Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Az új Mercedes EQS lenne a világ legjobb villanyautója?

2021. december 28. - Várkonyi Gábor Autóblog
A világ legjobb villanyautója?
270129227_398915212024766_678371080478975779_n.jpg
Megfogadtam, hogy a két ünnep között "kiutalok" magamnak egy kis pihenést, de az EQS alaposan keresztülhúzta a számításaim. Egyszerűen nem tudok várni azzal, hogy megírjam, milyen gondolatok kavarognak a fejemben, közeledve az első ezer kilométerhez a Mercedes új "csúcs" villanyosában.

Tegnap előtt posztoltam egy képet, az Iontiy töltőn lógva azon töprengtem, hogy ez tényleg a világ jelenlegi legjobb villanyautója. Minél többet megyek vele, annál inkább szilárdul meg ez az elképzelés bennem, ugyanakkor ebben a kérdésben is tetten érhető némi tudathasadás az emberben, amennyiben hardcore autósként nézi elképedve, hogy hogyan változtak meg pillanatok alatt ősi alap értékként elfogadott erények az autózásban. Pontosabban: hogy alakult át radikálisan a fontossági sorrend az iparágban bizonyos kérdésekben, és ezt miként reagálták le a vásárlók.

Már ott elakadunk, hogy definiáljuk, kinek mitől jó egy villanyautó. Igyekszem a lehető legszélesebb spektrumban figyelembe venni ügyfelek, vásárlók, olvasók véleményét, de nem tudok kibújni a bőrömből, és nem tudok úgy tenni, mintha létezne egyetlen objektív valóság ebben a kérdésben. Nekem az a jó villanyautó, amibe, ha már mindenáron belekényszerítenek, élmény és használhatóság szempontjából a lehető legkevesebb kompromisszum mellett a lehető legtöbb "ősi értéket" átmentve a legközelebb tudjak maradni ahhoz, amit eddig jelentett nekem az autózás.

Elfogadom, hogy nagyon más szempontok is léteznek. Nem elhanyagolható méretű azok tábora, akiket egy cseppet sem érdekelt az autózás, de amióta ide is betette a lábát a "geeks-ség", felfedezték maguknak a témát, és új belépőként kevéssé érzékenyek arra, ami azokat mozgatja, akik egész életükben mást sem csináltak, mint autókkal keltek és feküdtek. Mondanom sem kell, hogy nem sok közös pont van a két tábor között, bár időnként egészen érdekes és jó beszélgetéseket is össze lehet hozni autó-nerd és tech-geek között.

A kérdést öko-harcos szemmel nézők számára nyilván semmi sem lehet eléggé anti-autó, az ő szempontjaikat kevésbé tudom átélni.

Ez csak egy kicsi szelete annak, hogy mennyi irányból lehet közelíteni a kérdést, ráadásul alternatív hajtások tekintetében a villany is "csak" egy, bár kétségkívül leginkább meghatározó szegmense a technológia alakulásának.
270360898_398915312024756_4795446228040809925_n.jpg
A "legacy" gyártóktól pedig nem kevesebbet várnak a lelkük mélyén ős autós figurák, hogy mutassák meg végre, hogy a kívülállóként berobbant, szeretett kincsüket "rossz irányba vivő" informatikusok vezette márkákat úgy szorongatják meg, hogy mindenki számára világos lesz, hogy nem úgy van az, hogy valaki csak így idesétál, és felborít jól működő struktúrákat.

Az autóipar pedig rámozdult erre, miközben gyökeres változásokat ver végig a gyártásszervezéstől kezdve az árazáson át a készletezésen keresztül lényegében minden területen. Kő kövön nem marad éppen. A világverő villanyautó meg valahogy csak nem akar jönni, pontosabban nem úgy, nem abban, nem akkor és nem annyiért, ahogy ezt sokan remélték volna mostanra.
270124715_398915465358074_7679869600655225424_n.jpg
Miben nyújt akkor forradalmit a Mercedes az S-osztály árához és méretéhez belőtt EQS modellel?

Abban, hogy annak, akinek az anyagiak nem számítanak, megengedheti magának, hogy végre egy olyan autót vegyen, amivel a megszokott kényelemben, majdnem a megszokott sebességgel, a megszokott anyagminőséggel és kidolgozási szinttel , digitalizációs kérdésekben is up-to-date szinten, brutális menetteljesítményekkel villany autózzon, ha erre van igénye.

Bármennyire is fura, de erre eddig nem volt lehetősége. A Taycan/E-tron páros a vezetési élményt elektromos szinten a maximumra emelte, de a jellegét tekintve azok nem a hétköznapi kényelmes utazóautó szintet hozzák, hanem az arcleszakító high-end villanyautó birtoklására adnak opciót. A BMW iX most indult be, hamarosan arról is írok majd, a Teslát meg tudjuk, hogy ki és milyen célból érzi magáénak.

A fantasztikus teljesítmény számomra az, hogy a Daimlernél még van esélyünk arra, hogy megválaszthassuk, hogy mit akarunk. Az S-osztály egyértelműen a kategória csúcsa. Erről hosszan írtam itt tavasszal.
270238933_398915748691379_157423856712878758_n.jpg
Az EQS a 2,6 tonnájával, 5,22 méteres hosszával, 610 literes csomagtartójával, 523 lóerejével egyenrangú ellenfélnek tűnik a luxusvásárlókért folytatott harcban. Mégis teljesen más kört fog mozgatni.

Érdekes, hogy egy felső kategóriás limuzin lett a Mercedesnél az elektromos kompetencia bemutatására kiválasztva. Hagyjuk most a korábbi próbálkozásokat. Ezen az autón érzékelhető először, hogy Stuttgartban A-Z-ig komolyan vették, hogy olyasmit kell csinálni villany témában, ami műszakilag, informatikailag és társadalmi megítélés és elvárás szempontjából is teljes mértékben képes helyt állni a nagyon-nagyon magasra került elvárásokkal szemben. Valószínűleg egy SUV nem a lehető legjobb "hordozó" lett volna, az EQC sikertelensége és a nyugati országokban erőre kapó SUV ellenesség miatt sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem látunk majd ilyen modellt is, de egy világverő légellenállással megáldott, relatív kis homlokfelületű, 5 ajtós über-limuzin jobban kommunikálhatónak tűnik, főleg, ha elfogadjuk, hogy még érvényes ma is az ősi szabály a "felülre lefelé szivárgó" technológiai újítások kapcsán. Jogosan várja az E, majd a C vevő, hogy az a márka, amely az évtized végére már leginkább csak villany autókat akar gyártani, a kisebb kategóriák irányába haladva is képes lesz hozni valami olyat, amit a többiek nem.
270134886_398915572024730_3595282982462425720_n.jpg
Miért néz ki így, ahogy? Elsőre talán emészthetetlenül, nem Mercedes-like formavilággal, kissé ázsiai beütéssel? Két okból: az első, természetesen a légellenállás. A cab-forward autókat idéző, előretolt utastér dizájn a helykínálatnak is jót tesz. Sajnos az átláthatóságnak nagyon nem, a vastag A oszlop egy komplett bringást takar ki, és hátra sem valami egyszerű a kitekintés.

A másik ok: Gordon Wagener szerint új korszak kezdődik az autó dizájnban. A széles, lapos, morcos, erőfitogtató, barokk limuzin kora lejárt, pontosabban aktuálisan nem illik a korszellemhez (sajnos). A kicsit bárgyú, barátságos, nyomokban sem agresszív forma illik a villany korhoz. Szerintem a fekete egyébként kifejezetten nem áll jól az EQS-nek. Világosabb színekben sokkal jobban kijön, hogy mi az üzenet. Az mindenesetre biztos, hogy 20 év autótesztelés alatt még csak megközelítőleg sem volt olyan autóm, ami az árát ilyen sikerrel rejtegette volna. Tátongó a szakadék a számok és a forma között. Ez az álszemérmesség is abszolút része az aktuális korszellemnek.

Ebbe a képletbe remekül illik a saját fejlesztésű akku, amely a nettó 108 kWh kapacitásával a legnagyobbak közé tartozik, amit az autóipar képes nyújtani. Váltóárammal megy a 22kW töltés, egyenárammal a 200 kW a csúcs. Ezzel a klasszikus 20%-80% közötti töltés optimális körülmények között megy nagyjából fél óra alatt, ami elviselhető kompromisszumot jelent utazáskor. Két feltétellel: van szabad Ionity útközben, és "előfizetünk" a kedvezményes töltésre, mert a 280 forintos kWh ár alapból eléggé elborzasztó.
270238975_398915955358025_1896361808044707711_n.jpg
1 évig egyébként ingyenes a töltés korlátlanul az EQS-hez az Ionity-n. Az első év utána kell Mercedes Me Charge, ami 3 évig ingyenes az EQS-nél, ahhoz, hogy kényelmesen, egyszerűen, kedvezménnyel számolva működjön minden. 105 forint/ kWh, ha előfizetünk erre.

Ami a lényeg: nem kell bénázni appokkal, meg semmiféle hajmeresztő hülyeséggel. Odaállsz az autóval a töltőhöz, bedugod, és pillanatok alatt megy minden magától. Tudom, ez nem nagy kunszt annak, aki Teslázik, illetve más gyártók is tudnak már hasonlót, de amíg ez nem lesz általános, addig egyszerűen macerás, ijesztő, kényelmetlen és elidegenítő ez a folyamat sokak számára.

Az Ionity pedig gyors. Nagyon. Még ilyenkor, hidegben is. Arról most nem kezdek el regényt írni, hogy milyen nehézségeket fog jelenteni, hogy egy jól működő és valóban minden autós számára időben elérhető, sűrűn szőtt töltő hálózat legyen Európa szerte, illetve hogy ez mennyibe fog kerülni, de így, hogy még kevesen használják, tényleg nagyon kényelmes.

Tudom, hosszan elhúzom a dolgot, hogy végre a lényegre térve elmeséljem, milyen vezetni, de ezeket a dolgokat el kellett valahogy mondani, hogy meg legyen a megfelelő kontextus.
270104386_398916085358012_8667711989802229080_n.jpg
Helyet foglalva a kabinban az egyből feltűnik, hogy a padló elektromos autósan magas, egy S-hez képest más pózban ülünk. A Hyperscreen agyonnyom mindent. Egyszerűen nem lehet nem erre figyelni, pedig kitettek magukért, ami a bőr minőségét, vagy a fabetét részletgazdagságát illeti. A vezető előtt egy 12,3 colos monitor van, a középső 17,7 colos OLED, az utas előtt pedig a vezető műszeregységével megegyező kijelző van, ami csak akkor működik, ha ténylegesen ül is ott valaki.

A színvonal nem S-osztály. Nem marad el tőle jelentősen, de az E-osztály érzése köszön vissza mindenhonnan. Az ülésmasszírozás nem olyan erős, a bőr nem olyan finom, a műanyagok helyenként nem ütik meg azt a szintet. Ilyen, és ehhez hasonló dolgokat tudnék felsorolni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legek "legje" alatt vagyunk egy ici-picivel, de ezen az árszinten ezt egyszerűen meg kell jegyezni. Hogy hol van ez bármilyen Teslához képest? A sztratoszféra után hárommal. Pontosan úgy, ahogy a komfort, a hangszigetelés és a vezetési élmény is.

Aki a komfort funkciókra részletesen kíváncsi: copy paste S-Klasse. Ott érdemes elolvasni.
270337540_398916008691353_3717895086478274788_n.jpg
Igaz ez például az opcionális 10 fokot forduló hátsótengely kormányzásra is, ami hihetetlen, 10.9 méteres fordulókört biztosít. Aki ezt nem kéri bele az elején, az utólag pénzért upgrade-et kérhet. Ismerős ez valahonnan... Ahogy az a funkció is, amely megjegyzi, hogy a vezető hol emelte fel a légrugókkal az autó alját, hogy például ne érjen le az alja egy beállónál.

Hangszigetelés: külön fejezetet érdemel. Aki még nem vezetett semmilyen villanyautót életében, annak is könnyű elképzelni, hogy mekkora kihívás, hogy egy ilyen autóban nincs semmi, ami alap morajlást, vagy némi vibrációt ad, ami által kisebb-nagyobb zörgések, úthibából fakadó futóműhangok, felverődések, szélzajok el vannak nyomva. Minden apró nesz sokszorosára hangosodik ilyen körülmények között. Az EQS-ben se futómű hang, se szélzaj (magas tempónál sem!), se zörgés, se semmi nincs. Zéró. Nulla. Süketszoba. A 60 az pont olyan, mint a 120. Félelmetes, hogy mi munka lehetett ebben.

Erő? Bőséges, de talán ez a legkevésbé meglepő, még akkor is, ha 2,6 tonnát azért meg kell mozgatni. 855 Newtonméter a rendszerteljesítmény, 523 lóerő mellett. 135kW az első tengelyen, 255kW a hátsón. Mivel selymes, vattás, mindent kivasaló a futómű, hang pedig nincs, a dráma elmarad. Csak szimplán kapkodunk a levegő után. De a nagy "mercis" vonulás itt is hamar beáll, mint természetese viselkedési minta egy ilyen autónál. Jöhetnek a kilométerek.

Ideális körülmények között akár 500 is. A valóság inkább 400 körül. De az is rengeteg. Hidegben, 130-140 között 28-30 kWh között volt a fogyasztás. Karácsonyi bevásárlós dugóban a városban 30 fölött voltam, "eco" üzemmódban 22-24. Ennél lényegesen "véznább" játékosok is ezt a szintet hozzák télen. Ez meg egy 5+ méteres hajó, annyi kényelmi extrával, amit fejből nehéz lenne még egy autó autistának is felsorolni. Számomra ez teljesen rendben van.
270101529_398915888691365_7418346707098268778_n.jpg
A nagy akksis, hasonlatos autókban ugyanakkor mind van valami nagyon hasonló viselkedés. Egy látszólag nagyon hasonló technikájú, teszem azt 4.0 liter körüli V8-as, vagy akár biturbó V6-os 3.0 benzines limuzin nagyon egyéni ízzel rendelkezik, ha olasz, ha brit, ha amerikai, ha japán, és még a 3 német is jellegzetesen más. Ezeket a különbségeket nem fogjuk ezen a szinten megélni a jövőben már. Ez elég egyértelműen látszik, a sokadik villanyautó után. Az "ingyen" osztogatott nyomaték korrumpálja az érzékeinket. A hasi háj pedig lassítja a mozgásunk, még akkor is, ha ezernyi trükköt bevetnek ennek kasírozására. A közel 50-50-es súlyeloszlás azért alapnak remek az EQS-nél. A csodálatosan hangolt, visszajelzéssel teli, de mégis "nugátos", édes-krémes kormányzás, a dőlésre szinte érzéketlen karosszéria és a már említett 4kerék kormányzás együtt egy agilis szerkezetté varázsolja ezt a nehézbombázót. Sztoikus, szuverén, meginoghatatlan.

Egy extrát kiemelnék: a sok különböző szűrőből álló levegőminőség biztosító rendszert. Egyszerűen semmi nem jut az utastérbe abból, ami sajnos kint "zajlik". Valós időben figyelhetjük a képernyőn a ppm számokat, azaz a levegőben lévő részecskéket kint és az utastérben egyaránt. Nincs az az avarégetés, sütőolaj hajtás, BKV bomba, amiből bármit is észre lehetne venni bent. Fantasztikus.
270218513_398915655358055_5420222216384935693_n.jpg
Három dolog idegesít: az egyik már az S-osztályban is jelen volt. A kormányon lévő gombok egyszerűen nem biztosítják a kezelés azon tévedhetetlenségét, amit korábban a "valós gombok" tudtak. A fékpedál érzete nem lineáris, és nem mindig egyértelmű a pont, amitől "vált", a rekuperáció miatt. Végezetül: a sávtartó a tesztautó esetében folyamatosan a szaggatott vonal irányába tendált a pályán, azaz állandóan középre akart orientálódni. Enyhén zavaró csak.

Az ára, na, az azért fáj. 60 millió a tesztautó, bruttó, extrákkal növelve. Ahogy ez ebben a kategóriában lenni szokott, egy tízes simán elmegy arra, hogy olyanná tegyük az autót, amilyennek lennie kell, ha már fél száz milliót kiadunk az alap verzióra.

Ha csak a villanyautóság a lényeg, meg a majdnem akkora hatótáv, akkor a fele környékéért is nagyon kényelmes dolgok jöhetnek ki. Ha S-hez közeli szintet akarunk, de elvből csak villanyt, akkor persze indokolt. Már amennyire ilyesmi indokolt lehet. Siker lesz? Szerintem ez egyáltalán nem kérdés. Tetszőleges összegben fogadnék rá.

Kéne? Amíg választani lehet, inkább egy S-osztály. Hozzám közelebb áll. Ha ugyanakkor holnaptól teljesen megkergül a világ, és ideológia alapon megtiltják a belsőégésűek használatát a villanyjakobinusok, legalább már tudom, hogy mire kell spórolnom, ha az ancien régime értékeit észrevétlenül visszahoznám az életembe.
270146536_398915818691372_3642592975307904346_n.jpg

A két legnagyobb japán gyártó nem csak a villanyautózásban látja a jövőt

Elektromos autók tekintetében azt hiszem ki lehet mondani, hogy a két legnagyobb japán gyártó nem az elsők között jut eszébe a technológiában hívőknek, ha villanyautózás jövőjét formáló cégeket kell felsorolni.

Sem a Toyota, sem a Honda nem adta annak jelét az elmúlt években, hogy igazán hinnének abban, hogy az akkus elektromos autók lennének az egyetlen megoldás a jövő autóiparában.

A dolgok változtak egy kicsit, a Toyota a héten nagy szabású terveket mutatott be a villanyportfóliójának a drasztikus növelése kapcsán, az idén tavasszal a cég élére került új Honda vezér pedig a japán szokásokhoz mérten nagyon progresszív hozzáállással rendelkezik, ami a jövő üzleti modelljeit érinti.

A két cég világpiacon elfoglalt helyzete ugyanakkor eléggé eltérő, és ennek megfelelően a kihívásaik is gyökeresen más képet mutatnak, ahogy a megoldási terveik is eszerint adaptálódnak.

Az Automotive News pár hete közölt interjút Toshihiro Mibe Honda vezérrel, és megszólalt nemrég Akio Toyoda úr is. Két eltérő stratégia rajzolódik ki ezekből a beszélgetésekből, amelyek közös metszéspontjai között kiemelendő a szilárd test alapú akkumulátor technológia áttörést jelentő vívmánya, amit mindkét gyártó az évtized vége felé nagy tömegben gyártható, széria érett termékként harangoz be, kezelhető költségek mellett.

268589971_393749545874666_7419149522364741766_n.jpgToshihiro Mibe

Akio Toyoda eddig arról beszélt, hogy 2030-ra 2 millió elektromos autót fognak gyártani. Ezt a számot most felfelé korrigálták, a héten beszámoltam erről részletesen a Millásreggeliben. 3,5 millió elektromos autót szeretnének gyártani 8-9 év múlva, ami az éves kapacitásuk tekintetében is egy jelentős szám.

Toyoda kiemelte, hogy "sokan úgy gondolják, a Toyota nem érdekelt a villanyautók gyártásában", ugyanakkor, tette hozzá, "3,5 millió egy hatalmas szám". "Ennek ellenére mindig lesznek olyanok, akik szerint ez kevés" folytatta Akio Toyoda.

269131024_393749495874671_3138490721154412393_n.jpgAkio Toyoda

Ezeknek a kritikusoknak nem ártana megérteniük, hogy a Toyotánál egyszerűen továbbra sem hisznek az "egy megoldást erőltetünk mindenkire" elvben. Már csak azért sem, mert tucatnyi olyan országban van hatalmas piaci részesedésük, ahol zéró emissziós előírások nagyon messze vannak még, a fizetőképes kereslet sincs meg drága megoldásokat felvonultató autókra, a mobilitás iránti igény viszont töretlen, és komoly darabszámok mellett nagy pénz is lehet ezeken a piacokon keresni. Dél-Afrika, Argentína, Ausztrália, Egyesült Arab Emirátusok, Szaúd-Arábia, Kuvait, Ukrajna, Indonézia, Tajvan, Új-Zéland, Fülöp szigetek mind mind olyan országok, ahol közel a piac negyedét uralja a Toyota. Eltérő kihívásokkal, és anyagi körülményekkel kell szembenézni ezeken a helyeken.

"Mindenki számára nyitott lehetőségeket kell teremtenünk" mondta el ezzel kapcsolatban Toyoda, hozzátette közben, hogy ha Japánban 100% elektromosra vált a piac, akkor 5 millió autóipari munkavállalóból 1 millió elveszíti az állását.

A Toyotánál hisznek abban, hogy a belsőégésű technológia is lehet karbon semleges, Akio Toyoda gyakran használ egy verseny Corollát, ami hidrogént éget.

Masahiko Maeda, a vállat főmérnöke kiemelte Brazília esetét, ahol jelenleg is a cukornádból készített metanol a meghatározó üzemanyag.

"Áramvonalasítani a termékkínálatot okos döntés lehet bizonyos vállalatoknak, de egy bonyolult világban élünk, nehezen jósolható jövővel, nehéz boldoggá tenni mindenkit egy fajta megoldással" mondta el összefoglalásképpen Akio Toyoda.

Mire gondolt? Olyan gyártókra, amelyeknek nem kell a világ minden piacán egyformán versenyezniük, mert nem akkorák, hogy 10 millió autót gyártsanak globálisan, és egy koncentráltabb problémák megoldásával egyre inkább inkább egy-egy konkrét szegmensét fogják lefedni a piacnak.

Itt gondolhatunk például a teljes és mihamarabbi villanyosítás mellett döntött Daimlerre. Prémium gyártó, amely épp visszahúzódik a kisebb szegmensek irányából a jóval drágább kategóriák irányába, és tartósan a magas haszonkulcs/alacsonyabb volumen felé veszi az irányt, kizárólag akkus autókkal.

A második legnagyobb japán gyártó helyzete érdekes kettősséget mutat. Messze nem akkora, mint a Toyota, nincs is olyan mértékben jelen a világ minden piacán, mint a nagy rivális, ugyanakkor éves szinten 30 millió olyan terméket állít elő, ami belsőégésű motorral működik, és a világon mindenhol arról ismert, hogy a létező legjobb és legtartósabb motorokat gyártja.

Toshihiro Mibe ezzel együtt úgy látja, hogy a cég megmaradása érdekében 2040-re fel kell hagyniuk ezzel a tevékenységgel, és karbon semleges mobilitási szolgáltatóvá kell válniuk.

Meglátása szerint a cég egyik legnagyobb értéke az a "szürkeállomány" amely lehetővé tette számukra a múltban is, hogy műszaki értelemben a legfinomabb, legigényesebb megoldásokkal operáljanak. Mibe szerint szociális, társadalmi és környezetvédelmi kérdésekbe mindig is élharcosok voltak, és a meglévő kiváló mérnök állományok figyelmét az alternatív hajtások irányába kell fordítani az aktuális technológiák irányából.

Nagyon fontos kérdés volt az interjúban annak megértése, hogy Mibe nem abban gondolkodik, hogy a meglévő struktúrák megmaradásával, az aktuális darabszámokból kiindulva egyszerűen adaptálódni kell a különböző piacok kihívásaira, és "megfelelő" hajtásláncokkal kell ellátni a jó piaci szereplés érdekében az autókat. Radikálisan más utat lát maga előtt.

Jelentősnek mondható darabszám csökkenés mellett teljesen új üzleti modell kíséretében, okosvárosok és önvezetés fókuszáltsággal, szintén nagy hangsúlyt fektetve például a szilárd test alapú akkukra, ténylegesen a mobilitási szolgáltatás van a középpontban a Hondánál, ami feltételezi azt is, hogy a legfejlettebb piacokon akarnak elsősorban versenyezni.

A GM a partner ebben, ezt a kooperációt pont Mibe vezette sokáig.

Az önvezetés kérdésében előrébb vannak, mint szinte mindenki más, és ezt az előny igyekeznek kiépíteni a jövőben is.

A Honda eddigi egyik legfontosabb alapelve is megkérdőjeleződik Mibe alatt. A "függetlenség mindenek előtt" már nem prioritás. Ez nem azt jelenti Mibe szerint, hogy forszíroznák a kereszttulajdonlást bárkivel is. Amennyiben ugyanakkor egy stratégia partnerség ára például egy tech céggel az, hogy fel kell adniuk részben vagy egészben az eddig mindenek felé rendelt önállóságukat, akkor ezt meg fogják tenni, engedte sejtetni a Honda vezére. Mibe pontosan tudja, hogy vannak területek a jövő autózásában, ahol kénytelenek lesznek külső partnereket bevonni a versenyképesség érdekében, így a dogmák elengedése megkerülhetetlen.

Minden mozog, minden változik, mindenki keresi az új és lehetőleg stabil helyét a kialakuló új rendszerben.

Személyi változások várhatók a Hyundai háza táján

Meglepő hírekkel van tele a koreai sajtó.

267897570_391508572765430_8053143532058929744_n.jpg
A Hyundai háza táján állítólag komoly személyi változások lesznek hamarosan. Két, a cég sikerét tekintve kulcsfontosságú személy távozik állítólag rövid időn belül.

Több, mint másfél évtizede van a koreaiak szolgálatában Peter Schreyer, a formatervező, aki a VW csoporttól jött az ázsiaiakhoz, és akinek az elvesztését a németek azóta is fájlalják, elévülhetetlen érdemekkel rendelkezik a koreai autógyártás világsikerének alakításában. Az ő vezetésével és vízióival lett az elmúlt 15 évben egy középszerű autógyártóból egy olyan cég, amely kreativitás, formatervezés, termékpozicionálás tekintetében ma megkerülhetetlen nagysága a világ autógyártásának. A közelmúlt modelljei kapcsán nyugodtan kijelenthetjük azt is, hogy a koreai autógyártás számos ponton meghaladta a nagy riválisnak tekintett japán gyártókat. Egy mai KIA vagy Hyundai, pláne egy Genesis a közvetlen összevetésben műszakilag és stílusát tekintve is sokszor izgalmasabb, mint amit a kategóriatársak nyújtani tudnak. Ebben esztétikai oldalon Schreyer, – akinek lényegében szabad kezet adtak –, tényleg leírhatatlan nagyot alkotott. Azt sejtem, hogy kreatív elmeként az, hogy a keze nyomát tartósan viselheti egy cég, és egy identitás nélküli márkának adhat "arcot" teljes támogatással, biztosan befolyásolta akkor, amikor elvállata ezt a feladatot a kétezres évek közepén.

Schreyer széles körben elismert szakember, a világ három legbefolyásosabb, legtehetségesebb szakemberének tartják. Ha megnézzük, honnan hova vezette a rá bízott márkák formanyelvét, nem lehet kétségünk afelől, hogy kevés kompetensebb ember van nála ebben az iparban.

Albert Biermann hat éve van a cégnél, és egy ideje a kutatás-fejlesztési részleget vezeti. A BMW-nél korábban az M divíziót vezette. Ez önmagában egy olyan tény, amihez különösebben sok mindent hozzá sem kellene tenni, ha valakit a szakmai hozzáértése és a "rangsorban elfoglalt helye" tekintetében kellene jellemezni. Érzékelhető a keze nyoma minden újabb konszern terméken, a futómű hangolás, a vezethetőség drámai mértékű javulása Biermann munkáját dicséri. Aki mostanában ült frissebb, főleg erősebb KIA vagy Hyundai autóban, az pontosan tudja, miről beszélek. A Hyundainál az "N" sorozat autóit is neki köszönhetjük. Az i30 N vagy az i20 N ár/érték/vigyor alapon jelenleg verhetetlen ajánlatot képviselnek. Erősek, agilisek, játékosak, bennük van az old school boggie. Ezt a extra melót, az ízt, a játékot nem teszik már bele sokan az autóikba. Itt pedig addig reszelik, amíg tényleg jó nem lesz. Nem csak papíron erős...

A két német szakember távozásával kapcsolatban nincs igazi ok megjelölve, arról lehet olvasni, hogy "új arcokkal" a gyártó alá akarja húzni azon törekvését, hogy autógyártóból "mobilitási szolgáltatóvá" transzformálják a céget.

11 év múlva kifogyunk az elektromos autókhoz szükséges nyersanyagokból? 

Szerdán ismertette az "Institut der deutschen Wirtschaft" azt a tanulmányát, amely a nyersanyagok beszerezhetőségével, a készletek méretével és ennek jövőbeli gazdasági hatásával foglalkozik. A tanulmány megrendelője a bajor gazdaság szereplőit összefogó szövetség.

akio_toyoda.jpg
Magas a rizikója annak, hogy az elektromos autókhoz szükséges nyersanyagok közül a lítium, a kobalt és a grafit esetében ellátási nehézségekkel kell hamarosan szembenézni.

A hidrogén alapú gazdaság megteremtése kapcsán pedig a platina, az iridium és a nikkel végessége okoz fejtörést.

Évi 36 millió új elektromos autóhoz, amivel 2030-ra terveznek, 1300 gigawattóra teljesítményű akkumulátor kapacitásra lesz szükség. A jelenleg ismert kobalt tartalékok ezzel a tempóval 11 év múlva kimerülnek.

Ez, a tanulmány készítői szerint azonban nem ok a pánikra, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy fejlesztési szempontból a hangsúlyt az akkumulátorok összetételére kell helyezni a jövőben, valamint lényegesen nagyobb hangsúlyt kell kapnia a körforgásos gazdaság megteremtésének.

Kül- és belpolitikai szinten is szövetségek létrehozására kell törekedni annak érdekében, hogy biztosítva legyen az ellátás, amit ráadásul kevés helyről lehet biztosítani, és a nemzetközi versenyben az igény irántunk szerte a világban hatalmas tempóban nő.

Ezt a kérdést boncolgattuk a Millásreggeli Futómű rovatában, és szó volt még a Toyota modell offemzívájáról, amire óriási pénzeket költenek el a jövőben. A cég elnöke, Akio Toyoda annak hírében áll, hogy nem kimondott rajongója a villanyautóknak. Ehhez képest most azt jelentette be a cég, hogy 30 új elektromos Lexus és Toyota fog megjelenni az évtized végéig. Sokat kritizálták elemzők a céget annak kapcsán, hogy későn érkezik a villanyautó piacra, és kitart a hibridek mellett. A beígért 700 kilométeres hatótávú, szilárd test akkumulátoros Toyota sportautó elég csattanós válasz azoknak, akik leírták a Toyotát az elmúlt években ezen a téren.

Hallgassátok meg az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!

A Daimler ötöde már kínai kézben van

A Daimler ötöde már kínai kézben van.

266102075_390761409506813_7731167069452058968_n.jpg
Ez tulajdonképpen "véletlenül" derült ki, ahogy az is, hogy már nem a Volvo-t is tulajdonló Geely alapító Li Shufu holdingja a legnagyobb részvényes a sváboknál. Ő 9,7 százalékot birtokol, a BAIC autókonszern 9, 98 százalékot, immáron két éve.

Ez az adat úgy látott napvilágot, hogy a személyautó/teherautó részleg szétválasztása kapcsán a részvények átcsoportosítása során publikussá vált a tulajdonosi szerkezet pontos összetétele.

A BAIC pont két éve jelezte, hogy növelni kívánja a tulajdoni hányadát a Daimlerben. Ezek szerint utólag rekonstruálható, hogy ezt meg is tette.

A Beijing Automotive Group Co. Ltd., a hivatalos neve a BAIC-nak, hasonlóan a SAIC-hoz, amely sanghai-i cég, állami irányítású, legnagyobb tulajdonosa, ahogy a nevéből is adódik, Peking városa.

A Beijing Benz Automotive Company-ban partnerek a Daimlerrel, a németek a cég felét birtokolják, és együtt mintegy 430 000 autót gyártanak a kínai piacra. A BAIC a Daimler legfontosabb partnere az országban, míg a BAIC más gyártókkal is kötött szövetségeket. A Hyundai számára 450 000 autót gyártanak.

A Daimlerrel együtt egyébként könnyű teherautókat és nyergesvontatókat is készítenek még autókon kívül.

A kínai cég 1958 óta gyárt autókat, az 5 nagy kínai gyártó közé tartozik, több, mint 100 000 alkalmazottal. Tavaly összesen 1,17 millió autót készítettek. Saját márkájuk, a Beijing mindössze 28 000 darabbal járult hozzá az eredményhez.

Li Shufu lemondott a felügyelőbizottsági tagságáról, amikor némi csellel egyik napról a másikra hivatalosan a legnagyobb egyéni részvényese lett a cégnek. Hogy mi motiválta ebben a döntésében, arról nem nagyon találtam infót. Kevésbé valószínű, hogy a BAIC hasonlóan fog eljárni.

Egy kínai delegált kerülhet egy hamarosan megüresedő felügyelőbizottsági posztra. Mérföldkő lenne a cég életében, és egyben lehetőség is arra, hogy még jobban kiterjesszék a tevékenységüket Kínában.

A két kínai partner a hírek szerint egyelőre még nem "mozgott" együtt, azaz nem egyesítették erejüket a cég életének befolyásolására. Ettől az eshetőségtől, sőt, egy teljes kínai átvételtől ugyanakkor tartanak Stuttgartban.

Ezzel a háttérrel egyébként még inkább érthetővé válik Ola Källenius Daimler vezér konzekvens és kompromisszum mentes elektrifikációs törekvése. Minden mindennel összefügg.

Hogy hogyan lehetséges, hogy egy egyébként erős és prosperáló cégbe ilyen szinten képes volt befolyást szerezni a kínai tőke és közvetve az állam, az egy olyan kérdés, amivel érdemes lenne behatóbban foglalkozni. A kínaiak csinálják, ami az érdekük, és ezt nem lehet rossz néven venni nekik. Ha mi Európában (elektromos) láncfűrésszel reszeljük az ágat, amin ülünk, akkor az eredmény borítékolható, ahogy ezt már sokszor és sok helyen megírtam én is, és más is.

Volvo XC40 Recharge Twin, a 408 lóerős kis villany SUV

Mi volt előbb? A fura fogyasztói igény, amire reagálva a gyártók nehezen indokolható koncepciókat teremtettek, vagy eleve nehezen indokolható modellek lökték be a fura autók divatját?
265333877_389273572988930_1540516103909635919_n.jpg
A kérdés nyilván örökké nyitott marad, ezzel együtt minden egyes percben eszembe jutott az XC40 Recharge Twin-ben ülve.

Lépjünk vissza egy pár lépést. Az XC40 a Volvo legérdekesebb, legjobb, legtöményebben volvós modellje. Ha úgy tetszik, a márka esszenciája. Rendkívül jól sikerült, egymással tökéletes összhangban lévő külső és belső, amely formába önti és mindenki számára egyértelművé teszi a brand üzenetét, letisztultságát, lényegét.

A méretei becsapósak, az a tapasztalatom, hogy szinte egyenlő arányban becsülik tendenciózusan kisebbnek és nagyobbnak is a valós méreténél. A forma a konfigurációtól, színtől, kerékmérettől függően bármit el tud adni a nézőnek.
267449171_389273782988909_4947813008362771652_n.jpg
Már a korábbi, belsőégésű motorokkal hajtott tesztautókban is feltűnt, hogy a kialakítás igényességét tekintve nem hogy felzárkóztak a svédek a németek szintjére, hanem számos kérdésben meg is haladják a kategória társakat. Szolid kivitelezés, megnyerő, barátságos tapintású anyagok, volvósan kiemelkedő ülések, részletgazdag, mégis letisztult vonalak. Komolyan átgondolt koncepció mentén haladnak, ami a dizájnt illeti. Egy kis távolságtartás, egy kis "hideg" azért így is van benne, ami lehet, hogy számítás is. Egy biztos: kevés autómárka formai filozófiájában van annyi elemezni való manapság, mint a Volvo munkáiban.

A kezelési koncepció is "folyékonyan" illeszkedik az üzenetbe, ami valahogy így hangzik: "megértettük, hogy mit vár tőlünk a saját ügyfélkörünk, és megkértük a legjobbat a szakmában arra, hogy elvégezze azt, amire nekünk nincs erőforrásunk." Az ügyfelek pedig köszönik, el vannak ájulva attól, hogy a Google rendszere megadja nekik a digitális otthonosság érzetét. Nehezen tudok azonosulni ezzel az igénnyel, de teljes mértékben meg tudom érteni, hogy sokaknak lenyűgöző, hogy gyors, megbízható, kiszámítható és állandóan készenlétben álló az autó teljes "rendszere". Nem tölt, nem fagy, nem bénázik. Azonnal szolgáltat, a tech óriás teljes arzenáljával. Lássuk be, ez kell a többségnek, nem a vezetési élmény. Ennek függvényében lettek elosztva a zsetonok is a tervezéskor. Hogy hosszútávon ki fog ebből a házasságból többet profitálni, a Google vagy a Volvo, azt az idő fogja megmutatni. Most mindenesetre olyat tudnak felmutatni ebben a kérdésben, amit kevesen az iparágban.

Nekem a klasszikus "indítógomb" ugyanakkor fájóan hiányzik. Ez is egy felfogásbeli kérdés. Van, aki egy gomb elhagyásától innovációs izgalomba jön. Ha már itt tartunk, nem tudom honnan ered ez a "gombrasszizmus", de meg szeretném érteni a pszichológia okát annak, hogy mitől alakult ki előítélet egyesekben a szegény gombokkal kapcsolatban. Én igénylem, hogy a kezemben legyen az irányítás, és én választhassam meg annak a pillanatát, hogy kapcsolatba kerülök az autóval, vagy lezárom azt. Az indítógomb hiánya belőlem az állandó "készenlét" frusztrációját váltotta ki. Véletlenül sem kritika ez. Távolról sem. Elhiszem, hogy nagyon menő beülni, húzni a D-t, és már indulni is. Nekem hiányzik a köztes lépés.
265217471_389273719655582_2795181711268846891_n.jpg
Az első "tabletes" Volvókhoz képest a menü egyébként sokkal letisztultabb és összeszedettebb, de kifejezetten egyszerűnek azért nem mondanám a kezelést, még most sem.

Miért kezdtem úgy a beszámolót ahogy? Azért, mert ebben a felállásban ez az autó számomra sok olyan dolgot testesít meg, amire ráncolom a homlokom. Sikeres lesz, efelől nincs kétségem. De minek 408 lóerős kis villany suv-ot csinálni, nem túl hatékony motorral, "környezetvédelmi" szósszal leöntve? Nem lehetünk egyszerre minden, és tudom, hogy ez rendkívül frusztráló az életben, de a határokat jobb elfogadni, mint tagadni.

Ez az autó műszaki értelemben egy megsüvegelendő teljesítmény. Arcpirítóan, homloksimítóan, vigyorra fakasztóan gyorsul. Tényleg, minden helyzetben. Eszméletlen. Közben ez az "idegesség" egy kicsit mindig velünk is utazik, ami egy nagyon új tapasztalás egy Volvóban. A márka, ami mindig inkább edukív jellegbe csomagolja saját korlátait, hogy elvet teremtsem arra, miért nem keresi senki a kanyarokat vele. Nincs ezzel baj, ad egy nyugalmat a felállás. Nem ugrálunk, nem idegeskedünk, vonulunk a Volvónkkal. Erre itt van benne ez a csúzli, ami állandóan ki akarja törni a nyakunk. Ki akar lőni a holdra. Pedig mi csak vonulgatnánk, békében. Feldolgozhatatlan disszonancia volt ez számomra, miközben szép csendben rá is szokik az ember, hogy megforgassa maga alatt a földet, ezzel az erőtartalékkal. Annak a kísértése, hogy ne előre látásból, hanem erőből oldja meg az ember a forgalmi helyzeteket, folyamatos, és nagy.

A magas fogyasztás kérdést kezeljük ettől függetlenül. Kényszerzubbonyt tettem magamra, áthangoltam az agyam, és beálltam totális defenzívába. Hidegben 30 kWh alatt nem ment. Sehogy. Ez pedig sok. A méret/súly/teljesítmény arányában is, mert ez városi adat. Pályán óra szerint 130-140 között magasabb adat jött ki.
265315815_389273836322237_9117104075267875464_n.jpg
Kéne? Ez így nem. Kéne XC40 elektromosan? Alapvetően igen, és tökéletesen elég lenne az első kerekes, 231 lóerős kivitel, aminek a gyári hatótáv adatai a némileg kisebb akku ellenére alapvetően megegyeznek a Twin számaival.

Sok ideje nem maradt azoknak, akik belsőégésű motorral szerelt Volvót akarnak maguknak venni. 2030-ra a svédek átállnak elektromos hajtásra a tervek szerint. A hatékonysággal sokat kell foglalkozniuk még.

Addig inkább javaslom a négyhengeres verziókat. Azokkal a harmónia egyelőre tökéletesebb. Értem, hogy kellett egy zászlóshajó elektro teljesítmény kapcsán. Az XC40 enélkül is komoly figyelemre érdemes, elejétől a végig átgondolt, stílusos opció a kategóriában.

Megfelel a törvényeknek, és világosan kommunikálnak róla: ilyen a Level 3 az S-osztályban

Hajlandó lennék-e fizetni egy olyan rendszerért, ami 60 km/h sebességig sűrű forgalom vagy dugó esetében autópályán helyettem vezet?

266123583_388838533032434_6746697721423244340_n.jpg
Nem kérdés. Igen. Milliós nagyságrendben. Miért? Mert egy olyan autóban, mint amilyen az S-osztály, amiben ezt meg lehet tenni mostantól, alapvető szükség lesz erre az extrára, ha ésszerű áron akarom újraértékesíteni később. Másodsorban azért, mert ezzel az opcióval lehet, hogy újra megfordulna a fejemben, hogy akár péntek délután is elinduljak Balatonra nyáron... Komolyra fordítva: semmi élvezet nincs abban, hogy araszolva, meg-meg állva szenvedjünk órákat az autópályán, baleset, vagy egyszerű torlódás miatt. Ez alatt az idő alatt lehet értelmesebb dolgokkal is foglalkozni. Ebben az értelemben egy olyan extra, ami időt ad nekem vissza, aranyat ér.

Némi fejvakarással olvastam azokat a cikkeket, amelyek valami óriási, korszakalkotó, technikai zsenialitásnak írták le azt az "áttörést", amit a Mercedes az új S-osztály kapcsán elért. "A hagyományos autógyártók megverték a Teslát". Ilyen, és ehhez hasonló, totális hozzá nem értésről tanúskodó interpretációkat lehetett helyenként olvasni. Semmiképpen sem a stuttgartiak érdemeit szeretném elvitatni, mert kétségkívül nagy dolog, hogy sikerült keresztülvinni a hatóságokon az engedélyezését a Level 3 rendszernek, elsőként Európában.

Helyezzük ezt azonban kontextusba. Az, hogy az "önvezetés" különböző fejlődési stációi kapcsán nem csupán technológiai, hanem jogi és szabályozói kérdések tömegét is meg kell oldani, és ezek nem feltétlenül egyszerűbbek, mint műszaki kihívásokra megfelelő válaszokat adni, talán pont ebből a történetből válik igazán világossá.

Műszakilag ugyanis az égvilágon semmi "korszakalkotó" dolog nem történt. A Level 3 szintet a lassan 3 éve kapható Audi A8 is tudja. Engedélyeztetni nem tudták, mert akkor, amikor a típusengedélyeket megkapta a modell, még a német törvényi elvárások sem voltak egyértelműsítve Level 3 szinten, és a felelősségbeli kérdések sem voltak teljesen tisztázva. Aki túl korán jön, azt is megbünteti az élet. Sajnos ezt kellett megtapasztalniuk Ingolstadtban. Fel is adták időközben azt, hogy ennél a szériánál nekifussanak újra az engedélyeztetésnek.

Nincs már értelme, és nem is lennének vele elsők. Azt a dicsőséget ugyanis már learatta más gyártó idén tavasszal.

Egyelőre azonban a Mercedes csak Németországban, a Honda pedig csak Japánban tudja automatizált vezetéssel kapcsolatos fejlesztéseit teljes törvényi háttérrel árulni.

A tech cégek gigantikus pénzeket költöttek el eddig arra, hogy álló helyzetből egyből a Level 5-re ugorjanak, ami lényegében a teljes önvezetés. A siker egyelőre nem látható. A nagyon magas szintű vezetéstámogatás és a teljesen önvezetés ugyanis rettenetesen messze van egymástól. Szerintem messzebb, mint a nulláról eljutni a "majdnem" önvezetésig. Az a "majdnem", talán majd 15-25 év múlva lesz elhagyható, további dollármilliárdok elköltése után. Ahogy már sokszor leírtam, ott aztán vége is lesz mindennek, amit eddig "autóiparként" aposztrofáltunk.

A Level 3 ugyanakkor már ma egy használható és pénzzé tehető technológia. Örvendetes, hogy ezt a szintet klasszikus autógyártók érték el.

Mit jelent ez a gyakorlatban? 60 km/h-ig teljesen átadhatjuk a "vezetést" az autónak az S-osztályban, de ez csak azokra az autópálya szakaszokra vonatkozik, amelyeket a Mercedes előzetesen térképészeti szempontból bevizsgált. Ez jelenleg praktikusan a teljes német autópálya hálózat, 13 191 kilométer.

10 másodpercen belül át kell tudnia venni a vezetőnek az irányítást, veszélyhelyzetben. Aludni, vagy a vezetőülést elhagyni tehát nem lehet.

"A Lidar alapú rendszerrel egy olyan innovatív technológiát fejlesztettünk ki az autóinkba, amivel az ügyfeleink egy különleges, luxus utazási élményt tapasztalhatnak meg, és amivel olyat kapnak, ami a legfontosabb: időt." Nyilatkozta Markus Schäfer, a cég fejlesztésekért felelős IT tagja.

520 000 órát töltenek az emberek Németországban összesen évente a dugóban. Az idő maga a luxus.

A szolgáltatás, ami több ezer eurós extraként lesz rendelhető, fokozatosan lesz bevezetve más piacokon is, a helyi törvényeknek megfelelően.

A Drive Pilotnak nevezett rendszer többszörösen biztosított, itt nem a vásárló a kísérleti nyúl. A Lidar mellett kamerákat is használ, a GPS-nél lényegesen pontosabb helymeghatározást, külső mikrofonokat, hogy bevetési autókat, rendőrséget, mentőket, tűzoltókat tudjon érzékelni, és le tudja reagálni a helyzetet. Két körös elektronikai rendszer biztosítja a működést.

Már ebből is látható, hogy felelősen viselkedő, felelősen kommunikáló vállalatok nem keltik annak a látszatát, hogy "önvezetnek", hanem a hatóságok elvárásainak megfelelve, többszörösen túlbiztosítva, jogi felelősséget vállalva pontosan definiálják, hogy mire való a rendszerük.

Vannak, akik Level 2+ rendszerrel malmozzák meg a világot, elhitetve, hogy valamifajta technológia előnyük van a kérdésben a többiekhez képest. Ez jól sikerül, hiszen a sajtó reakcióiból látható, hogy olyan, mintha tényleg meg lennének egyesek lepve, hogy egy nagy gyártó kap Európában először Level 3 minősítést. Az a márka, amely a saját mítoszát részben az "önvezetésre" építi, tudatosan nem akarja magát Level 2+ fölé értékeltetni. Sok felelősség járna ezzel. Egyszerűbb ezt kikerülni, és továbbra is elhitetni a saját narratívát a világgal.

Villany Mustang, zöldebb akkuk és új felállás a VW-nél

Milyen volt a Mustang Mach-E GT vezetése a Varsó környéki utakon? Működik a villany SUV koncepció Mustang névvel? Meg van az az élmény, amit egy V8-as adni tud, vagy teljesen más módon kell közelíteni a kérdéshez?

ford_mustang_mach-e_gt_filipblank-30.jpg
Ezt jártuk körbe ma reggel a Millásreggeli Futómű rovatában, emellett pedig szó volt arról, hogy az EU hogyan tervezi korlátozni a kínai akkumulátor gyártókat abban, hogy az EU területére szállítsanak olyan akkumulátorokat, amelyek súlyosan szennyező módon lettek előállítva. A környezetvédelmi elvárások standardizálásával az akkumulátor gyártás kapcsán egyenlő feltételek teremtődnek kínai és európai cégek között. A kínaiak protekcionizmust emlegetnek, ugyanakkor a nagyobb vállalataik hatalmas erőfeszítéseket tettek és tesznek is annak érdekében, hogy zöldebb gyártást valósítsanak meg, előttük aligha jelent akadályt az új törvény, míg a kisebb vállalatok kiszorulhatnak az EU-s piacról.  

A műsor végén elemeztük a VW és azon belül is Herbert Diess helyzetét, aki megtarthatta az állását, ugyanakkor jelentősen megnyírbálták a hatalmát az új felállás kapcsán a cég vezetésében. Ennek hátterét és lehetséges hatásait igyekeztem megvilágítani.

Nézzétek meg az adást a Millásreggeli Youtube csatornáján!

Már 1500 autó hagyta el a Renault gyár használt autó felújító részlegét

Kevesebb, mint egy év alatt a Renault a legendás gyárában, Flinsben létrehozta az "autófelújító" részlegét.

264086270_386398629943091_6165559272405834940_n.jpg
Ez lenne a fenntarthatóság, csak ezt nem lehet olyan szépen becsomagolni egy halom kiüresedett frázisba, mint a oly sok minden mást manapság. Pedig a projekt hatalmas figyelmet érdemelne azoktól, akik a környezetvédelmet komolyan gondolják, és nem csak felhasználják a fogalmat arra, hogy másokra erőszakolják a saját elképzeléseiket arról, hogy hogyan kellene élni.

Miről is van pontosan szó?

A valódi körforgásos gazdaság megteremtéséhez sokkal jobban kellene vigyáznunk azokra a tárgyakra, amelyeket már legyártottunk, de minden óvatosság mellett is el jön az a pont, amikor fel kell újítani valamit. A “Factory VO”, vagy Refactory pontosan erre jött létre. Használt, fáradt, de még használható autók újjá varázsolását, gyári standardok szerinti felújítását végzik, a Renault reményei szerint hamarosan Európa legnagyobb, ilyen jellegű tevékenységet végző gyára lesz ez.

A használt autó piac az új autók költségeinek drasztikus növekedése mellett egyre fontosabb szerepet fog játszani. Ahogy ezt már évek óta írom, egyszerűen kiárazódik az új autó a középosztály reális alternatívái közül. Az autópark átlagéletkora drasztikusan nőni fog a következő években a kontinensen, ez a prognózis széles körben elfogadott. A "refurbishing" tevékenység egyre nagyobb szerephez fog jutni a jövőben.

A villanyautókra való törvényileg kikényszerített teljes átállás Európában nem is nagyon hagy más lehetőséget, mint beszállni ebbe az üzletbe, ami egyébként abból a szempontból örvendetes, hogy ez ténylegesen nyersanyag kímélő, és kis ökológia lábnyommal járó, relatív olcsó mobilitást biztosító megoldás, ráadásul kiterjed egy csomó egyéb átalakításra is. Amíg a belsőégésű technológia teljes értékű pótlására a megszokott költségek mellett nem lesz megnyugtató megoldás, addig át lehet hidalni az éveket ezekkel a megoldásokkal is az olyan vásárlóknak, akiknek még nem jön szóba költségek vagy technológia sajátosságok miatt a villanyra váltás. Nyilván ebben látták meg az üzleti lehetőséget a Renault-nál, hiszen a potenciális réteg üzleti szempontból hatalmas.

Úgy is fogalmazhatnék, hogy ami közel 20 éve a Dacia projekt volt, az lehet a jövőben a használt autók újjá varázsolásának az üzleti modellje. Miért? Leginkább azért, mert számos EU-s előírásnak köszönhetően már az egyszerűségéről és használati értékéről ismert diszkont márka sem lesz képes igazán olcsó autókat kínálni. Olcsóbb lesz mint a konkurencia, ez nem kérdés, de még így is nagyobb falat lesz bérből és fizetésből élő európaiaknak egy új Dacia megvásárlása, és ez nem csak a kelet-európai vevőkre vonatkozik.

A diszkont márka sikeres Európa ezen felén is, érthető okokból, de sikeres nyugaton is, és jellemzően egyáltalán nem az alap kivitelek fogynak nagy számban. A teljesen felszerelt Dustereket például egy alapárú átlag márka hasonló méretű kompakt autójának az áráért el lehet vinni, és éppen ezért sokan át is pártolnak a "fullos" autó irányába, ami egyben azt is jelenti, hogy a márka eredménye nagyobb hozzájárulást tesz bele a teljes csoportszintű profitba, mint amit az anyamárkával ki tudnak gazdálkodni.

Hogy jön ide a felújítási biznisz? Úgy, hogy amikor 10 milliós kompakt autók korát éljük közepes felszereltséggel, 3 hengeres motorokkal, akkor 6 millióért egy lényegében új állapotra hozott, de "öreg" autó pont olyan izgalmas lesz, mint amilyen izgalmas volt megjelenésekor az "olcsó" Dacia.

Van itt még egy lényeges szempont: az autók már forgalomba voltak helyezve az EU területén. Ha tényleg jön a belsőégésűek tiltása 2035-től, akkor ezekből továbbra is lehetne szemezni, garanciával együtt, közvetlenül a gyártótól.

Szeptemberben kezdtek el dolgozni használt autókon. 1500 darab hagyta el eddig a gyárat. 2023-ra évi 45 000 darabot akarnak így helyreállítani. Jelenleg 120 embernek ad munkát a részleg, és két műszakban dolgoznak.

A gyárban jelenleg még zajlik új autó gyártás, de 2024-re vélhetően meg fog szűnni ez a tevékenység, és ezzel párhuzamosan a nagy múltú helyszínen a körforgásos gazdasághoz szükséges egyre szélesebb körű lehetőségek kialakítása is meg fog történni.

Része lesz a feladatoknak a tervek szerint az is, hogy könnyű haszongépjárműveket elektromossá alakítsanak, valamint az is, hogy komolyabb beavatkozásokat is meg tudjanak oldani karosszéria munkák kapcsán.

A Re-Energy ágon akkumulátor felújítást végeznek, ami 2021 végére 2000 darabot jelent, de az évtized végére ez a szám megtízszereződhet éves szinten. Az akkuk második "életciklusára" is itt készítik fel az értékes alkatrészeket, amelyek energiatárolásra lesznek felhasználva, autón kívüli tevékenységekhez. Ezzel párhuzamosan töltőrendszerek és hidrogén hajtással kapcsolatos alkatrészek előállítását is tervezik.

A "RE-CYCLE" kapcsán az újrafelhasználás maximalizálását tűzik ki célul, a lehető leghatékonyabb módon. Katalizátorok, mechatronikai alkatrészek, lökhárítók felújítása, újra beépítése, vagy éppen nyersanyaggá alakítása nagy tételben fog zajlani.

A "RE-START" keretében szerteágazóbb és inkább mérnöki tevékenységek zajlanak, prototípusok készítése, 3d nyomtatás alkatrészek kapcsán, ipar 4.0, körforgásos gazdasággal kapcsolatos innovációk és kutatások.

2030-ra 3000 ember fog dolgozni ezen a területen.

A teljesen digitalizált gyár minden márka minden modelljét képes lesz felújítani a tervek szerint. 11 000 négyzetméteren, három csapatban dolgozva jelenleg napi 180 autó a kapacitás, középtávon ez akár évi 90 000 autó is lehet.

Az SGS minősítő céggel együttműködve magas felbontású szkennerrel 360 fokos virtuális átvizsgálást lehet megoldani, majd átlagosan 8 nap alatt meg is lehet valósítani egy teljes helyreállítást. Ez jellemzően 21 nap volt eddig.

Közvetlen értékesítés is szerepel az üzleti modellben.

Biztos vagyok benne, hogy ehhez hasonló kezdeményezések más gyártók stratégiáiba is bele lesznek illesztve a jövőben. Ez a megoldás egy remek eszköz lehet ahhoz, hogy valóban csökkenjen a környezeti lábnyoma az iparágnak, és megfelelő befektetésekkel és technológiai újításokkal szeméttermelés helyett második ciklust adhatunk egy autónak. Az elektromobiltás kérdése is érintve van, minden szinten. Pontos számokat nem lehetett még olvasni, de évi egy milliárd euró feletti plusz bevételt vár a Renault ettől az üzleti modelltől.

A spanyol gyárukra is ki akarják terjeszteni a re-factory modellt, és a jövőben egyéb helyeken is nyitnának hasonló gyárakat, mondta el Luca de Meo, a Renault vezetője.

Flins egyébként tényleg ikonikus helyszíne a franciáknak, itt készült 1952-től nagyon sok sikeres modell, köztük a 4-es, az 5-ös, a Twingo vagy a Clio. A 60-as években 11 000 ember dolgozott itt, ma már csak 2400.

Nem sokkal ezelőtt még 400 000 autó gördült le itt a szalagokról, tavaly már csak 93 000 Zoé és 36 000 Nissan Micra. Ezek egy soron készülnek, és még 3 év van hátra a ciklusukból.

A teljes bezárása a gyárnak hatalmas költség lett volna, így az új feladattal két legyet ütnek egy csapásra.

Az amerikai piacot hosszú távon is át fogja alakítani a “hiánygazdaság”

Úgy tűnik, hogy az amerikai piacot hosszú távon is át fogja alakítani a “hiánygazdaság”, méghozzá pozitív értelemben.

264350469_385495373366750_1798968492628188474_n.jpg

A tengerentúli kereskedelmi praktikákban sokkal inkább jelen van az eladásokat mesterségesen pörgető kedvezmény rendszer, mint nálunk. Itt is része volt a gyakorlatnak, de az, ami Amerikában zajlott, az kemény drog volt a gyártóknak és a kereskedőknek egyaránt, és most hideg elvonóra kerültek, ami után aligha lesz kedvük újra rácsúszni az “anyagra”.

Miről van szó pontosan? Arról a bónusz rendszerről, ami éves, havi, vagy akár heti szinten komoly kifizetéseket ígért a dílereknek, ha a magasra tett értékesítési célokat elérték. Az, hogy ez fenntarthatatlan, nem reális eredményekhez vezet, vevőelégedettséget rombol, márkaértéket devalvál, mindenki számára világos volt. Ettől függetlenül senki sem bírta ki enélkül.

Most, hogy nincs autó, abban a mennyiségben, amennyiben értékesíteni lehetne, leálltak ezzel. Nem valószínű, hogy vissza fognak állni a régi berendezkedésre. Az egész rendszer károsságát pont a Nissan példáján lehet a legjobban bemutatni. Ghosn vezetésével fújták a lufit évekig, ami hatalmasat durrant, az eladások és a piaci részesedés érzékeny veszteségeket könyvelhetett el, amikor befejezték ezt a szisztémát, mindenki előtt. Szükségük volt erre a lépésre, szintén mindenki előtt. Most egészségesebb a felállásuk, mint korábban, de nem is szerepelnek úgy, mint eddig.

A készletezés kapcsán már látható, hogy változott az attitűd Amerikában. Ebben is fog.

Ezek egyébként azok a kérdések, amik a Tesla kereskedelmi berendezkedését odaát attraktívabbá teszik a vásárlók számára. Európában alapjaiban más a helyzet, és ezért más a reakciója is a piacnak bizonyos változásokra, mint az online rendelés, vagy az ügynöki modell.

A jelenlegi berendezkedés viszont itt is változni fog. Lényegesen.

süti beállítások módosítása