Győri motor, győri bódé, maximális vigyor.


Ne, ne gyertek a SUV osztással  Nekem is jobban kellene egy TT RS. Az elmúlt évek egyik legnagyobb meglepetése volt, imádtam vele a játékot, kerestem a koponyámból kicsúszó agyam maradékát a fejtámlán. Dráma volt az egész, big time. Az első 50 méter után őszinte, nagy nevetés tört ki rajtam, mint amikor szorongatott helyzetből, unalmas autók túszejtéséből hirtelen megjelenik a megmentő, és tudod, hogy van remény. Egy ikonként marad meg.

RS Q3, ráadásul Sportback. Lehet ok panaszra? A hajtás lényegében ugyanaz, Quattro és a fenomenális, utolérhetetlen, csodálatos, zavarba ejtő 5 hengeres kettőfeles. 400 lóerő, ezt máshol négy 'potból szedik össze. Az sem rossz, de az öt nem csak azért jobb, mert eggyel több, hanem azért is, mert hang és nyomatékgörbe szempontjából olyat tud, amit nem tudnak a négyhengeresek. Manapság sajnos már rendkívül ritka, a VW konszernnél Diess még nem találta meg a módját, hogy kinyírja, ne is csapjunk hát nagy hírverést, nehogy lehúzzák a palettáról, mint valami eretnek megoldást az élvezetes belsőégésű motoros autózásra. Maradjon meg az ínyenceknek ez. Úgyis alig gyártanak belőle párat, ezen tényleg nem múlik semmi. A TT-ben nem lesz már, marad a RS Q3-ban és az RS3-ban.

Az áprilisi hó nem volt elég masszív ahhoz, hogy egy rögtönzött havas pályát varázsoljon nekem Pest környékére, pedig érezhető, hogy nagyon élné az autó a kontrollált keresztbe menést Quattróként síkos úton. Szárazon nincs az a körülmény, amivel ki lehetne billenteni az egyensúlyából. Rá van ragadva az útra. A gyorsulás természetesen itt is pokoli, de a kis csúzlihoz képest itt se a szabadjára eresztett hang, se a rövid tengelytáv nem tanít meg félni, a szuterénből a félemeletre költözve a komfort nyilván összehasonlíthatatlan.

Kidolgozási minőség? Mostanában ugyebár volt egy-két baki az Audi háza táján, ami azért szomorú, mert ha valaki nem bakizott ebben a kérdésben szinte soha, az pont az ingolstadti brigád volt. A vezetői vákuum kicsit érződött az elmúlt időben az Audikon. Az RS Q3 mentes volt minden csalódástól. Megint úgy áll benne minden, olyan tapintással, olyan anyagokkal, ahogy ezt megszoktuk attól a márkától, amelyik a belső tér anyagminősége és kidolgozottsága kapcsán hordozta a fáklyát az elmúlt 2 évtizedben.

Ha olyan helyen laknék, ahol indokolt lenne a kicsit nagyobb hasmagasság, utalnék már hajolni, amikor be kell hajtogatnom magam a mindennapi járósba, és gyakran esne a hó, akkor simán kéne. Lenyűgöző az AMG kétliteres motorja is ebben a teljesítménykategóriában, de itt egyszerűen a technika különlegessége miatt is inkább kellene a 2.5-ös öthengeres, és ha már a motorhoz keresnék hordozót, akkor az RS 3 szedánként lenne az én választásom. A kis "kupé-suv" meg egy jól sikerült forma, azt is értem, ha valakinek az igényrendszere ezt dobja ki, mint a vágy tárgya. Addig örüljünk, amíg lehet választani. Az 1000 lóerős hetet pedig most folytatom egy RS Q8-al.