Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Egy álomszerű családi flotta: Jaguar XE, Maserati Grecale, Toyota GR86

2023. május 30. - Várkonyi Gábor Autóblog
Ma sem kesergünk, hogy vége az autózásnak, hanem ünnepeljük, hogy van még miből választani.

349152766_581862734086757_8474864027086727750_n.jpeg

Azt ugyan nem állítom, hogy ez még sokáig így lesz, de 2023-ban vadonatúj és kifutó modellek közül válogatva is össze lehetne szerkeszteni egy egész jó kis családi flottát, feltéve, ha teljesen szabadjára engedjük a fantáziánkat, és elképzeljük, hogy egy salzburgi szívsebész éves jövedelmét visszük haza mi is.

Feltétel továbbá, hogy a "szokásos" sablonokat hagyjuk el. Ahhoz nem kell nagy képzelőerő, hogy a német prémium vonalról összelegózzunk három jó autót. Igen, hármat. Egy "családit", egy üzleti limuzint, meg egy játszósat. Mindezt mondjuk úgy, hogy az egész flotta azért még félig meddig az ésszerű fenntartási költségek mentén működjön. Nem a képzeletbeli lottónyereményt kell tehát elkölteni. Olyan "Fünfer-Macan-TT" vagy "C 43-X4-Cayman" esetleg "S4-Touareg-Z4" vonalra gondoltam. Szigorúan nem germán katalógusból ollózva.

Az én választásom erre, ha mindenképpen új autókból kellene válogatnom, akkor Giulia Veloce-Discovery-A110 lenne, ehhez gondolom nem kell különösebb magyarázatot fűznöm.
Nem mondom, hogy végtelen permutációi lehetnek ennek a feladványnak, de az élet úgy hozta, hogy három héten keresztül éppen pont erre a kínzó kérdésre kaptam nem várt választ.

349896590_242240875161834_1485429755293948897_n.jpeg
Viszontagságos életének utolsó pillanatait éli méltóságteljes öregedésben a Jaguar XE.
A márka, ahogy eddig ismertük, biztosan nem fog létezni többé, és ez már nagyon rövid időn belül érzékelhető lesz. Aki van annyira non-konform, hogy – csak-azért-is – leoldja magát a tömegről, annak autóválasztásban tényleg nem sok minden maradt már mostanra, ha a hagyomány és az elegancia a kulcsszavak között szerepel a választáskor. Ami régen a Saab, vagy éppen a Lancia volt, azt mostanra már csak a Jaguar képviseli, és ő sem sokáig. Megmagyarázhatatlan, misztikus aura, a sorok között kódolva, hogy aki ebbe a folyóba lép, az tűri a szenvedést, de a saját útját járja. Értékvesztés? Szerviz? Alkatrész ellátás? Tényleg ilyen bagatell kérdésekkel kell foglalkozni, amikor a fém héj és a bőr belső vesz körül minket, és ezzel a ruhával magunkon üzenjük a világnak, hogy értjük mi a műanyagot, csak nem szeretjük?

Az XE-hez képest a Giulia már-már mainstream. Őszintén, ki látott utoljára ilyet a forgalomban? Nekem is sokáig kellene gondolkodnom. Ralf Speth egykori BMW manager évekig küzdött, hogy az indiaiak pénzén valami épkézláb és önállóan működő prémium gyártó legyen a megmaradt angol márkákból, amiket úgy taszított el magától a Ford, amikor pénz kellett, hogy szinte fájt végignézni. A modellpaletta, főleg ami a műszaki tartalmat és mérnöki know-how-t illeti, sosem volt jobb, mint az elmúlt 10 évben.
349181375_823096182716360_5462497511323532769_n.jpeg
Az XE, kvalitásai alapján, biztosan nem azt a sorsot érdemelte, amit az időközben az ipar átalakulásával a lába alól kihúzott talaj adni tudott neki. Ne kezdjük itt az összevetést a sváb alapossággal és fantáziátlansággal megtervezett autókkal. A 300 lóerős, összkerekes tesztautó kezelhetőségében, kivitelezésében, praktikumában bőven volt hiba. És? Egyszer élünk, ez az autó meg hat az érzékeinkre, éretten is. A proporciók stimmelnek, a forma nem fárad, az erő meg van, az első üres országúti szakaszon pedig helyet foglal mellettünk a jókedv is. Különben is, a Jaguar élményhez nálam mindig társul valami bohémság. Eleve, old money ez is, és ha generációk óta öröklöd az anyagi értelemben vett felhőtlenséget, úgy, hogy az érdeklődés sem vész ki belőled, mert úgy neveltek, hogy fel akard fedezni a világot, akkor nem karót nyelt leszel, de nem is feltétlenül olyan laza, hogy már minden mindegy. A Jaguar-hoz felveheted a legkonzervatívabb öltönyöd egy mintás sárga zoknival, vagy egy kretén nyakkendővel. Működni fog.

A stílus, az nem egy "egy generációs" kérdés. A Jaguar pedig Jaguar, akkor is, amikor az utolsókat rúgja.

Meg is lennénk hát az üzleti limuzinnal. De mivel vigyük a gyerekeket iskolába, magunkat meg nyaralni?

349194933_6420735064705735_3094712703957541620_n.jpeg
Én bevállalnék erre egy Cadillac Suv-ot, de az Európában hivatalosan nincsen. Izgat egy Genesis is, de a hagyomány, az nekem bizony kell. DS? Igen, de a vezetési élmény a tucat Stellantis technikával nem dúcolja alá különösebben az előadás alapjait, másból azonban nincs hiány. Stelvio? Valami ennél is ritkábbat kérnék, úgy, hogy egyébként ő mindent tud, amire én vágyom. A Giorgio platform utolsó eljövetele, ide, az élők közé, Maserati Grecale formában ölt hús-vér testet. Még ritkább, mint az Alfa, és még inkább az eszenciája az olaszságnak, ebben a kategóriában. Ha a Stelvio a presszó, akkor a Grecale a ristretto.

Egy bajom van vele, és Szűz Mária bocsásson meg nekem, de miért látom az arcában minduntalan a Ford Puma vonásait? Vegyük úgy, hogy ezt most le sem írtam.

Amit azonban közölnöm kell, száraz, tényszerű módon: aki azt hiszi, hogy a Grecale olyan, mint az elmúlt időszak néhány, khm, kissé csalódást keltő Maserati modellje, az kellemesen, nagyon kellemesen fog csalódni. A fröccsöntött Tridente, amivel az ázsiai vevőket becélozva próbáltak kevés befektetett energiával sok képzeletbeli lírát lehúzni, – jó lesz ezeknek – alapon, az olaszak, már a múlté. Ők is tudják, hogy ma már kevés az, hogy olasz dizájn, meg erős motor, ennél nagyobb pályán kell mozogni, ha ki akarják csalogatni a pénzt az egyre tájékozottabb új hullámos vevők zsebéből.

349625579_199130786366082_164429044660630106_n.jpeg
A Grecale, még a kis "hibrid" 2.0 négyhengeressel is bőven odaparkolható egy hasonlóan motorizált Macan mellé.
A hangja eleve sokkal jobb. A vezethetősége meg mozog azon a szinten, ahol a weissachi konkurens tanyázik. Kicsit pontatlanabb csupán, cserébe az életöröm aktívabban kúszik az ember fejébe. Hatalmas plusz, hogy kidolgozási minőségben és anyaghasználatban nagyon komoly változásokat figyelhetünk meg, jó irányba, a Maserati részéről.

A kezelhetőség, – olaszok és informatika – helyenként furcsa. A lámpakapcsoló a központi érintőképernyő bal alsó sarkában található, és mire erre rájöttem, eltelt némi idő. Nem maradt közben más választásom, mint bízni abban, hogy az automata megoldja helyettem amit kell.

Fogyasztásról ne beszéljünk, méltatlan lenne. Kicsit sajnáltam, hogy nem volt bátrabb az importőr a tesztautó konfigurálásánál, egy merészebb külső vagy belső szín sokat domborított volna az édes élet érzésen. Ami biztos: a Maserati, mint márka, továbbra is el van csúszva a fejekben, árak és elérhetőség tekintetében egyaránt. Semmivel nem nagyobb vállalás, mint egy hasonló méretű klasszikus prémium autó, az "hétköznapibb" polcról. Az értékvesztés, az nyilván más kérdés. Egyébként simán vállalnám, az üzenetét is. Kéne, na.

Mivel szórakoznánk kettesben hétvégén, ha nincsenek a nyakunkon a gyerekek?

Nálam ez alapvetően a nyitott autó lenne, de a GR86 aktuális verziója (jó, ez nem pontos, mert az elődjét még GT86-nak hívták) azért bőven beleférne zárt autóként is.
Kérdés persze, hogy mit tudna ebből élvezni a mellettem ülő, mert a Toyota kicsi és viszonylag könnyű sportautója erősen vezető fókuszú.

349866345_280619671068796_8468504071010122286_n.jpeg
Eleve egy csoda, hogy hajlandóak foglalkozni ezzel az egyre inkább eltűnő kategóriával, ami azon kívül, hogy örömet adjon egy embernek, semmire nem való. Vagyis mindenre.

Több, mint tíz éve, nekem kicsi csalódás volt a GT86. Mondjuk ki, gyenge volt. Vézna. Mint egy olyan unoka, akinek a nagymama sosem főzött egy rendes húslevest. Beleültél, elindultál, a körítés alapján vártad, hogy lódulunk, de csak a kehes fűnyírómotor erőlködése jött meg az első pillanatokban, ahelyett, hogy odavert volna rendesen. Ahhoz kevés volt, hogy keresztbe vágd, ahhoz meg sok, hogy odaadd egy kezdőnek, hogy tanuljon meg vezetni.

349747846_766643848320258_7304009258207690712_n.jpeg
A GR86 ezzel szemben pont mindent jól csinál, azt leszámítva, hogy vizuálisan annyira mozgat meg, mint egy trafóház.
Letisztult, kellene ilyenkor írni. Nem leszek ennyire nagyvonalú, ugyanakkor elismerem, hogy az élményre való koncentrálásban segíthet az, ha sivár a körítés, mert tényleg közelebb hozza a lényeget. A lényeg meg akkor jó, ha nem kell sokat pofázni róla. 53%-47% súlyeloszlás, 8000 fölé forgó 2,4-es boxer, tűpontos váltó, önálló akarattal rendelkező segg, amit még a sokkolóval sem lehet visszatartani a promiszkuitástól. Máshogyan fogalmazva: az ESP sem mindig képes lenyugtatni. Él alattad. Menni akar. Sőt, azt kívánja, hogy hajtsd.

Ár/érték arányban ma az egész európai piacon nincs ennél őszintébb darab.

Mindhárom autó a maga nemében unikális, kívánatos, és része egy nagy történetnek.
Tulajdonképpen nagyon jó nekünk. Most is.

348825561_293281723023987_5058700672994735285_n.jpeg

348850070_803319801362062_5066712193739776492_n.jpeg

348948937_1397374651039736_5631975461424867690_n.jpeg

349147024_1451935502275256_9065207969535674239_n.jpeg

349181375_823096182716360_5462497511323532769_n_1.jpeg

349183101_222704733845139_7121803835063021138_n.jpeg

349337521_1008443857198377_1486325971161437224_n.jpeg

349365893_1285221682386504_3614822772315401498_n.jpeg

349478036_918162505938088_6411561854369626645_n.jpeg

349582321_1129617848440649_792728951333655629_n.jpeg

349593946_190312890630405_5656317228299922290_n.jpeg

349883455_3410100885907639_2656234487088174791_n.jpeg

350022894_211670485007180_2246667919788891845_n.jpeg

350111578_641023207449137_6536518788437964151_n.jpeg


A bejegyzés trackback címe:

https://varkonyigabor.blog.hu/api/trackback/id/tr6118135166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása