Az M1 és a Hirado.hu közös hírháttérműsorában voltam vendég, szerintem kihoztuk a 24 percből amit lehetett.
A videót itt tudjátok visszanézni!
Várkonyi Gábor Autóblog
Mit szólnak az autóipar képviselői a 2035-ös szabályozáshoz?
A mai Millásreggeliben az autóipar képviselőinek reakcióiról beszélgettünk a sokat tárgyalt 2035-ös szabályozás kapcsán.
Ki örül neki, és miért örül neki? Ki van ellene? Hogyan nyilatkozhattak visszafogott, nagy tekintélyű vezetők olyan meghökkentő mondatokat, hogy "tervgazdaság és végső soron kommunizmus", amit az EU az autóipar kapcsán művel. Hogyan lehet ekkora szakadék egyes felfogások között? Igyekeztem válaszokat keresni a kérdésekre, és arra, hogy hogyan megyünk tovább az autóiparral Európában.
Nézzétek vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!
A Stellantis elhagyja az ACEA-t, az Európai Autógyártók Szövetségét
"Az autógyártók már úgyis felkészültek rá." "Maguktól akarják." "Egyébként sem kellene már senkinek semmi más, csak a villany, lényegében holnaptól."
Ugyanitt: "Nem tudjuk a pontos okait annak, hogy miért lépett ki a Stellantis az európai autógyártók szövetségéből."
Dehogynem tudjuk. Tavares, a konszernvezér már átállíttatta a cég modellpalettáját arra, ami jönni fog, a szabályozói oldalról. A márkáik többsége az évtized végére kiszáll a belsőégésűek gyártásából. Mi akkor az oka annak, hogy elhagyják az ACEA-t? Látszólag nekik a leginkább mindegy a 2035-ös tiltás.
Egyszerű: Tavares azt csinálja, amit egy jó üzletember. A legrosszabbra készül, és az utolsó pillanatig küzd az ellen, hogy mégis bekövetkezzen. Többször, több helyen nyilatkozta az évek alatt, hogy nem hisz abban, hogy a jelen törvények és szabályozások mentén az egyéni mobilitás biztosítható lesz a széles tömegek számára, és nem hisz a kizárólagosan követett "csak a villany" doktrínában. Hasonlatosan a Renault vezér De Meo-hoz, többször mutatott rá arra, hogy az elöregedő autópark, a hiányzó infrastruktúra és az égbe szökő autóárak az ellenkezőjét fogják annak okozni, amit el akarnak érni a bürokraták. A szabályozott, tervezhető, és realitásokon alapuló, diverz technológiai megoldásokat felvonultató stratégiákban hisznek mindketten.
A német gyártók egy része meg abban, hogy kényelmesebb lesz az életük, ha a versenyt rendeleti úton tiltja be az EU, és csak a villanyra kell koncentrálni, amit szét is szubvencionálnak majd jó sokáig. Nincs is ennél jobb. Nem kell se jobbra, se balra nézni, az EU megmondja, mit csináljunk, ki is fizeti, az pedig, hogy ez közben jó, vagy rossz, érdektelen. A pénzünknél leszünk. Így lehet versenyképtelenné lustítani egy ipart.
Tavares konszernje az Opelen keresztül jelentette be, hogy elhagyja az ACEA-t, és megalakítja a "Mozgásszabadság Fórumát". Ezzel az a célja, hogy a lobbitevékenység helyett – ami láthatóan nem sokat hozott azoknak, akik ellenezték a jelenlegi irányt, ellenben kényelmes terepet hozott létre azoknak, akik egy számra tettél fel a zsetonjukat –, a társadalmi párbeszédet helyezze előtérbe.
Akadémikusokkal, politikusokkal, kutatókkal és autós érdekszervezetekkel szeretnének szoros együttműködésben és társadalmi egyeztetés mentén megoldásokat kínálni arra, hogy az "egy út, egy cél" helyett széleskörű megoldásokra támaszkodva legyen alternatíva a zöld, de mégis elérhető mobilitásra.
"A polgárok tiszta, biztonságos és elérhető mobilitása forog kockán a világban", jelentette ki Carlos Tavares.
Forrás
Miről szól pontosan az autóipart érintő európai döntés?
Az EU parlamentje fontos döntést hozott múlt héten az autóipar kapcsán. Hogy mi történt pontosan, és mi lesz ennek a hatása, arról kérdeztek ma reggel a Kossuth rádióban.
Itt tudjátok visszahallgatni a beszélgetést 08:37:50-től.
Szatíra az európai jövőképről autóipari szemmel
-------Szatíra------
2032-t írunk. Tíz év telt ez a bejelentés óta, mely szerint az EU tiltani fogja a belsőégésű autók új autóként történő forgalomba helyezését. Az autóipar, és az emberek többsége azt hitte, ezzel vége lesz az autók üldözésének, kisebb-nagyobb korlátokkal ugyan, de a villany hajtás elhozza a megváltást, és leszállnak végre az autókról. Tévedtek.
Az EU széndioxid kibocsátása nem csökkent érdemben. Pontosabban: pont annyit csökkent, amennyit az indokol, hogy az ipar leépítésével és elűzésével, és ezzel kapcsolatosan az állampolgárok jólétének drasztikus visszaesésével mekkora "spórolást" lehetett elérni.
Az EU parlamentjében a radikális zöldek végképp átvették az irányítást. Egy meghatározhatatlan nemű vezetőjük van, aki 16 szemesztert hallgatott a Saul Alinsky Egyetemen "Babzsákfotel logisztikát", de a még mindig létező patriarchális elnyomás arra késztette, hogy otthagyja az egyetem Safe Space-jét, és a politikában próbáljon szerencsét.
Mivel a jó ügyért küzd társasival, ötleteik nem megkérdőjelezhetőek, semmilyen formában. Akik mégis így tennének, azok változatos megbélyegzéseket kénytelenek elviselni, és jó esetben "csak" ennyit. Természetesen tudománytalannak és "tagadónak" hívják őket, és értelemszerűen nem láthatnak el közfeladatot onnantól, hogy nem követik vakon az aktuális irányvonalat, hiszen veszélyt jelentenek a bolygóra.
Mivel észrevették, hogy Észak-Korea közlekedésében nagyon alacsony a szén-dioxid kibocsátás, az EU delegációt küld a klímaügyekben addigra nemzetközi tekintélyt kiharcoló országba, hogy a magántulajdon elleni fellépést tanulmányozzák a szabad autózásgatás teljes visszaszorítására. A teherautó platókon történő állva utazás helyet spórol, leneveli az embereket a szükségtelen helyváltoztatásról, és emiatt fenntarthatónak számít.
Sajnos az elmúlt tíz évben annak ellenére sem csökkent érdemben a minden rossz eredőjének tekintett kibocsátás, hogy drasztikus lépéseket tettek a politikusok a "közjó" érdekében. Miután látták, hogy lényegében ellenállás nélkül szervezhetik ki az emberek alól a megszokott életüket, – hiszen jót akarnak, és ki merne mást állítani – fokozatosan csökkentették a szabadságjogokat, legfőképpen a szabad mozgás jogát. Először lényegesen csökkentették a sebességhatárokat, majd akinek megfogalmazódott a fejében, hogy esetleg tesztelje a határokat, és autópályán a bűvös 85 fölé hajtaná az autóját, annak 2 napra használhatatlanná tették a bankkártyáját.
Az előzést már 4 éve teljesen betiltották, a biztonság érdekében, így természetesen mindig a sor elején lévő leglassabb diktálja a nyugodt tempót.
Akinek még maradt benzines autója, azt 3000 forintos üzemanyagárral és évi maximum 3000 kilométeres engedélyezett használattal nevelik.
Felmerült, hogy a cigarettás dobozokhoz hasonlóan csak "egyen" autókat lehessen gyártani, hogy nehogy vágyat ébresszen valakiben az egyéni mobilitásra egy-egy szebb, vagy izgalmasabb autó. Az autó legyen egy puritán, végszükség esetén használandó, továbbra is bűnös eszköz, amit megvet a társadalom. Ezen kívül hallatlan, hogy szociális feszültségek gerjesztésére alkalmas tárgyként szerepeljen a hétköznapokban. A toxikus maszkulinitás borzasztó élményét az előző évtizedekből pedig végképp törölni kell az autók kapcsán.
Akik a 20-as években, vagy még korábban SUV-ot birtokoltak, azok 2040-ig nem repülhetnek, ez egy közmegegyezéssé vált.
CO2 felkutató brigádok szúrópróbaszerűen nézik át az állampolgárok szokásait. Gréta genderfluidjai ők, a Lenin fiúk alapján, de ezt a kifejezést a "fiúk" miatt addigra már, érdemeik elismerése mellett, inkább mellőzni kell. Akinél találnak a régmúltból emlékeket, képeket, könyveket régi autókról, azok átnevelő táborba kerülnek, és felelősségteljes állampolgárokként jönnek ki onnan, a túlfogyasztás ellen. Akinél pedig még találnak olyan autót, ami a régi időkből való, és nem kapcsolható le rossz gondolatok esetén a hatóságok által, az élete végéig röghöz lesz kötve.
Mindeközben Kínában a középosztály létszáma jelentősen meghaladja a teljes európai lakosságét, és pontosan úgy élnek, ahogy Európa élt akkor, amikor még volt működő ipara. A világ első 10 legnagyobb autógyártója azóta kínai, és töretlen gazdasági növekedés mellett olyan hadsereget és soft power eszközöket fejlesztettek, hogy mindenki vigyázzba áll előttük, mert az alamizsnáik nélkül a maradék életszínvonal sem lehetne tartható máshol.
-------Szatíra------
Időnként ventilálnom kell. Senki megsértése, megbántása nem célom. Még azon olvasóké sem, akik jellemzően nem kedves szándékkal jönnek ide. Célom, hogy a szabad véleményalkotás továbbra is szent maradjon, és az is elmondhassa, leírhassa, amit gondol, akivel én, vagy más, nem ért egyet. Ugyanezt szeretném kérni én is. Nem szoktam szatirikus hangnemben megszólalni, nem is tervezem ezt, de a héten történt eseményen kapcsán a düh forrong bennem továbbra is, amit csak így, keserű humorral, maró gúnnyal és égbekiáltó túlzással tudok "leápolni" magamban. Aki érti, annak jó szórakozást. Aki nem, az egyszerűen csak lapozzon. Szép napot Nektek.
Az EU parlament megszavazta a belsőégésű motorok tiltását az új autókban 2035-től
Gyászos nap volt a szerdai azoknak az európaiaknak, akik nem tiltások és állam által előírt dogmák mentén képzelik a jövő mobilitását. Az EU parlamentje megszavazta a belsőégésű motorok tiltását az új autókban 2035-től.
Egészen pontosan: olyan autót nem lehet újonnan forgalomba helyezni szűk 12 év múlva, amely menetközben CO2-t bocsát ki. Az áramtermelés által generált CO2 nem számít, de a szintetikus üzemanyagok – adott esetben – CO2 semleges mérlegét nem szabad beleszámítani a kibocsátásba. Ez ebben a formában erősen sántító érvelés, miközben a terv megvalósíthatóságával kapcsolatosan erős kétségek merülnek fel. A piacgazdaság versennyel mindig eljut a megfelelő megoldáshoz, ha az állam a célt értelmesen határozza meg. Ha azonban az egyetlen lehetséges utat az állam jelöli ki, akkor bizonyosan nem a leghatékonyabb rendszer fog kialakulni. A tervgazdaság ezt pompásan bizonyította számtalanszor. Hogy milyen lehetséges forgatókönyvek jönnek innentől, azt beszéltük meg a Millásreggeli Futómű rovatában csütörtök reggel.
Hallgassátok vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!
2022.06.08. EU – A technológia semlegesség halálának időpontja
Néhány órát élt a remény. Európa tegnap este úgy döntött, hogy kiszáll a játékból, és átadja magát a csökkentett mobilitás, a luxussá váló autótulajdonlás, és a totális klímamegmentés utópisztikus gondolatának. Kerül amibe kerül.
Gazdaságunkra, életünkre, jólétünkre nézve súlyos következményei lesznek ennek a döntésnek. Egyetlen egy út létezhet, minden egyéb tiltva lesz 2035-től az autózásban. Csak a villany, árnyalatok, kompromisszumok, alternatívák nélkül.
Hamarosan megtapasztalhatjuk a kubai utat. Végtelenül szomorú ez, és rettenetesen csalódott vagyok, bár semmi rendkívüli nem történt. Pontosan erre lehetett számítani.
Képzeld el, hogy zenész vagy, és az eddigi életed arról szólt, amióta az eszedet tudod, hogy tökéletesítsd a zenei tudásod, azt, ahogyan játszol a hangszereden, ahogyan egy zenét írsz. Ez tart életben, ez a szenvedélyed, ez tesz boldoggá. Ebben nem érzed magad magányosnak, itt teljesedsz ki, ezen keresztül kommunikálsz a világgal, ez az identitásod, és ebből is élsz meg. A zenén keresztül nézed a világot, a zenén keresztül határozod meg önmagad.
A zene az egyetlen közeg, amiben feloldódsz, ami flow élményt ad, ami gyógyít, ami tölt, ami bensőséges és mély érzéseket közvetít. Dobolsz, zongorázol, hegedülsz, kottát olvasol, zenetörténetet tanulsz, elmélyedsz abban, hogy a szenvedélyedben osztozókra milyen hatással van a saját mániájuk. Hogyan élik meg ők azt az zenét, ami neked is örömet okoz. Amikor találkozol valakivel, aki olyan mint te, akkor fél hangból is tudjátok, mi köt össze, és órákat, napokat tudtok beszélni a zenéről, akkor is, ha egy közös zsánert sem tudtok találni.
Nem tudod elképzelni, hogy enélkül a drága kincs nélkül, ami végtelen örömöt okoz számodra, lehet színes és szép az élet. De helyettesíts be tetszőleges szép, életre szóló szenvedélyt. Festészetet, írást, alkotást, bármit.
Aztán egyszercsak valaki úgy dönt, hogy nagyon pazarló ez a sok zene a világban, nem kell ennyi feleslegesen legyártott hangszer sem, a kotta is idejét múlt, és van még 12 éve annak, aki ezt a hóbortot szeretné űzni. Utána rendeleti úton csak szintetizátor lesz, diszkussziónak nincs helye. Minden egyéb be lesz tiltva, addig pedig rommá lesz adóztatva, szóval 12 évnél korábban sorvad el a hegedűkészítés, meg a zongora hangolás is.
Igaz, hogy a szintetizátor is ad ki hangot, de neked a zene ennél sokkal több. Tudod, hogy nincs mit tenni. Döntöttek. Villanyszintetizátor lesz, és pont. Minden más eretnekség, és üldözendő dekadencia.
Ma így érzem magam, miután az EU minden józan érvet negligálva kinyírta az én hangszerem. 12 évem maradt, sorvadó kínálat mellett élvezni még azt, ami jön az autózásban. Utána jönnek a szintik. Sírni van kedvem.
Ennek gazdasági aspektusaira ki sem térek. Nem ide tartozik.
Gyászolom az életem játékát. Az örömöm forrását.
Képzeld el, hogy zenész vagy, és az eddigi életed arról szólt, amióta az eszedet tudod, hogy tökéletesítsd a zenei tudásod, azt, ahogyan játszol a hangszereden, ahogyan egy zenét írsz. Ez tart életben, ez a szenvedélyed, ez tesz boldoggá. Ebben nem érzed magad magányosnak, itt teljesedsz ki, ezen keresztül kommunikálsz a világgal, ez az identitásod, és ebből is élsz meg. A zenén keresztül nézed a világot, a zenén keresztül határozod meg önmagad.
A zene az egyetlen közeg, amiben feloldódsz, ami flow élményt ad, ami gyógyít, ami tölt, ami bensőséges és mély érzéseket közvetít. Dobolsz, zongorázol, hegedülsz, kottát olvasol, zenetörténetet tanulsz, elmélyedsz abban, hogy a szenvedélyedben osztozókra milyen hatással van a saját mániájuk. Hogyan élik meg ők azt az zenét, ami neked is örömet okoz. Amikor találkozol valakivel, aki olyan mint te, akkor fél hangból is tudjátok, mi köt össze, és órákat, napokat tudtok beszélni a zenéről, akkor is, ha egy közös zsánert sem tudtok találni.
Nem tudod elképzelni, hogy enélkül a drága kincs nélkül, ami végtelen örömöt okoz számodra, lehet színes és szép az élet. De helyettesíts be tetszőleges szép, életre szóló szenvedélyt. Festészetet, írást, alkotást, bármit.
Aztán egyszercsak valaki úgy dönt, hogy nagyon pazarló ez a sok zene a világban, nem kell ennyi feleslegesen legyártott hangszer sem, a kotta is idejét múlt, és van még 12 éve annak, aki ezt a hóbortot szeretné űzni. Utána rendeleti úton csak szintetizátor lesz, diszkussziónak nincs helye. Minden egyéb be lesz tiltva, addig pedig rommá lesz adóztatva, szóval 12 évnél korábban sorvad el a hegedűkészítés, meg a zongora hangolás is.
Igaz, hogy a szintetizátor is ad ki hangot, de neked a zene ennél sokkal több. Tudod, hogy nincs mit tenni. Döntöttek. Villanyszintetizátor lesz, és pont. Minden más eretnekség, és üldözendő dekadencia.
Ma így érzem magam, miután az EU minden józan érvet negligálva kinyírta az én hangszerem. 12 évem maradt, sorvadó kínálat mellett élvezni még azt, ami jön az autózásban. Utána jönnek a szintik. Sírni van kedvem.
Ennek gazdasági aspektusaira ki sem térek. Nem ide tartozik.
Gyászolom az életem játékát. Az örömöm forrását.
A Tesla értékelése egy különleges ügy a tőzsdén
Tekintsük a Tesla értékelését egy különleges ügynek a tőzsdén. Abban talán kiegyezhetünk, mint autós “nemzeti minimum”, hogy nem autógyártóként tekintenek rá a befektetők. Ebben se pro, se kontra állásfoglalás nincs részemről.
Megkülönböztetett státuszából kiindulva, vegyük úgy, hogy a Toyota, amely nagyjából a Tesla harmadát éri, a legértékesebb “autógyártó” autógyártó.
A második mostantól a kínai BYD. A hírekkel ellentétben nem szüntette be a belsőégésűek gyártását, csupán NEV kategóriájú autókra állította a modellpalettáját, azaz nagy mennyiségű PHEV autót is gyártanak BEV autók mellett.
A Teslához hasonlóan IT cégként is lehet tekinteni rájuk.
Éppen megelőzték a VW konszernt a tőzsdén.
Holnap kiderül, hogy az EU tényleg végigviszi-e a belsőégésűek tiltását 2035-től, rendkívüli módon nehéz helyzetbe hozva ezzel a saját iparát. Úgy tűnik, a tőzsde beárazta a helyzetet. Mindenki leszűrheti ebből a maga tanulságát.
T7: Multivan névvel még semmi sem volt ennyire könnyed
Kevésbé Multi, de van.
Be kell vallanom, hogy az első két napban volt bennem némi keserűség az új T7 kapcsán. Azon gondolkoztam, hogy ha egyszer a század derekán be kell mutatni, hogy milyenek voltak azok az autók a 20-as években, amelyeket a szabályozói és költségtakarékossági alapvetések ihlettek a piac és a valós igények helyett, akkor a Multivan kiváló kiindulás lesz erre a feladatra. A kontraszt a T6 és a T7 között mellbevágó. Eddig a Multivan a munkaállatból háziasított mindent tudó volt, mostantól meg a háziállatból akarnak igavonót faragni.
Be kell vallanom, hogy az első két napban volt bennem némi keserűség az új T7 kapcsán. Azon gondolkoztam, hogy ha egyszer a század derekán be kell mutatni, hogy milyenek voltak azok az autók a 20-as években, amelyeket a szabályozói és költségtakarékossági alapvetések ihlettek a piac és a valós igények helyett, akkor a Multivan kiváló kiindulás lesz erre a feladatra. A kontraszt a T6 és a T7 között mellbevágó. Eddig a Multivan a munkaállatból háziasított mindent tudó volt, mostantól meg a háziállatból akarnak igavonót faragni.
De miért alakult ez így? A T6 alapjaira a mostani kihívások szerint nem lehetett olyan személyszállítót építeni, amely az érvényben lévő, és a jövendőbeli szabályoknak meg tud felelni, és mindemellett még költséghatékonyan gyártható is. Az egész Multivan kérdést tehát alapjaiban máshogyan kellett közelíteni, és ezen a szemüvegen keresztül vizsgálva, az elvárásokat újra keretezve más konklúzióhoz jutottam én is, annak kapcsán, hogy mi a jó, és mi a kritizálandó a T7-ben.
Transporter és California marad T6.1 alapokon. Akinek tehát a maximális kihasználhatóság kell, annak van miből választania továbbra is.
A nagy szériás személyautó alapok méretcsökkenés mellett kétségtelenül nagy előnyöket is jelentenek, ami a mindennapokban lényegesen kényelmesebb és kezesebb viselkedést hoz magával. Multivan névvel még semmi sem volt ennyire könnyed.
A nagy szériás személyautó alapok méretcsökkenés mellett kétségtelenül nagy előnyöket is jelentenek, ami a mindennapokban lényegesen kényelmesebb és kezesebb viselkedést hoz magával. Multivan névvel még semmi sem volt ennyire könnyed.
A név természetesen folyamatosan asszociációkat gerjeszt az agyamban, ahogyan a a vevők többségének agyában is. Hatalmas, ezerféleképpen variálható belsejű luxus TGK-ról, ággyá alakítható hátsó sorról, felhajló asztalról, fordítható ülésekről, és méregdrága árakról. Utóbbi maradt, előbbiek mentek. Érthető, miért nem jöhetett szóba új elnevezés akkor sem, ha totális paradigmaváltás zajlott le a háttérben. Elvégre ezt nem Sharan áron akarják eladni, miközben ez sokkal inkább a lassan második modellciklusát egy kasztnival letöltő Sharan utóda.
Ha innen nézzük, akkor a fejlődésről nagyon nagyon hosszú cikket lehet írni. Sőt, ha innen nézzük, akkor mindene nagyon szerethető, és pont akkorát fejlődött, amekkorát a két modellciklusnyi idő indokol. Nos, nem mintha a kiforrott és szolid Sharan rossz autó lenne, de másfél évtizede kezdték el fejleszteni, és ezt nem lehet már letagadni.
A Multivan T7 variálhatóbb nála, takarékosabb nála (erre visszatérünk mindjárt), átláthatóbb nála, és praktikusabb nála. Kétszer annyiért, tegyük hozzá.
Nem tudom egyébként, hogy mi okozza az emberben ezt az átalakulást egy idő után, de valahogy elkapja a multivanosodás, és elkezd vágyni arra, hogy megtöltse egy családdal a kínálkozó teret. Midlife crisis helyett midlife fun. Megfelelő fedezettel a kártyán tényleg azt érzi benne az ember, hogy kiterjesztette vele a szabadsága horizontját. Abból látszik, hogy jó cucc, hogy úgy is vágyik rá az ember, hogy semmi szüksége rá, miközben nem is hagyományos endorfintermelő autós értelemben.
Főleg nem ezzel a hajtással. És akkor itt vissza is térünk a takarékossághoz. Ha Multivan, akkor nagy dízel, automatával és 4motionnal. Ha már méregdrága, akkor dobjuk rá az összes rövidítést. Ja, hát nem a T7 esetében.
150 lóerős dízelnél erősebb jelenleg nincs a palettán, és tudtommal nem is lesz. Aki 4 motionra vágyik, annak elektromosított hátsó tengelyes PHEV lesz a top hajtáslánc.
A tesztautó elsőkerekes PHEV volt, a jól bevált 1.4 TSI alapú plug-in első blikkre karcsúnak tűnik a két tonna körüli súly mozgatásához, de meglepően jól helyt áll. Ideális esetben tud 50 kilométer tisztán elektromos hajtást, ami Shuttle szolgáltatásokra tökéletesen alkalmassá teszi, meg hétköznapi anyataxiként is remek társ. A VW konszern PHEV hajtását sokszor dicsértem már azért, mert akkor is takarékos, amikor nem töltik, és ámulattal néztem, hogy ennél a nagy homlokfelületű és nehéz autónál is egész jól teljesít ilyen szempontból. Mégsem ezzel kérném, ha sok ezer kilométeres túrákat terveznék sokszor egy évben.
Ezt pedig viszonylag kevesen teszik, nekik pedig van dízel verzió, vagy még inkább a T6.1 California, hogy idézzem a cikk elejét.
A tesztautó tovább gyarapítja a hármassal kezdődő árcédulás új hullámos darabok sorát. Multivannál ez nem újdonság, de az mindenképpen az, hogy ehhez mérten az anyagválasztás legjobb esetben is közepesnek mondható, ami azért szomorú, tekintettel arra, hogy a nagy konkurens V-osztály milyen igényes ehhez képest. Az árnyékoló nélküli üvegtető létét még nem sikerült megértenem, a digitális humbug helyett erre maradhatott volna még nemi apró.
Az ülések rendezgetése abszolút nem igényli a kezelési útmutató tanulmányozását, egyértelmű minden. Egyszerűen kivehető, és kifejezetten könnyű minden ülés.
Kéne? Simán. Azon kellene sokat törpölnöm, hogy a városi használatban kellemes PHEV előnyei érdekelnek-e jobban, amiket az év 330 napjában élvezek, vagy a dízel harmonikusabb utazós karaktere csábítana-e, az év maradék napjaiban. Az adózási kérdések döntenének.
"A klíma csak a fizikára reagál, a politikára nem"
Ezzel a hangzatos címmel írt nyílt levelet szakemberek egy csoportja az EU politikusainak áprilisban, sejtve, hogy milyen katasztrofális következményei lesznek az ideológiai alapú szabályozásoknak.
"Természetesen" semmit nem számított, a 2035-ös tiltása a belsőégésűeknek, úgy, hogy szintetikus üzemanyagok kizárása a jövő stratégiáiból szinten benne volt a "csomagban", ellenállás nélkül ment át. Egyelőre.
Úgy tűnik azonban, hogy a tudományos élet irányából folytatódik az apellálás a józan észre és a tényekre. 185 szakember írta alá a tegnapi keltezésű újabb nyílt levelet, amely továbbra is arra szólítja fel a döntéshozókat, hogy ideológia helyett a tudományos tényekre alapozzanak. A 185 szakember különböző területeken tevékenykedik, mérnökök, biotechnológiai kutatók, gépészmérnökök, folyamatmérnökök, közlekedés és hajtás mérnökök, energiatechnológiai mérnökök, repülőmérnökök, természettudományokkal foglalkozó kutatók, matematikusok, informatikusko, agrár mérnökök, közgazdászok, klímakutatók, elektromos hajtásokkal foglalkozó mérnökök (!!), kémikusok egyaránt találhatóak azok között, akik kiállnak az ügy mellett.
Állításuk így foglalható össze a nyilatkozatok alapján:
"Az egyoldalú erőltetése az elektrifikációnak nem segít a klímának, cserébe hatalmas károkat okoz a természetnek és veszélyes függőségeket alakít ki nyersanyagok kapcsán. Növekvő biztonsági kockázatok mellett destabilizálja az áramhálózatot, megakadályozza az energetikai fordulatot, és szociálisan messzemenően igazságtalan."
Ezek a legfontosabb kijelentései a levélnek, amely nem az elektromobilitás ellen, hanem annak rendeleti szintű kikényszerítése ellen foglal állást.
"2030-ra világos lesz, hogy pusztán az elektromobiltással nem lehet érdemleges előrelépést elérni a klímacélok kapcsán. A kívánt 55 százalékos Co2 csökkentés a közlekedési szektorban nem lesz elérhető a meglévő állomány fosszilis üzemanyagainak helyettesítése nélkül. Bioüzemanyagok és hulladékalapú szintetikus üzemanyagok, metán és hidrogén nélkül nem fogjuk elérni a célokat a tudósok szerint."
Ezek az üzemanyagok egy évtizeden belül elérhetőek lehetnek nagy mennyiségben és tolerálható költségek mellett. Addigra a felesleges viták az energiamérlegükről is el fognak ülni a támogatók szerint. A hulladékalapú E-fuel-ok számításiak szerint jóval kevesebb áram igénnyel rendelkeznek kilométerenként mint a tisztán villanyautók, ráadásul az előállítsuk olyan helyeken történhet, ahol bőven van szél és napenergia. Emlékeztetőül: nem energiahiány van a világban, hanem energia tárolási kihívás, ebben pedig a meglévő infrastruktúrával használható és könnyen szállítható E-fuel kétségkívül nagy előnyöket tud felmutatni.
"Az belsőégésű motort ördögtől valónak beállítani éppen olyan helytelen, mint azt állítani, hogy aki egy kiegyensúlyozott hajtási mix mellett érvel egy kontrollálható átmenet mentén, az ellene lenne az elektromobilitásnak."
"A politika számára nagyon nehezen értelmezhető, hogy mely technológia milyen teljesítőképességgel és milyen területen tud optimális hatékonyságot kifejteni. A tiltások megfojtják az innovációt, és értékes cselekvési lehetőségektől fosztanak meg minket."
"Európán kívül mindenhol megértették, hogy mekkora veszélyeket jelent az egyoldalú függőségek létrejötte gazdasági, környezeti és szociális értelemben egyaránt."
Erős mondatok. Itt olvasható az aktuális nyílt levél, és a korábbiak is.