Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Enyaq RS VillanyWoke kiadásban?

2022. november 14. - Várkonyi Gábor Autóblog
A szokásosnál rövidebb bejegyzés lesz egy autó kapcsán, hogy szemléltessem, micsoda kínokat és vörösre vakart fejeket jelent az elektromos korszakban egy multi-brand konszernben a szegmentálás.

315496920_622095663040052_7820192784704200234_n_1.jpg

Koncentráljunk a tárgyra, aminek esetében a hajtás kérdését redukáljuk le arra, hogy miként lehet, vagy nem lehet ennek tulajdonságait felhasználni arra, hogy különbséget lehessen tenni nagyon hasonló autók között.

Rövid válasz: akit érdekel, milyen az ID.5 GTX, itt elolvashatja hosszabban.

Nincs lényegű különbség műszaki értelemben a SUV-Coupé kétmotoros, viszonylag nagy akksis interpretációja kapcsán, akár VW, akár Skoda irányból nézzük a kérdést.

Valahogy mégis létjogosultságot kell adni annak, hogy párhuzamosan elérhető a kettő. Ezen a ponton feje tetejére áll a világ. Az Enyaq Coupé feljebb van pozicionálva, azaz, a lényeges piacokon magasabb alapfelszereltséggel és drágábban "kezd" mint a VW.

315540136_622095743040044_6465303522568346427_n.jpg

Mi akkor a VW üzenete?
Ez a "geekebb" verzió. Miben nyilvánul meg ez? Nyomógombos kilincsek, gombok nélküli kezelés. Hmmm. Ja, ennyi.

Mit ad ehhez képest a Skoda: otthonosabb belsőt, ablaktörlőt az ötödik ajtón, nagyságrendekkel könnyebb, intuitívabb kezelést.

315437912_622095873040031_8657937903748726840_n.jpg

A formavilág ízlés kérdése.
Nekem a Skoda autóbb autó, ha eltekintek a kategória furcsaságától, akkor a maga nemében szinte szép is, de az arányait azért nem lehet nem látni.

Szerettem az ID.5 GTX verziót? Kifejezetten igen, mert tágas, kellemes, stresszmentes autó. Kis zörgés itt-ott, néha lefagyó fedélzeti elektronika, a korábbi VW-k minőségét el nem érő belső kivitel a Diess átokként fog bevonulni a történelembe, ahogy Diess áldásként azonosítják a villanyosok a modell puszta létét. 10 év múlva leülünk majd, és számot vetünk.

Ami pedig a szegmentálást illeti: mindenki eldöntheti, hogy mi a jobb, közel azonos hardver alapján kifejezetten eltérő karakterek, vagy az, ami most van, azaz közel azonos hardver alapján sok verzió, kicsi megélt különbségekkel, nagyon eltérő formatervekkel. (ID.3/Born itt a kivétel).

Autós újságírónak lenni nehezebb lesz. Kivéve, ha kevesebbet akarunk írni.

315486726_622095449706740_4601891832550608966_n.jpg

315442918_622095353040083_6461083565736132316_n.jpg

315446213_622095533040065_9067909103192644387_n.jpg

315531333_622095616373390_6741866551108451279_n.jpg

Lesz-e felülvizsgálata a 2035-ös belsőégésű tiltásnak?

A mai Millásreggeliben összefoglaltuk az elmúlt hét eseményeit.

bloomburgmedia_rd3x5gdwlu6c01_08-06-2022_20-00-06_637902432000000000.jpg
Új hangok jönnek Európa vezetőitől az autóipar kapcsán. Lesz-e felülvizsgálata a 2035-ös belsőégésű tiltásnak? A Renault átszervezése és szövetségkötése a kínaiakkal is terítékre került, valamint a PwC tanulmányáról is beszéltünk, mely szerint 3 éven belül Európa nettó importőri helyzetbe kerül az autóiparban.


Nézzétek vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!

A Renault 50-50%-os vegyesvállalatot alapít a kínai Geely-vel

Korábban írtam arról, hogy a Renault reorganizálásának a keretében többek között cél az, hogy leválasszák a belsőégésű/hibrid technológiával foglalkozó vonalat a tisztán elektromos kompetenciával rendelkező vonalról.

314381491_618147080101577_4744670195874574299_n.jpg

Ez lehetővé teszi azt is, hogy a Nissan partnerségével alkotott szövetséget új alapokra helyezzék.

A kínai Geely-vel egy 50-50%-os vegyesvállalatot fog alapítani a Renault, előzetes megegyezés alapján. A cég székhelye London lesz, és a tervek szerint jövőre alapítják meg a vegyesvállalatot. 19.000 alkalmazott, 17, hajtáslánccal foglalkozó gyáregység globálisan, és három nagy K+F egység tartozik majd a cég kötelékébe.

5 milliós kapacitásról szólnak a hírek, azaz könnyen lehet, és ez elvileg tervbe is van véve, hogy a kínai-francia cég belsőégésű motorokkal nem csak a saját partnereit látja majd el, hanem bérgyártást is végezhet külsős márkáknak. A Geely többek között Volvo és Daimler résztulajdonnal rendelkezik, mint ismeretes, és Renault-hoz pedig továbbra is kapcsolódik a Nissan és a Mitsubishi.

A Nissannal közös vállalat hasonló minta szerint épülne fel, de kizárólag akkus elektromos kompetenciákkal. A Renault-Nissan között a szellemi tulajdon kérdése újabb súrlódási pont, hiszen érthető módon a japánok garanciákat várnak arra, hogy a kínaik felé is elköteleződő franciák ne "szivárogtassanak".

Itt újra érdemes megjegyezni, hogy belsőégésű kompetenciába is fektetnek globálisan gondolkodó komoly piaci pozíciókkal rendelkező vállalatok.

Az EU belső piacokért felelős biztosa szerint az európai gyártóknak tovább kellene gyártaniuk a belsőégésű motoros autókat

Programozott hátraarc? Írtam pár napja, hogy a 2035-ös belsőégésű tiltás kapcsán a törvényben már kódolva van a hátraarc lehetősége.

313439989_617608850155400_890923075380200171_n.jpg
Nem kellett sokat várni, Thierry Breton, az EU belső piacokért felelős biztosa a Politico-nak adott pénteki interjújában már egészen "fura" hangokat ütött meg. Pont a Politico volt szintén az az újság, amelyben Macron arról beszélt, hogy az európai autóipar védelmét meg kellene szervezni, adott esetben adópénzekkel.

Breton szerint az európai gyártóknak tovább kellene gyártaniuk a belsőégésű motoros autókat, hiszen "globálisan még sok évtizedig meghatározó technológia lesz ez is".

Ráadásul "600 000 munkahely függ ettől".

Breton így folytatta: "2030-ig tizenötször annyi lítium kell, mint eddig, négyszer annyi kobalt, négyszer annyi grafit, és háromszor ennyi nikkel."

"Hatalmas mennyiségű nyersanyagra van szükségünk, és tanulmányoznunk kell még mindezt." Nem én találom ki.

Egyfelől rettenetesen örülök neki, hogy van, aki még a reálpolitikai vonalat úgy ahogy viszi az EU berkein belül. Másfelől: mindezt pontosan lehetett tudni 5 vagy 10 éve is. Mindenki, aki nem totálisan és fanatikusan elvakult egy irányba, figyelmeztette a döntéshozókat a kínai függőségtől, a munkahelyek megszűnésétől, az egész projekt kivitelezhetetlenségéről.

Nem kellene 2026-ig várni azzal, hogy értelmes keretfeltételeket teremtsünk az iparnak, amely egyrészt védi az európai cégeket és munkavállalókat a kínai dömpingtől, másrészt versenyelőnyt jelent az itteni gyártóknak. Technológia semlegesen, az innovációra helyezve a hangsúlyt, alternatív hajtások fejlesztése, belsőégésűek fejlesztése, és ütőképes elektromos autós kompetencia egy időben történő kialakítása lenne a cél.

Aki szerint így is a villany lesz az egyeduralkodó, annak nem kell félnie. Fair versenyben mérettethetné meg magát a technológia. Amennyiben azonnal visszavonnak minden versenytorzító szubvenciót. Ha úgy is működik a diadalmenet, akkor hallelúja. Ha nem, akkor koncentráljunk újra több technológiára. Különben lemaradunk a globális versenyben.

Milyen lépésekkel őrizhettük volna meg az európai autógyártás erejét?

Tegyünk egy gondolatkísérletet azzal kapcsolatosan, hogy miként lehetett volna jobban menedzselni autóipari vezetők és európai döntéshozók helyében a kontinens kulcságazatát.

313418548_615950356987916_9043911970142747476_n.jpg

Ehhez néhány alapvetést tisztázzunk az elején, aki velem van ebben, annak érdemes tovább olvasnia, aki nem, az haladárkodjon tovább abban a világban, ahol az iparleépítés egy üdvözlendő dolog, és a fejlődés mértéke a globalizáció gyorsulásával egyenlő. Ezekkel a dolgokkal én nem tudok mit kezdeni. Meg nem is akarok.

Nos, ha ezt tisztáztuk, akkor rögzítsük a képzeletbeli pályát, amin focizunk. Első és legfontosabb ügy: a termelés az alapja a jólétnek. Továbbra is. Ennek megfelelően az a térség, az a nagyhatalom marad tartósan erős, oda vándorol a tőke és oda gravitál a gazdaság, ahol a termelés, és az ahhoz szükséges erőforrások kézben vannak tartva. Nem hiába kulcsfontosságú az autóipar mindenhol, ahol globális szinten akarnak szerepet játszani. Az elmúlt évtizedekben ez a hihetetlenül komplex iparág országokat emelt ki a gazdasági középszerűségből. Legutóbb épp Dél-Koreát. Ugyanez igaz persze fordítva is: térségek, országok szegényedtek el, amikor elvesztették autóiparukat.

A verseny azért, hogy domináló, erős szektor legyen az autóipar egy nemzetgazdaságban, öldöklő, és minden eszköz "megengedett".

Itt érkezünk el a következő ponthoz, ami cinikus lesz, de hát az élet cinikus. Ugye nem gondolja komolyan senki, hogy amikor ennyi pénzről, ennyi munkahelyről, ilyen gazdasági befolyásról van szó, akkor a környezetvédelem bárkit is érdekel, úgy igazán? Ugye nem gondolja senki, hogy ennek a problémának a mentén jóemberkedve dőlnek el a dolgok? A környezetvédelem jól hangzó dumája a nagy pályán arra jó, hogy érdeket érvényesítsenek azok, akiknek erre erejük, és közvéleményformáló befolyásuk van. Hogy mi "környezetvédő" azt érdek dönti el. Hogy ki akar minket valamiről meggyőzni, azt is.

Na, aki idáig követett, azzal remélem, hogy tudunk eszmecserét folytatni. Nem gondolom, hogy nálam van a bölcsek köve, vagy valamilyen abszolút igazság birtokában vagyok. Nem tudom, és nem is akarom csorgó nyállal nézni, ahogy kiszervezik alólunk azt, amiért generációk dolgoztak meg Európában. Gondolatkísérletet, alternatív forgatókönyveket akarok "elmesélni". Szabadon, mert nem tartozom elszámolással sem egy cégnek, sem egy szerkesztőségnek, csakis magamnak, így szerencsére azt írom, amihez kedvem van.

Menjünk vissza az ezredforduló környékére. A világ gazdasági súlypontja tolódik kelet felé. Ezt akkor is pontosan lehetett érzékelni, mindenki tudta, hogy rövid időn belül fel fog emelkedni egy olyan gazdasági erő, amely nem csupán anyagi értelemben lesz rivális annak, amit eddig "megszoktunk", hanem rendszer szinten is alternatív berendezkedést mutat fel. Még nem igazán fejlettek, de villámgyorsan tanulnak. Kínáról van szó természetesen. 2000 körül már 20-25 éves tapasztalata van néhány, főleg német gyártónak a kínai autóiparban.

Miről kellett dönteni a hetvenes, nyolcvanas években? Részt vesznek-e a végtelen lehetőségeket ígérő és teljesen szűz kínai piac meghódításában, annak árán, hogy évtizedeken belül felnevelik a saját konkurenciájukat, vagy kimaradnak ebből? Szerintem a kérdés nem volt kérdés. Ha nem csinálják meg az európaiak, megcsinálják mások. A dolgok alakulását szerintem itt lassítani lehetett volna csak, ha nem mennek bele a vegyesvállalatos formátumba, amit rájuk kényszerítettek. Mindenképpen megtörtént volna a kínai felemelkedés, így legalább pénzt is lehetett keresni 40 évig, ami hosszú idő.

Igen ám, de megjött az étvágy, a kínai részről, és megjött az önbizalom, és a kellő hatalom is ahhoz, hogy érdeket érvényesítsenek. Az ázsiai gondolkodás pedig távlatos. Nagyon távlatos, és nagyon türelmes.

Látható volt, kínai szemmel nézve a világot, hogy még negyven év kellene ahhoz, hogy a fennálló pályán az erőviszonyok a javukra dőljenek el. Ez sok idő. Ahhoz, hogy gyorsítani lehessen ezen, más játékba kell kényszeríteni az ellenfelet. De csak azután, hogy bebiztosítjuk, hogy a másik játék körülményei nekünk, és csakis nekünk kedvezzenek.

Igen, itt jön a villanyautó kérdés. Hagyjuk most a környezetvédelmi púder dumát, lényegtelen a történet szempontjából. Ami fontosabb: nyersanyag háborúba kényszerítették a világot a kínaiak azzal, hogy felpörgették a saját piacukon a villanyautózást, azután, hogy biztosították, hogy minden, ami ehhez a technológiához kell, azt ők kontrollálják. Briliáns húzás.

Mit kellett volna tennie a gazdasági vezetőknek, konszern vezéreknek, titkosszolgálatoknak akkor, amikor látták, hogy sakkból go irányába megy a dolog?

Fel kellett volna vázolni egy stratégiát arra, hogy kezeljék ezeket a kihívásokat.

Először is: semmi baj nincs azzal, ha jön egy másik, rivális technológia. Kezelhető ügy. A kínaiak úgy döntenek, hogy kipróbálják magukat egy olyan pályán, ahol mindenki egyenlő a startvonalnál? Legyen! Készüljünk fel!

Ehhez idő kell. Aki időt nyer, az csatát nyer. A piacot domináló helyzetben, a kényelmes melegben üldögélve kicsit elkapatott gyártóknál riadót kell fújni. Készülőben van egy nagyon erős versenyhelyzet, figyeljetek oda, és szedjétek össze magatokat, szólna ilyenkor a megfelelő helyről a megfelelő utasítás.

Tudták a megfelelő helyeken az autóipar turpisságait? Nyilván. Meg kellett volna tenni a lépéseket ahhoz, hogy eltakarítsanak utánuk? Maximálisan! Kinek a felelőssége ez? Egyértelműen az európaiaké. Nem kérdés.

Ki kellett volna még ettől szolgáltatni annak a hisztéria kampánynak az ipart, amit generáltak? Semmiképpen sem, mert értékes energiákat és rengeteg pénzt kötött le az, hogy kezeljék ezeket a kérdéseket. Közben paralizálta a szakmát többek között a dízelbotrány, a közvéleményt meg addig hergelte a sajtó, hogy egy folyamatos defenzívából kellett életbevágó döntéseket hozni, ez meg nem optimális helyzet.

A közhangulatot le kellett volna hűteni, a keretfeltételeket meg kellett volna teremteni ahhoz, hogy a változó helyzetre felkészülve felvehessék a szereplők azt a pozíciót, amiben meg tudják magukat védeni, és ellentámadásba tudnak lendülni.

Amit semmiképpen sem kellett volna tenni: európai cégektől kikényszerített jövedelemtranszferrel (CO2 kvóta) a "mi" pénzükből felépíteni a saját konkurenciánkat. Ez tényleg hazaárulás.

Ehelyett simán és fapofával be kellett volna tolni egy általános súlykorlátot, ami egy időre kívül tartja a piacunkon a nagy és nehéz akkus autókat. A CO2 kvóták szigorítása mellett, amivel nyilván szépen lehet kommunikálni a zöld elköteleződést, rendszer szintű kihívót kellett volna felépíteni az akkus alternatívára.

"Ti akkut csináltok, és nálatok minden nyersanyag ehhez? Rendben, megtanulunk ezzel valamit kezdeni, már csak azért is, mert a világon ennek lesz 30-40% piaci részesedése. De közben nem hagyjuk, hogy idejöjjetek, és letaroljatok minket. Mi is adunk alternatívát. Megtartjuk a kompetenciáinkat abban, amiben jók vagyunk, és gőzerővel fejlesztjük a szintetikus üzemanyagot, meg a hidrogént. Miért ezt? Mert ebben nekünk van előnyünk. A sajtónk meg majd eladja, hogy ez az igazán környezettudatos választás."

Valahogy így. A zöld keretezés is meg van, a versenyben is kiegyenlítjük a lejtő terepet, és az innovációt is felpörgetjük, úgy, hogy az átalakulóban lévő rendszer kiszolgálásra a saját cégeinket juttatjuk előnyhöz.

Ehhez persze egységes akarat, érdekérvényesítő képesség és erő kellett volna. "Európa mindenek előtt" felkiáltással. Akkor most nem azt néznénk, hogy hogyan kell fejvesztve menekülnünk az eddig meghódított "területeinkről" gazdasági értelemben.

Amit űrként maga után hagy a leépülő európai gyártás, azt a jelenlegi világgazdasági helyzetben egyre nehezebb lesz hitel alapon kifizetett szociális juttatásokkal kompenzálni. A jelenlegi társadalmi béke, a jelenlegi "szerződés" azon alapszik, hogy meg van ígérve, hogy mindig kicsit jobb lesz. Most szembe fogunk nézni azzal, hogy ez nem tartható...

Nem kell velem egyetérteni, hiszen számtalan forgatókönyvet ki lehet gondolni arra, hogy miként lehetnénk versenyképesebbek a jövőben is, és miért alakult úgy, ahogy. Fel kell ismernünk azt, amiben vagyunk. Szeretném, ha Európa továbbra is a világ legélhetőbb helye lenne.

3 év múlva az EU autó exportőrből importőr lesz

A PwC friss tanulmánya szerint 3 év múlva az EU szégyenszemre már nem export nagyhatalom lesz autóipari szempontból, hanem megfordul a mérlege, és több autót fognak ide hozni, mint amit mi innen viszünk a világba. Így rogyik térdre egy évtized alatt a világ legerősebb, legversenyképesebb, legjobb autóit gyártó európai autóipar, mert az EU vezetőinek, valamint különböző lobbicsoportok romboló erejének egy önbizalmát vesztett iparág nem mert ellentmondani akkor, amikor életbevágó döntéseket hoztak elvakult ideológiák alapján.

313280217_615452930370992_2603128095478657777_n.jpg

Hét évvel ezelőtt még 1,7 millió autós mérlegtöbblete volt az EU autógyártásának, azaz ennyivel több autó volt kiviteli oldalon, mint behozatali oldalon. 2025-re a PwC szerint 221 000 autóval többet fogunk importálni, mint amennyit exportálni fogunk. 10 év alatt elolvad az előnyünk.


Ennek legfőbb oka az, hogy kínai gyártással terveznek európai cégek is, mivel az elektromos autós diktátumokat nem lehet másként teljesíteni. Ott a nyersanyag, ott olcsó az energia, kézenfekvő tehát ott gyártani. A világ CO2 kibocsátása ettől nyilván nem javul...

Nem elég ugyanakkor, hogy itt gyárakat zárnak be, amik oda települnek. Jönnek a kínai gyártók is.

A PwC szerint 2025-re 800 000 autót exportál majd Kína az EU-ba. Ebből 330 000 lesz EU-s gyártó kínai gyárából származó termék, a többi kínai gyártó autója lesz.

Tavaly 33 000 kínai autó érkezett, idén ez 66 000 körül lesz.

2017-ben Európában még majdnem 15 millió autót gyártottak. 2021-re 10 millió alá csökkent ez a szám, ebben nyilván a pandémiának is nagy szerepe volt.

Semmi de semmi determináció nincs ebben. A villanyautók rendeleti úton történő, merev határidőkre való kikényszerítése, az autóipar bűnbakká tétele, az érveket az asztalról lesöprő magatartás pontosan oda vezetett, amit most látunk. Drasztikus jólét csökkenés, tömeges munkanélküliség, elöregedő autópark, skanzenné váló Európa. Mindenki, aki ebben részt vett, megveregetheti a saját vállát. Megcsinálták. Végre autógyártásunk sem lesz. Csak teljes kiszolgáltatottságunk Kínának.

Ügyesen a kiskapuk alatt – Ártatlan és ártó trükközések

 Kint van a "Hármasban" következő epizódja!

kepkivagas_23.PNG

A harmadik beszélgetésben a mindennapi trükkök és szabályszegések természetét és lélektanát jártuk körbe. Mi az, ami "ártatlan" ügy, és mi az, amit sokkal szigorúbban kellene vennünk az autózás világában? Vendégeim ezúttal Kovács Attila vezetéstechnikai instruktor és Sükösd Orsolya közgazdász voltak.

A MySuzuki Hungary Youtube csatornáján ide kattintva tudjátok megnézni a teljes beszélgetést!

Kína megelőzte Németországot autó exportban

Kína autó exportban a harmadik helyre szorította a németeket. Ez derül ki az idei év számait elemezve. A világ legtöbb autóját exportáló ország töretlenül Japán.

94b52e308056fae4e462d23bfbfc5b12.jpg
Elemeztük a helyzetet a mai Millásreggeliben, szó volt továbbá arról, hogy a Ford és a VW az Argo AI közös vállalatukat, amely az önvezetés fejlesztésére fókuszál, lényegében leírja.


Nézzétek vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján itt és itt!

Kell-e tiltani a belsőégésűt?

Elfogadták a "2035-ös" tiltást. És?

312068280_611487320767553_7544702664793261576_n.jpg
Nem azt kell figyelni, amikor meg akarjuk érteni, hogy mi fog történni a "jövőben", hogy most éppen mit kommunikálnak erről hivatalosan. Azt érdemes nézni, hogy hogyan kondicionálják a közvéleményt bizonyos kérdések "jegelésével", és más kérdések köztudatba emelésével. Számomra annak, hogy az EU a 2035-ös belsőégésűek tiltásáról szóló törvényt elfogadta, nincs érdemi jelentősége. Erre készültek évek óta, és ezt szimbolikusan végig kellett vinni. Az a jelentéktelennek tűnő kitétel, ami arról szól, hogy mindezt felül kell majd vizsgálni 4 év múlva, sokkal izgalmasabb ügy. Meg kellett teremteni a lehetőséget arra, hogy arcvesztés nélkül módosítsanak majd ezen, akkor amikor mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy merev határok ideológiai alapú kijelölése mentén nem lehet iparpolitikát folytatni. Eredményeset biztosan nem. Kérdés persze, hogy ez cél-e.


Az mindenesetre látszik, hogy az autóiparral közvetlenül nem foglalkozó közgazdászok, mérnökök, újságírók a kontinensen kezdik felfogni, hogy mi a tét, és hogyan alakulnak úgy a dolgok, hogy reális esélyünk van arra, hogy az utolsó nagy és versenyképes iparágunkat is elherdáljuk. Minden ellenkező szövegeléssel ellentétben ez nem egy törvényszerűség, és nem abból fakad, hogy az autóiparunk "nem innovatív". Ez röhejes. Az autóiparunk helyzetének a megreccsenése az európai gazdasági érdekek elégtelen védelme, olykor pedig tudatos rombolása mentén megy végbe.

A minap írtam egy bejegyzést arról, hogy az Egyesült Államok és Kína gazdasági háborújának, és protekcionista lépéseinek az elszenvedője Európa lesz, és ezen belül is kiemelten az európai autóipar. Mi vagyunk az egyetlenek, akik lefegyverzik magukat "a jövő technológiája" érdekében, mintha ezt csak úgy lehetne csinálni, hogy szándékosan szűkítjük a mozgásterünket. Nem akarom ezt sokadszorra kifejteni itt most. Ami érdekes: Macron nyilatkozott erről a Politico-nak.

Lényeg: mindenki védi a saját autóiparát, csak az EU áll letolt gatyával a világszínpadon. Macron javaslata alapján egy európai autóipart segítő csomagot kellene létrehozni.

Szerintem nem kell. Szerintem a megoldás lényegesen egyszerűbb. Nem kell aktívan kárt okozni politikai diktátumokkal. Más a szubvenció, és más az egyenlő esélyeket lehetővé tévő pálya kérdése.

A szubvencióval azt érjük el, ami most történik. Egy technológia kiemelése, és addig történő dotálása, amíg minden létező piaci logika ellenében meg lehet védeni egy ideig attól, hogy megmérettesse magát a valóságban. Ez ellehetetleníti a versenyt és az innovációt, és amikor már tarthatatlan lesz a finanszírozása a bulinak, akkor nem hagy maga után mást, mint romokat és pusztítást. A legjobb, amit az EU tehet, ha felhagy ezzel.

Ezredszerre is hangsúlyozom: sehol nincs olyan, mint nálunk. Sehol sem tiltanak technológiákat. Aki hisz abban, hogy ezzel lehet versenyelőnyhöz jutni, az mutasson nekem egy európai sikerágazatot, amit az elmúlt 30 évben politikai diktátumokkal világ színvonalra sikerült emelni.

Protekcionista környezetben kell helyt állnia az európai autóiparnak Kínában és az Egyesült Államokban? Sikerülni fog. Még keményebben kell teljesíteniük, és még jobb termékeket fognak tudni kiizzadni magukból. Nem ettől félek. Attól félek, hogy összekötött kezekkel és lábakkal kell versenyt úsznunk, miközben a futópályán zajlik a megmérettetés. Mi pedig kitartunk amellett, hogy márpedig a jövőben csakis úszni szabad.

Egy gondolatra visszatérve a bevezetőben leírtakhoz: évekig hallottuk, olvastuk, hogy az önvezetés itt van. Sőt, tulajdonképpen már van. Percek, pillanatok kérdése, és az új szereplők mindent le fognak tarolni. Aki nem ver el erre csillárdokat, aki nem lép együtt a többiekkel, aki meg mer fogalmazni bármilyen kételyt, azt kíméletlenül és örökre lehagyják a többiek. A "szokásos" dumák arról, hogy a "fejlődés" meg "az új technológia" mindent visz, aki meg üzleti, vagy megvalósíthatósági kérdésekkel idegesíti a közönségét, az egy visszamaradott hülye, aki nem érzi az idők szavát, nos ezek határozták meg a diskurzust.

A valóság megint közbeszólt. Úgy tűnik, egy időre véget ért az ingyen pénz időszaka. Most jön az, hogy minden cég végignézi, hogy mire költöttek az elmúlt időben, és az milyen eredményt hozott, vagy milyen esély van arra, hogy belátható időn belül termőre forduljon a befektetés.

Elindult az "önvezető start-up-ok" pusztulása. Világos lett ugyanis, hogy további számolatlan milliárdok elköltésével sem leszünk közelebb az önvezetéshez. Sőt. Minél többet tudunk a dologról, annál messzebbnek tűnik, hogy ez egyszer megtörténjen. Nem lehetetlennek. Az ezzel foglalkozó, autóipari és tech cégek is egyaránt abba az irányba korrigálják a stratégiáikat, hogy level 5 önvezetés helyett level 2+ vagy level 3 szintet érjenek el biztonsággal, a lehető leghamarabb. Ezt pedig hatékonyan tegyék pénzzé.

Éles paradigmaváltás, és egy újabb emlékeztető arra, hogy azért, mert a haladár véleménybuborék ellentmondást nem tűrő és agresszív, a valóság még létezik, és előbb-utóbb benyújtja a számlát. 2-3 éve, aki annyit mert mondani, hogy ez az egész több kérdést vet fel, mint amennyire egyelőre válasz kísérletünk van, az jellemzően le volt hülyézve.

Autók kezelése kizárólag érintőképernyővel? Amikor Jony Ive vagy Steve Wozniak is élesen szólal fel a trend ellen, akkor érdemes elgondolkodni. A vevői elégedetlenségről nem is beszélve. Nagy gyártók beszélnek arról, hogy jönnek vissza a gombok, legalábbis részben.

Ezekre a felvetésekre is mi volt a jellemző reakciója a hangos tech hívő kisebbségnek: aki nem érti, hogy mi a csodálatos abban, hogy eddig gond nélkül tudta kezelni az autóját, most pedig zötyögés közben egy almenüben kell hőfok szabályozást keresgélnie egy tapipadon, és ez nem tetszik neki, nos, az tegnap előtti visszamaradott hülye, és csak az érintőképernyőé a jövő.

Ugyanígy rúgja majd rá a valóság azokra az ajtót, akik azt hiszik, hogy egy verseny alapú piacgazdaságban az ökotervgazdaság kívánt eredményeket fog hozni. Ezért gondolom, hogy a 2035-ös törvény első sokkja után nézzük meg, mi lesz 3-4 év múlva. Kívánom, hogy az eddig csendben lapuló cégvezetők találjanak egy módot arra, hogy túléljenek a gyárak addig, és megmaradjon a know-how, amivel eddig rendelkeztek.

Visszatérnek a fizikai gombok a Volkswagen kormányára

A Millásreggeliben az új Euro norma tervezet hatásairól beszéltünk, valamint arról, hogy a VW márkavezetője ígéretet tett arra, hogy a Diess korszak kárait "ledolgozva" újra "love brand" lesz a Volkswagen.

2022-volkswagen-arteon-140tsi-elegance-liftback_220225_vw-arteon-sedan_still-76.jpg
Újra igényesebb anyagok, és könnyebb kezelhetőség jön a márka friss modelljeiben. A kapacitív gombokat felváltják a rendes, fizikai gombok a kulcsfontosságú helyeken, és egyszerűsödnek a túlbonyolított menürendszerek is.


Nézzétek vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!

süti beállítások módosítása