Háborúra készül a GM az FCA-val Amerikában. A botrány kiindulópontja egy szakszervezeti megállapodás, amely a GM szerint jogosulatlan előnyhöz juttatta az FCA-t elősegítve ezzel a megerősödését. Mindezt állítólag masszív korrupcióval érték el.
Az UAW, vagyis United Auto Workers története szorosan összefügg az olasz-amerikai maffiával, számos film, könyv dolgozta fel a történteket, a legfrissebb Scorsese film egyik "főhőse", Jimmy Hoffa emblematikus figurája volt ennek az évtizedekkel ezelőtti időszaknak.
Egy egészen jó dokumentumfilm foglalja össze a történteket.
Különös ízt ad ez a GM vádjának, mely szerint a Chrysler Chapter 11 szerinti csődje utáni időszak gyors felemelkedése a Fiat segédletével, vagyis lényegében a teljes Marchionne korszak, egy hatalmas korrupciós ügyön alapszik, melynek a lényege összefoglalható két dologban: a Fiat alapvetően saját pénz mozgatása nélkül, rendkívül kedvező feltételekkel vehette át a kontrollt a történelmi amerikai autógyártó felett, és ehhez hozzájárultak a szakszervezet vezetői is, illegális ellenszolgáltatásokért cserébe. Ez azonban még nem lett volna elég a sikerhez. Kihasználva a korruptálható szakszervezeti vezetőket, az FCA-nak sikerült lényegesen kedvezőbb feltételeket kialkudnia fizetési szempontból, amely komoly versenyelőnyhöz juttatta a Fordhoz és a GM-hez képest, amely cégenek többet kellett fizetniük a gyári munkásoknak.
Gigantikus panamázásról szólnak tehát a vádak a GM részéről, egyfelől teljes mértékben sötét machinációk eredményének bemutatva a Marchionne korszak minden sikerét, másfelől alapjaiban gyengítve az FCA pozícióit a PSA-val való egyesülés közepette.
Az időzítés nagyon nem tűnik véletlennek, és rengeteg elmélet kering már most az okokról. A klasszikus kérdés: kinek áll érdekében? Nem is olyan egyszerű megválaszolni, mint azt elsőre gondolnánk.
A GM lényegében annyit állít, hogy az FCA célja az volt, hogy hosszú távon nehéz helyzetbe hozza a GM-et, rászorítva azt a FCA-val való összeolvadásra. Tény, hogy Marchionne sok éven keresztül kitartóan hangoztatta, hogy mennyire jó ötlet lenne, ha a két cég közösen folytatná az útját. Állandóan ki lett kosarazva.
A PSA-FCA egyesülés menetét érdemben befolyásolhatja negatív irányba a per, egyrészt, ha valóban megállnak a GM vádjai, sok milliárdnyi kompenzációt kellene fizetnie az olaszoknak, amit aligha engedhetnek meg maguknak jelen pillanatban. A sokak által a FCA számára kedvezőbbnek tartott FCA-PSA deal feltételeit újratárgyalhatnák a felek, nyilvánvalóan az olaszok kárára. Dupla ütés lenne.
A Marchionne érát egyébként elég sok botrány lengi körül, ezt nehéz lenne tagadni. Ha megengedőek vagyunk, Marchionne egy legalitás határán mozgó, kereteket rugalmasan értelmező temperamentumos üzletember volt, aki abból a kevésből, amivel főzhetett, kihozta a maximumot a részvényesi számára. Igazi turbo kapitalista. Ha szigorúak vagyunk, akkor egy hatalmas vetítő, aki arra tette fel az utolsó éveit, hogy addig tartsa fenn az FCA nevű Patyomkin-falut, amíg rá nem tudja sózni valakire jó pénzért az egészet. Az igazság valahol félúton lehet. A VW-hez hasonló emissziós botrányt egész jól megúszták, Európában alig volt téma. A tőzsdei felügyelet vizsgálata szerint ráadásul a havi forgalomba helyezési és eladási adataik szépítésével a befektetőket is megvezették. Nem szép ügyek. Marchinonne viszont sajnos már nincs közöttünk, hogy megvédje magát.
A GM számára egyébként egy PSA hátterű FCA súlyos globális konkurenciát jelent, ráadásul a PSA megszégyenítette a teljesítményüket az Opel vezetésével kapcsolatban. Ahonnan nem sikerült profitot kicsikarniuk úgy két évtizedig (legalábbis papíron), onnan a Tavares vezetésű PSA mára második évben pénzt vitt haza (legalábbis papíron).
Megégetheti magát hosszú távon a GM, ha túlzottan belekeveri az ügybe, vagy hitelteleníteni próbálja az UAW-t. Éppen csak túl vannak egy sztrájkon, a béke törékeny, és az erőviszonyok nem tiszták innen Európából nézve.
Sok jel mutat arra, hogy a számos piacról időközben visszahúzódott GM egyfajta kétségbeesésben vagdalkozik, hiszen a kártyái nem éppen a legjobbak a globális versenyben. Az egykori világelső árnyéka önmagának, profitot ugyan termel, és szép ívet járt be az egy évtizeddel ezelőtti csőd óta, de a távlati kilátásai nem túl jók. Nagyon függenek az Amerikai piactól, amely egy újabb világgazdasági válság esetén nem egy életbiztosítás, főleg a fújódó autóhitelezési lufit figyelve. Ádáz harc indult tehát, amivel időt ugyan nyerhetnek, egyes konkurenseik gyengítésével, de víziók, új technológiák és piacok nélkül a további zsugorodás lesz a sorsa a GM-nek.
Kép forrása: Detroit News
