Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Megháromszorozta az eredményét a BMW az egy évvel korábbi nyereségéhez képest

2022. március 16. - Várkonyi Gábor Autóblog
A harmadik negyedév számai már elérhetőek, holnap lesz Annual Accounts Conference, amin sajnos nem fogok tudni részt venni egy sajtóút miatt. Minden évben érdekes végighallgatni élőben, hogy a cég vezetői hogyan értékelik az eltelt üzleti év eredményeit, hogyan kormányozzák tovább a bajor prémium gyártó hajóját, különösen olyan nehéz vizekben, mint amiben most kénytelenek navigálni, és önmaguk előrejelzéseit mennyire tudták teljesíteni.
275804862_448795927036694_3105887803364517591_n.jpg

12,5 milliárd eurós nyereséget hoztak össze Münchenben a 2021-es évben, jelentősen nőni fog a kifizetett osztalék, ennek ellenére a tőzsdén kis csalódással nyugtázták a híreket, azzal együtt is, hogy eleve tudható volt, hogy az utolsó negyedévben rengeteg beruházás lesz esedékes. A személyautókon az operatív marzs 7,7 százalék, ami elmarad a stuttgarti konkurens hasonló számától, de igényel némi magyarázatot ez.

Ahhoz, hogy ezt kontextusba helyezzem, elő kell hozakodnom azokkal az élményekkel, amiket az elmúlt hónapokban gyűjtöttem a márka tesztautóival. Az örömódáimat már elzengtem a vezetésre termett modelljeik kapcsán, és azt is boldogan olvastam, hogy nekiállnak még egy generációnyi sok hengeres motornak is. Figyelemreméltó menedzseri teljesítménynek gondolom továbbra is, hogy egyszerre ennyi hangszeren tud játszani egy ilyen viszonylag kicsi gyártó.

275777357_448796700369950_7508259332449439571_n.jpg
Az iX képet választottam a cikkhez, mert ennek feldolgozásával még adós voltam. Egy rövid menetpróba kapcsán kóstolhattam bele először, és akkor már érzékelhető volt, hogy a maga kategóriájában egy eltalált darabról van szó. Egy hétnyi teszt után meg egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy az egész koncepció nagyon okosan van felépítve.

A dizájn élőben ezerszer jobban működik, mint a képeken. Nem tudom, mi az oka, nem tudom, miért nem jön át sem a gyári képeken, sem normálisan fotózni tudó kollégák művein, de egyszerűen totálisan más benyomás keletkezik az autóról, amikor kézzelfogható közelségben van. Működik, abszolút, letaglózóan futurisztikus, mégsem elidegenedett, különösen akkor nem, amikor eltöltünk a kabinban is pár percet.

275849554_448796117036675_6292569711197637654_n.jpg
A Lounge hangulat itt nem túlzás. A keret nélküli ablakos SUV már egy fura, ritka állatfaj, az ívelt kijelző minimalista kivitelben, a fa, a bőr, a formák és színek összjátéka egy vonzó, kellemes, befogadó és meleg összhatást kelt. Jónás biztosan tovább maradt volna a cet gyomrában, ha ilyen hívogató fotelben várta volna sorsa jobbra fordulását.

Ami figyelemre méltó, az az, hogy bár minden új, mégis tökéletesen benne van a BMW DNS, úgy, hogy a Bangle korszakban elhintett csírák mára kinőtték magukat. Nincs közvetlen elődje, minden szeglete új, mégis, azonnal megtalálja a helyét a BMW univerzumban. Egy dolog motoszkált a fejemben folyamatosan: olyan, mintha mindezt már tudták volna, pontosabban mintha ez a koncepció, ez az organikusan sikerült, egységgé összeálló formaterv már sokkal korábban kész lett volna a fejekben, csak éppen most jött el az ideje annak, hogy elektromos autóként, erre az időre aktualizálva legyen.

Az iX lehetne az E65 közvetlen utódja, ha már nem lenne 7-es, és egyből két évtizedet ugranánk.

Ami több mint 20 éve egy új kezelési koncepció bevezetése volt az i-drive megoldással, az ma az iX kapcsán is megtalálható, mert legalább akkora paradigmaváltás az új logika, mint amekkora a híres előd esetében a nyomó-toló-tekerő gomb volt.

A komplex rendszerek egyszerű kezelésének a művészetét a bajorok jellemzően a legmagasabb fokon űzték eddig, és ez vélhetően így is marad, de el kell mondanom, hogy kell némi idő, mire belejön az ember. Összehasonlítva az EQS rendszerével, jelenleg azt kevésbé érzem bonyolultnak.

275906199_448796357036651_552055354636517696_n.jpg
Ha már ugyanakkor szóba jött a nagy konkurens, amely szinten óriás akkuval, remek légellenállással és különösen nagy hatótávval hirdeti magát, meg kell említenem, hogy bár az EQS a jobb autó, az iX az, ami közelebb van ahhoz, amit szerintem az ügyfelek szeretnének ebben a kategóriában. Közvetlenül egymás után használva a két autót a különbséget úgy írnám le, hogy a limuzin esetében olyan, mintha Stuttgartban az elsődleges cél a minél látványosabb technikai tűzijáték eldurrantása lett volna, azon az alapon, hogy ez, valamint a csillag, együtt egy önjáró üggyé teszi majd a villanyos überwagen eladásait.

Ezzel szemben az iX esetében mintha azon gondolkoztak volna többet, hogy voltaképpen mire is vágyik igazán az az ügyfél, aki villanyautóval képzeli el az utazást.

A közel hasonló paraméterek mellett ránézésre biztosan sokan gondolnák azt, hogy a légellenállás kérdését a fókuszban tartó alacsonyabb építésű EQS nagyobb hatótávval tud büszkélkedni. Érdemes rákeresni pár közvetlen összehasonlító tesztre és adatra. Van, ahol a BMW nyer, van, ahol a Mercedes, azaz nincs nagy különbség. Annak ellenére sem, hogy nem így "indult" a dolog.

Önvezetés, digitális szolgáltatások és gyorstöltés kapcsán nincs mit szégyenkeznie a legnagyobb elektromos BMW-nek, tonnányi anyag van ezekről, akinek ez van az érdeklődés középpontjában, az órákat, vagy inkább napokat barangolhat ennek kapcsán.

275780560_448796580369962_2009855928834432029_n.jpg
Vezetési élményről ugyanakkor beszélni kell, hiszen BMW-ről van szó, és akármennyire is adja a családi krúzert, vagy a business class-t négy keréken, ez nem lehet egy steril, helyváltoztatási eszközként működő jövőkapszula. Nem is az, bár lágyan rugózik, és csendes (ki gondolta volna...). Félezer lóerő fölött elvárja az ember, hogy meg legyen dolgoztatva a nyakizom, és meg is van, csak hát az autózás élménye továbbra sem erről szól. Pontosabban, nem csak erről. A méreteit és a tetemes súlyát (2,6 tonna) nem tudja elhazudni, de kreatívan füllent, legalább. Elevennek eleven, légiesnek természetesen nem mondható, és az azért hiányzik. Egy X5 más liga, nyilván, és az sem balett táncos.

Pályás fogyasztás hidegben, megengedett sebességgel haladva 30 kWh/100 km körül mozog, amivel megint megérkezünk oda, hogy gyári adat ide vagy oda, télen bizony 320-380 kilométer között lesz a valós hatótáv, azaz legkésőbb 2 óra egyfolytában haladás után el kezd azon gondolkozni az ember, hogy valóban szabad lesz-e a gyorstöltő, és tényleg fog-e működni, és időben odaérek-az 500 kilométerre lévő célomhoz. Mindent, amit erről az érzésről tudni kell, ezerszer megírtam már.

Hogy ezzel együtt jó-e? Nem csak a valamivel kedvezőbb ára miatt gondolom, hogy többet adnak majd el belőle, mint az EQS-ből, bár a dolog nyilván sántít, és jön hamarosan a Mercedes hasonló paraméterekkel rendelkező modellje. A saját kérdésemet meg nem kerülöm ki: nagyon kellemes és szerethető autó, de a méretei és súlya miatt ez sem lesz a fenntarthatóság szinonimája, bár nálam ez nem perdöntő kérdés.

Említettem még a bejegyzés elején egy adatot: a 7,7% operatív marzsot a személyautókon. Ez alapvetően az autóiparban egy jó érték, de prémium gyártóként lehetne magasabb is. Vannak gyártók, amelyek tőzsdei doppingként azt a stratégiát futják, hogy leépítik a portfóliójukban a nem elég hasznot hozó, kisebb autókat, egyszerűsítik a kínálatukat, és megpróbálnak kevesebb eladott autóból több pénzt kihozni. Ez rövid távon egy remek elképzelés, ráadásul az aratás idejét élik, akik erre álltak át. Nagyon szép pénzügyi mutatókat tudnak kitenni az ablakukba. A gond akkor lesz, amikor változik a piaci helyzet, és nem lesz válaszuk arra, amit esetleg akkor kér majd a felhasználó, vagy amit akkor előír majd a törvényalkotó. Ráadásul elhagyott szegmensekbe akkor visszajönni nem olyan egyszerű ügy. A magára hagyott vevőkre vadásznak azok a főként ázsiai gyártók, akik a nem látványos fillérekért sem restek lehajolni. Sebezhetővé válnak hosszútávon a csak luxusra koncentráló gyártók, amelyek elhagyva egykori expanziós kurzusukat, csak a nagy haszonkulccsal járó modelleket hajlandóak fejleszteni.

Minden szegmensben ott lenni ehhez képest egy drága mulatság. Ha ugyanakkor egy autógyártó komolyan veszi, hogy elsősorban autógyártó, akkor nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kimaradjon olyan lehetőségekből, amelyeket képes lenne termőre fordítani.

Ezt teszi a BMW. Kompakt autótól a kezdve luxuslimuzinig, teljes elektromos palettát is fenntartva, felváltva dedikált elektromos platformot és vegyes megoldásokat is flexibilisen kínálva mindenre tud reagálni. Gyártási oldalon is.

Akinek van bármi kétsége arról, hogy mennyi hangszeren képes jól játszani a BMW, az egymás után próbálja ki az új 2-est, ami a komfort és a praktikum olyan elegye, amit már kevesen kínálnak határozottan nem SUV köntösben, majd menjen egy kört a kifejezetten vezetési élmény alapú, ugyanakkor nagyon is "autó autó" i4-essel.

Továbbra is az a véleményem, hogy ez az egyik legjobb korszaka a cégnek.

A németeknél kilométerenként 5,4 centes autópályadíjat terveznek

Az "elektro forradalom" kezdete óta állítottam, hogy rövid időn belül jönni fog az út alapú adózás, amivel pótolni fogják a jövedéki adó kiesést, és összességében még drágábbá teszik majd a közlekedést.

275779024_446875167228770_8539383953837187066_n.jpg

A legelső kormányok egyike, amely nyíltan beszélt erről, a brit kormány volt, a skandináv országokban hasonló ötletek vannak, és most már a németeknél is téma lett a dologból. A legutóbbi próbálkozásuk arra, hogy útdíjat szedjenek a személyautósoktól csúfosan bukott, mert szelektált volna német és külföldi autósok között, amit az EU elkaszált.

A mostani tervek sokkal szofisztikáltabbak, és a digitalizáció hívószavával egy igazán progresszív keretrendszert akarnak teremteni arra, hogy differenciáltan adóztassanak. 4,6 milliárd eurójába került a német adófizetőknek az elmúlt 6 évben az, hogy az állam támogatást adott az elektromos autók vásárlására. Ez a közvetlen hozzájárulásokból álló összeg nem tartalmazza a kiesett adókat cégautó adóztatás és jövedéki adó szinten.

A jelenlegi új autók műszakilag már régen képesek arra, hogy GPS alapon minden egyes megtett méterüket jelenthessék a hatóságoknak. Ez lesz az alapja annak a komplex adózási rendszernek, ami aktív forgalom szabályozást jelent majd, merev adózási rendszerek helyett.

Mindezt alapvetően nagyon okos célokra lehetne felhasználni, és a javaslatok egy része kifejezetten üdvözlendő is. Ezek közé tartozik, hogy a kisebb, könnyebb autók kedvezményesebb kilométer díjakat kellene, hogy fizessenek.

A teljes rendszer kiépítése egyszeri költséggel számolva 2,5 milliárd euró lenne a szakemberek szerint. Ismerve a berlini reptér vagy az elbai filharmónia beruházásainak elképesztő költségtúllépéseit, ez aligha lesz tartható. 700 millió eurós éves üzemeltetési költséggel számolnak. A jövedéki adó kiesése ugyanakkor 2030-ra évi 13 milliárd eurós mínusszal van számolva, amibe az üzemanyag áfájának a kiesése nincs is beleszámolva.

Mennyi bevétellel számolnak ugyanakkor az átlagosan 5,4 centtel számolt kilométer alapú adózással? 33 milliárdos bevételre, évente. A jövedéki adó meg nem szűnne meg.... Akinek itt nem dereng legkésőbb, hogy súlyosan meg fog drágulni az egyéni közlekedés, az nem figyelte eléggé a számokat.

A jelenleg elfogadott száma az infrastruktúra költségeknek 2,6 cent kilométerenként a személyautós közlekedésből fakadó elhasználódás és fejlesztési költségek fedezésére. A környezetvédők szerint azért kell ennél jóval magasabb átlagköltségekkel számolni, mert a zajterhelés és egyéb externáliák költsége szerintük ennyire jön ki kilométerenként.

Itt ismét emlékeztetnék arra, hogy átlagos "adóteher tervről" beszélünk. Magyarul: ez lehet sokkal magasabb is.

Például a legforgalmasabb időszakokban idő alapon a kilométer díj is jóval húzósabb lenne, hogy az emberek kevesebbet használják az autóikat. Ez egyébként ötletként nem is lenne rossz. Kérdés, hogy miért alakulnak ki csúcsok a forgalomban. Nyilván nem azért, mert az emberek szeretnek dugóban állni... Vélhetően nem nagyon van más alternatívájuk.

Erre is van egyébként egy korrekt felvetés: akinek tényleg nincs, tehát mondjuk a régiójában nem, vagy nehezen elérhető a tömegközlekedés, annak alacsonyabb lenne a kilométer költsége.

40 centes dugódíjat is bevezetnének, kilométerenként, aminek a bevételét tömegközlekedésre és bringautakra költenék. Biztos én vagyok rettentő cinikus, de felvetődik bennem a kérdés: ez nem arra ösztönzi a városvezetést, hogy lehetőleg ne invesztáljon abba, hogy a közlekedés autóval "folyékony" maradjon? Az elvvel, vagyis azzal, hogy mire költsék a dugódíjat, egyetértek.

Tartalmaz még szociális kérdéseket, felvetéseket is a tervezet. Az új autó vásárlókra nagyobb terheket rónának, mert "úgyis gazdagabbak", míg az éves szinten alacsonyabb jövedelmi kategóriákba tartozó családokat tehermentesítenék. Ez már adózási "igazságosság" kérdéseket vet fel bennem, de nem politizálok ezen az oldalon, értelmes vitát a kommentek között remélem, hogy látok majd a kérdésről.

Ahhoz, hogy mindez megtörténhessen, a németek digitális infrastruktúráját alaposan kell majd fejleszteni, mert térerő meg internet elérés kapcsán nem állnak túl jól.

Abban biztos lehet mindenki, hogy ez a komplex rendszer jönni fog, forgalomcsökkenéshez fog vezetni, aminek örülhetünk sok élethelyzetben, jól használva nagyon nagy lehetőségek vannak benne, de biztosan sokkal sokkal drágább lesz autózni, függetlenül attól, hogy mi hajtja a járművünket.

Forrás

A BMW az Alpina jogok új tulajdonosa

Tulajdonképpen az is csoda, hogy mostanáig független tudott lenni az kis allgäu-i cég, amelynek neve páratlanul jól cseng a motorsport szerelmeseinek fülében, de nem csak ott. Az Alpina autók egy igazán különleges koktélt képviselnek exkluzivitásból, visszafogott eleganciából, ízlésből, és legmagasabb szintű autó és főképpen motorépítéséi kultúrából. Nagyjából évente 2000 boldog ügyfél mondhatja el magáról, hogy egy új Alpina tulajdonosává vált. Egy egyszerű tuning cégnél többet jelent az Alpina, nem véletlenül szerepel egy Alpina által kezelésbe vett BMW alapú autó esetében Alpina mint "gyártó" az autó papírjaiban.

275541672_446078277308459_182565594697637688_n.jpg

Hivatalosan "Alpina Burkhard Bovensiepen GmbH & Co. KG" a cég neve, a hatvanas évek óta tevékenykedik, 1978 óta gyárt autókat.

Egy 8 fős kis cégből egy 300 alkalmazottat foglalkoztató vállalat lett, saját fejlesztő központtal, kárpitos műhellyel, és mindezt kiegészíti egy borkereskedés is. Az élet így kerek.

Évtizedes az együttműködés a bajorokkal, amit a Reitzle korszak alatt még szorosabbra fűztek.

A kis szériás gyártók élete egyre nehezedik az elektromobilitás térhódításával és a változó, szigorodó előírásokkal, így még az olyan ikonikus gyártók is szorongatott helyzetbe kerülhetnek, mint az Alpina. A jogokat tehát eladták a BMW-nek, a céget azonban nem. Mindkét fél jól járhat ezzel.

1,5-3 millió autó nem lesz idén legyártva a tervezetthez képest az orosz-ukrán háború miatt

Világviszonylatban a neongáz hetven százaléka Ukrajnából jön. Miért fontos ez? Mert a félvezetők gyártásához elengedhetetlenül szükséges ez az anyag. Miből van hiány egyébként is? Hát a chipekből. Jön a következő nagy vihar, és nem csak az autóiparban.

csm_industry_catalytic-converter_26d9a1d98e.jpg
A Kripton negyven százaléka, a xenon harmada szintén Ukrajnából jön a világpiacra. Az IHS Markit előrejelzései szerint 1,5-3 millió autó nem lesz idén legyártva a tervezetthez képest az orosz-ukrán háború miatt.

Az orosz kivitel is fontos, a nikkel hét százaléka, az alumínium tizenkét százaléka és a katalizátorokhoz elengedhetetlenül szükséges palladium huszonhat százaléka származik az oroszoktól.

Ha mindez nem lenne elég, a magyar piacon tapasztalható árfolyam ingadozás miatti nehézségeket is végigvettük ma a Futómű rovatban... Bár lennének jobb híreim!

Nézzétek vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!

50%-kal lett drágább a nikkel, ami nélkül nincs tömeges villanyautózás

Az ukrán-orosz háború, az esésre játszó szereplők és a piacokat jelenleg uraló félelem 50 százalékkal drágább nikkel árakat eredményezett nagyon rövid időn belül.

275488027_444809570768663_7118248275189573793_n.jpg

Nikkel nélkül nincs tömeges villanyautózás, ráadásul ettől a nyersanyagtól függetlenül a neongáz és a palládium elérhetősége és árai is gondot okoznak jelenleg a gyártóknak. Ennek tetejébe még az Oroszországban elérhető, a globális ellátási láncban komoly szerepet betöltő nyersanyagok bizonytalan ideig tartó elérhetetlensége tovább fokozza a totális tervezhetetlenséget.

Aki a történelmi magasságokba szökő üzemanyagárak láttán a villany irányába, vagy legalábbis a részben villany PHEV autók irányába megy, annak ezek nagyon kedvezőtlen hírek, karöltve az egyre emelkedő áramköltségekkel. Bizonyos gyártók közben elkezdték korlátozni a BEV és PHEV autóik rendelhetőségét a kiszámíthatatlanság miatt. Az üzleti kihatások mellett a CO2 kvóta teljesítése miatt lehet ez gond hosszabb távon az EU-s piacon.

Jelenleg úgy tűnik, nem sok "menekvés" van. Az üzemanyagok drágák, a villanyautók korlátozottan elérhetőek, az áram nem otthon töltve szintén húzós.

Forrás

A Renault vezére szerint ne vegyen elektromos autót az, akinek nincs biztosítva az otthoni töltés

"Ha nincs lehetőségük arra, hogy otthon töltsenek, akkor ne vegyenek maguknak villanyautót" Ezt nem más, mint Luca de Meo nyilatkozta pár napja a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak.

275469955_444542514128702_4702023313836510967_n.jpg

Miért mondott ilyet annak a konszernnek a vezére, amelynek elektromos kompakt autója, a Megane E-tech Electric másodikként végzett az év autója szavazáson? A cégcsoporthoz három olyan márka is tartozik, amelyek az elektromobilitás úttörői közé tartoznak. A Nissan Leaf modellje az elsők között lépett piacra tisztán elektromos autóként, a Mitsubishi kis elektromos autója szintén úttörő volt, francia márkajelzésekkel árulva is, a Renault pedig a Zoé kapcsán korán bizonyította, hogy a volumen modellek között is van keresnivalója a villanyautóknak.

Mindenkinél korábban tették le a zsetont a francia-japán konzorciumban a villany mellé. Mi ütött az Luca de Meo-ba, hogy ilyen erős mondtok hagyják el a száját Németország egyik legbefolyásosabb lapjában.

Egyszerű: nem akarja, hogy csalódjanak a vásárlók a jelenlegi helyzetben. Annak ellenére ugyanis, hogy rekord árakon kell tankolni Európában, az, aki nem tud otthon tölteni, még komolyabb költségekkel kell, hogy számoljon az autózása kapcsán, legalábbis számos nyugati országban. Németországban mindenképpen.

Itt egy számítás arról, hogy a jelenlegi energiaárak mellett még mindig olcsóbb lehet egy dízel üzemanyagköltsége, mint egy villanyautóé, ha a kinti körülményeket vesszük figyelembe.

Természetesen nagyon tág határok között lehet nézni azt, hogy kinek mikor mi éri meg, milyen autóval hasonlítunk össze milyen autót, stb. stb. stb. Nem jelenteném ki általánosságban azt, amit a cikk szerzői, de azt jól illusztrálja a mini-tanulmány, hogy az üzemeltetési költségek esetében a helyzet egyelőre nem egyértelmű, illetve erősen függ attól, hogy egyéni szinten ki milyen körülmények között tud tölteni.

Visszatérve a bejegyzés elejére: a Renault vezére erre utalt akkor, amikor kijelentette, hogy ne vegyen elektromos autót az, akinek nincs biztosítva az otthoni töltés. Túlzottan drága, és kiszámíthatatlan a nyilvánosan elérhető hálózat.

Ezzel együtt természetesen dicsérte a villanyautózást, és az elődei döntését annak kapcsán, hogy az elsők között invesztáltak a technológiába, ami egy évtizedes előnyt jelent a cégcsoport számára sok konkurenshez képest.

Ha már a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál tartunk: kicsit böngészve szembe jött egy 11 évvel ezelőtti cikk, amelyben a Shai Agassi, aki korábban az SAP egyik vezetője volt, arról nyilatkozott, hogy egy évtizeden belül minden második autó elektromos lesz már. Agassi a Better Place vállalattal az akku cserés elektromos autózást propagálta. Ötletére rengeteg pénzt tudott gyűjteni, ám a vállalkozás ennek ellenére 2013-ban csődöt jelentett. Az ötlet a kínai vállalatoknál ugyanakkor tovább él, az autókba rakható, standardizált, rövid idő alatt cserélhető akkumulátorok modellje több ezer csereponton működik ma már Kínában.

Maga a történet nem új, a jóslatot olvasva azonban ismét tudatosult bennem, hogy mennyire nehéz ellenállni különböző túl jól hangzó ígéreteknek akkor, amikor a "fényes jövőről" kell értekezni.

Forrás: Faz.net

Használtautó.hu: Melyek voltak a legkeresettebb modellek 2021-ben?

A legnépszerűbb használt autós portál sajtóközleménye alapján betekintést nyerhetünk a hazai vásárlók keresési preferenciáiba.

275422797_444280447488242_9078372407133983115_n.jpg
Egyre többen keresnek alternatív hajtású modelleket

"Míg az új autók piacán 5 éve 62% volt a benzinesek, 36% a dízelek és 2% a hibridek aránya, 2021-re a tisztán benzines modellek aránya 37%, a dízeleké 16%-ra csökkent, miközben a hibridek aránya (részint a lágy hibridek elterjedésének köszönhetően) 43%-ra nőtt. A tisztán elektromos üzemű autók aránya 2021-ben megduplázódott, így tavaly már az eladások 4%-át tették ki. Messze nem ilyen rózsás a helyzet az importban, ami egyrészt tavaly is jelentősebb volt az új autók forgalomba helyezésénél, másrészt sokkal kevésbé az alternatív hajtásokról szólt: a zömében 10 évesnél is idősebb korban behozott használt autók 55%-a benzines, 37%-a dízel, s bár folyamatosan növekszik, a hibridek aránya 5, az elektromosoké pedig csupán 3%."

275348874_444280567488230_3910816707713004968_n.jpg
"Miként a sajtóközlemény mellé csatolt függelékünkben látható, az új autók piacán 2021-ben a legnépszerűbb benzines modell a Kia Ceed, a legkelendőbb dízel a Dacia Duster, a villanyautók éllovasa a Kia e-Niro, a hibrideké a már említett Toyota Corolla, a lágy hibrideké a Suzuki Vitara, míg a plug-in hybrideké a Mercedes-Benz GLC volt."

"Az import terén a legnépszerűbb benzines az összesítettben is vezető Opel Astra, míg a kedvenc dízel a Volkswagen Passat, a legnépszerűbb elektromos a Használtautó.hu kereséseinél is első BMW i3 volt, ahogyan a hibridek importját vezető Toyota Prius is egybecseng a Használtautó.hu keresései adataival."

275441681_444280610821559_2920303075009958193_n.jpg
„10 éve a prémiumautók uralták az importot és a Használtautó.hu keresési toplistáját is, ezzel szemben ma a kedvenc modellek listája a vevők tudatosabb választását mutatja. Mindemellett úgy látjuk, hogy a piac preferenciáiban gyökeres változás nem várható 2022 során, az új autók eladáscsökkenése azonban a forint gyengülése miatt még az import visszaesésével is kiegészülhet” – emelte ki Katona Mátyás, a Használtautó.hu autópiaci szakértője."

Annyit tudok hozzáfűzni, hogy tanulságos, kereskedői szemmel nézve is.

Egy év alatt több, mint a harmadával csökkent a kínált autók száma, míg az árak folyamatosan emelkednek

Nincs kilátás arra, hogy normalizálódjon a helyzet az autópiacon.

kepernyofoto_2022-03-08_9_11_03.png
A közeli jövőben biztosan nem, a magyar piacot tekintve pedig az árfolyam faktor egy plusz terhet jelent az egyébként is Európa szerte elszálló árakhoz képest. Ennek hatásait rövid úton érezni fogják a vásárlók.

A két legnagyobb használt autókkal foglalkozó német portálnál egy év alatt több, mint a harmadával csökkent a kínált autók száma. Lényeges, magyar szempontból is, mert a mobile.de vagy az autoscout24.de kínálata és árazása a zsinórmérték a kontinens piaca számára. 2020 őszén a legnagyobb börzén még bőven 1.9 millió autó feletti kínálatból válogathatott az érdeklődő, 2021 őszére ez 1,3 millió autó alá apadt.

Ennek megfelelően száguldanak az árak is.

Hogy mi volt előbb, az infláció, vagy az a gyártási kapacitás drasztikus szűkülése miatt kialakult hiány árfelhajtó hatása, ami égésgyorsító volt az infláció számára, az a tyúk vagy tojás kérdése. Mindenesetre a vihar közepén állva tulajdonképpen mindegy is. Most azt érdemes figyelni, hogy erős vihar marad-e, vagy tornádó lesz belőle. Ami a magyar piacot illeti, utóbbi sem lenne meglepő.

Tavaly januárban az átlag kínálati ár 24 222 euró volt, idén januárban ez már 30 422 euró, a két portál adatainak összesítését nézve. Ha erre rátesszük az árfolyam hatást itthon, akkor a 25,6 százalékos kinti drágulásnál jóval drámaibb számokat láthatunk itthon.

A fiatal autók kapcsán az "elszívó" hatás is keményen jelentkezik. Az, hogy a magyar új autó kereskedelem rentabilitásának egyik oszlopa importőri és márkakereskedői szinten is a re-export, évek óta köztudott a szakmában. A fiatal használt autókat is érintette a jelenség, nagy számban, de nem tömegesen.

A 400-as euró környékén billegve, a nettó árakat figyelembe véve, az export az áfás, fiatal autókat tekintve még inkább meg fog lódulni. Ez további nyomás alá helyezi a kereskedőket, és természetesen a fiatal autókra vágyó vevőket is.

Ha mostanság "csak" egy évet mondanak egy-egy kurrensebb modell szállítási határidejére, szinte megkönnyebbül a flottakezelő, vagy a magánvásárló. A 80-90 hét sem ritka, sajnos. A világ bizonytalanságait látva sajnos egyáltalán nem meglepő, ha az, aki teheti, ezek alapján inkább a kézzel fogható opciók közül választ. Már ha vannak.

Az állásidők átlaga is drasztikusan csökkent a portálok szerint. 101 nap volt ez egy éve, most 86 nap. Érdemes belegondolni, hogy ez minden, a keresőben regisztrált autót figyelembe vesz, azt is, ami hónapokig áll, mert olyan kategóriájú vagy árú autó, meg azt is, ami nagyon öreg, és nem feltétlenül attraktív, mert a gazdája félreérti a korlátlanul felárazható autó fogalmát. 86 nap átlagban nagyon gyors forgási sebességet jelent készlet szintjén. A skála másik oldalán a kurrens autók esetében pár nap alatti értékesítési sikerről beszélhetünk, és ez a jelenség egyértelműen tömeges.

Az új autó kereskedelemben az előzetes várakozásokkal szemben itthon sok olyan importőrnek is gondjai akadtak a szállítási határidőkkel, akik arra számítottak különböző faktorok miatt, hogy márkájukat kevésbé érintheti a kérdés, és tarolhatnak azzal, hogy a konkurensek kárára, akik nem tudnak szállítani, piacot nyerhetnek a rendelkezésre álló készleteikkel. Természetesen modellekre és márkákra is eltérően hat a helyzet, de általánosságban elmondható, hogy mindenkire nagyobb hatással van, mint remélték. Az ukrán helyzet miatti alkatrészellátás problémák pedig hatalmas gondot okoznak, aminek a begyűrűző hatása szintén rövid úton jelentkezni fog, és még kiszámíthatatlanabbá és súlyosabbá fogja tenni a helyzetet.

A kereskedők továbbra is szorgalmasan felfelé fogják korrigálni az árakat, hiszen nincs miért engedni vagy csökkenteni ezeket. Eddig 360-370 körül vett eurót mondjuk az importhoz, most jelentősen rosszabb kondíciókkal tudja megtenni ugyanezt. Az új autókat áruló szalonok használt autósai látják az új autó árak folyamatos növekedését, az olló további nyílását a fiatal használt és az új modell között, és próbálják zárni azt.

A vásárlók egy része pedig megijed a hírek hallatán, és kivár, ami érthető emberi viselkedés, ugyanakkor, ha autót kell vennie, ha halaszthatatlan a beszerzés, akkor sajnos rossz stratégia a leírtak miatt. A vásárlók másik része pedig tárgyban akarja tudni mihamarabb a pénzét, ami szintén érthető, ezekben a turbulens időkben. Kereskedői oldalon meg örülhetnek a magas áraknak, és ismét fájhat a fejük, hogy a ma profitja, vagy a holnap eladási árai vonzóbbak-e számukra. Magyarul: inkább most adják el a korábbi beszerzési ár miatt nagyobb haszonnal az autót, vagy még ezt a hasznot is meghaladja az, ha tovább tartják és felárazzák a portékát, mivel venni utána úgysem tudnak semmit, hiszen a beszerzési oldalon is elszabadul a pokol.

Új jelenség, hogy sok esetben ezt a dilemmát új autók kapcsán is látni bizony kereskedőknél, ami különösen megkötött szerződések kapcsán nem etikus. Számos forrásból hallom a híreket visszamondott, majd drágábban másnak eladott luxusautók kapcsán. Aki ezekkel a praktikákkal él, annak ajánlom figyelmébe, hogy minden helyzet, időszak és válság véges. Évek, vagy évtizedek üzleti partnerségét némi extraprofiért kockára tenni nem okos manőver.

Lehet-e tanulságot levonni mindebből? Jelenleg aligha. Legfeljebb mérlegelni, analizálni lehet a helyzetet. A koronavírus kapcsán két éve azt írtam, hogy az ijedtséget kihasználni azonnal le kell csapni az időlegesen nagyon nyomott árakra. Aki akkor vett, 2020 tavaszán, az két év autóhasználat után is vastag pluszban van. Most nem tudom, merre megy a vonat, mert az árak biztosan csak feljebb tartanak, a vásárlóerő ugyanakkor ezt az ütemet nem tudja tartani, és ennek jeleit lehet érzékelni a piacon.

30 éve gördült le a szalagról Szentgotthárdon az első magyar gyártású Astra

Ennek a képnek az illatát lehet érezni.

275301018_442890270960593_2335520122923714387_n.jpg

A jellegzetes Opeles műanyag "szag", az elnagyolt illesztések, a lötyögős váltó, a mozgó ülések... Hagyjuk is ezt most!

Ez az autó egy darab magyar autós történelem, az "új nyugati autót" jelentette sok sok ezer céges és magán használónak, és ebből az én családom sem maradt ki, céges autóként édesapám 1996-ban egy Caravant kapott, már modellfrissített, klímás, hővédő üvegezéses, szép kárpitos darab volt.

Az első Astra formaterve szerintem kifejezetten izgalmas és előremutató volt a maga idejében, és akármennyit néztük az elmúlt években, nem rogyott meg. A szedán kivételével ez egy szép autó.

Az idő megszépítette az emlékeket, a hibáit elengedtük, a kilencvenes évek zavaros időszakában az Astra valahogy összekötődött gondolatban azzal, hogy a magyar ipar is képes lesz "nyugati" dolgokat előállítani, és a magyar átlagember is előbb-utóbb el jut oda, hogy ha csak a töredékét is, de megtapasztalja ez európai jólétnek.

Egy korszakkal fonódott össze az Astra. Németországban a nagy konkurens egy komplett generációnak kölcsönözte a nevét, a Generation Golf esetében mindenki tudja, kire gondolnak. Nálunk azt hiszem jogosan lehetne használni szociológiai értelemben az F Astra generációt, amibe én is beletartozom.

Egy hét múlva lesz 30 éve, hogy legördült Szentgotthárdon a szalagról az első magyar gyártású Astra. Ok az ünnepre, és a nosztalgiára.

süti beállítások módosítása