Talán, de Carlos Tavares székébe fog kerülni, a jelek szerint. Sokáig követtem csodálattal a tevékenységét, sokáig mentettem fel magamban a különböző fájdalmas döntései miatt. Tény, hogy nélküle már jó eséllyel a PSA sem menekült volna meg abban a formában, ahogyan az Opel felvásárláskor ismertük. Az FCA-val való egyesülés is okos húzásnak bizonyult, ahogyan az ACEA-ban folytatott tevékenysége is éveken át a szókimondásról és nem a valóság ferdítéséről szólt.


Nem mellesleg egy rövid, de nagyon jó haszonkulcsokkal operáló időszak is köthető a nevéhez. A kép tehát minimum vegyes, ha Tavaresről van szó.

Már csak azért is, mert finoman szólva sem állta ki az idő próbáját egy-két erősen hangoztatott véleménye. Pontosabban: rugalmasan cserélgette álláspontját egyes, valóban kulcsfontosságúnak mondható kérdésekben. Évekig hallgattuk tőle, hogy a kényszerített villany átállás Európában a kontinens cégeinek a túlélését kockáztatja.

Aztán átállt a sötét oldalra. Pontosabban: cinikus opportunistaként nem a hosszútávú érdekeit nézte az iparágnak és a saját cégének, hanem a rövid távú profitot és azt, hogy miként tud kiszúrni a konkurensekkel egy nyilvánvalóan teljesíthetetlen jogszabályhalmaz kapcsán. Mindent egy lapra, hangozhatott az ukáz a Stellantis-nál. Mindegy, mit mutat a realitás, ha keresztülverjük a villanyosítást valódi piaci megalapozottság nélkül, akkor lesz "alapunk" arra, hogy elvárjuk az EU-tól, hogy a piacképtelen és drága modelleket végigszubvencionálják. "Ti akartátok" jelszóval.

Közben itt-ott felmarkolunk néhány száz millió euró/dollár állami lóvét különböző hiszékeny kormányoktól, beígérve, hogy "villanyhajtással kapcsolatos beruházást hozunk", amikor meg nem haladunk ezekkel, akkor a piaci környezetre fogjuk, a pénzt viszont nem adjuk vissza.

Az, amit Európában művel a Stellantis autógyártás címén, kezd a bohózatba hajlani. Ami "régről jött", az még úgy ahogy működik, de az évek alatt azoknál a modelleknél sem történt más, mint a felfedezése annak, mit lehet még kihagyni belőlük, az árak emelése mellett. Motorfejlesztés lényegében nincs, az a három erőforrás, amivel lehozzák a működésük oroszlánrészét, komoly megbízhatósági kihívásokkal küzd. Három motorra kellett volna odafigyelni, Carlos. Háromra.

A kínai piacon inkább visszavonulót fújtak, hiszen versenyképtelenek, cserébe rá akarják ereszteni Európára a kínai Leapmotor termékeit, a saját hálózat segítségével.

Amerika? Minden vevőelégedettségi mutatóban stabilan hátul vannak a márkáik, fejlesztés nem nagyon van, a V8-akat kukázzák, miközben igény vastagon lenne rájuk. A minőség gyatra, a kedvezmények tartják életben a zuhanó piaci részesedéseket.

Közös pont minden piacon: csalódott, dühös dílerek, akiknek a cég ígérget, hazudik, vagy fenyegeti őket. Felpaprikázott szakszervezetek, és kiábrándult vevők.

Egy ideig még lehet ezt csinálni, de fundamentális változásra van szükség, mert elfogytak azok, akikkel el lehet játszani az "over promise and under deliver" játékot.

Abban sem vagyok biztos, hogy nem válik le róluk az amerikai ág, valamilyen úton-módon. Próbálkozások vannak már erre is.

A csütörtöki Millásreggeliben ezt a témát jártuk körbe, link itt, 20:20-tól Futómű rovat.