Évtizedek óta kérdés, hogy a spanyol márka milyen szerepet tölt be az európai autózásban, hová pozícionálja aktuális tulajdonosa, és mit akar vele elérni. A Fiat licenszek alapján gyártott modellek időszakában a spanyol motorizáció és iparosítás fontos mérföldköve volt a Seat.


Később, a VW konszern alatt az "eredeti" Skoda koncepció lett kikísérletezve, évekkel a csehek diadalútja előtt, amely sokkal jobban is sikerült, mint az identitását kereső latinos próbálkozás.

Napjainkra eljutottunk oda, hogy igazi titkos tipp lett a Skodával összevethető áron kínált Seat, ami igényesebben van kidolgozva, mint a konszerntestvér. Hosszú út vezetett ide, és az sem lehetetlen, hogy a 7 évtizedes történet nem ér meg egy nyolcadikat.

A 4 éve útnak indított Cupra minden célját teljesítette eddig: fiatalította a vevőkört, lényegesen magasabb átlag árakon kelnek el az autóik, a növekedés bámulatos, az almárka trendi, és megkapja az elektrifikációhoz szükséges technológiát a VW konszerntől, miközben a Seatnál a következő években sem fogunk látni teljesen elektromos autókat, ami előrevetítheti a márka lassú halálát. A spanyolok azzal érvelnek a németeknek, hogy a volumen, amit a Seat ad, elengedhetetlen ahhoz, hogy a Cupra jól teljesítsen, a németek viszont azt látják, hogy a Seat jelenleg inkább ballaszt, mint sikerhez hozzáadó márka a cégen belül.

A Cupra/Seat viszonylatában egy konszernen belül zajlik le egy márka és annak kvázi utódja kapcsán az, amit nagyban láthatunk az iparban. A "régi" modell és az "új mobilitás" küzdelme, ahol adott esetben szervezeti és akár identitásbeli síkon is elválasztják egymástól a különböző ágakat. Ezt a folyamatot szemléltettem a mai Millásreggeliben.

Nézzétek vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!