



A mai Futómű rovatban két témát jártunk körbe: hat évvel a dízelbotrány kirobbanása után úgy tűnik, még mindig nem ér véget a történet, és hamarosan érkezik a villany Ferrari.
A Volkswagen a korábbi menedzsereitől kártérítést követelt a dízelbotránnyal okozott anyagi veszteség kapcsán. A 6 éve kipattant botrány becslések szerint eddig 30 milliárd (!) eurójába került a cégnek. Összesen 30 biztosító vett részt az egyezkedésben, amit 10 hét alatt bonyolítottak le.
A Ferrarinak pedig szeptembertől új vezetője lesz. Benedetto Vigna nem egy konkurens márkától, de még csak nem is az autóiparból, sőt még csak nem is luxusjavakat gyártó cég éléről érkezik a legendás olasz sportautó gyár élére. Vigna az STM Microelectronics cégnél töltötte előző éveit, és mikrochipek, valamint magas hozzáadott értékkel bíró technológia megoldások ismerője, többek között az Apple-nek is szállítottak, kiváló ismerője a Big Tech világnak. Ez a személyi változás jelzés értékű a Ferrarinál, ahol némi hezitálás után a jelek szerint eldöntötték, hogy tradíció helyett revolúció kell ahhoz, hogy az eddigi sikereiket folytatni tudják, hiszen a szabályozói környezet olyan rapid módon változik globálisan is, hogy az autóik aligha maradhatnak olyanok, mint eddig. Jönni fognak az elektromos Ferrarik, és jönni fognak a digitalizált szolgáltatások a Ferrarikban.
Hallgassátok vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!
Kép forrása: Ferrari
Wolfgang Reitzle interjúit nem egyszer fordítottam már nektek. Rendkívül jól ismeri a német autóipart, hiszen a BMW topmenedzsere volt, ahonnan második emberként váltott a PAG-hoz, a Ford egykori prémium divíziójához, majd a Linde élén szanálta a céget, "nyugdíjasként" pedig a Continental felügyelőbizottságának az élén áll. Szava van a német gazdaságban. Ezt a tekintélyt többször próbálta arra használni, hogy az akkumulátoros elektromos autók ideológiailag erőltetett kiváltságos státuszát "a bolygó megmentésében" illő kritikával lássa el.
Ez nem azt jelenti, hogy elektromos autó ellenes húrokat penget, csupán nem tekinti egyedüli üdvözítő megoldásnak egy technológia favorizálását minden egyéb lehetőség ellehetetlenítése mellett.
Szeretném azt hinni, hogy van még értelme felszólalni racionális érvek mentén a közlekedés jövőjének alakítása kapcsán, de egyre inkább azt látom, hogy ez a vonat elment. Nem azért, mert a mindenben meggyőzőbb "új" technika kiírtja a korábbiakat, hanem azért, mert a témát hamarabb meglovagoló alternatíva, amit kellően lehet marketingelni, lenyúlja a színpadot. Európában egyszerűen nem látom, hogy mi másnak maradna elég levegője ahhoz, hogy legyen ideje és lehetősége felnőni a villanylobbi mellett, értelmezhető második vagy harmadik lehetőségként. Itt minden egyebet ellenségként néznek, ami a villany csodálatos és önjáró diadalútját veszélyezteti, míg Kínában minden egyebet dotálnak és bátorítanak, jogszabályi szinten is, hogy a végén az életképesebb megoldás, vagy nagyobb ívet húzva, az életképesebb hajtási mix egyensúlya dominálja a piacot.
Visszatérve Reitzle nyilatkozataihoz, a The European-nek adott interjúban a szokásosnál is keményebben és markánsabban fogalmaz. A német "Energiewende" kapcsán kiemeli, hogy a fukushimai baleset utáni hangulatban egy át nem gondolt döntés következményeként az atomenergia felszámolásával a németeknél a "legkoszosabb és legdrágább" áram van Európában, és ezt a tévutat készül megismételni a német politika a klímacélok további, át nem gondolt szigorításával, melynek kapcsán nem veszik figyelembe sem a gazdaság, sem a lakosság anyagi teljesítőképességét és realitásait.
Reiztle szerint a német politikai elit rosszul értelmezi a zöldek klíma tematikáját, amely szerinte a tiltásokon, előírásokon és a tervgazdaságon túl nem ad valós és reális válaszokat a témában, ugyanakkor megöli a technológia semlegesség elvét, és mérnökök és szakemberek véleménye helyett érzelmi kérdést csinál a klímapolitikából. Reitzle javaslata szerint a klímavédelem kérdését piacgazdasági alapon kell rendezni, és nem tervgazdasági alapon. A lelkem mélyéről beszél.
Reitzle szerint iszonyatos jóléti visszaesés várható Németországban annak kapcsán, hogy az őszi parlamenti választások miatt minden parlamenti párt zöldnek akar tűnni, és teljesíthetetlen és kifizethetetlen ígéretekkel egymásra licitálva veszélyeztetik az ország versenyképességét és az emberek anyagi helyzetét.
Az interjú utolsó kérdésében a belsőégésű motorról kérdezték Németország egyik legismertebb top menedzserét. Reitzle kifejtette, hogy a zöldeknél régen nem tényekről szólnak a jelszavak, hanem a dolgok fekete-fehér kategorizálásáról. Ebben a dichotómiában minden, ami belsőégésű motorral van hajtva, az ördögtől való. Bonyolult témák végletes leegyszerűsítés kapcsán jöhet ki az, hogy a valós környezetvédelmi kérdések másodlagossá válnak, míg a tiltások és szimbolikus törvények meghatározóvá. Máshogyan nem tudja megmagyarázni magának – folytatta Reitzle –, hogy miért nem hajlandóak még csak elméletben sem foglalkozni a magukat zöldeknek vallók a szintetikus üzemanyagok kérdésével. Ez a technológia CO2 semlegesen oldhatná még a földön jelenleg közlekedő 1,4 milliárd autó hajtását. Ha közben fokozatosan átmegyünk a villamosítás felé, akkor is velünk maradó problémáról beszélünk, még legalább 3-4 évtizeden keresztül, tehát az állomány "zöldítése" alapvető feladat lenne, ahelyett, hogy a belsőégésűek tiltásában merülne ki a klímapolitika legfontosabb célja.
A teljes interjú itt érhető el.
A Volkswagen a korábbi menedzsereitől, köztük az egykori konszern vezér Martin Winterkorntól kártérítést követelt a dízelbotránnyal okozott anyagi veszteség kapcsán.
Több egykori magas rangú vezetővel, köztük Winterkornnal is megállapodtak, bár utóbbi a dízel manipuláció kapcsán továbbra is az ártatlanságát hangoztatja. Az egykori fejlesztési igazgató, Ulrich Hackenberg ugyanakkor hallani sem akar kártérítési igényekről egykori munkaadójától, ebben az esetben peres úton fogják rendezni a kérdést.
A 6 éve kipattant botrány becslések szerint eddig 30 milliárd (!) eurójába került a cégnek. Nagyjából ennek az összegnek az 1 százalékát sikerült most "beszedniük", 288 millió eurót fognak fizetni az egykori alkalmazottak, pontosabban ezen alkalmazottak biztosítói, ugyanis a menedzseri felelősség biztosát keretein belül rendezik a hatalmas összeg túlnyomó többségét, azaz 270 millió eurót.
30 biztosító vett részt az egyezkedésben, amit 10 hét alatt bonyolítottak le. A kifizetendő összeg messze a legmagasabb ilyen jellegű kártérítés, amit a német gazdaságban eddig láttak.
Winterkorn 11,2 millió eurót tesz hozzá, Rupert Stadler egykori Audi vezér 4,1 millió eurót fizet a magánvagyonából.
A FAW-ról, mint nagy kínai autóipari szereplőről biztosan hallottak már azok, akik egy kicsit is követik a világ autógyártását, mindenképpen az ismertebb szereplők közé tartoznak az ottani piacon.
A Hongqi márkáról már nem biztos, hogy sokan hallottak, ellenben szinte biztos, hogy már láttak ilyen autót, legalábbis ha időnként néznek híradót, vagy érdeklődnek a világpolitika iránt. Hszi Csin-ping "szolgálati" autóját készítik, azt, amivel például katonai felvonulásokon parádézik. Ha nem is egy Aurus Senat, de a koncepció hasonló. Állami limuzinokat gyártanak, de kisebb autókat is készítenek, például a 2017-ben debütált Mazda 6 Atenza alapjain álló H5-öt.
Ennek az autónak a hidrogén hajtású verzióját mutatták be Kínában, ami mérföldkő, mert ez az első saját fejlesztésű tüzelőanyagcellás hajtáslánca a kínaiaknak. A "New Energy Vehicles" kategóriába Kínában minden beletartozik, ami környezetvédelmi szempontból releváns technológia, így sokan fejlesztenek sok irányba, nem csupán az akkumulátoros elektromos autók terjedésétől várják a megoldást mindenre. Hogy a hidrogén mennyire lesz képes azokat a problémákat áthidalni, amiket jogosan vetnek a technológia szemére a kritikusok, kérdéses, hiszen infrastruktúra szempontjából nem jobb a helyzet kint, mint mondjuk Európában. A dolog mégis szimbolikus jelentőséggel bír: mindenre van válaszuk, azaz nincs olyan technika, amiben le lennének maradva.
Éppen különböző tanulmányokat olvasok a kínai használtautó-piac alakulásáról, és meg kell osztanom veletek pár rettenetesen érdekes adatot. Ha lenne bennem kalandvágy, és értenék kínaiul, meg hajlandó lennék még tíz évet család nélkül karriernek élni, komolyan fontolóra venném, hogy kimenjek Kínába felépíteni egy használt autós üzletágat, mert annyira hihetetlenül izgalmas a piac állapota.
Amikor Kínáról van szó, akkor két dolgot szerintem nagyjából minden autókat kedvelő ember csípőből vág: a világ legnagyobb autópiacáról van szó, továbbra is erős növekedési potenciállal, és a nyugati gyártók profitjának a tetemes része már régen itt realizálódik.
A rekordokat döngető új autó eladásokról szóló hírekhez hozzászoktunk, de mi van az állománnyal, és mi van a használtautó-piaccal?
Első mellbevágó adat: a kínai autópark átlagéletkora 4,5 év! A döbbenetesen fiatal autópark oka, hogy rettenetesen nagy az igény az új autókra, az újgazdagok szélesedő rétegének a szemében az autó egy státusz szimbólum, amit gyorsan illik cserélni. Ezzel párhuzamosan a piacnak egy jelentős részét uraló hazai gyártók közül sok tud ugyan világszínvonalat, de sok gyárt gyenge minőségű autókat is, amelyek hamarabb végzik darálóban.
Összehasonlításképpen: bőven 10 év fölött van gazdagabb európai országokban is az autópark átlagéletkora, és hasonló a helyzet Amerikában is.
Kínában egyébként a használt autó import tiltott általánosságban, csak nagyon különleges esetekben van erre lehetőség. Kínán belül sem teljesen szabad a mozgása a használt autóknak.
2035-re 500 millió forgalomba lévő autóra számítanak a szakemberek Kínában. Tavaly közel 18,5 millió autó volt az életciklusa végén, és közel 90 millió autó volt garancia időn túl.
Ehhez képest csak 1998 óta beszélhetünk bármifajta érdemleges használtautó-piacról, ráadásul a másodpiac, amikor még teljesen gyerekcipőben járt, szinte kizárólagosan magánszemélyek között működött, tehát semmilyen intézményes háttere nem volt.
2019-ben nagyjából 25 millió új autót adtak el Kínában, és csupán 14.9 millió használt autó cserélt gazdát. Ez az arány abszolút ellentétes azzal, amit a telített piacokon láthatunk.
0,58 használt autó eladás jutott két éve egy új autóra Kínában, míg az Egyesült Államokban egy új autóra 2,35 használt autó eladás jutott.
Gigantikus lehetőség van tehát ebben a piacban, amely körülbelül azon az érettségi szinten van, mint amilyen szinten 30 éve a keleti blokk autópiaca volt. Hatalmas rizikó mellett óriási és kifogyhatatlan növekedési potenciál a következő 2 évtizedre.
A piac kiaknázatlanságát két további adat mutatja jól: a kínai használt autó kereskedők bőven több mint kétharmada 15 autónál kevesebbet ad el havonta. Ez vicces, ismerve a teljes piac méretét. Az online piacterek szerepe szinte nulla. Szinte, mert 3% bonyolódik ilyen módon, míg egy érett piacon Európában 90 százaléka az autóknak online hirdetések alapján kel el.
A nagy autógyártók még nem merték aktívan megdolgozni ezt a szűz piacot, pedig még számos lehetőséget jelenthetne ez nekik, hiszen szabályozott használt autó visszavásárlási árakkal gyorsabban pörgethetnék az új autókat is.
A bizalom rendkívül alacsony fokú, sok a visszaélés, és nem transzparens a rendszer, sem az árazás, ami nem hozza meg a kedvét a kínaiknak a másodpiacos autóbeszerzéshez. A garanciális, gyártók által értékelt, minőségi használt autók fogalma nincs bevezetve a piacra, ahogy a finanszírozás is kezdetleges még.
Rendkívül izgalmas helyzet, amelyben egy időben bátran lépő gyártó nagy előnyre tehet szert a versenytársaival szemben. Igaz, túl nagy rizikót vállalva meg is égetheti magát.
Lassan Pick-up sem marad az európai piacon. Akárhogyan tüntettek és tiltakoztak ugyanis a barcelonai melósok a Nissan gyár bezárása ellen, akármennyire igyekezett a spanyol politika megakadályozni, hogy a japánok feladják a helyi gyártást, egyszerűen nem jön ki a matek Navara ügyben.
A Nissan a spanyol gyárból látta el az európai piacot a Navarával, melynek a neve mindenképpen az egyik legismertebb a még megmaradt kicsiny piacon, amit a Nissan-on kívül gyakorlatilag már csak a Ford és a Toyota dolgoz meg érdemben. A kudarcos X-osztály beszüntetése, valamint a visszaeső kereslet kihasználatlanná tették a spanyol gyárat, és mivel az anyacég egyébként is nehéz pénzügyi helyzetben van, nem tudja tovább finanszírozni a veszteséges termelést. 2022-ben gördül le az utolsó Navara a szalagról Barcelonában. A Renault Alaskan, amely itthon kevéssé ismert, de szintén a Navara alapjára épül valószínűleg egy időben kerül ki a kínálatból a Navarával.
A járvány következtében az elmúlt egy évben még nagyobb teret nyert az online vásárlás a gépjárműértékesítésnél is. Egyre több cég választja az internetes vásárlást, ahol – csak úgy, mint bármely más termék esetén – online lehet összeállítani a konfigurációt, és utána csak várni kell, hogy megérkezzen a "csomag".
A Ma reggel stúdiójában szó volt többek között a pandémia európai piacra gyakorolt hatásáról, az elektromos autók terjedése kapcsán a magánvásárlókra és a cégekre vonatkozó trendekről, valamint az online autóvásárlás légjogosultságáról is.
Nézzétek vissza a teljes beszélgetést ezen a linken!