Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Kevesebb szennyező autót exportálnak mostantól Afrikába?

2020. október 30. - Várkonyi Gábor Autóblog
123181488_774905416640852_918047807660129326_n_1.jpg
A gazdag országok szemét exportja a világ szerencsétlenebb régióiba egy régi probléma.


Ha az európai gyakorlatot nézzük az autóiparban, akkor régóta tudható, hogy egyeseknek hatalmas üzlet a roncs, 18-20 éves autók nagy tételű exportja a viszonylag közeli Afrikába.

2015 és 2018 között 14 millió (!!) használt autót exportáltak a fejlett országokból külföldre világszerte. Ennek több mint a fele Afrikába ment.

Részben minket is érint a kérdés, hiszen régi bevett gyakorlat, hogy a gazdaságtalanul javítható, füstokádó, de még nem feltétlenül nagyon öreg autók egy jelentős része a keleti régióban kezdi meg másodvirágzását, nem túl jótékony hatással az itteni levegőre, de az EU-n belül ennek adminisztratív módon nem lehet a szabad kereskedelem miatt gátat szabni, csak lényegesen szigorúbban ellenőrzött műszaki vizsgálatokkal lehetne kiszorítani ezt a jelenséget a honi piacról. Talán egyszer eljutunk ide. Az EU-n kívüli, de hozzánk közel eső országokban még tragikusabb a helyzet, a szennyezés Európában belül sajnos sokszor csak "országot cserél".

Az afrikai állapotok viszont szó szerint tragikusak. A többek között Nigériába, Zimbabwéba, vagy éppen Burundiba kerülő autók döntő többsége konkrétan életveszélyes, és súlyosan szennyező, egyszerre.

Évente közel 1 millió ilyen roncs kerül Európából Afrikába, és az országok jelentős részében semmilyen akadálya nincs annak, hogy bármit oda lehessen vinni. Ha esetleg mégis vannak minimum standardok, akkor ezeket korrupcióval könnyedén ki lehet játszani. Az eredmény az, hogy fuldokolnak az euro1-2-3-as autóktól, amelyekből általában hiányzik a katalizátor, el van kopva a motorjuk, szennyezett üzemanyagot tankolnak, így a 20-30 évvel ezelőtti standardokat sem képesek hozni. Konkrétan mérgeznek.

Vannak országok Afrikában, amelyek tettek már lépéseket a piac szabályozására, Ghána például 10 évnél öregebb autókat nem helyez forgalomba az országban. A holland és a német kormány képviselői szeretnék megtiltani a roncsok kivitelét Európából. Egyet is értek ezzel, főleg úgy, hogy közben hangsúlyozzák azt is, hogy közlekedési szempontból alkalmas, műszakival rendelkező autók exportját nem tiltanák.

Kicsit azonban muszáj cinikusnak is lennem. Ezek a kezdeményezések pont egy időben jöttek azokkal a felmérésekkel, melyek szerint a közeli jövőben 5 milliós új autó piac lesz az afrikai kontinens, és a a filléres autók az új eladásokra is hatással vannak. Nem azt állítom, hogy közvetlen az összefüggés, csupán azt, hogy az önzetlenségben már kevéssé hiszek, amikor gazdasági kérdések kerülnek terítékre. Ezzel együtt nagyon jó lenne, ha Afrika gazdasága, akár az autógyártás felvirágzása miatt is, ami például Dél-Afrikában erősen jelen van, perspektívát nyithatnak az ott élőknek. Kevesebb szennyező autó lenne, cserébe több munkahely, és biztonságosabb autók. Drukkolok nekik!

Forrás

Autóipari Netflix, Care by Volvo.. Tényleg megéri előfizetni?

122947708_774373280027399_2396300521117972017_n.jpg
Három éve jelent meg a Volvo, mint OEM a flottakezelők piacán. A történet nyilván nem így lett tálalva, hiszen minden létező "buzz-word" elhangzott a svédek új szolgáltatása kapcsán, amit el kell mondani manapság, hogy a trendi, urbánus, kötöttségeket nem szerető célcsoport felkapja a fejét az új "termékre".

A Care by Volvo ígérete nagyon csábító. Netflix szerű előfizetési modell autóhasználatra. Egy konkrét összeget fizetve, az autózás minden előnyét élvezve, kontrollált költségek mellett rendkívül flexibilis használati szabályokkal oldhatja meg a mobilitását a felhasználó.

Alapvetően nem újdonság ez, hazánkban például a Skoda, mint márka is kínált a Porsche Bankon keresztül már évekkel ezelőtt is ilyen szolgáltatást, amely azonban a hazai cégautóadó rendszere miatt magán felhasználók számára kevéssé volt költség oldalon attraktív.

A Volvo szolgáltatásában az az igazi újdonság, hogy lépésről lépésre építik ki a rugalmasság újabb és újabb lépcsőit.

Ami fix része volt a deal-nek az elejétől fogva, az az, hogy egy havidíj tartalmaz mindent, az üzemanyag költségen kívül. Mindig új autót kapott a szerződő, és gumi, javítás, segélynyújtás, szervizelés a csomag része volt. Alá kellett írni 24 hónapra, nem volt induló díj, de csak XC40-est lehetett kérni, viszont 12 hónap után újabb autóra lehetett cserélni igény esetén a meglévőt, onnantól újra indítva a 24 hónapos periódust.

Mostantól sokkal több opcióból, és sokkal rövidebb időtávra is lehet válogatni, értelemszerűen a hitelképesség továbbra is vizsgálva van, tehát akármilyen háttérrel azért nem lehet elvinni ilyen értékes autókat.

Az Egyesült Államokban 650 dollárért XC40 R-design és S60 elérhető, 50 dollárral többért már XC60 is van, és 750 dollárért már XC90-be is bele lehet ülni. Na és most jön a lényeg: mindezt már 4 hónapra is adják. Magyarul, ha 4 hónappal azután, hogy meguntuk vagy kinőttük az akár app-on keresztül rendelt vadonatúj XC40-esünket, akkor visszaadhatjuk, és havi 100 dollárral többért XC90-be ülhetünk. 4 hónapra, vagy többre. Havi 2000 kilométer a limit, a normális elhasználódáson túli sérülésekért fizetni kell. Saját maguknak is konfigurálhatnak autót az amerikaik, de most már raktáron lévő autók esetében lényegében aznap is kigurulhatnak a dílertől egy új autóval. Csodálatosan hangzik, nem?

Mindenképpen, ha felhasználói szemmel nézzük, hiszen ezek tényleg baromi jó árak kinti mércével. Két dolgot azonban megjegyeznék. Az egyik gazdasági jellegű, a másik környezetvédelmi jellegű.

Ha szigorúan piaci alapon vesszük a dolgot, különösen a biztosítási költségeket is figyelembe véve, amelyek azért koránt sem összehasonlítható mértékűek a magyar árakkal, akkor ezek a havidíjak az autók normál értékvesztési költségét sem igazán fedezik. Ebből a szempontból nézve amerikaiként még akkor sem vásárolnék, ha meg lenne rá a pénzem. Minek? Főleg akkor nem, ha például kedvezőtlen biztosítási múltam van. A valós költségek tehát áttevődni valahová, olyan helyre, ahol a felhasználó nem feltétlenül érzékeli azt. A másodpiac rövidesen tele lesz fiatal használt autókkal. Senki sem fog listaáron új autót venni. A márkaérték, ha klasszikus értelemben nézzük a kérdést, degradálódik. Számos esetben láttunk ilyet. Ha lényegében mindenki olcsón ülhet új Volvóban, akkor a prémium érzés oda lesz. Ami mindenki számára elérhető, az per definíció nem luxus többé. Lehet, hogy valamit nagyon okosan és alaposan kiszámoltak, ráadásul vegyük figyelembe, hogy az amerikai fogyasztó szemében az autó amúgy így más helyi értéket képvisel, de sokadik végig gondolásra is oda jutok, hogy ez egy nagyon agresszív piacvásárlás. Ha csak a közelmúlt történeteit nézzük, a Nissan pont ehhez hasonló dömping lízing ajánlatokkal égette meg magát kint.

A környezetvédelmi alapon nézzük a dolgot, akkor pedig kissé visszás, hogy arra nevel egy egyébként a környezetért és a biztonságért tenni akaró márka, hogy 4 havonta ülj új autóba. Nehezen indokolható üzenet. Minimum könnyelmű bánás a nyersanyagokkal.

A nap végén pedig a dolgok ugyanúgy pénzbe kerülnek a Volvo számára is, mint más márkák számára. Európai példákat és az amerikaiakat is nézve és ismerve, egy ketyegő időzített bombán ülnek maradványérték szempontjából az autófinanszírozók. Ez a bomba robbanni fog. Biztosan.

Ambivalens érzéseim vannak tehát a dologgal kapcsolatban, felhasználóként logikusnak érezném a szolgáltatás igénybevételét ezekkel a számokkal. Valami mégis azt súgja, hogy vagy nekem, vagy a szolgáltatónak, vagy a természetnek nem fog bejönni az ingyen ebéd.

Csőd közeli állapotban a BMW partner, a kínai Brilliance

123341483_775287153269345_9021171034558747256_n.jpg
Rendkívül érdekes hírek Kínából. A BMW partnere, a Brilliance, amelynek BS6 modellje az egyik első kínai autó volt, amit az EU területén kapni lehetett, fizetési gondokkal küzd.


Adódik a kérdés, hogy hogyan lehetséges, hogy egy olyan cég, mint a Brilliance, amely a Kínai Népköztársaság 1949-es alapítása óta létezik, és állami kézben van, ilyen helyzetbe kerül?

Ennek megértéséhez ismerni kell a kínai berendezkedés néhány sajátosságét.

Azt talán sokan tudják Európában is, hogy Kínában nyugati autós cég először a nyolcvanas években kezdhetett működni és gyártani, de csak azzal a feltétellel, ha választ magának egy kínai, lényegében állami partnert, azzal közösen alapítanak vállalatot, amely vállalatnak minimum a fele kínai kézben van. Okos húzás volt a kínaiak részéről, hiszen így minden megtanulhattak az elmúlt évtizedekben, amit az autóiparról tudni kell. A nyugatiaknak ott volt a végtelen és kiaknázatlan piac, amely mesés profitokat ígért. Hamar kialakult a kölcsönös függés. Mindkét fél sokat nyerhet a bulin, de rengeteget veszíthet is. Hogy miért van ez így, az mindjárt világossá válik.

A vegyesvállalatban tanultakat az ügyesebben vezetett cégek vezetői arra használták, hogy saját márkákat építsenek fel, ezekkel úgy legyenek sikeresek a saját piacukon, hogy ne legyenek rászorulva a külföldiekre, és maguk is be tudják húzni a profitot. Ez volt a nyugatiak kockázata. Az ellenállhatatlanul nagy lóvé ígérete 10-20-30 évig, amivel felhúzzák a saját konkurenciájukat.

A kínai cégek kockázata pedig, ha rosszul voltak vezetve, az volt, hogy nem tanulnak meg rendesen "járni" a folyamatosan kapott doppingtól. A dopping pedig a kínai államtól kapott olcsó forrás, és a nyugati partnertől kapott sikeres termék, amely hozta a pénzt, anélkül, hogy erőlködni kellett volna. Itt el is érkezünk egy fontos ponthoz.

A kínai kormányzat felismerte, hogy ezeket a cégeket ki kell rostálni a rendszerből, hogy koncentrálódó és ütőképesebb vállalatok maradjanak meg, amelyek képesek felvenni a versenyt majd világviszonylatban bárkivel. Miután felnövesztették a termelési oldalt, versenyképes és innovatív gyártók jelentek meg, 2 éve elkezdték liberalizálni a feltételeket. Ezt először a Tesla Gigafactory kapcsán láthatta a világ. A villanyautó gyártókra törölték el először az 50 százalékos szabályt, így a Tesla 100% saját tulajdonú gyárat építhetett.

A haszongépjármű gyártókra ettől az évtől érvényes a szabály, a belső égésű motoros autókat gyártó cégek pedig 2022-től növelhetik szabadon a tulajdonhányadukat egy addig kooperációban működtetett cégben, vagy alapíthatnak eleve 100% saját tulajdonú céget.

Most érkezünk el arra a pontra, hogy hogyan lett ebből a helyzetből csőd közeli állapot a BMW partner Brilliance-nál. A BMW Brilliance Automotive Ltd, a vegyesvállalat rendkívül sikeres. A BMW letaszította a trónról két éve a nyolcvanas évek óta vezető prémium márkát, az Audit. Ez a siker adja a Brilliance anyavállalatának a bevételek 90 százalékát. Na és ez a bökkenő. Maguktól ugyanis nem tudtak piacképes márkákat és autókat fejleszteni. 2019-ben a legyártott 720 000 autóból 550 000 a BMW-vel közös cégben készült. 75 százaléka tehát a gyártásnak a németek sikerén múlik. Idén júliusban volt olyan márkája az anyacégnek, amelyből egy darabot nem adtak el, ez a Zhonghua, de az 1600 darab Jinbai sem éppen átütő sikerről tanúskodik.

Mi történik akkor, ha a befektetők azt látják, hogy egy nagy vállalat, amelynek a bevételei 90 százalékban egy leányvállalatból származnak, elveszíti a fő bevételi forrásának egy jelentős részét?

A befektetők elkezdenek aggódni. Ha aggódnak, akkor az árfolyamok sínylik meg a dolgot. Ez történt akkor, amikor a BMW bejelentette, hogy a liberalizáció lehetőségeit kiaknázva 50 százalékról 75 százalékra növeli a tulajdoni hányadát a BMW Brilliance Automotive Ltd-ben. Abban a cégben, amely az anyavállalat bevételeinek a 90 százalékát adja.

Magyarul a "nagy" Brilliance elveszíti a fő bevételi forrása fölötti kontrolljának a negyedét. Ez a tény vezetett oda, hogy fizetési nehézségeik támadtak, ami egy kisebb fajta szenzációval ért fel a napokban a kínai autópiacon.

Biztos, hogy jól menő cégeknél más nyugati cégek is követni fogják a BMW példáját. Ez jó a külföldi cégeknek rövid távon, de hosszabb távon azért számíthatnak nehezebb körülményekre. Jó a kínai cégeknek is, mert az erős, jól szervezett és versenyképes cégeknek nem kell az életben tartott gyengébbekkel küzdeniük, koncentrálhatnak a következő fázisra, a hódításra.

2022 után rendkívül izgalmas idők jönnek a kínai autópiacon.

Forrás

Már nem kell sokat várni a Fiat-Chrysler Peugeot-Citroën házasságra

chrysler-peugeot.jpg
Ma a Millásreggeli virtuális stúdiójában több témát is részletesen kiveséztünk. Először a Fiat-Chrysler Peugeot-Citroën házasság legfrissebb híreit foglaltam össze, a tervek szerint 2021 márciusban bekövetkező fúzióval a világ negyedik legnagyobb autógyártója jön létre.

Megjelentek újabb gyorsjelentések: a Hyundainál, BMW-nél és a Fordnál is érdekes mozgásokat figyelhetünk meg. Úgy tűnik, hogy egyelőre megúsztuk a drámákat a legnagyobb autógyártóknál, bár sajnos Európában még mindig rosszabb a helyzet, mint a többi piacon. A Fordnál például egész jó eredményeket láthatunk a harmadik negyedévben, de Európában megint nem sikerült pénzt keresniük – állítólag a visszahívási költségek miatt.

A Futómű rovat harmadik részében arról is beszélgettünk, hogy az EU legújabb felvetése szerint plusz adónemet vetnének ki az 1800 kg fölötti autókra.

Hallgassátok meg a podcastot ezen a linken 8:20-tól, 18:35-től és 34:25-től, vagy nézzétek vissza az adást a MillásTV-n 01:55:40-től, 02:06:10-től és 02:21:40-től!

Kép forrása: Time.com

A Toyota és a Mercedes a két legértékesebb autómárka

122918211_773393233458737_3691966562641756636_o.png1999 óta állít fel rangsort az amerikai Interbrand nemzetközi márkák értékét illetően. Az idei évben is megjelentették a Top100-as listájukat, nem meglepő módon ismét tech-cégek állnak az élen, méghozzá masszív növekményekkel.

A "Best Global Brands" megítélése kapcsán 3 domináló kritérium van. Az adott cég termékeinek vagy szolgáltatásának eredménytermelő képessége, az adott márka erejének vásárlást befolyásoló tényezője, és az adott márka hozzájárulása a cég jövőbeli sikereinek a biztosításához. Kicsit elvontan hangzik, de elég egzakt módszertana van az értékelésnek, itt tudtok róla olvasni.

A koronavírus természetesen a márkák értékét is alaposan megkavarta. A top10-ben két autómárka képviselteti magát, hetedik helyen a Toyota 51,5 milliárd dolláros értékkel, és a Mercedes a nyolcadik helyen, 49,2 milliárdos értékkel.

122759679_773393346792059_2145173915858498229_o.jpg
A teljes autóiparra igaz, hogy a márkák - részben súlyos - veszteségeket könyvelhettek el márkaértékben, egyetlen egy kivétellel: csak a Hyundai tudta növelni értékét, mindössze egy százalékkal. A harminchatodik helyre volt ez elég, közel 14,3 milliárd dolláros számmal.

Az Apple (közel 323 mrd) az Amazon (200,6 mrd) és a Microsoft (166 mrd) a vezető hármas.

Autógyártók sorrendben:

11. BMW (39.7 mrd)
20. Honda (21,7 mrd)
36. Hyundai (14,2 mrd)
40. Tesla új belépő a listára (12,7 mrd)
42. Ford (12,5 mrd)
44. Audi (12,4 mrd)
47. VW (12,2 mrd)
55. Porsche (11.3 mrd)
59. Nissan (10.5 mrd)
79. Ferrari (6.3 mrd)
86. KIA (5,8 mrd)
93. Land Rover (5 mrd)
95. Mini (4.9 mrd)

Komolyabb veszteségeket a Land Rovernek kellett elkönyvelnie (-13%), hozzá hasonlóan teljesített a Ford (-12%), a Honda (-11%) és a Mini (-10%).

Az autógyártók gyengébb teljesítménye akár részvényeket, akár márkaértéket nézünk, sajnos egy régóta tartó trend része. Ezt a trendet a legújabb üzleti eredmények és innovációk hatására az elemzők egy része szerint pozitív irányba sikerül majd fordítani.

A Mercedes legmodernebb hajtásláncaival új erőre kaphat az Aston Martin

122963154_773685073429553_4545490933545109242_o.jpg
Az Aston Martin az eddigi technológiai partnerétől jelentősen több segítséget fog kapni. A Mercedes a legmodernebb hajtásláncait, akár az új elektromos generáció technológiáit is meg fogja osztani a brit márkával a jövőben. Cserébe az eddigi 2.6 százalékról maximálisan 20 százalékra fogja növelni a részesedését a cégben. Két éve ment tőzsdére a gaydoni székhelyi Bond szolgálati autókat gyártó tradicionális cég, nem sok sikerrel. Az akkor részvényár töredékéért mennek a papírok most, ha tavasszal nem szállt volna be a kanadai milliárdos, Lawrence Stroll a cégbe, akkor mostanra már lehúzhatták volna a rolót.

A Mercedes embere, pontosabban az AMG korábbi főnöke, Tobias Moers vezeti Stroll tőkeinjekciója óta a céget, tehát a stuttgartiakhoz való közeledés nem véletlen. Talán egy ilyen partnerrel túl lehet élni a következő éveket, amelyek, mint tudjuk, viharosak lesznek.

Az EU is az áldását adta a PSA-FCA egyesülésre

122765682_772584496872944_5346877900166456022_o.jpg
Úgy tűnik, megvan az EU áldása is a PSA-FCA egyesülésre, vezető sajtóorgánumok egybehangzó hírei legalábbis erről szólnak. A versenyjogi kérdéseket megnyugtatóan tisztázták, a fenntartások a könnyű haszongépjárművek piacával voltak kapcsolatosak. Az EU képviselői szerint a két cég együtt túlzottan nagy részét uralná a piacnak.

Ezt a "problémát" azzal oldották meg, hogy a PSA beleegyezett abba, hogy növeli a Toyota emblémás, Proace néven árult autók gyártási darabszámát, akár az Expert vagy a Jumpy kárára is, egyúttal megengedi, hogy a Toyota vonatkozó modelljeit a PSA-hoz köthető hálózatban is szervizeljék.

Az összeolvadással a világ negyedik legnagyobb autógyártója fog létrejönni. A modellkínálatra természetesen kihatással lesz ez.

A kisebb autók lényegében teljesen PSA alapon lesznek gyártva a jövőben. Ez alól kivétel lesz az új 500-as, ami olasz technikát fog használni továbbra is. A jól teljesítő Tipo kérdéses a hírek szerint, a szolid technikájú, olcsón gyártható kompaktnak "világautó" szerepet szánnak, valószínűleg nem éri meg "franciásítani", viszont egyértelműen el lesz így választva az olaszok kínálatán belül.

A nagy nyertese állítólag az Alfa Romeo lehet az egyesülésnek, Tavares vélhetően tudja, mi van a kezében, és látja a befektetés megtérülését is, ha jó kezekbe kerül a cég. A Tonale a hírek szerint megint késni fog, mert ezt is át kell állítani költséghatékonyság miatt a PSA technikára.

A Maserati sorsa kérdéses. Nehéz meghatározni, hogy most miről is szól a márka, és milyen árszintre kellene pozicionálni azt. Nincs villanyautója, nincs komolyabb technológiai innovációja, és vélhetően nagyon sok pénzt kellene beleönteni a cégbe ahhoz, hogy visszaadjon valamit ebből. Nem biztos, hogy jelenleg megengedheti magának a szövetség, hogy ezzel a kísérlettel kössenek le energiákat és pénzt.

Több mint tíz év után veszteséges negyedévet zárt a Hyundai

122901299_772565136874880_4926679965867386854_o.jpg
Enyhén emelkedő forgalom mellett, veszteséggel zárta a harmadik negyedévet a Hyundai. Euisun Chung, a vállalat új vezetője, aki apjától, Chung Mong-koo-tól nemrégiben vette át stafétata botot, több mint tíz év után a Hyundai első veszteséges negyedévét volt kénytelen jelenteni hétfőn Szöulban.


Strukturális gondok azért nem gyötrik a koreai óriás vállalatot, a pénzügyi eredmény kedvezőtlen alakulásában első sorban egy egyszeri pénzügyi teher játszik szerepet, amelyet egy Egyesült Államokban húzódó gyűjtőper miatt kénytelenek viselni. Sorozatosan meghibásodó Theta II jelzésű 2.0 és 2.4-es motorok az amerikai piacon okoztak gondot, európai vásárlókat nem érinti a kérdés. 234 milliós eurónak megfelelő mínusz nem számít különösen nagy veszteségnek ezen a szinten.

Euisun Chung önvezetésre, hidrogén hajtású személyautókra és robotikára helyezi a jövőbeli stratégiai hangsúlyokat a cégnél.

Herbert Diess az Audi felügyelete alá fogja vonni a Bentley irányítását?

122686749_772498656881528_2954071500867795701_o.jpg
Sajtóértesülések szerint az Audi felügyelete alá fogja vonni Herbert Diess a Bentley irányítását.


A vírus előtti időszakban sikerült a márkának újra nyereséges működést produkálnia, de ehhez kellett egy komolyabb leépítés, ami az angol gyár dolgozóinak közel negyedét érintette.

Jelenleg a Porsche főnök, Oliver Blume hatáskörébe tartozik a márka a konszernen belül. Adrian Hallmark, a cég ügyvezetője nemrég nyilatkozott arról, hogy újra veszteséges zónába kerülhetnek a koronavírus és a brexit okozta turbulenciák hatására.

Két éve a Porsche egy külső tanácsadó céget is bevonva elkészített különböző forgatókönyveket a márka jövőjére vonatkozóan. Ezek között voltak olyan elképzelések, hogy elbúcsúznak a "tömegtermeléstől", és kizárólag egyedi igények szerint elkészített, még drágább autók irányába mozdulnának a márkával. Ezt később elvetették.

A jelenlegi tervek inkább az Audi fölé pozicionált, azzal szorosabb rokonságot mutató, kevesebb "blinggel" járó, a nagyszériás technikához jobban igazodó kínálatot láthatunk majd, vélhetően több villanyos modellel.

Továbbra is kérdés a konszernen belül, hogy a luxusmárkák sorsa hogyan fog alakulni, Lamborghini, Ducati vagy éppen a Bugatti tekintetében. Utóbbi eladásával kapcsolatosan pár hete lehetett újabb híreket hallani.

Európa szerte készülőben vannak tervek az átlagnál jóval nehezebb autók külön adóztatására

122489419_770822073715853_6118807576415778883_o.jpg
Európa szerte készülőben vannak tervek az átlagnál jóval nehezebb autók külön adóztatására.

Azt gondolom, hogy erre szükség is van. Ferdinand Dudenhöffer professzor adatelemzése szerint csak Németországban 227 000 olyan autót adtak el tavaly, amelyek nehezebbek volt 2 tonnánál. Azért ez elgondolkodtató. Emlékszem arra, amikor - közel 30 éve - a bálna S kapcsán mekkora volt a felháborodás az autó méretei és súlya miatt. Nem kicsi autó mai szemmel nézve sem, de lassan már filigránnak tűnik egy GLS-hez, X7-hez vagy Velarhoz képest.

Franciaországban már van plusz adó 1800 kiló fölötti autókra, állítólag ilyesmire készül Németország és más országok is.

Dudenhöffer, a CAR intézet vezetője szerint a gyártóknak nagy imázs veszteségük lehet abból, ha ezek miatt az autók miatt kell a végén CO2 limit túllépések miatt büntetést fizetniük.

"Ha az olyan piacokon, mint Kína vagy az Egyesült Államok, az ilyen autók hatalmas nyereségeket termelnek, és óriási rájuk a kereslet, akkor nem kellene könnyelműen az európai, szűk belvárosi terekre is behozni ezeket az autókat. A prémium gyártóknak nehéz dolguk lesz, ha egybeforr a nevük olyan termékekkel, amelyek társadalmi elfogadottságbeli problémákkal küzdenek." Ezt nyilatkozta Dudenhöffer úr, aki egyébként nagy támogatója a villanyhajtásnak.

Ez bizonyosan így van, de ettől még érzékelhető egy elég jelentős kereslet Európában is ezekre az autókra, ráadásul ilyen ínséges időkben nehéz az ezekkel az autókkal összehozott haszonról lemondani, főleg úgy, hogy a CO2 egyenleget számos esetben inkább lejjebb viszik, hiszen pont az ilyen drága és nagy autókba könnyű nagy akksikkal jó hatótávú PHEV modelleket piacra dobni.

Ezzel együtt én nagyon támogatnám a szükségtelenül nehéz és pazarló autók piaci szabályozását extra adókkal.

Ez egyébként alaposan megnehezíteni a nagyobb villanyautók helyzetét is a piacon. A gyártók oldaláról viszont további erőfeszítéseket kívánna a könnyű építés kutatásába, hiszen igazán ez az, ami takarékossá teszi az autókat. Lehet zöldnek hazudni 2.5 tonnás autókat, de ettől még azok nem lesznek takarékos, fenntartható, környezetvédelmi szempontból kívánatos modellek.

süti beállítások módosítása