Kína legsikeresebb autó exportőre a Chery konszern, ennek okait egy decemberi bejegyzésemben részletesen taglaltam. Két jól ismert magyar autópiaci szereplő alapított importőrt arra, hogy az Omoda és Jaecoo modellek hazai képviseletét ellássa. A Petrányi-Hovány tandem a kifejezetten a külföldi terjeszkedésben fantáziát látó Chery vállalattal kötött üzletet.
Szét van plakátolva az ország az Omoda 5 hirdetésével, amiben "Alap az extra". Első reflex, – némi
szkepticizmustól hajtva –, az volt bennem, hogy amit így kell a vevő figyelmébe ajánlani, annak az alapjai nem biztos, hogy a legerősebbek.
Rögtön a közepébe csapva, azt kell mondanom, hogy vegyes a kép, bizonyos tulajdonságaiban messze a várt felett teljesített az Omoda, néhány dologban azonban "hozta" azt, amit egy ideig még a kínai márkák kevésbé jól sikerült megoldásaiként fogunk jellemezni.
Mi az üzenet? Jól vagy még jobban felszerelt, "rendes" motorral ellátott, Qashqai méretű autót adnak, 7 év vagy 150 000 kilométer garanciával, kedvező, de nem dömping áron.
Kidolgozását, részletgazdaságát tekintve úgy is meglepően magas színvonalú az autó, hogy eleve azt vártam, –többek között a kínai utam tapasztalataiból kiindulva is –. Az még inkább meglepett, hogy egy hét használat után is azt kell mondanom, hogy európai autók után sincs bennem ergonómiai szempontból hiányérzet.
Ezen csodálkoztam leginkább. Nem azért, mert előítélet van bennem kínai autókkal szemben. Dehogy. Sokkal inkább azért volt ez furcsa, mert fel voltam rá készülve, hogy egy számunkra még új autógyártó nemzet bizonyos megoldásokban más megközelítéseket fog alkalmazni.
Vélhetően elkövetem azt a hibát, hogy túlzottan homogén "tömbként" értelmezem magamban még mindig a kínai gyártókat, miközben – már csak az ország méretéből kiindulva is – nagyon heterogén az ágazat. Az Omodában az a meglepő, hogy nincs benne meglepő. Rögtön elveszi az idegenkedés érzetét, hiszen minden megoldás olyan, amit már láttunk valahol, és semmi sem gagyi.
Érintőképernyő alapú lényegében minden, a magyar menü remekül van fordítva, a logika okostelefon jellegű, egy kicsit kell csak foglalkoznunk azzal, hogy mi-merre-hány méter, és menni fog.
Az utastér tágas, a 10 000 kilométert futott tesztautó nem zörgött, nem voltak kopásra utaló nyomok, és ez nem magától értetődő. Hogy hosszabb távon kiállja-e az idő próbáját a minőség, azt most nem tudom megállapítani, de bőséges garanciák próbálják építeni az ismerkedőkkel a bizalmat.
Úgy képzelje el a kedves olvasó az Omodát, hogy bármely ázsiai gyártó terméke lehetne, addig, amíg nem vezetjük.
Indulás után jönnek ki azok a jegyek, amelyekről a bevezetőben írtam. A kínai gyártóknak nem a futómű-kormányzás-vezetési élmény a USP-jük. Semmit nem csinál kifejezetten rosszul az Omoda 5 ebben a tekintetben. Az utolsó csiszolás, az nagyon hiányzik nekem a kerek összképhez. Az érződik, hogy ezzel foglalkoztak legutoljára. Előbb jött a tágas (de közepes csomagtartójú) kabin, az európaiasnak gondolt formaterv, a szép és ergonomikus utastér, a sok extra, a jól működő fedélzeti elektronika. Aki kütyüs, az szeretni fogja az állítási lehetőségeket, a kamera képének a minőségét, a színek variálhatóságát, a zene ütemére pulzáló ledeket, stb.
Ebbe az irányba megy a világ. Kihagyom a nyekergős sort ezúttal. Tetszőleges pillanatban nézzünk szét a városban. Nem akarnak vezetni az emberek. Negyvennel csorogva nyomkodják a telefonjukat. Kit érdekel, hogy milyen a futómű...
Pedig az alapjai nem rosszak az Omodában. Miután készen voltak a mérnökök minden mással, ezzel is foglalkoztak. Ez érződik.
A konstrukciójában igényes futómű meglepően feszes, a tapadással száraz időben is adódnak kihívásai, a komfort az elképzelt európai ízlés oltárán fel félig-meddig fel lett áldozva, cserébe nem imbolyog kínaiasan a kasztni. Számomra ez egy élhető kompromisszum, de ez így még nem kerek.
A kormányzás a keményebb állásban is puha, szintetikus, szokatlan, és nem szeret "visszajönni". A fék 3 nap után is adagolhatatlan volt számomra, mert a legkisebb érintésre is harapósan reagál, mint 30 éve az Audik.
Kell ezeken fennakadni? Ahogyan változnak az igények, szerintem nem. Már csak azért sem, mert az alapok jók, és a kritizált pontok tipikusan olyan ügyek, amelyeket egy hozzáértő csapat egy közepes modellfrissítés során gond nélkül tud úgy hangolni, hogy közelebb kerüljön a karaktere az autónak ahhoz, amit érettnek élünk meg.
A négyhengeres 1,6-os turbó a 150 körüli lóerejével szintén kettős érzéseket váltott ki bennem. Szerencsére nem három hengeres. Ennek a pozitívumát nem győzöm hangsúlyozni. Van ugyanakkor olyan háromhengeres a piacon, amelynek a karakterisztikája a nyilvánvaló hendikep ellenére is jobb. A motor volt a legkevésbé modernnek ható elem a "csomagban". Kicsit kelletlen, kicsit letapadt, és nem igazán takarékos, főleg városban. Ehhez képest a DCT jellegű váltó kifejezetten jól van hangolva, és szépen teszi a dolgát.
A vezetés támogató rendszerek szinte kivétel nélkül jelen vannak. Ez a jó hír. A rossz, hogy kínai "hagyományoknak" megfelelően rendkívül darabosan működnek.
Azt nem tudtam eldönteni egy hét után, hogy mindabba, amit jól csinál az Omoda, pontosan kiszámított összegek és vásárlói igényfelmérés alapján fektettek fillérre kiszámolva mindent a kínaiak, vagy éppenséggel eleve arra megy a világ, amiben ők ügyesek, és ez éppen így állt össze.
A vevő szempontjából mindegy is. Bevezető áron, kedvezménnyel 10 körül adják az eleve jól szerelt belépőmodellt, és 11,5 körül a mindennel ellátott verziót. Csak elsőkerekes automata létezik, és ezek bizony nem rossz árak.
A kérdés az, hogy ki és milyen indíttatásból tér le olyan kitaposott utakról, amelyeket azok a márkák adnak nem sokkal többért, amelyeket évtizedek óta ismernek a vásárlók.
Első nekifutásnak ez jó csomag.
Azok a modellek, amiket Kínában láttunk, de nem fényképezhettünk, és a következő 1-2 évben érkeznek az európai kereskedésekbe, sokkal közelebb vannak a formatervek kapcsán a kontinens ízléséhez. Különösen a Jaecoo modellek. Teljesen biztos fogadást köt az, aki a jövőben meghatározó kínai márkák közül a Chery termékeire helyezi a hangsúlyt.
