Pontosabban: nagyon egy kaptafára megy minden, ami mainstream. Pedig pont a villany alap az, ami lényegében végtelen variációs lehetőségeket adna, hiszen formatervezés szempontjából nagyságrendekkel kevesebb korláttal kell megküzdenie egy tervezőnek.

Ehhez képest az egymásra nagyon hasonlító SUV-ok mellett az egymásra legalább ennyire feltűnően hasonlító nagy villany szedánok azt az érzetet keltik, mintha minden egy irányba mozdulna. A Volvo, a VW, a NIO, a Jaguar mind roppant módon hasonló arányokkal, és olykor meglepően hasonló stílusjegyekkel is közelednek egymáshoz, amikor a jövőbeli "full size" szedán modelljeik terveit vizsgáljuk. Ráadásul mind hasonlítanak egy kicsit a Lucidra, ami önmagában egy rettenetesen érdekes cég.

Közben a Hyundai Grandeur GN7 olyan koncepció, ami ismét bizonyítja, hogy Koreában valahogy tovább ég a fáklya a szenvedélyes autókedvelők kezében. Úgy idézik mindenkinél izgalmasabban és hitelesebben a történelmüket, hogy, – elnézést –, nincs is történelmük, abban az értelemben, ahogy egy európai vagy amerikai gyártónak, esetleg egy japánnak van. Vakarom a fejem.

Nekem egy olyan gyártó, amely láthatóan komolyan veszi az érzelmi faktorát, a kulturális üzenetét, sőt, felelősségét a saját autóinak formaterve kapcsán, mélyen szimpatikus. Minél sokszínűbb és bátrabb az autóipar a kísérletek kapcsán, annál több embert fog vonzani a jövőben is az, amit az autózás, és annak popkulturális vonatkozása jelent. Remélem, hogy a bátrak győznek, eredeti ötletekkel, a biztonsági játékosok helyett.

Ha valakinek nincs meg, hogy mostanában miket alkotnak a koreaiak, itt egy példa.