2020-ban írtam ezt a cikket, akkor, amikor a szabályozások kapcsán az európai autóiparban az indulat és a beletörődés furcsa egyvelege szinte bénítólag hatott mindenkire. "Majd észhez térnek", "majd elmúlik", "ezt nem gondolhatják komolyan". Ilyesmiket suttogtak a gyáriak az akkor formálódó belsőégésű tiltás kapcsán.
Minden, amit akkor a tiltás ás a túlszabályozás ellen érvként felhozott a szakma, az mára beigazolódott. 2035 nem lesz tartható, de az arra való készülés hatalmas energiákat és pénzeket kötött le, eltérítette a modellpalettákat egy olyan irányba, ami piaci alapon nem állja meg a helyét, és közben a pénz is jelentősen megcsappant a támogatásokra, amikkel aládúcolták az értékesítési számokat.
Minden, amit akkor a tiltás ás a túlszabályozás ellen érvként felhozott a szakma, az mára beigazolódott. 2035 nem lesz tartható, de az arra való készülés hatalmas energiákat és pénzeket kötött le, eltérítette a modellpalettákat egy olyan irányba, ami piaci alapon nem állja meg a helyét, és közben a pénz is jelentősen megcsappant a támogatásokra, amikkel aládúcolták az értékesítési számokat.
Hogy átestünk-e már, vagy a zuhanás közben van-e még elég tér ahhoz, hogy felhúzzuk a gép elejét, azt nem tudom megmondani. Egy fél évtized a rossz irányba, az nagyon sok idő, ennyit nem engedhetünk meg magunknak, ráadásul még mindig megy a lamentálás arról, hogy hogyan legyen korrigálva mindez, és ki vigye el a balhét.
Ahogy Oliver Zipse találóan mondta ismét egy interjúban, "nem lehet politikai alapon piacokat dizájnolni", linkelem a teljes interjút.
A leginkább kritikus kérdés a belsőégésű technológia kapcsán, európai szemszögből nézve, az az, hogy minden iparági szereplő pontosan tudja, hogy évtizedekig meghatározó lesz még a világpiacon ez a hajtási forma. Ebben nekünk van, vagy inkább volt a legnagyobb előnyünk, és mi erről az előnyről úgy mondunk le, hogy mesterségesen szakítjuk meg azt a tudásláncot is, amit a jövő mérnök generációja ápolni tudna. Nem lesz mit, ha senki nem választja ezt a képzést, hisz itt nem engedik tovább.
Kínának 2060-ig lefektetett stratégiája van az autóiparára nézve. A következő három és fél évtizedre adnak irányelvet, tervezhetőséget a saját cégeiknek. Technológia tiltások nem szerepelnek ezek között, különböző alternatívák annál inkább.
Ami biztosnak tűnik: a fosszilis alapon működő, pusztán belsőégésű motoron alapuló hajtás ideje ott is lejár, hamarosan. Ez azonban mindent jelent, csak azt nem, hogy 100% villanypiac jön. Nagyon nem.
Elemi érdekük, hogy a kőolajról leváljanak. Az is elemi érdekük, hogy a világ fejlődő részén a mobilitást a kínai autó jelentse. Ott is, ahol évtizedekig nincs realitása annak, hogy akkus autók képezzék a közlekedés gerincét. Ezért is fektetnek ennyi pénz belsőégésű technológiákba.
Hidrogén, ammónia, E-fuel, folyékony bio üzemanyagok fogják rövidesen helyettesíteni a benzint és a dízelt. Ez a cél, erre állítják rá az iparukat a nagy számú villanyos autó mellett, és egyszerre költenek arra, hogy a villany és a belsőégésű hajtásláncok hatékonyságát új szintre emeljék.
Az energiaimport csökkentésére a jól szállítható szintetikus üzemanyagok kulcsfontosságúak a kínai stratégiában, cement üzemek és széntüzelésű erőművek melléktermékeiből, vagy hulladékából hidrogén segítségével állítanak elő helyettesítőket.
Közben a szaudiakkal együttműködve egyéb módokon is kísérleteznek a kőolaj kiváltására, és rengeteg pénz tesznek ezekbe a projektekbe.
Afrika, az ASEAN térség és Dél-Amerika a következő évtizedekben is belsőégésű piac lesz túlnyomóan, tíz milliónyi évi eladott autóval. Ezeket a piacokat megdolgozhatta volna számos európai gyártó is, ehelyett magunkba fordulva, az itteni kényszerített tempójú átállásra költve azzal vagyunk elfoglalva, hogy egy nagyságrendileg 15 milliós piaccal mutassunk példát a világ maradékának. Azaz a többi, 70-80 millió vásárlónak.
A fenntarthatóbb közlekedés elérésének szándéka nemes, félreértés ne essék. Abban hiszek, hogy ezt növekedéssel, innovációval, világpiacon versenyképes megoldásokkal lehet elérni, nem bezárkózással.
