Elfogadták a "2035-ös" tiltást. És?


Nem azt kell figyelni, amikor meg akarjuk érteni, hogy mi fog történni a "jövőben", hogy most éppen mit kommunikálnak erről hivatalosan. Azt érdemes nézni, hogy hogyan kondicionálják a közvéleményt bizonyos kérdések "jegelésével", és más kérdések köztudatba emelésével. Számomra annak, hogy az EU a 2035-ös belsőégésűek tiltásáról szóló törvényt elfogadta, nincs érdemi jelentősége. Erre készültek évek óta, és ezt szimbolikusan végig kellett vinni. Az a jelentéktelennek tűnő kitétel, ami arról szól, hogy mindezt felül kell majd vizsgálni 4 év múlva, sokkal izgalmasabb ügy. Meg kellett teremteni a lehetőséget arra, hogy arcvesztés nélkül módosítsanak majd ezen, akkor amikor mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy merev határok ideológiai alapú kijelölése mentén nem lehet iparpolitikát folytatni. Eredményeset biztosan nem. Kérdés persze, hogy ez cél-e.

Az mindenesetre látszik, hogy az autóiparral közvetlenül nem foglalkozó közgazdászok, mérnökök, újságírók a kontinensen kezdik felfogni, hogy mi a tét, és hogyan alakulnak úgy a dolgok, hogy reális esélyünk van arra, hogy az utolsó nagy és versenyképes iparágunkat is elherdáljuk. Minden ellenkező szövegeléssel ellentétben ez nem egy törvényszerűség, és nem abból fakad, hogy az autóiparunk "nem innovatív". Ez röhejes. Az autóiparunk helyzetének a megreccsenése az európai gazdasági érdekek elégtelen védelme, olykor pedig tudatos rombolása mentén megy végbe.

A minap írtam egy bejegyzést arról, hogy az Egyesült Államok és Kína gazdasági háborújának, és protekcionista lépéseinek az elszenvedője Európa lesz, és ezen belül is kiemelten az európai autóipar. Mi vagyunk az egyetlenek, akik lefegyverzik magukat "a jövő technológiája" érdekében, mintha ezt csak úgy lehetne csinálni, hogy szándékosan szűkítjük a mozgásterünket. Nem akarom ezt sokadszorra kifejteni itt most. Ami érdekes: Macron nyilatkozott erről a Politico-nak.

Lényeg: mindenki védi a saját autóiparát, csak az EU áll letolt gatyával a világszínpadon. Macron javaslata alapján egy európai autóipart segítő csomagot kellene létrehozni.

Szerintem nem kell. Szerintem a megoldás lényegesen egyszerűbb. Nem kell aktívan kárt okozni politikai diktátumokkal. Más a szubvenció, és más az egyenlő esélyeket lehetővé tévő pálya kérdése.

A szubvencióval azt érjük el, ami most történik. Egy technológia kiemelése, és addig történő dotálása, amíg minden létező piaci logika ellenében meg lehet védeni egy ideig attól, hogy megmérettesse magát a valóságban. Ez ellehetetleníti a versenyt és az innovációt, és amikor már tarthatatlan lesz a finanszírozása a bulinak, akkor nem hagy maga után mást, mint romokat és pusztítást. A legjobb, amit az EU tehet, ha felhagy ezzel.

Ezredszerre is hangsúlyozom: sehol nincs olyan, mint nálunk. Sehol sem tiltanak technológiákat. Aki hisz abban, hogy ezzel lehet versenyelőnyhöz jutni, az mutasson nekem egy európai sikerágazatot, amit az elmúlt 30 évben politikai diktátumokkal világ színvonalra sikerült emelni.

Protekcionista környezetben kell helyt állnia az európai autóiparnak Kínában és az Egyesült Államokban? Sikerülni fog. Még keményebben kell teljesíteniük, és még jobb termékeket fognak tudni kiizzadni magukból. Nem ettől félek. Attól félek, hogy összekötött kezekkel és lábakkal kell versenyt úsznunk, miközben a futópályán zajlik a megmérettetés. Mi pedig kitartunk amellett, hogy márpedig a jövőben csakis úszni szabad.

Egy gondolatra visszatérve a bevezetőben leírtakhoz: évekig hallottuk, olvastuk, hogy az önvezetés itt van. Sőt, tulajdonképpen már van. Percek, pillanatok kérdése, és az új szereplők mindent le fognak tarolni. Aki nem ver el erre csillárdokat, aki nem lép együtt a többiekkel, aki meg mer fogalmazni bármilyen kételyt, azt kíméletlenül és örökre lehagyják a többiek. A "szokásos" dumák arról, hogy a "fejlődés" meg "az új technológia" mindent visz, aki meg üzleti, vagy megvalósíthatósági kérdésekkel idegesíti a közönségét, az egy visszamaradott hülye, aki nem érzi az idők szavát, nos ezek határozták meg a diskurzust.

A valóság megint közbeszólt. Úgy tűnik, egy időre véget ért az ingyen pénz időszaka. Most jön az, hogy minden cég végignézi, hogy mire költöttek az elmúlt időben, és az milyen eredményt hozott, vagy milyen esély van arra, hogy belátható időn belül termőre forduljon a befektetés.

Elindult az "önvezető start-up-ok" pusztulása. Világos lett ugyanis, hogy további számolatlan milliárdok elköltésével sem leszünk közelebb az önvezetéshez. Sőt. Minél többet tudunk a dologról, annál messzebbnek tűnik, hogy ez egyszer megtörténjen. Nem lehetetlennek. Az ezzel foglalkozó, autóipari és tech cégek is egyaránt abba az irányba korrigálják a stratégiáikat, hogy level 5 önvezetés helyett level 2+ vagy level 3 szintet érjenek el biztonsággal, a lehető leghamarabb. Ezt pedig hatékonyan tegyék pénzzé.

Éles paradigmaváltás, és egy újabb emlékeztető arra, hogy azért, mert a haladár véleménybuborék ellentmondást nem tűrő és agresszív, a valóság még létezik, és előbb-utóbb benyújtja a számlát. 2-3 éve, aki annyit mert mondani, hogy ez az egész több kérdést vet fel, mint amennyire egyelőre válasz kísérletünk van, az jellemzően le volt hülyézve.

Autók kezelése kizárólag érintőképernyővel? Amikor Jony Ive vagy Steve Wozniak is élesen szólal fel a trend ellen, akkor érdemes elgondolkodni. A vevői elégedetlenségről nem is beszélve. Nagy gyártók beszélnek arról, hogy jönnek vissza a gombok, legalábbis részben.

Ezekre a felvetésekre is mi volt a jellemző reakciója a hangos tech hívő kisebbségnek: aki nem érti, hogy mi a csodálatos abban, hogy eddig gond nélkül tudta kezelni az autóját, most pedig zötyögés közben egy almenüben kell hőfok szabályozást keresgélnie egy tapipadon, és ez nem tetszik neki, nos, az tegnap előtti visszamaradott hülye, és csak az érintőképernyőé a jövő.

Ugyanígy rúgja majd rá a valóság azokra az ajtót, akik azt hiszik, hogy egy verseny alapú piacgazdaságban az ökotervgazdaság kívánt eredményeket fog hozni. Ezért gondolom, hogy a 2035-ös törvény első sokkja után nézzük meg, mi lesz 3-4 év múlva. Kívánom, hogy az eddig csendben lapuló cégvezetők találjanak egy módot arra, hogy túléljenek a gyárak addig, és megmaradjon a know-how, amivel eddig rendelkeztek.