C.A.S.E. Ez a mozaikszó mozgatja az autós világot az elmúlt időben, olyannyira, hogy számos gyártó a kommunikált stratégiájának a szerves részéve tette ezt, és gyakori emlegetésével igyekszik progresszívabb színben feltűnni.


A négy nagy megatrend, ami körül forog a világ, ami a jövő nagy üzlete, ami, néha úgy tűnik, olyan, hogy csak sokszor kell ismételni, és ha már mindenkinek a könyökén jön ki, akkor hirtelen elkezd pénzt termelni, és a "régi" világot végre (?) elfelejthetjük.

Aztán, ahogy az lenni szokott, szembejön az a gonosz és kevésbé romantikus valóság, ahol a nap végén ugyebár pénzt is kell keresni. Bár mostanában már azt is zárójelbe lehet tenni. Egy időre.

A lényeg, hogy a C.A.S.E esetében (micsoda szóvicc) korántsem olyan egyértelmű, hogy azonos időben, azonos mennyiségű pénzzel, és azonos figyelemmel kell megnyomni mind a négy betű mögött álló területet. Connected, Autonomous, Shared és Electric a négy nagy téma, amiből az első kell ahhoz, hogy pénzt termeljen a szép új világ ökoszisztémája, a második nélkül az egész semmit sem ér, – de egyáltalán nem biztos, hogy belátható időn belül megvalósul belátható költségekkel –, a harmadiktól remélték, hogy már most pénz termel, – ez nem jött be – a negyedik pedig addig lesz kényszerítve, amíg át nem lendül a piac.

A konnektivitással, az önvezetéssel, a megosztással és az elektromos autózással is sokat foglalkozom ezen a felületen, hiszen ezen témák nélkül nem lehet írni a jövő autózásáról. Feltűnő ugyanakkor, hogy mennyire nem lendül be egy csomó biztosnak hitt trend üzleti modell szempontjából, lassan évek óta. Erról a négyesről ugyanis nem tavaly óta cikkeznek teljes extázisban a geek-ek minden felületen, olyan hangerővel, hogy aki bármelyik részét is meg meri kérdőjelezni, az nemes egyszerűséggel hülyének, visszamaradottnak vagy boomernek van bélyegezve. Azonnal. A haladás, a tolerancia, a párbeszéd, és egymás békés megértésnek a jegyében. Az irónia nem ismer határokat, de van, ahová gyakrabban jár haza.

Remélem senkit nem haragítok ezúttal magamra, sohasem ez a célom, a cinikus mivoltomat ugyanakkor nem tudom levetkőzni, ezt nézzetek el nekem.

A hosszú felvezető után a lényeg: az autómegosztásból lassan ugyanazzal a lendülettel szeretnek ki a cégek, ahogyan az önvezetés körül is leülni látszik az eufória. 3-4 éve ugyebár szentbiztosnak kiáltották ki sokan, hogy mostanra ez egy elérhető dolog lesz. Most meg ott tartunk, hogy a témában legmagasabb szinten járatos cégek vezetői is 20 éves távlatra teszik azt, hogy olcsóbbá válhat a technika, ha sikerül megugrani a kihívásokat, mint egy sofőr alkalmazása. Ha nem olcsóbb, akkor meg nem sok értelme van a dolognak, ugyebár, hiszen akkor pont azokat a problémákat nem oldja meg a technika, amit részben az generált, hogy a C.A.S.E álmát kergetjük, erőből.

Ha viszont nem megoldható az önvezetés, akkor nem sok értelme van a konnektivitásnak, persze forgalomszabályozó és baleset elkerülő hatása mindenképpen jelentős, és természetesen ezért ez a terület szerintem mindentől függetlenül nagy ütemben fog fejlődni.

Az elektromosság szintén, erről nagyon sokszor "beszélgettem" itt veletek is, lelkes és szkeptikus hozzáállást tanúsító emberekkel egyaránt.

A megosztás piacon alapon működő üzleti modelljében azonban soha nem hittem, mert addig, amíg az autókat mozgatni kell, azaz nem maguktól tudnak ott lenni, ahol a napszaknak megfelelően a legnagyobb az igény rájuk, addig ennek a mozgatásnak munkaerő költsége elrontja a szépen felépített excel táblát.

Egy HB interjúban erről beszélt részletesen Jan Burgard, a Berylls ismert elemzője.

Összefoglalom a legfontosabb téziseket.

Burgard szerint jelenleg senki sem keres pénzt ezzel a modellel, és ez a nem a vírus miatt van, hanem az általános kijózanodás miatt a sharing piacon. A felhasználók, akik nyitottak voltak erre az elején, hamar megunták azt, hogy sokszor nem lehet azonnal és ott autóhoz jutni, ahol nekik szükségük lenne rá. A fizetőképesség is kérdéses, a felhasználók egyszerűen nem akarnak annyit szánni erre a szolgáltatásra, amennyiből profitábilisan üzemeltethető ez az üzletág.

A flexibilisebb csomagok ugyan emelték az attraktivitását a szolgáltatásnak, tehát a napi vagy hétvégi "jegyek" segítettek az elfogadtatásban, de még ennél is rugalmasabb módszerekre van szükség Burgard szerint. Nagy gond ugyanakkor, hogy az autók annyira elkopnak két év után, hogy nagyon jelentős értékvesztéssel lehet csak értékesíteni őket.

Az autógyártók oldaláról két gond van: jelenleg annyi helyen kell annyira magas összegeket invesztálni, hogy nagyon kérdéses, hogy a megosztásba érdemes-e még pénzt fektetni. Ha azonban nem fektetnek pénzt, akkor elsorvad az a flotta is, amit eddig üzemeltettek, kevesebb autó lesz elérhető, és még kevésbé lesz érdekes így a szolgáltatás az érdeklődők számára. Ezt nevezi ördögi körnek az elemző.

Burgard szerint több márka együtt hatékonyabb tudna lenni, a vírushelyzet után újra lesz osztva a piac, és az Uberhez hasonló cégek is meg fognak jelenni, a mobilitási szokások változása kapcsán pedig egyértelműen kijelenthető, hogy növekvő igény rajzolódik ki a kötöttségek nélküli autós közlekedésre.

Ez utóbbi mondat is szuperül hangzik, tényleg, csak valahogy nekem erről mindig ugyanaz jut eszembe: mindenki bulizni akar, de takarítani senki sem szeret utána. Szerintem káros trend, hogy senki nem meri kimondani manapság, hogy dolgoknak következménye van, kényelemnek, szolgáltatásnak pedig ára. Az pedig nem fog menni, hogy mindent pontosan ugyanolyan komforttal szeretne a felhasználó élvezni mint eddig, szervizelni, biztosítást fizetni nem szeretne, hiszen ez nyűgös, közben legyen mindez környezetbarát, tehát a lelkiismeret is legyen megkímélve, a parkolással se kelljen foglalkozni, az autó is a legújabb trend szerinti legyen, amiben ül, és mindezért egy kicsit többet kellejen csak fizetni, mint egy buszjegyért, és természetesen sokkal kevesebbet, mint egy taxiért. Amíg nincs technológiai áttörés, addig ez lehetetlen. Azt már csak én teszem hozzá halkan, hogy ha lesz, akkor sem fog változni az üzleti 1x1. De ezen a ponton szívesen veszem az építő és megszívlelendő gondolatokat.

Az interjú teljes hosszában itt olvasható.