A bulinak nincs vége, de a hangerőt letekerték. A szubvenciók és a teljesen elektromos autók eladási számai között magas a korreláció. Mivel az új autó eladások döntő többsége a fejlett piacokon is a flotta értékesítésből származik, a trendeket a magánvásárlók vágyálmai helyett a költségoptimalizálásra kőkeményen odafigyelő céges autópark üzemeltetés diktálja.


Utóbbi pedig egy külön szakma, ahol az adózásra, maradványértékre, üzemeltetési költségekre, üzemanyagköltség elszámolásra, gumikopásra, és még számtalan dologra kell odafigyelni, egyszerre.

Amikor a villanyautó térhódításának dicsőséges győzelmi jelentéseit hangoztatják, akkor az általában úgy néz ki, hogy vesznek egy hatalmas növekedési rátát – nem volt nehéz ilyet produkálni egy számjegyű piaci részesedések mellett –, és ezt a rátát kivetítik a végtelenbe, majd levonják a konzekvenciát: az "átállás" hamarabb következik be, mint gondolnánk, és tulajdonképpen butaságot csinál mindenki, aki nem dob el mindent, ami a kezében van, és kezd el azonnal csak és kizárólag a villannyal foglalkozni.

Sem adózási kérdésekkel, – pláne nem jövedéki adó kiesésének kérdésével – sem eltérő használati profillal rendelkező felhasználókkal, sem infrastruktúrával, sem energia árakkal, sem más, a képletbe még számító kérdéssel nem foglalkoznak.

Erős növekedési rátával lehet összességében számolni a BEV szektorban? Alapvetően mindenképpen. Már csak azért is, mert a gyártók zöme mesterségesen szűkíti a belsőégésű modellek kínálatát, már csak ezért sem beszélhetünk sokszor szabad választási lehetőségről. Érthető a gyártók részéről, hiszen a CO2 kvóta rémképe ott lebeg az üzleti terv és az excel tábla felett.

Ahogy ebben a bejegyzésben korábban írtam: az egyébként is jómódban élő felső középosztály, otthon töltési lehetőséggel, orrvérzésig dotálva az autó megvásárlásától a fali töltő beszerzésén keresztül az autó adózásának a kedvező feltételei mentén már megvette az – általában sokadik autónak szánt – villanyautóját a kertvárosi napelemes házához. Az early adopter meg azért early adopter, mert a lehető leghamarabb akarja az "újat". Ebben leli örömét. A technológiában szilárdan hívő, azt elsősorban ökológia szempontok szerint vásárló, és az életmódját ehhez alakító vevő is megtalálhatta már bőven a megoldást saját maga számára az elmúlt években.

Ezek együtt szerintem nem jelentenek többet a piac harmadánál, a privát új autó vásárlóknál.

A cél azonban a kikényszerített 100%.

Aki a villany mellett érvel, mint egyedüli megoldás, az általában nem tud ezzel a kényszerrel rendesen bánni. Megy a tipródás a helyes érvrendszer eltalálása kapcsán.

- "A piac még hamarabb is átáll, hiszen mindenki rájön, hogy ennél jobb technológia nincs"
- "Minden egyebet tiltani kellene, hogy még véletlenül se kalandozzon senki önszántából sem más irányba, mert azzal csak értékes energiákat pocsékolunk."
- "Ha nem tiltunk be minden mást, lemaradunk a minden mást nem betiltó Kínával szemben" Utóbbi a "kedvenc" érvem egyébként.

A helyzet az, hogy aki nem illúzióban él, illetve őszinte magához ebben a kérdésben, az tudja, hogy azért erőltetik a tiltást ideológia alapon, mert egyébként a 100% átállás nem hogy 2035-re, hanem soha nem menne végbe. Hogy ez miért fáj egyeseknek, hogy miért kapnak idegrángást, ha szóba kerülnek környezetvédelmi szempontból releváns alternatív, kiegészítő megoldások, azt csak a jóég tudja.

Mindezt persze már számtalanszor leírtam, és számtalanszor beásta magát mindenki a saját lövészárkába, hogy a másik csapatra verbális megsemmisítő gránátokat dobáljon. Miközben nem győzöm soha hangsúlyozni, hogy jó a villany is, meg jó más is. Egy dolog nem jó: tiltani alternatívákat.

Az apropója annak, hogy ezredszerre is nekifutok a témának, és ezeregyedszerre is neki fogok: a tervgazdaság nem tudja legyőzni a piacot, addig amíg félig-meddig működik a piac.

Mostanra a villanyos fundamentalisták előrejelzései szerint a "hagyományos" gyártóknak lassan csőd közelében kellene lenniük, az akkus autóknak már a belsőégésűek árai közelében, vagy alatta kellene lenniük (nem, nem 7500 dolláros szubvencióval, hanem nélküle), a "hagyományos" hajtásláncú autóknak masszív értékcsökkenésen kellene keresztül menniük, az utolsó kétkedőket pedig a zárt osztályon kellene mutogatni, kezelés közben.

Mindannyian tudjuk, hogy nem következtek be ezek a dolgok. Az akku árak nem csökkentek (sőt), a belsőégésűek ártartása a piacon kontinenstől függetlenül magas, sőt, magasabb, mint a villanyosoké, ami engem is megdöbbent egyébként. A felmérések alapján a magánvevők esetében nagyon jelentős azok aránya, akik az utolsó pillanatig, vagyis addig használnának belsőégésű/HEV/PHEV autót, amíg engedik nekik.

De nem a magán vevő dönt, ahogy írtam is. Nincs arra pénze, hogy piacbefolyásoló tényező legyen, nálunk sokkal gazdagabb országokban sem.

Ezért fordulok ismét a német piachoz, mint remek labor. A szubvenciók magasak voltak, és még mindig vannak, bár kisebb mértékben, villanyautókat gyártanak tömegével, a kormány elkötelezett amellett, hogy 15 millió elektromos autó legyen az utakon hamarosan, a média pedig faltól falig kiszolgálja az ideológiát. Kérdésnek nincs helye, a villany az egyetlen megoldás a jövőben, punktum.

"A villanyautó piac összeomlóban" Írja a legfontosabb autóipari szaklap, az Automobilwoche. Link a kommentek között.

"Az év első felében 63% plusz volt a BEV autók növekedési rátája a piacon, és 2 százalékra fog esni a második félévben" – írják az elemzők.

"Július és augusztus még erős lesz, de szeptembertől decemberig az elektromos autók eladásainál 50% mínuszt fogunk látni" – írják ugyanitt.

A villanypiac kétharmada flottás értékesítés. Szeptembertől vége van a céges kedvezményeknek. Abban a pillanatban, hogy az állam nem nyúl bele masszív adó jóváírással és vásárláskor folyósított támogatással a folyamatokba, az egész villanyautós matek nem jön ki a flottás cégeknél. Az áramköltség magas, a maradványérték kalkulálhatatlan, de leginkább gyenge, a jelenlegi technológia pedig bizonyos céges feladatokra túl sok kompromisszummal jár.

Mi növekedett? A benzines és dízel autók eladása. És mit várnak az év második felére? További növekedést ebben a két szegmensben.

Milyen következtetést kellene ebből levonni? A kedvezmények tervezhető kivezetési mellett a tiltások feloldása lenne a következő lépés. Az autóipar egyébként is áthelyezte a fókuszát az elektromobilitásra, ebből nincs visszafordulás, több szempontból sem. 2035 elfelejtése ezen nem változtatna semmit. Egy fair és kiszámítható adózás, amit nem rángatunk ide-oda ötletszerűen, segítene megnyugtatni a piacot, a fosszilis alapú üzemanyagok megadóztatásának egy része pedig egy átfogóbb és világosabb infrastruktúra fejlesztési terv és megvalósítás alapjául kellene szolgáljon.

Az alternatív környezetvédelmi szempontból releváns technológiák valós versenyét pedig végre el kellene indítanunk. Ha nem tesszük, tényleg le fogunk maradni, mindenhonnan.