Akár hogy nézem a rajzot, a Chryslernek sajnos nem sok létjogosultsága marad. Számos amerikai autós oldalon is erre jutnak, nagy a valószínűsége annak, hogy az évtizedek óta így vagy úgy lélegeztetőn lévő Chryslernek befellegzett. Kár, mert a nagy hármasból a hőskorban ez a márka számított technikai értelemben a legkifinomultabbnak. Sokat nem költöttek rá már Marchionne alatt sem, a modellpalettájuk mára két autóra zsugorodott.

A W210-es alapú, 3 évtizedes platformra épülő 300C és a Pacifica maradt. Előbbiből 6000 darabot adtak el tavaly Amerikában, ami a nulla kategória. Nekem a mai napig eszméletlenül tetszik a forma, vettem is egyet újonnan még 2013-ban, Lancia emblémával, és 4 évig használtam napi járósnak. Szerettem, de nem estem abba a hibába, hogy egy pillanatig is Lanciaként nézzek rá. Az egész globalizált autógyártás állatorvosi lova volt. Német platform, amerikai dizájn, olasz motor és névtábla, kanadai gyártás. Szerettem, de már akkor is egy elavult autó volt. Két tonnával hömpölyögni az úton síri csendben fenomenális volt, ezzel a teret befoglaló ábrázattal. Ennyit a nosztalgiáról.

A Pacifica egész jól eladható, a Voyager nyilván nagy űrt hagyott maga után. Létezik plug-in hibridként, ami még most is ritka a kategóriájában. Ennyi a Chrysler ma. A Dart messze nem jött be, a SUV-ok értelemszerűen a Jeep márka alatt sorakoznak.

Irdatlan pénzeket kellene elkölteni arra, hogy ebből legyen valami, és mindenekelőtt, ki kellene találni, újra, hogy tulajdonképpen mi is ez a márka. Nem hiszem, hogy jelen környezetben ennek sok értelme lenne. Egy kínai vevőt biztos találnának rá, kérdés, hogy ez mennyire lenne okos döntés a Stellantis részéről. Vélhetően semennyire.

Marad tehát az elmúlás, nagyon nagy valószínűséggel. A Waymo-nak is más típus után kell majd néznie az önvezetés tesztelésére.

Szegény Iacocca. Mindent megpróbált.