Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Milyen lépésekkel őrizhettük volna meg az európai autógyártás erejét?

2022. november 07. - Várkonyi Gábor Autóblog

Tegyünk egy gondolatkísérletet azzal kapcsolatosan, hogy miként lehetett volna jobban menedzselni autóipari vezetők és európai döntéshozók helyében a kontinens kulcságazatát.

313418548_615950356987916_9043911970142747476_n.jpg

Ehhez néhány alapvetést tisztázzunk az elején, aki velem van ebben, annak érdemes tovább olvasnia, aki nem, az haladárkodjon tovább abban a világban, ahol az iparleépítés egy üdvözlendő dolog, és a fejlődés mértéke a globalizáció gyorsulásával egyenlő. Ezekkel a dolgokkal én nem tudok mit kezdeni. Meg nem is akarok.

Nos, ha ezt tisztáztuk, akkor rögzítsük a képzeletbeli pályát, amin focizunk. Első és legfontosabb ügy: a termelés az alapja a jólétnek. Továbbra is. Ennek megfelelően az a térség, az a nagyhatalom marad tartósan erős, oda vándorol a tőke és oda gravitál a gazdaság, ahol a termelés, és az ahhoz szükséges erőforrások kézben vannak tartva. Nem hiába kulcsfontosságú az autóipar mindenhol, ahol globális szinten akarnak szerepet játszani. Az elmúlt évtizedekben ez a hihetetlenül komplex iparág országokat emelt ki a gazdasági középszerűségből. Legutóbb épp Dél-Koreát. Ugyanez igaz persze fordítva is: térségek, országok szegényedtek el, amikor elvesztették autóiparukat.

A verseny azért, hogy domináló, erős szektor legyen az autóipar egy nemzetgazdaságban, öldöklő, és minden eszköz "megengedett".

Itt érkezünk el a következő ponthoz, ami cinikus lesz, de hát az élet cinikus. Ugye nem gondolja komolyan senki, hogy amikor ennyi pénzről, ennyi munkahelyről, ilyen gazdasági befolyásról van szó, akkor a környezetvédelem bárkit is érdekel, úgy igazán? Ugye nem gondolja senki, hogy ennek a problémának a mentén jóemberkedve dőlnek el a dolgok? A környezetvédelem jól hangzó dumája a nagy pályán arra jó, hogy érdeket érvényesítsenek azok, akiknek erre erejük, és közvéleményformáló befolyásuk van. Hogy mi "környezetvédő" azt érdek dönti el. Hogy ki akar minket valamiről meggyőzni, azt is.

Na, aki idáig követett, azzal remélem, hogy tudunk eszmecserét folytatni. Nem gondolom, hogy nálam van a bölcsek köve, vagy valamilyen abszolút igazság birtokában vagyok. Nem tudom, és nem is akarom csorgó nyállal nézni, ahogy kiszervezik alólunk azt, amiért generációk dolgoztak meg Európában. Gondolatkísérletet, alternatív forgatókönyveket akarok "elmesélni". Szabadon, mert nem tartozom elszámolással sem egy cégnek, sem egy szerkesztőségnek, csakis magamnak, így szerencsére azt írom, amihez kedvem van.

Menjünk vissza az ezredforduló környékére. A világ gazdasági súlypontja tolódik kelet felé. Ezt akkor is pontosan lehetett érzékelni, mindenki tudta, hogy rövid időn belül fel fog emelkedni egy olyan gazdasági erő, amely nem csupán anyagi értelemben lesz rivális annak, amit eddig "megszoktunk", hanem rendszer szinten is alternatív berendezkedést mutat fel. Még nem igazán fejlettek, de villámgyorsan tanulnak. Kínáról van szó természetesen. 2000 körül már 20-25 éves tapasztalata van néhány, főleg német gyártónak a kínai autóiparban.

Miről kellett dönteni a hetvenes, nyolcvanas években? Részt vesznek-e a végtelen lehetőségeket ígérő és teljesen szűz kínai piac meghódításában, annak árán, hogy évtizedeken belül felnevelik a saját konkurenciájukat, vagy kimaradnak ebből? Szerintem a kérdés nem volt kérdés. Ha nem csinálják meg az európaiak, megcsinálják mások. A dolgok alakulását szerintem itt lassítani lehetett volna csak, ha nem mennek bele a vegyesvállalatos formátumba, amit rájuk kényszerítettek. Mindenképpen megtörtént volna a kínai felemelkedés, így legalább pénzt is lehetett keresni 40 évig, ami hosszú idő.

Igen ám, de megjött az étvágy, a kínai részről, és megjött az önbizalom, és a kellő hatalom is ahhoz, hogy érdeket érvényesítsenek. Az ázsiai gondolkodás pedig távlatos. Nagyon távlatos, és nagyon türelmes.

Látható volt, kínai szemmel nézve a világot, hogy még negyven év kellene ahhoz, hogy a fennálló pályán az erőviszonyok a javukra dőljenek el. Ez sok idő. Ahhoz, hogy gyorsítani lehessen ezen, más játékba kell kényszeríteni az ellenfelet. De csak azután, hogy bebiztosítjuk, hogy a másik játék körülményei nekünk, és csakis nekünk kedvezzenek.

Igen, itt jön a villanyautó kérdés. Hagyjuk most a környezetvédelmi púder dumát, lényegtelen a történet szempontjából. Ami fontosabb: nyersanyag háborúba kényszerítették a világot a kínaiak azzal, hogy felpörgették a saját piacukon a villanyautózást, azután, hogy biztosították, hogy minden, ami ehhez a technológiához kell, azt ők kontrollálják. Briliáns húzás.

Mit kellett volna tennie a gazdasági vezetőknek, konszern vezéreknek, titkosszolgálatoknak akkor, amikor látták, hogy sakkból go irányába megy a dolog?

Fel kellett volna vázolni egy stratégiát arra, hogy kezeljék ezeket a kihívásokat.

Először is: semmi baj nincs azzal, ha jön egy másik, rivális technológia. Kezelhető ügy. A kínaiak úgy döntenek, hogy kipróbálják magukat egy olyan pályán, ahol mindenki egyenlő a startvonalnál? Legyen! Készüljünk fel!

Ehhez idő kell. Aki időt nyer, az csatát nyer. A piacot domináló helyzetben, a kényelmes melegben üldögélve kicsit elkapatott gyártóknál riadót kell fújni. Készülőben van egy nagyon erős versenyhelyzet, figyeljetek oda, és szedjétek össze magatokat, szólna ilyenkor a megfelelő helyről a megfelelő utasítás.

Tudták a megfelelő helyeken az autóipar turpisságait? Nyilván. Meg kellett volna tenni a lépéseket ahhoz, hogy eltakarítsanak utánuk? Maximálisan! Kinek a felelőssége ez? Egyértelműen az európaiaké. Nem kérdés.

Ki kellett volna még ettől szolgáltatni annak a hisztéria kampánynak az ipart, amit generáltak? Semmiképpen sem, mert értékes energiákat és rengeteg pénzt kötött le az, hogy kezeljék ezeket a kérdéseket. Közben paralizálta a szakmát többek között a dízelbotrány, a közvéleményt meg addig hergelte a sajtó, hogy egy folyamatos defenzívából kellett életbevágó döntéseket hozni, ez meg nem optimális helyzet.

A közhangulatot le kellett volna hűteni, a keretfeltételeket meg kellett volna teremteni ahhoz, hogy a változó helyzetre felkészülve felvehessék a szereplők azt a pozíciót, amiben meg tudják magukat védeni, és ellentámadásba tudnak lendülni.

Amit semmiképpen sem kellett volna tenni: európai cégektől kikényszerített jövedelemtranszferrel (CO2 kvóta) a "mi" pénzükből felépíteni a saját konkurenciánkat. Ez tényleg hazaárulás.

Ehelyett simán és fapofával be kellett volna tolni egy általános súlykorlátot, ami egy időre kívül tartja a piacunkon a nagy és nehéz akkus autókat. A CO2 kvóták szigorítása mellett, amivel nyilván szépen lehet kommunikálni a zöld elköteleződést, rendszer szintű kihívót kellett volna felépíteni az akkus alternatívára.

"Ti akkut csináltok, és nálatok minden nyersanyag ehhez? Rendben, megtanulunk ezzel valamit kezdeni, már csak azért is, mert a világon ennek lesz 30-40% piaci részesedése. De közben nem hagyjuk, hogy idejöjjetek, és letaroljatok minket. Mi is adunk alternatívát. Megtartjuk a kompetenciáinkat abban, amiben jók vagyunk, és gőzerővel fejlesztjük a szintetikus üzemanyagot, meg a hidrogént. Miért ezt? Mert ebben nekünk van előnyünk. A sajtónk meg majd eladja, hogy ez az igazán környezettudatos választás."

Valahogy így. A zöld keretezés is meg van, a versenyben is kiegyenlítjük a lejtő terepet, és az innovációt is felpörgetjük, úgy, hogy az átalakulóban lévő rendszer kiszolgálásra a saját cégeinket juttatjuk előnyhöz.

Ehhez persze egységes akarat, érdekérvényesítő képesség és erő kellett volna. "Európa mindenek előtt" felkiáltással. Akkor most nem azt néznénk, hogy hogyan kell fejvesztve menekülnünk az eddig meghódított "területeinkről" gazdasági értelemben.

Amit űrként maga után hagy a leépülő európai gyártás, azt a jelenlegi világgazdasági helyzetben egyre nehezebb lesz hitel alapon kifizetett szociális juttatásokkal kompenzálni. A jelenlegi társadalmi béke, a jelenlegi "szerződés" azon alapszik, hogy meg van ígérve, hogy mindig kicsit jobb lesz. Most szembe fogunk nézni azzal, hogy ez nem tartható...

Nem kell velem egyetérteni, hiszen számtalan forgatókönyvet ki lehet gondolni arra, hogy miként lehetnénk versenyképesebbek a jövőben is, és miért alakult úgy, ahogy. Fel kell ismernünk azt, amiben vagyunk. Szeretném, ha Európa továbbra is a világ legélhetőbb helye lenne.

3 év múlva az EU autó exportőrből importőr lesz

A PwC friss tanulmánya szerint 3 év múlva az EU szégyenszemre már nem export nagyhatalom lesz autóipari szempontból, hanem megfordul a mérlege, és több autót fognak ide hozni, mint amit mi innen viszünk a világba. Így rogyik térdre egy évtized alatt a világ legerősebb, legversenyképesebb, legjobb autóit gyártó európai autóipar, mert az EU vezetőinek, valamint különböző lobbicsoportok romboló erejének egy önbizalmát vesztett iparág nem mert ellentmondani akkor, amikor életbevágó döntéseket hoztak elvakult ideológiák alapján.

313280217_615452930370992_2603128095478657777_n.jpg

Hét évvel ezelőtt még 1,7 millió autós mérlegtöbblete volt az EU autógyártásának, azaz ennyivel több autó volt kiviteli oldalon, mint behozatali oldalon. 2025-re a PwC szerint 221 000 autóval többet fogunk importálni, mint amennyit exportálni fogunk. 10 év alatt elolvad az előnyünk.


Ennek legfőbb oka az, hogy kínai gyártással terveznek európai cégek is, mivel az elektromos autós diktátumokat nem lehet másként teljesíteni. Ott a nyersanyag, ott olcsó az energia, kézenfekvő tehát ott gyártani. A világ CO2 kibocsátása ettől nyilván nem javul...

Nem elég ugyanakkor, hogy itt gyárakat zárnak be, amik oda települnek. Jönnek a kínai gyártók is.

A PwC szerint 2025-re 800 000 autót exportál majd Kína az EU-ba. Ebből 330 000 lesz EU-s gyártó kínai gyárából származó termék, a többi kínai gyártó autója lesz.

Tavaly 33 000 kínai autó érkezett, idén ez 66 000 körül lesz.

2017-ben Európában még majdnem 15 millió autót gyártottak. 2021-re 10 millió alá csökkent ez a szám, ebben nyilván a pandémiának is nagy szerepe volt.

Semmi de semmi determináció nincs ebben. A villanyautók rendeleti úton történő, merev határidőkre való kikényszerítése, az autóipar bűnbakká tétele, az érveket az asztalról lesöprő magatartás pontosan oda vezetett, amit most látunk. Drasztikus jólét csökkenés, tömeges munkanélküliség, elöregedő autópark, skanzenné váló Európa. Mindenki, aki ebben részt vett, megveregetheti a saját vállát. Megcsinálták. Végre autógyártásunk sem lesz. Csak teljes kiszolgáltatottságunk Kínának.

Ügyesen a kiskapuk alatt – Ártatlan és ártó trükközések

 Kint van a "Hármasban" következő epizódja!

kepkivagas_23.PNG

A harmadik beszélgetésben a mindennapi trükkök és szabályszegések természetét és lélektanát jártuk körbe. Mi az, ami "ártatlan" ügy, és mi az, amit sokkal szigorúbban kellene vennünk az autózás világában? Vendégeim ezúttal Kovács Attila vezetéstechnikai instruktor és Sükösd Orsolya közgazdász voltak.

A MySuzuki Hungary Youtube csatornáján ide kattintva tudjátok megnézni a teljes beszélgetést!

Kína megelőzte Németországot autó exportban

Kína autó exportban a harmadik helyre szorította a németeket. Ez derül ki az idei év számait elemezve. A világ legtöbb autóját exportáló ország töretlenül Japán.

94b52e308056fae4e462d23bfbfc5b12.jpg
Elemeztük a helyzetet a mai Millásreggeliben, szó volt továbbá arról, hogy a Ford és a VW az Argo AI közös vállalatukat, amely az önvezetés fejlesztésére fókuszál, lényegében leírja.


Nézzétek vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján itt és itt!

Kell-e tiltani a belsőégésűt?

Elfogadták a "2035-ös" tiltást. És?

312068280_611487320767553_7544702664793261576_n.jpg
Nem azt kell figyelni, amikor meg akarjuk érteni, hogy mi fog történni a "jövőben", hogy most éppen mit kommunikálnak erről hivatalosan. Azt érdemes nézni, hogy hogyan kondicionálják a közvéleményt bizonyos kérdések "jegelésével", és más kérdések köztudatba emelésével. Számomra annak, hogy az EU a 2035-ös belsőégésűek tiltásáról szóló törvényt elfogadta, nincs érdemi jelentősége. Erre készültek évek óta, és ezt szimbolikusan végig kellett vinni. Az a jelentéktelennek tűnő kitétel, ami arról szól, hogy mindezt felül kell majd vizsgálni 4 év múlva, sokkal izgalmasabb ügy. Meg kellett teremteni a lehetőséget arra, hogy arcvesztés nélkül módosítsanak majd ezen, akkor amikor mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy merev határok ideológiai alapú kijelölése mentén nem lehet iparpolitikát folytatni. Eredményeset biztosan nem. Kérdés persze, hogy ez cél-e.


Az mindenesetre látszik, hogy az autóiparral közvetlenül nem foglalkozó közgazdászok, mérnökök, újságírók a kontinensen kezdik felfogni, hogy mi a tét, és hogyan alakulnak úgy a dolgok, hogy reális esélyünk van arra, hogy az utolsó nagy és versenyképes iparágunkat is elherdáljuk. Minden ellenkező szövegeléssel ellentétben ez nem egy törvényszerűség, és nem abból fakad, hogy az autóiparunk "nem innovatív". Ez röhejes. Az autóiparunk helyzetének a megreccsenése az európai gazdasági érdekek elégtelen védelme, olykor pedig tudatos rombolása mentén megy végbe.

A minap írtam egy bejegyzést arról, hogy az Egyesült Államok és Kína gazdasági háborújának, és protekcionista lépéseinek az elszenvedője Európa lesz, és ezen belül is kiemelten az európai autóipar. Mi vagyunk az egyetlenek, akik lefegyverzik magukat "a jövő technológiája" érdekében, mintha ezt csak úgy lehetne csinálni, hogy szándékosan szűkítjük a mozgásterünket. Nem akarom ezt sokadszorra kifejteni itt most. Ami érdekes: Macron nyilatkozott erről a Politico-nak.

Lényeg: mindenki védi a saját autóiparát, csak az EU áll letolt gatyával a világszínpadon. Macron javaslata alapján egy európai autóipart segítő csomagot kellene létrehozni.

Szerintem nem kell. Szerintem a megoldás lényegesen egyszerűbb. Nem kell aktívan kárt okozni politikai diktátumokkal. Más a szubvenció, és más az egyenlő esélyeket lehetővé tévő pálya kérdése.

A szubvencióval azt érjük el, ami most történik. Egy technológia kiemelése, és addig történő dotálása, amíg minden létező piaci logika ellenében meg lehet védeni egy ideig attól, hogy megmérettesse magát a valóságban. Ez ellehetetleníti a versenyt és az innovációt, és amikor már tarthatatlan lesz a finanszírozása a bulinak, akkor nem hagy maga után mást, mint romokat és pusztítást. A legjobb, amit az EU tehet, ha felhagy ezzel.

Ezredszerre is hangsúlyozom: sehol nincs olyan, mint nálunk. Sehol sem tiltanak technológiákat. Aki hisz abban, hogy ezzel lehet versenyelőnyhöz jutni, az mutasson nekem egy európai sikerágazatot, amit az elmúlt 30 évben politikai diktátumokkal világ színvonalra sikerült emelni.

Protekcionista környezetben kell helyt állnia az európai autóiparnak Kínában és az Egyesült Államokban? Sikerülni fog. Még keményebben kell teljesíteniük, és még jobb termékeket fognak tudni kiizzadni magukból. Nem ettől félek. Attól félek, hogy összekötött kezekkel és lábakkal kell versenyt úsznunk, miközben a futópályán zajlik a megmérettetés. Mi pedig kitartunk amellett, hogy márpedig a jövőben csakis úszni szabad.

Egy gondolatra visszatérve a bevezetőben leírtakhoz: évekig hallottuk, olvastuk, hogy az önvezetés itt van. Sőt, tulajdonképpen már van. Percek, pillanatok kérdése, és az új szereplők mindent le fognak tarolni. Aki nem ver el erre csillárdokat, aki nem lép együtt a többiekkel, aki meg mer fogalmazni bármilyen kételyt, azt kíméletlenül és örökre lehagyják a többiek. A "szokásos" dumák arról, hogy a "fejlődés" meg "az új technológia" mindent visz, aki meg üzleti, vagy megvalósíthatósági kérdésekkel idegesíti a közönségét, az egy visszamaradott hülye, aki nem érzi az idők szavát, nos ezek határozták meg a diskurzust.

A valóság megint közbeszólt. Úgy tűnik, egy időre véget ért az ingyen pénz időszaka. Most jön az, hogy minden cég végignézi, hogy mire költöttek az elmúlt időben, és az milyen eredményt hozott, vagy milyen esély van arra, hogy belátható időn belül termőre forduljon a befektetés.

Elindult az "önvezető start-up-ok" pusztulása. Világos lett ugyanis, hogy további számolatlan milliárdok elköltésével sem leszünk közelebb az önvezetéshez. Sőt. Minél többet tudunk a dologról, annál messzebbnek tűnik, hogy ez egyszer megtörténjen. Nem lehetetlennek. Az ezzel foglalkozó, autóipari és tech cégek is egyaránt abba az irányba korrigálják a stratégiáikat, hogy level 5 önvezetés helyett level 2+ vagy level 3 szintet érjenek el biztonsággal, a lehető leghamarabb. Ezt pedig hatékonyan tegyék pénzzé.

Éles paradigmaváltás, és egy újabb emlékeztető arra, hogy azért, mert a haladár véleménybuborék ellentmondást nem tűrő és agresszív, a valóság még létezik, és előbb-utóbb benyújtja a számlát. 2-3 éve, aki annyit mert mondani, hogy ez az egész több kérdést vet fel, mint amennyire egyelőre válasz kísérletünk van, az jellemzően le volt hülyézve.

Autók kezelése kizárólag érintőképernyővel? Amikor Jony Ive vagy Steve Wozniak is élesen szólal fel a trend ellen, akkor érdemes elgondolkodni. A vevői elégedetlenségről nem is beszélve. Nagy gyártók beszélnek arról, hogy jönnek vissza a gombok, legalábbis részben.

Ezekre a felvetésekre is mi volt a jellemző reakciója a hangos tech hívő kisebbségnek: aki nem érti, hogy mi a csodálatos abban, hogy eddig gond nélkül tudta kezelni az autóját, most pedig zötyögés közben egy almenüben kell hőfok szabályozást keresgélnie egy tapipadon, és ez nem tetszik neki, nos, az tegnap előtti visszamaradott hülye, és csak az érintőképernyőé a jövő.

Ugyanígy rúgja majd rá a valóság azokra az ajtót, akik azt hiszik, hogy egy verseny alapú piacgazdaságban az ökotervgazdaság kívánt eredményeket fog hozni. Ezért gondolom, hogy a 2035-ös törvény első sokkja után nézzük meg, mi lesz 3-4 év múlva. Kívánom, hogy az eddig csendben lapuló cégvezetők találjanak egy módot arra, hogy túléljenek a gyárak addig, és megmaradjon a know-how, amivel eddig rendelkeztek.

Visszatérnek a fizikai gombok a Volkswagen kormányára

A Millásreggeliben az új Euro norma tervezet hatásairól beszéltünk, valamint arról, hogy a VW márkavezetője ígéretet tett arra, hogy a Diess korszak kárait "ledolgozva" újra "love brand" lesz a Volkswagen.

2022-volkswagen-arteon-140tsi-elegance-liftback_220225_vw-arteon-sedan_still-76.jpg
Újra igényesebb anyagok, és könnyebb kezelhetőség jön a márka friss modelljeiben. A kapacitív gombokat felváltják a rendes, fizikai gombok a kulcsfontosságú helyeken, és egyszerűsödnek a túlbonyolított menürendszerek is.


Nézzétek vissza az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!

Jelentősen tompítják az élét az Euro 7 szabályozásnak

A már egyébként is szigorú Euro 6 sokadik evolúciója után a további szigorítások az EU részéről folyamatos és nagy bizonytalansági tényezőt jelentettek az autóiparnak Európában. A legfrissebb hírek szerint némi önmérsékletre, belátásra lehetett bírni a bürokratákat. Még szebben hangzana nekem, ha kiderülne, hogy az autóipar képviselői végre a sarkukra álltak, és érdeket érvényesítettek. Ki fog derülni.

312010656_607589407824011_7484642814222432071_n.jpg
Ami egyelőre kiszivárgott: jelentősen tompítják az élét az Euro 7 szabályozásnak, ahhoz képest, amiről eddig szó volt. Az autóipar ellen folyamatosan károgó zöld lobbi szervezetek természetesen egyből Armageddont vízionálnak, "tízezernyi" halottal, meg ehhez hasonló túlzásokkal.


Ez az állandóan visszatérő csúsztatás elég kétes módszertanon alapul, itt írtam erről korábban.

Ami ennél lényegesebb: sok autóipari vezető, (Tavares, De Meo, stb) jelezte az elmúlt években, hogy a tervezett szigor Euro 7 kapcsán kontraproduktív lesz. 1000 eurós nagyságrendben növeli a belépő modellek gyártási költségeit, tovább tolva a belépési korlátját a legegyszerűbb autók megvásárlásnak is, újonnan.

Ez lényegében további öregedéséhez vezetne az autóparknak, aminek az első jelei egyébként az aktuális krízisek és drágulások kapcsán amúgy is érzékelhető. A további öregedés pedig valóban igen kedvezőtlen hatással van a légszennyezettségre.

Sokan úgy ahogy van amellett érveltek, hogy a 2035-ös belsőégésű tiltás kapcsán eleve semmi értelme tovább szigorítgatni a normákat, hiszen nagyjából másfél modellciklusra kellene még hatalmas energiákat megmozgatva új motorokat fejleszteni, amelyek rendkívül csekély előnyökkel járnak az eddigiekhez képest, ellenben tényleg drasztikusan drágulnának.

Autóipari vezetők egy része egyébként pont a belengetett Euro 7 normák kapcsán hozta előre egyes márkák teljesen elektromossá válásának idejét, mondván, hogy nem érné meg befektetni ilyen keretfeltételek mellett a belsőégésűekbe. A tiltás innovációt öl, ez a legjobb példa erre, szerintem. Lehetne még egy kicsit tisztábbá tenni valamit, de már minek fogjanak bele, ha úgyis ellehetetlenítenek egy technológiát.

Az aktuális gazdasági helyzet, az inflációs nyomás, a nyersanyagok drágulása ás a visszaeső kereslet kemény nyomás alá helyezte az európai autóipart, a jelek szerint olyan kemény nyomás alá, amely mellett az EU-s döntéshozók sem tudtak elmenni szó nélkül.

A tervek egyébként kicsit bonyolultak: lesz Euro 7, de lágyabb formában, mint eddig bejelentve, és 3 kiegészítő kategóriával, amelyek egyébként alapvetően elég ésszerűek.

Elsőként: Euro 7 kapcsán elektromos autók akkumulátorainak az élettartama is vizsgálva lesz. Amely autónak az akkuja nem tartós, az nem kaphat Euro 7 minősítést. Időszerű volt, bár részleteket nem tudunk még.

Ezen felül lesz Euro 7+, ebbe azok az autók fognak tartozni, amelyek a tervezett Euro 7 normánál minimum 10 százalékkal jobb kibocsátási paraméterekkel rendelkeznek, vagy az akkujuk élettartama 10 százalékkal jobb, mint amit előírnak.

Euro 7 A kategóriába olyan autók kerülnek, amelyek kipufogógáz kezelési rendszere "feljavítható", és környezetvédelmi zónákba ezáltal behajthatnak.

Euro 7 G esetében olyan hibrid autókról beszélünk, amelyek lényegében geofencing alapon automatikusan elektromos üzemmódba kapcsolnak olyan helyeken, ahol zéró emisszió van érvényben lokálisan.

Itt akkor meg is állnék egy pillanatra. Vissza lehet keresni a blogomon, számos cikkben pontosan ezt a megoldást javasoltam. Megoldható technikailag, és megvalósítja a zéró emissziós közlekedést városban, kivételek nélkül. Ha pedig ezt a gondolatmenetet tovább visszük, azt hiszem, ezzel a kitétellel ágyaztak meg annak, hogy nagyobb arcvesztés nélkül lehessen újragondolni a 2035 utáni tiltását a belsőégésűeknek. Ebben ugyanis a nagyon döntő többsége az autóipari döntéshozóknak nem hisz, megvalósíthatósági szinten.

Egyébként a fent említett kategóriák kombinálhatóak is lesznek.

November 9-én mutatják be a tervezetet. Utána a parlamenten és a tanácson is át kell mennie a törvénynek. Van még tehát idő arra, hogy változtassanak, de ezek az ötletek egyelőre ígéretesek és reálisak, ami örvendetes.

Óvatos optimizmussal nézek a jövőbe, úgy tűnik, hogy a realitással való ismerkedése a döntéshozóknak hozhat gyümölcsöket.

Autóipar: szépnek tűnik minden, de kódolva van egy hatalmas zuhanás!

Egy gyors hangulatjelentés a piacról: egy éves távlatban nem látok okot nagyobb aggodalomra – legalábbis a gyártás terén.

361405_mandiner_makrom_varkonyi_2022.jpg
Igaz a német autóipari kkv-k harmada már most likviditási gondokkal küzd; továbbá az autók és hitelek jelentős drágulása a hazai keresletre hat negatívan: 2 éve még 4.5-5 millióért lehetett családi autókat venni újonnan. Ugyanezek ma 7,5-8 millióba kerülnek, így most már alig van rájuk kereslet.

Olvassátok el a velem készített interjút a Makronóm.Mandiner oldalán!

A Dacia Jogger egy olcsó autó, maximális használati értékkel

A megvalósíthatóság határait sok módon lehet tesztelni. Végtelen mennyiségű pénzből egy maréknyi ember számára létrehozni műszaki remekműveket mindig izgatóbb történetmesélés szempontjából, mint hétköznapi terméket gyártani milliók számára.

311597488_605284978054454_1690138531816694252_n.jpg

Utóbbit mégis legalább akkora, ha nem nagyobb teljesítménynek gondolom, autóipari szempontból, mint amikor évi 20 vevőnek gyártanak 1200 lóerős millió eurós autókat.

A modern kori autótörténelembe már beírta magát a Dacia újraélesztésével a Renault, amely jó ideje több pénzt keres a diszkont román márkával, mint amit az "anya" márkával.

A konzekvensen végig gondolt koncepció minden egyes pontja arra lett optimalizálva, hogy a lehető legtöbbet adja "autóként" a lehető legkevesebb pénzért. A robotizáció/élő munkaerő aránya, a listaáron értékesítés, a tervezési szinten egyszerű gyártásra törekedés csak egy-egy példa abból a komplex feladatsorból, amit ledolgozva oda jutottak a Daciával kicsit több, mint másfél évtized alatt, ahol most vannak. Sokszor, sok helyen megírták már a sikerének kulcsát, de újra és újra lenyűgöz, hogy mennyire konzekvensen viszik végig az ötletet a megvalósításig.

311590680_605284758054476_1600494943205434824_n.jpg
Az első Logan, illetve úgy eleve a korai modellek nem voltak különösebben hívogatóak, de amit kellett, azt teljesítették. Mindenek előtt olcsón, és értékelhető megbízhatósággal.

A Jogger egy fokkal meghaladja ezt. Luxusra, vagy indentitásbeli eltévelyedésre azért nem kell számítani. Az "egyszerű gyerek vagyok" üzenetet olyan hitelességgel és természetességgel közvetíti, hogy tényleg nem jut eszünkbe semmit sem félreérteni.

Azt sem, hogy egész jó vezetni. Ezres motornál nagyobb nincs hozzá, két teljesítményfokozatban, benzines, vagy benzin/gázos verzióban rendelhető. A tesztautó a legjobban felszerelt 110 lóerős benzines volt, ami jelenleg a nyolc és fél millió körüli szintet jelenti.

Olcsó? Igen. Olcsó. A mai árakhoz képest mindenképpen. 7 üléssel, vállalható dinamikával, kifejezetten jól felszerelve ez egy nagyon jó ár/érték arányt jelent. Ha az ember kevesebbel is beéri, akkor 7,5 millió körül van a belépő, 7 üléssel.

Jól sikerült formaterv, nagy rugóutak, jó hasmagasság, nem túlzottan ringatózó futómű, hatalmas raktér, olcsó, de nem igénytelen beltér. Kell ennél alapvetően több? Nem hinném. Kérdés persze, hogy ki mit vár egy autótól. Önkifejezni nem ezzel a modellel fogunk.

311489011_605285084721110_5174860945354930797_n.jpg
Az, hogy vették a fáradtságot arra, hogy ebben a szegmensben élhető, vállalható, normális alternatívát nyújtsanak, szerintem dicséretes.
Ha könnyű feladat lenne, akkor többen csinálnák.

Miből érződik, hogy budget autó? Gyenge klimatizáltság, azonnal az utastérbe szűrődő szagok is zavaróak. A hangszigetelés sem összemérhető drágább autókkal, ahogy az anyagok minőség sem. Lehet még ilyen nüanszokat sorolni, de szerintem nem lényeges egyik sem. Legalábbis nem használatot befolyásoló. Ajtócsukódási hang fontos? Teljesen lekárpitozott csomagtérajtó belső burkolat elengedhetetlen? Nem igazán.

4 hengeres motornak jobban örülnék, de igazából kellően erős, bár három hengeresen remeg alapjáraton, azaz nem tudja meghazudtolni a jellegét.

Van valami felszabadító az egyszerűségben. 15 milliós átlagautók korában nagyjából a feléből kihozni valamit, ami a lényeges dolgokat gond nélkül hozza, az megsüvegelendő.

311574187_605284851387800_3420515960169341350_n.jpg

312002483_605285304721088_7159266541330676424_n.jpg

311636738_605285231387762_5888174410978680962_n.jpg

311576273_605285154721103_1321022362648140266_n.jpg

Az Extinction Rebellion aktivistái sportautókhoz ragasztották magukat a párizsi autószalonon

Szezonja van az "aktivistáknak". Bár én kifejezetten fel vagyok azon háborodva, hogy a média ezt az érzékenyített formáját használja megjelölésként szélsőbaloldali anarchistákra. Másnak nem szabadna nevezni olyanokat, akik tudatosan keltenek káoszt, nem számít nekik mások tulajdona, kárt is tesznek más tulajdonában, és a "privát tulajdon ellen" uszítanak.

311302970_605243668058585_7910027365273411350_n.jpg
Mint a régi viccben: ami úgy néz ki mint egy kacsa, úgy mozog, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, az bizony kacsa. Semmiképpen sem "aktivista".

Két napja a wolfsburgi autóvárosban ragasztották magukat a padlóhoz fehér köpenyes emberek, akik magukat "tudósoknak" aposztrofálták, az autók ellen "tüntetve". Majd megsértődtek, hogy nem világították ki záróra után a termet, nem is fűtöttek tovább, és "nem kaptak enni", valamint "nem biztosították számukra az illemhelyre jutást". Nehéz is lenne padlóhoz ragasztott kézzel.

Most éppen a zavaros finanszírozási hátterű "extinction rebellion" nevű csapat tagjai ragasztották magukat sportautókhoz az éppen zajló párizsi autószalonon. Szerintük az autóipar alibi "zöld" autókat gyárt, és "propagálja a magántulajdonú autót, mint elsődleges közlekedési eszközt". Nem tudom, hogy feltűnt-e ezeknek a figuráknak, hogy az emberek is így vannak ezzel, és szerencsére már nem azt az időt éljük, amikor a gulágra került a nép, amely nem volt elég haladó az "egyenlő" jövő építésében. Ha ezeken múlna, biztosan elkezdődne a fair trade alapú zöld átnevelő táborok építése.

Nem tartom szórakoztatónak, vagy viccesnek, hogy egy zöld bolsevik törpe minoritás így túszul tud ejteni egy ügyet, anélkül, hogy súlyos konzekvenciáktól kellene tartania. Ezek az emberek erőből értenek. Példás büntetést kell kiszabni rájuk. Tetteik ártanak azoknak, akik a valódi környezetvédelemért tesznek. Senki és semmi nem hatalmazza fel őket arra, hogy bármilyen ügyben is morális ítélőbírókként lépjenek fel. Érdekérvényesítésnek, lobbinak, tüntetésnek, meggyőzésnek szerencsére régen kitalálták a civilizált formáit. Aki nem hajlandó ezen normák mentén részt venni társadalmi vitákban, az számoljon azokkal a következményekkel, amelyek mindenkire vonatkoznak, aki rongál, rendet zavar meg, akadályoz.

Forrás

süti beállítások módosítása