Lanyhulni látszik a lelkesedés az önvezető autók érkezésének időpontjával kapcsolatosan. Több autóipari vezető is óvatosságra intette a nagyközönséget a technológia bevezetésének időpontjával kapcsolatos túlzott optimizmus miatt. A jogi kérdések tisztázatlansága mellett sokkal fontosabb probléma, hogy a megoldandó feladatok bonyolultabbak, mint elsőre gondolhatnánk.
Nem mérnöki szemmel vizsgálva újra és újra arra a következtetésre jutok, hogy az ésszerű bevezetése az önvezető autóknak a szűkebb értelemben vett belvárosokban lehet megoldható, forgalomtól elzárt, azaz nem önvezető autók által nem bejárható területeken, ahol az egymással kommunikáló önvezető autók fel tudnak készülni egymásra. Ezeknek a lezárt területeknek a fokozatos kiterjesztése elképzelhető, de számomra az, hogy egymással nem kommunikáló és kommunikáló autók egyszerre vegyesen, nagy tömegben közlekedjenek egymás mellett egy egyelőre megoldhatatlan feladatnak tűnik.
Érdekes aspektust dobott be egy angol nyelvű blog az ügyről. A Boeing 737 MAX feltételezett autopilot hibái, és ebből adódó gép lezuhanások kapcsán teszik fel a kérdést, hogy ha a repülőgép iparban, ahol minden redundáns, a költségek pedig az autók szintjéhez képest lényegében nem számítanak, és ott is fatális hibákat követhettek el a jelek szerint, mi történhet az autóiparban? A költségek nagyon is számítanak, és ilyen redundáns rendszereket nem lehet széria autókba építeni? Hogy működhet ez így, belátható időn belül?
Kép forrása: Daimler
