Minden poszt után, amit a témában írok, elözönlenek az üzenetek különböző villanyautós csoportokból kifényképezett gyalázkodásokról. Ez különösebben nem hat meg. Ha valaki nem akarja érteni amit írok, vagy terhelt viszonyt ápol a valósággal, az nem az én problémám. Nem is ezért érzem, hogy helyre kell raknom ezzel a bejegyzéssel néhány kérdést. Azok miatt a levelek miatt teszem, amelyekben korrekt módon közelítenek felém, és megkérdezik, hogy valóban "utálom-e" a villanyautókat. Minden alkalommal megütközöm ezen a kérdésen. A felvetést sem értem.


6 évvel ezelőtt vásároltam az első villanyautómat. Szeretem a technikát, arra, amire szerintem való. Lehet arról értelmes és kulturált vitát folytatni, hogy kinek mi fér bele a napi használata kapcsán az autózási szokásaiba, hajlandó-e megváltoztatni az életvitelét, alkalmazkodik-e korlátaihoz ennek a technológiának.

Nekem nem fér bele, hogy első autóként villanyautót vegyek. Nem akarok ezzel a technológiával hosszabb utakat megtenni. Tudom tölteni a lakhelyemen, és második, ingázós autónak csodálatos megoldásnak gondolom. Az, hogy ennél többre is használható, ha valaki hajlandó eszerint berendezni az életét, kétségtelen. Én évi 50-60 000 kilométeres futás mellett nem szeretnék egyelőre számomra komolyan vehető opcióként gondolni erre a technikára első autóként.

Nem örülök továbbá annak, hogy az európai politika beleszeretett egy megoldásba, és minden körülményt, árnyalatot és érvet figyelmen kívül hagyva keresztül akarja erőltetni mindenkin a szeretett megoldását a klímaváltozás elleni "békeharcra".

Itt válnak el az útjaink az ügyből morális kérdést faragó hangos és intoleráns villanyautós csoportokkal. Felesleges szócséplés minden egyes vita azokkal az emberekkel, akik képtelenek elvonatkoztatni attól, hogy különböző élethelyzetekkel különböző megoldások járnak.

Számukra egy út lehet, és aki ezt nem vallja, azzal vitatkozni sem kell érvek mentén, azt lehet gyalázni, minden létező formában. Engem nem hat meg ez, mert nem engem minősít.

Az zavar ugyanakkor, hogy azok az emberek, akik nem találkoztak korábban azzal, amit csinálok, vagy amit képviselek, ezekben a csoportokban egy olyan képet kapnak rólam, ami semmilyen szinten nem felel meg a valóságnak. Nem bontok el passzióból villanyautókat, nem füstölöm tele sportból a levegőt, nem eszek bébifókákat gépzsírral reggelire.

A visszatetsző és agresszív, egyoldalú, a témát lassan teljesen leuraló nyomulása a fundamentalista villanyosoknak rettenetesen taszít. Fordítok pro és kontra tanulmányokat különböző technológiák kapcsán, megosztom az összes jó villanyautóról szóló beszámolómat, kifejtem a véleményem arról, hogy mit tartok jó vagy rossz stratégiának egy gyártó esetében az átállás kapcsán. A szubvenciók és szabályozások kérdését is körüljárom, és igen, a magam véleményét osztom meg. Ez mind mind vitaképes, és érvek ütköztetésére jó alap lehetne.

A helyzet azonban nem így fest. Végletesen meg van osztva az autós társadalom, miközben ez korábban egy olyan téma volt, ami összetartotta a rajongókat. Egyik elvakult táborba sem szeretnék beletartozni. Nem gondolom, hogy tiltani kellene technológiákat, nagyon szeretem belsőégésű motoros autókat, és tudom örömömet lelni a jó villanyosokban is. Idegesít az is, amikor csípőből utasítanak el mindent, ami villany. Ez ugyanakkor jóval ritkábban jut el arra a szintre, amit a másik "oldal" megenged magának. Emberek tiltását a véleményükért viszont nem pártolom, akkor sem, ha olykor nagyon a határán van annak, ami sértő. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány embert voltam kénytelen kirakni az oldalról, mert túl ment egy határon. Ezen a gyakorlaton nem szeretnék változtatni a jövőben sem.

Szeretném ugyanakkor, ha konstruktív vitát lehetne folytatni, ilyen szintű megosztottság nélkül. Számos alkalommal sikerül is. Ezek hasznosak és jók, szerintem mindenki számára. Én is tudok abból tanulni, – és tanultam is az elmúlt években, amióta csinálom ezt az oldalt –, olyanoktól, akik érvekkel alátámasztották az állításaikat egy-egy vita kapcsán.

Az ellen továbbra is fel fogok szólni, hogy egyetlen egy megoldásba kényszerítsék az autóipart, és közben cinikusan még úgy is keretezzék ezt, mintha valami organikus folyamat zajlana le. Akinek ez nem fér bele, az kedvére gyalázhat továbbra is tetszőleges fórumon.

Az sem fog tetszeni továbbra sem, amikor valaki egy fogyasztói döntéséből ácsol magának morális szószéket. Sem okosabb, sem jobb ember nem lesz attól valaki, hogy x megoldást preferál y megoldás helyett. Akármennyire is igyekeznek beleszorítani egy ilyen mezőbe ezt a kérdést.

Az elektromos autózás Európában domináns lesz, elég rövid időn belül. Ezt a kérdést eldöntötték, akár tetszik ez valakinek, akár nem. Érdemes adaptálódni ehhez a realitáshoz. Ennek szerintem számos következménye lesz, amelyek közül sokat egyáltalán nem tartok jónak. Az átmenet sebessége, jellege és hatásai az én meglátásom szerint az elérhető előnyökhöz képest nincsenek szinkronban egymással. Ezen a ponton lehet ismét szenvedélyes vitát folytatni.

Kijelenteni ugyanakkor, hogy mindenki hülye, akinek fenntartásai, kérdései, bizonytalanságai vagy ellenérzései vannak a folyamatok láttán, nem biztos, hogy a legjobb vitaalap.

A meggyőződéses villanyautósokkal szívesen beszélgetek, mert érdekel a perspektívájuk. Semmi egyebet nem várok el, mint hogy őket is érdekelje azok perspektívája, akik nem osztják a nézeteiket. A szélsőségekkel pedig egyetlen oldalon sem tudok mit kezdeni.

Röviden ennyi. Kikívánkozott belőlem régóta.