Személy szerint kifejezetten szerettem az elektromos ötszázast, de a bemutatásakor sem nagyon tudtam elképzelni, hogy hogyan fogják elérni vele a tervezett darabszámokat. Ahhoz egyszerűen túl drága autó lett. Főleg azokon a piacokon, ahol egyébként a 17 éve bemutatott 500-as még nagyon jól fogyott, a kora ellenére is.


Az elődöt a szigorodó előírások nyírták ki, az elektromos verzió eladásai számai láttán a Fiat utólag barkácsolt bele egy hibridet is, a realitás pedig úgy néz ki, ahogy Olivier Francois, a márka vezetője leírja:

“Természetesen mi is, mint mindenki más, azt hittük, hogy gyorsabban lesz elektromos a világ, és a költségek lényegesen hamarabb megindulnak lefelé.”

“Azt nem tudtuk elképzelni, hogy megtörténik valami olyasmi, mint a Covid, ahogy azt sem gondoltuk, hogy nyersanyag hiány lesz, és azt sem hittük, hogy az európai társadalom - nem a teljes társadalom, nem a fiatalabbak - hátat fordítanak a fenntartható megoldásoknak.”

“De, ez a realitás. A realitással pedig szembe kell néznünk.”

Nem vagyok biztos abban, hogy az a jó kommunikációs stratégia, ha egy gyártó képviselője valamiféle lelkiismeretfurdalásra apellál a vevőknél, azért, mert nem győzte meg őket egy technológia ökoszisztémája. Vagy szimplán pénzük nincs rá.