A Daimler ötöde már kínai kézben van. 
Ez tulajdonképpen "véletlenül" derült ki, ahogy az is, hogy már nem a Volvo-t is tulajdonló Geely alapító Li Shufu holdingja a legnagyobb részvényes a sváboknál. Ő 9,7 százalékot birtokol, a BAIC autókonszern 9, 98 százalékot, immáron két éve.
Ez az adat úgy látott napvilágot, hogy a személyautó/teherautó részleg szétválasztása kapcsán a részvények átcsoportosítása során publikussá vált a tulajdonosi szerkezet pontos összetétele.
A BAIC pont két éve jelezte, hogy növelni kívánja a tulajdoni hányadát a Daimlerben. Ezek szerint utólag rekonstruálható, hogy ezt meg is tette.
A Beijing Automotive Group Co. Ltd., a hivatalos neve a BAIC-nak, hasonlóan a SAIC-hoz, amely sanghai-i cég, állami irányítású, legnagyobb tulajdonosa, ahogy a nevéből is adódik, Peking városa.
A Beijing Benz Automotive Company-ban partnerek a Daimlerrel, a németek a cég felét birtokolják, és együtt mintegy 430 000 autót gyártanak a kínai piacra. A BAIC a Daimler legfontosabb partnere az országban, míg a BAIC más gyártókkal is kötött szövetségeket. A Hyundai számára 450 000 autót gyártanak.
A Daimlerrel együtt egyébként könnyű teherautókat és nyergesvontatókat is készítenek még autókon kívül.
A kínai cég 1958 óta gyárt autókat, az 5 nagy kínai gyártó közé tartozik, több, mint 100 000 alkalmazottal. Tavaly összesen 1,17 millió autót készítettek. Saját márkájuk, a Beijing mindössze 28 000 darabbal járult hozzá az eredményhez.
Li Shufu lemondott a felügyelőbizottsági tagságáról, amikor némi csellel egyik napról a másikra hivatalosan a legnagyobb egyéni részvényese lett a cégnek. Hogy mi motiválta ebben a döntésében, arról nem nagyon találtam infót. Kevésbé valószínű, hogy a BAIC hasonlóan fog eljárni.
Egy kínai delegált kerülhet egy hamarosan megüresedő felügyelőbizottsági posztra. Mérföldkő lenne a cég életében, és egyben lehetőség is arra, hogy még jobban kiterjesszék a tevékenységüket Kínában.
A két kínai partner a hírek szerint egyelőre még nem "mozgott" együtt, azaz nem egyesítették erejüket a cég életének befolyásolására. Ettől az eshetőségtől, sőt, egy teljes kínai átvételtől ugyanakkor tartanak Stuttgartban.
Ezzel a háttérrel egyébként még inkább érthetővé válik Ola Källenius Daimler vezér konzekvens és kompromisszum mentes elektrifikációs törekvése. Minden mindennel összefügg.
Hogy hogyan lehetséges, hogy egy egyébként erős és prosperáló cégbe ilyen szinten képes volt befolyást szerezni a kínai tőke és közvetve az állam, az egy olyan kérdés, amivel érdemes lenne behatóbban foglalkozni. A kínaiak csinálják, ami az érdekük, és ezt nem lehet rossz néven venni nekik. Ha mi Európában (elektromos) láncfűrésszel reszeljük az ágat, amin ülünk, akkor az eredmény borítékolható, ahogy ezt már sokszor és sok helyen megírtam én is, és más is.
