Hosszú idő óta a legértelmesebb törvényjavaslattal Németországban Christine Lambrecht állt elő, aki SPD-s politikus, és az ország igazságügyi minisztere.
A tartós fogyasztási cikkekre Lambrecht szerint jelentősen hosszabb garanciákat kellene kikényszeríteni a gyártóktól, azért, hogy ne az eldobhatóság legyen a növekedést hajtó üzleti modell alapja.
"Élettartam" garanciát képzel el a baloldali politikus, ami nyilván túlzás, ez az autók esetében 18 év lenne, ami értelemszerűen nem teljesíthető, már csak az eltérő kilométerfutások és kategóriák miatt sem.
Üdvözlendő ugyanakkor, hogy végre felveti valaki magasabb szinten is, hogy nonszensz, hogy a szeméthegyeket gyártjuk, két és fél évesen széthulló telefonokkal, 5 évesen kikönyöklő mosógépekkel, 6-7 évesen már a gazdasági toltálkár szélén egyensúlyozó modern átlagautókkal.
A politikusnő szerint a keményebb követelményekkel elmozdulnánk az "eldobható" mentalitás irányából a "modern, fenntartható, körforgáson alapuló" gazdaság felé.
A német fogyasztók érdekeit szövetségi szinten képviselő szervezet feje, Klaus Müller úgy nyilatkozott a német dpa hírügynökségnek, hogy egy törvényileg kikényszerített hosszabb garanciaidő a termékek tartósságára és javíthatóságára is jótékony hatással lehet, és nem igaz az az félelem, mely szerint ez lényegesen növelné azok árát.
Az Öko-intézet felmérése szerint nemzetgazdasági szinten 3.7 milliárd eurót lehetne spórolni azzal, ha nem mennének tönkre idő előtt a tartós fogyasztási cikkek. Ami ennél is fontosabb: 4 millió tonna üvegházhatású gáz felesleges kibocsátásától szabadulna meg a légkör.
Szépen hangzik. Én azzal is teljesen meg lennék elégedve, ha a kilencvenes évek közepének a színvonalát sikerülne tartani az autók tartósságának a tekintetében. A viselkedésünkben pedig lényegesen magasabb értéken szerepelne a dolgok megóvása.
Forrás
Forrás
