányban a koalíciós tagot a lázálmaikkal, akkor végképp nem lesz senki, aki ezt az egyoldalú politikát támogassa a közlekedési szektorban.
"A belsőégésű vissza fog jönni", vetíti tehát előre az "autópápa" a német sajtóban. Egy grandiózus vargabetű után.
Egy szép hosszú Handelsblatt cikkben pedig nagy műgonddal vezetik le, hogy "hol aludt el" a német autóipar, és miért nem akar sikerülni a nagy villanyos hódítás. Elemzik továbbá azt is, hogy ha most, a harmadik hullámban sem megy, akkor annak végletes hatásai lehetnek.
Olyan ez kívülről, mint amikor a sajtó beleszeret a saját történetébe, és akkor is erőlteti, amikor már minden módon megbukott az eredeti elképzelés, de nem az ötletben keresik a hibát, hanem a kivitelezésben. Emlékeztet ez valami eszme körüli felhajtásra, aminek az ötlete állítólag igazságos, csak sosem sikerül megvalósítani, de ez egy másik történet.
Se kiköpni, se lenyelni nem bírják a témát, ez világosan látszik. A pánik pedig szinte ideáig érzékelhető.
Közben a Deloitte olyan felmérést tett közzé, melyből kiderül: a vásárlók 13 százaléka gondolkodik csupán abban, hogy legközelebb elektromos autót vegyen. A belsőégésű alapú hajtás népszerűsége pedig szignifikánsan nő.
Az "igazhívők" körében állandóan piszkált Toyoda Úrnak lesz igaza. Magától ez a hajtás a piac harmadának lesz megfelelő. Érdemes erre készülni, ha még nem késő, mert negyedik nekifutás szerintem sem lesz.