Hosszas dizájn elemzésekkel nem szeretem kezdeni a bejegyzéseket, a Kuga esetében is csak azért teszem, mert amióta megjelent, van benne valami, amit nem tudok megfejteni. Egyszerűen nem értem, hogy részeiben karakteres formai megoldásokból összességében hogyan alakul ki egy ilyen semmitmondó hangulat. Ráadásul meghatározhatatlan méretű, szemmértékkel. Mégis tetszik. Teljes skizofrénia.
Az egyre szomorúbb látványt nyújtó európai Ford személyautó paletta jelenleg legerősebb szereplője számomra egyértelműen a Kuga, akár PHEV, akár HEV verzióban. Az alapvetően Toyota tudáson alapuló hajtások balzsamként hatnak az ecoboost által tépázott idegrendszerre, és ennek a kettősségnek hagyománya van a márkánál. Briliáns mérnöki megoldásokra és remek ár/érték arányra tervezhető rendszerességgel jutnak silány kivitelezések és középszerű konstrukciók.
Ezért is tudott nagyon sok időn keresztül használtan kiemelkedően jó vétel lenni egy-egy Ford. A flottapiac dömping árai lenyomták a maradványértékeket, az időnként becsúszó rosszabbul sikerült modellek pedig nem engedték, hogy konzisztens kép alakuljon ki a márka kapcsán, pedig jó két évtizeden át az átlag, amit adtak, kifejezetten jó volt. Visszasírom a remek Fiestákat, Mondeókat, S-max és Galaxy modelleket, és hamarosan a legendás Focus sem lesz már velünk. A használt piac ár/érték bajnokságából ugyanakkor nem lehet fenntartani egy márkát, és lassan nyakig ér a víz a kölni Fordnál.
A személyautó üzletág ugyanis nem igazán lendül, a CO2 kvóta pedig itt is kikezdi az üzleti modellt. Az amerikai anya nem finanszírozza tovább a végtelenségig az európai operációt, akkor sem, ha a veszteség vagy a nyereség kimutatása inkább akarat kérdése. A GM korábbi európai kollégai biztosan sokat tudnak erről mesélni.
Nézzünk szembe a valósággal: jó esély van rá, hogy a Ford néhány éven belül egy niche márka lesz. Nem invesztálnak volumen modellekbe, a kölni mérnöki gárda lényegében szélnek lett eresztve, az európai vezetés feladatköreinek jelentős része az amerikai kollégákra szállt, a hálózat tagjai pedig más irányba kezdenek el mocorogni, mert Bronco, Mustang és társai személyautó vonalon nem hozzák a "business case-t".
A haszongépjármű üzletág, köszöni szépen, remekül teljesít, jó haszonkulccsal, és remek piaci részesedéssel. Jim Farley konszernvezér pedig láthatóan nem akar bajlódni a többivel. Európa a jelenlegi jogszabályi környezetben túl nagy rizikó, a német gyártás meg menedzselhetetlen költségekkel jár.
Kár, mert egyrészt, nagyon nem szeretném, ha a Ford személyautói kikopjanak a mindennapjainkból. Másrészt, pont a Kuga bizonyítja, hogy megfelelő kooperációkkal egészen jó autókat ki lehet hozni most is. A hibrid Kuga jól fogyaszt, a megbízhatóságon nem kell aggódnia senkinek, egy Ford mérnök DNS-ében van a futómű hangolás, a kaszni praktikus, az egész autó kifejezetten szerethető a mindennapokban. Ha valaki hiányolja a vezetés orientált alapokat egy hibrid SUV-ban az ázsiai konkurenciánál, akkor a Fordnál megtalálja, amit keres.
Nagyon remélem, hogy adnak esélyt a továbbiakban is a személyautós vonalnak Dearbornban. Megérdemli a márka.
