Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Villanyhajtású Mercedes G 580: a legközelebb az igazihoz

2025. január 28. - Várkonyi Gábor Autóblog
Igyekszem a bejegyzéseimben a lehető legközelebb hozni számotokra egy-egy autó esszenciáját, lelki világát, ha úgy tetszik. Ez néha nagyon hosszúra sikerül, néha pár sorban összefoglalható.

474869039_1134020618514218_7557676201067719067_n.jpg

A G 580 esetében szorítkozhatunk a lényegre: ennél autóbb autó jellegű, – történetesen villanyhajtású – modellel nem volt még dolgom. Be kell vallanom, hogy előítéletes voltam. Amikor az importőr kiírta nekem a tesztautót, még azon is gondolkoztam, hogy egyáltalán elvigyem-e. Minek írni megint egy olyan autóról, aminek kiherélték, kilúgozták, hologrammá tették a valódi énjét?

Akinek erre van igénye, és nem utolsó sorban pénze, az meg fogja mosolyogni ezt az erőlködést, amit a Mercedes rendez egy politikailag cseppet sem korrekt autó "műzöldítésével". Megint pont olyan lesz, mint az összes többi, csendes, steril, nyomatékos, bla bla bla.

Hatalmas tévedés volt részemről leforgatni azt a filmet magamban, ami a valóságban teljesen máshogy végződik. Nem hogy unalmas, hanem felvillanyozó (elnézést kérek), már-már reményt keltő a forgatókönyve. A G-osztály villany verziójának a létezése, a karaktere bőven túlmutat önmagán. Annak állít méregdrága, hatalmas és nehéz szobrot, hogy nem kell feltétlenül érdektelen csomagolásban a pofánkba nyomni az "új világot". Lehet valami varacskos, igazi, őszinte, élvezeti értékkel bíró autó, függetlenül attól, hogy villany.

474063894_1134021055180841_6416700390528574544_n.jpg

Ha ez a hozzáállás lesz a "Leitmotiv" a következő generációjú elektromos Mercedes-ek esetében, akkor van remény arra, hogy sok tíz millióért ne a szánkat harapdálva adjuk be magunknak, hogy tulajdonképpen nem is olyan "fura", amit látunk, hanem vágyjunk arra, amit elénk tesznek Stuttgartból. Amikor indokolatlanul sok pénzt szeretnénk elszórni valamire, akkor lényeges, hogy el lehessen nyomni magunkban a racionális faktort.

Ha létezik autó a piacon, ami vastagon képes erre, akkor ez a 3 tonnás, 40-45 kWh között "fogyasztó", 4 villanymotorral ellátott G 580, aminek a bruttó 120 kWh-s akksija sem elég nagy ahhoz, hogy értelmes utazóautót varázsoljon a lakóautó méretű G-nek. Ha még húzni is kellene valamit...

Mindez semmit nem számít, mert egész egyszerűen pazar vele az élet. Mindent tud, amit eddig is szerettünk benne, és úgy van hangolva a teljesítmény leadása, hogy a lehető legközelebb legyen a V8 jelleghez, miközben az autó gombnyomásra remeg, hörög, duruzsol, úgy, hogy tökéletesen hozza a benzines jelleget menet közben. Állítom, hogy az utasok jelentős része, – még a fülre edzett autóbuzik is  simán elhinnék, hogy ez nem egy villanyautó.

Aki ízesítés nélkül kéri a menüt, az gombnyomásra haladhat síri csendben is, természetesen.

475439208_1134021148514165_7878664604578653002_n.jpg

Nekem a "régi világ" villanyosítása (ha már kényszer), a régi világ értékei mentén egy emészthetőbb megközelítés, mint az új világ radikális szakítása mindennel, amit korábban szerettünk. Külön izgalmas, hogy a Mercedes esetében most mindkét megközelítés megtalálható a palettán. Egy reménysugár nekem arra, hogy mégsem lesz minden ugyanolyan, a jövőben sem.

474509925_1134021208514159_1074327531256164807_n.jpg

474568840_1134020548514225_4629750957962681528_n.jpg

474592624_1134020855180861_3414622912706674514_n.jpg

474621786_1134020798514200_6254093413653141929_n.jpg

474858325_1134020691847544_1614919343012454837_n.jpg

475299413_1134020921847521_2655863645055283996_n.jpg

475375353_1134020995180847_1632193233115607137_n.jpg

Golfsburgból, szeretettel!

Adós voltam még egy bejegyzéssel a frissített Golf PHEV kapcsán. Mindenféle pletyka, és meg nem erősített hír terjeng a sajtóban arról, hogy mi lesz a több, mint fél évszázada a kategóriát meghatározó Golf jövője.

474840990_1132579735324973_2637126576955344662_n.jpeg

Ha van autó, ami kapcsán nem tudok teljesen objektív lenni, akkor az a Golf. Jobb ezt előre tisztázni. Ebben nőttem fel. A "Generation Golf"-hoz ugyan fiatal vagyok, nem 65-75 között születtem, de Jetta volt "kint" az első nyugati autónk, Golf III meg az első új autónk, itthon. Tetőablakkal, klímával, 100 lóerővel, idén már pont OT-s lehetne. Jszp szerint még forgalomban van.

'97-ben gyerekként el sem tudtam képzelni, hogy mi jöhet még a IV-es után. Pár évvel később, a széria végén életem egyik első tesztautója egy Ocean felszereltségű volt, pont ebből. Az V már az a korosztály volt, amivel munka ügyben kellet foglalkoznom, VI volt a családban, VII-ből meg elképesztő mennyiségeket értékesítettünk. A winterkornizmus csúcsa.

A 8-asban eleinte túlzottan láttam a Diess bajokat, de idővel megszerettem azt is. Az ID mizéria felelőse azon volt, hogy kinyírja a Golfot. Blume megértette, hogy ez hiba lenne. Az, hogy Wolfsburg gyártsa a jövőben is, kérdéses. A kategória darabszámai konstans csökkenést mutatnak, a kis SUV-okba ül át az öregedő európai, fizetőképes középosztály.

474433970_1132579881991625_5043503563550924406_n.jpeg

Amikor egy autóipari mammut vállalat gazdasági nehézségekkel nézett szembe, az lényegében minden esetben a termékre volt elsősorban visszavezethető. 50 év után is el lehet mondani, hogy a kompakt autók mércéje a Golf, ha mérceként az értékállóság, a kiszámíthatóság, technikai sokszínűség és a műszaki tartalom együttese a meghatározó.

Lehet, hogy a jelenlegi szabályok alapján a teljesen elektromos Golf lesz a jövő. Az ID.2 All koncepció már eléggé ebbe az irányba megy formailag. Aki a két világ közötti átmenetből szeretne egy jól megépített autót, annak pedig ott a közel 20 kWh-s akksival szerelt Golf PHEV, amivel könnyedén megy a 100 kilométer körüli tisztán elektromos hatótáv. A teszthét alatt nagyjából 600 kilométert összesen 13 liter üzemanyaggal tettem meg. Ez természetesen nem reprezentatív, hiszen nulla is lehetett volna, meg 35 liter is.

Erős villanymotor, takarékos benzines és nagy akksi együtt egy mindenre használható kombinációt ad azoknak, akik jellemzően villannyal akarnak menni, de nem akarják csak erre bízni a mobilitásukat.

Remélem, hogy Wolfsburgban olyanok ülnek megint, akik megértették, milyen örökség van a kezükben.

474039957_1132579961991617_3056098555267210897_n.jpeg

Autó: használati tárgy, nem ideológia

Az InfoRádió Aréna című műsorának vendége voltam múlt héten.

473711586_1131809285402018_709724572476492114_n.jpeg

A vásárlókat gyötrő kérdésekről, az autóipari átrendeződésekről, Trumpról és Kínáról is kérdezett Exterde Tibor műsorvezető.

Milyen autót érdemes venni 2025-ben? Milyen hatása lesz Donald Trump intézkedéseinek a globális autópiacra? Tartható e az Európai Unió gépjármű politikája? A németországi elektromos autópiac feléledése milyen hatással lehet a magyar autó és alkatrészgyártásra? Milyen piactól függ a magyarországi akkumulátorgyártás jövője? Mennyire versenyképes az európai autógyártás az amerikaival és a kínaival? Mi a magyarázata a kínai elektromos gépjárműtechnológia fejlettségének? Az elektromos autók töltőhálózata szinkronban fejlődik az eladott darabszámmal? Milyen állapotban van a hazai új és használtautó piac?

A teljes podcast az InfoRádió Youtube csatornáján.

A hidrogén autó realitása…

Nem húz a hidrogén.

474824304_1130731968843083_5622137578360480100_n.jpg
Annak ellenére, hogy dollár milliárdokat öltek a hidrogén technológiába egyes autógyárak, a vártnál is gyengébben teljesítenek a piacon az alternatív hajtású modellek. Arra természetesen nem számított sem a Toyota, sem a Hyundai, vagy épp a BMW, hogy mostanra milliós nagyságrendű eladások lesznek hidrogénes autókból, de azt talán ki lehet jelenteni, hogy a jelenleginél nagyobb lendületet képzelhettek el, amikor a technológiára fókuszáltak.


Mi az oka annak, hogy egyelőre nem látszik markáns előrelépés a kérdésben? Változhat-e ez? Minek kellene történnie, hogy a fosszilis alapú közlekedést nagyobb lendülettel válthassa bármi, ami fenntarthatóbbnak tűnik?

Erről beszéltem a ma reggeli Millásreggeliben. A Futómű rovatban azt is megbeszéltük, hogy Trump megválasztása milyen hatással lehet az európai döntésekre, illetve milyen politikai és gondolkodásbeli változások befolyásolhatják a kontinensünk jövőjét. Az absztrakt, környezetvédelmi kérdéseket egyre nagyobb ütemben váltják fel a megélhetési, versenyképességi kérdések, és egyelőre nem látszik a megoldás arra, hogy mindkét kérdés kielégítő módon legyen kezelve. Mit jelenthet ez 2035 belsőégésű tiltására nézve?

Hallgassátok vissza az adást a Millásreggeli honlapján, 20:20-tól Futómű rovat.

Chery a tortán?

Kína legsikeresebb autó exportőre a Chery konszern, ennek okait egy decemberi bejegyzésemben részletesen taglaltam. Két jól ismert magyar autópiaci szereplő alapított importőrt arra, hogy az Omoda és Jaecoo modellek hazai képviseletét ellássa. A Petrányi-Hovány tandem a kifejezetten a külföldi terjeszkedésben fantáziát látó Chery vállalattal kötött üzletet.

473355029_1128366592412954_8883985838237910886_n.jpeg

Szét van plakátolva az ország az Omoda 5 hirdetésével, amiben "Alap az extra". Első reflex, – némi szkepticizmustól hajtva –, az volt bennem, hogy amit így kell a vevő figyelmébe ajánlani, annak az alapjai nem biztos, hogy a legerősebbek.

Rögtön a közepébe csapva, azt kell mondanom, hogy vegyes a kép, bizonyos tulajdonságaiban messze a várt felett teljesített az Omoda, néhány dologban azonban "hozta" azt, amit egy ideig még a kínai márkák kevésbé jól sikerült megoldásaiként fogunk jellemezni.

Mi az üzenet? Jól vagy még jobban felszerelt, "rendes" motorral ellátott, Qashqai méretű autót adnak, 7 év vagy 150 000 kilométer garanciával, kedvező, de nem dömping áron.

Kidolgozását, részletgazdaságát tekintve úgy is meglepően magas színvonalú az autó, hogy eleve azt vártam, –többek között a kínai utam tapasztalataiból kiindulva is –. Az még inkább meglepett, hogy egy hét használat után is azt kell mondanom, hogy európai autók után sincs bennem ergonómiai szempontból hiányérzet.

Ezen csodálkoztam leginkább. Nem azért, mert előítélet van bennem kínai autókkal szemben. Dehogy. Sokkal inkább azért volt ez furcsa, mert fel voltam rá készülve, hogy egy számunkra még új autógyártó nemzet bizonyos megoldásokban más megközelítéseket fog alkalmazni.

474061223_1128366199079660_7530342925572323907_n.jpeg

Vélhetően elkövetem azt a hibát, hogy túlzottan homogén "tömbként" értelmezem magamban még mindig a kínai gyártókat, miközben – már csak az ország méretéből kiindulva is – nagyon heterogén az ágazat. Az Omodában az a meglepő, hogy nincs benne meglepő. Rögtön elveszi az idegenkedés érzetét, hiszen minden megoldás olyan, amit már láttunk valahol, és semmi sem gagyi.

Érintőképernyő alapú lényegében minden, a magyar menü remekül van fordítva, a logika okostelefon jellegű, egy kicsit kell csak foglalkoznunk azzal, hogy mi-merre-hány méter, és menni fog.

Az utastér tágas, a 10 000 kilométert futott tesztautó nem zörgött, nem voltak kopásra utaló nyomok, és ez nem magától értetődő. Hogy hosszabb távon kiállja-e az idő próbáját a minőség, azt most nem tudom megállapítani, de bőséges garanciák próbálják építeni az ismerkedőkkel a bizalmat.

Úgy képzelje el a kedves olvasó az Omodát, hogy bármely ázsiai gyártó terméke lehetne, addig, amíg nem vezetjük.

470887883_1128366375746309_4362990281565996130_n.jpeg

Indulás után jönnek ki azok a jegyek, amelyekről a bevezetőben írtam. A kínai gyártóknak nem a futómű-kormányzás-vezetési élmény a USP-jük. Semmit nem csinál kifejezetten rosszul az Omoda 5 ebben a tekintetben. Az utolsó csiszolás, az nagyon hiányzik nekem a kerek összképhez. Az érződik, hogy ezzel foglalkoztak legutoljára. Előbb jött a tágas (de közepes csomagtartójú) kabin, az európaiasnak gondolt formaterv, a szép és ergonomikus utastér, a sok extra, a jól működő fedélzeti elektronika. Aki kütyüs, az szeretni fogja az állítási lehetőségeket, a kamera képének a minőségét, a színek variálhatóságát, a zene ütemére pulzáló ledeket, stb.

Ebbe az irányba megy a világ. Kihagyom a nyekergős sort ezúttal. Tetszőleges pillanatban nézzünk szét a városban. Nem akarnak vezetni az emberek. Negyvennel csorogva nyomkodják a telefonjukat. Kit érdekel, hogy milyen a futómű...

Pedig az alapjai nem rosszak az Omodában. Miután készen voltak a mérnökök minden mással, ezzel is foglalkoztak. Ez érződik. A konstrukciójában igényes futómű meglepően feszes, a tapadással száraz időben is adódnak kihívásai, a komfort az elképzelt európai ízlés oltárán fel félig-meddig fel lett áldozva, cserébe nem imbolyog kínaiasan a kasztni. Számomra ez egy élhető kompromisszum, de ez így még nem kerek.

474071879_1128366322412981_3719979764003730362_n.jpeg

A kormányzás a keményebb állásban is puha, szintetikus, szokatlan, és nem szeret "visszajönni". A fék 3 nap után is adagolhatatlan volt számomra, mert a legkisebb érintésre is harapósan reagál, mint 30 éve az Audik.

Kell ezeken fennakadni? Ahogyan változnak az igények, szerintem nem. Már csak azért sem, mert az alapok jók, és a kritizált pontok tipikusan olyan ügyek, amelyeket egy hozzáértő csapat egy közepes modellfrissítés során gond nélkül tud úgy hangolni, hogy közelebb kerüljön a karaktere az autónak ahhoz, amit érettnek élünk meg.

A négyhengeres 1,6-os turbó a 150 körüli lóerejével szintén kettős érzéseket váltott ki bennem. Szerencsére nem három hengeres. Ennek a pozitívumát nem győzöm hangsúlyozni. Van ugyanakkor olyan háromhengeres a piacon, amelynek a karakterisztikája a nyilvánvaló hendikep ellenére is jobb. A motor volt a legkevésbé modernnek ható elem a "csomagban". Kicsit kelletlen, kicsit letapadt, és nem igazán takarékos, főleg városban. Ehhez képest a DCT jellegű váltó kifejezetten jól van hangolva, és szépen teszi a dolgát.

A vezetés támogató rendszerek szinte kivétel nélkül jelen vannak. Ez a jó hír. A rossz, hogy kínai "hagyományoknak" megfelelően rendkívül darabosan működnek.

Azt nem tudtam eldönteni egy hét után, hogy mindabba, amit jól csinál az Omoda, pontosan kiszámított összegek és vásárlói igényfelmérés alapján fektettek fillérre kiszámolva mindent a kínaiak, vagy éppenséggel eleve arra megy a világ, amiben ők ügyesek, és ez éppen így állt össze.

473740543_1128366739079606_6278390857458765540_n.jpeg

A vevő szempontjából mindegy is. Bevezető áron, kedvezménnyel 10 körül adják az eleve jól szerelt belépőmodellt, és 11,5 körül a mindennel ellátott verziót. Csak elsőkerekes automata létezik, és ezek bizony nem rossz árak.

A kérdés az, hogy ki és milyen indíttatásból tér le olyan kitaposott utakról, amelyeket azok a márkák adnak nem sokkal többért, amelyeket évtizedek óta ismernek a vásárlók.

Első nekifutásnak ez jó csomag. Azok a modellek, amiket Kínában láttunk, de nem fényképezhettünk, és a következő 1-2 évben érkeznek az európai kereskedésekbe, sokkal közelebb vannak a formatervek kapcsán a kontinens ízléséhez. Különösen a Jaecoo modellek. Teljesen biztos fogadást köt az, aki a jövőben meghatározó kínai márkák közül a Chery termékeire helyezi a hangsúlyt.

471170341_1128366659079614_8686833671123565658_n.jpeg

471174411_1128366502412963_9036967945830537245_n.jpeg

473224386_1128366805746266_1940417398346263473_n.jpeg

473739506_1128366119079668_7607334825892954920_n.jpeg

Maradt-e a "prémium" korona a BMW-nél?

Ki adta el a legtöbb elektromos autót a három német luxusmárkából?

473741102_1126912072558406_3992032361237419748_n.jpeg

Kinek fáj a legjobban a kínai piac átrendeződése?


A villanypiacon ki a király? Folyatta a növekedést a Tesla, vagy stagnál? Beérte már a BYD?

Hogyan rendeződött át modellek szempontjából az európai piac röpke öt éve alatt? Csak a SUV-ok sikeresek?

Kiderül a csütörtöki Millásreggeli Futómű rovatából, 26:30-tól indulunk a Millásreggeli honlapján.

ACEA levél az EU vezetőinek: 2035 nem tartható

A CO2 büntetések felfüggesztéséért és 2035 átgondolásáért lobbizik első nyílt levelében az ACEA új vezetője.

473245479_1126230649293215_1836632081646080994_n.jpg

Aki nem más, mint Ola Källenius, aki Luca de Meo-t követi a székben. Azt, hogy a Renault vezetője hogyan gondolkodik az EU politikájáról az autóipar kapcsán, pontosan lehetett tudni. Túlszabályozó, versenytorzító, nem szupportív, boszorkányüldöző, piacidegen. Luca de Meo nagyon szépen, olaszos eleganciával tudta becsomagolni ezeket az állításokat.


Amikor kiderült, hogy Ola Källenius fogja követni az Európai Autógyártók Szövetségének az élén, nagyokat kezdtem nyelni magamban. A Mercedes jelenlegi vezetője egyetlen, általa kommunikált célkitűzést sem tudott eddig elérni. "Luxus" stratégiája grandiózusan megbukott, villany stratégiája szintén, és nem túlzás kijelenteni, hogy a svábok cége jelenleg inkább hasonlít egy fej nélküli lovag tévelygő ködszurkálására, mint egy strammul vezetett cég képére.

Úgy tűnik, hogy Källenius is megértette, hogy a maradék európai iparral játszunk, ha nem lesz végre valami életszagú módosítás az EU elképzeléseiben a klímapolitika kapcsán. A tegnapi, Brüsszelnek címzett nyílt levelében gyakorlatilag ott folytatja, ahol Luca de Meo abbahagyta:

- A várható büntetések súlyos csapást mérnek az EU cégeinek versenyképességére

- 13 millió ember megélhetését adó iparágat nem érdemes úgy rángatni, ahogy ezt az elmúlt években tették

- Büntetések helyett a Draghi jelentés alapján a versenyképesség feltételeinek a megteremtése kellene, hogy a prioritások között szerepeljen

- A piac és a vevő dönti el az átmenet jellegét és sebességét, és jelenleg a szabályozás és a piac nincs szinkronban egymással, ami hatalmas terheket ró az iparra, és azt gyártatja, amire nincs igény abban a mértékben, ahogy az elő van írva.

- Piaci alapú megközelítés lehet csak célravezető a környezetvédelemben is, ha valódi sikert akarunk elérni.

- 2035 nem tartható.

Bullshit nélkül, ez a lényeg.

Ugyanazt tudom írni, mint tegnap: minden világos volt, ezelőtt 5 meg 8 évvel is. Örülök, hogy mostanra eljutottunk oda, hogy már a mindenki kimeri mondani ezeket. Kár, hogy amikor igazán számított volna, akkor a Källenius és Diess típusú managerek opportunista, gyáva vezetők voltak, akik meghajoltak a politika és a média előtt, ahelyett, hogy gerinccel vezették volna Európa fontos cégeit. Javára legyen írva, jobb később ébredni, mint kitartani a hülyeség mellett.

Kínai cégek érdeklődnek a Volkswagen bezárásra ítélt németországi üzemei iránt

Biztosan van olyan, aki szerint jó az a politika, amit az EU az autóiparával szemben folytat, vagy éppen Németország, az egyre utópisztikusabb energia politikájával (többek között), de annak fényében, hogy kínai cégek lényegében kilóra akarják épp megvenni a német ipar kincseit, aligha tartható az az álláspont, hogy "weiter so".

473799109_1125860202663593_4989815989147596290_n.jpg
Lehet persze a "lemaradtak" mantrával jönni, de ez egyszerűen röhejes. A szélsőséges klímapolitika gyümölcse a kivéreztetett európai ipar, a szemünk láttára zajló ipartalanítás, amiből egyenes ágon következik majd az elszegényedése a kontinensnek.


Döbbenetes, hogy ide jutottunk. Európa legnagyobb gazdaságának a szíve, – az autóipar –, melynek legnagyobb európai képviselője a VW csoport, kínai cégekkel szemez a Reuters jelentése szerint. Bezárni kifejezetten drága mulatság egy gyárat. Az eladás lényegesen jobb opció. A kínaiak meg kedvező áron juthatnak modern gyárakhoz, amelyekben azonnal megkezdhetik a termelést, és mindenféle vám ügyet ki is pipálhatnak a lépéssel.

Minden, amitől féltünk, ami kapcsán figyelmeztettünk, bekövetkezik, csak még gyorsabban, és még fájdalmasabban, mint az egyébként sem túl optimista forgatókönyvek szerint.

Most kell még euró milliárdokra büntetni az európai autóipart a CO2 kapcsán. Az majd biztosan segíti a versenyképességet.

Döbbenet, hogy mit csinálunk magunkkal. Döbbenet.

Kiszorítják a kínai autókat Amerikából?

Ahogy várható volt, Biden lényegében ellehetetlenítette a kínai autók forgalmazását az Egyesült Államokban.

473147262_1125629979353282_9055629836982738822_n.jpg

Korábban már belengették, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva fogják kiszorítani a kínai autókat Amerikából, ha úgy látják, hogy az abszurd mértékű védővámok nem bizonyulnak elégségesnek erre.


Rengeteg kérdést felvet ez. Ha valóban nemzetbiztonsági kockázat egy kínai ”okosautó”, akkor az EU erre mit reagál? Lehet-e egy szövetségi, gazdasági rendszerben működni úgy, hogy különbözik a két nagy térség felfogása ebben a kérdésben?

Le lehet-e ténylegesen válni így Kínáról? Kell-e egyáltalán leválni, vagy jobb megoldás együttműködni?

Ha a kínai autó kémked, akkor az amerikai autó is kémkedhet. Furcsa lenne, ha ezzel a kérdéssel nem foglalkozna Kína.

Ha Kína és Amerika elkezdik kölcsönösen kitiltani egymás technológiáit a saját piacukról, akkor lényegében megvalósul a világ blokkosodása. Mi a stratégiája erre az EU-nak, vagy hazánknak? Elkerülhető ez?

Hogyan hat majd ez a folyamat az amerikai autóipar versenyképességére?

Nem hiszen, hogy jó irány ez. 

CES, mint az autóipar jövőjének kiállítása?

Nem vagyok tech újságíró, és be kell vallanom, hogy mérsékelten érdekel az a világ, amit a CES bemutat, minden izgalma és színessége ellenére. A világ legnagyobb ilyen jellegű kiállítása ugyanakkor izgatott annyira, hogy legalább egyszer megnézzem élőben azt, amit minimum 2, de inkább 3 nap bejárni, ha minden részletére kiterjedően akarunk képet alkotni magunknak arról, hogy mi határozza meg a jövőnket, technológiai szempontból.

472016259_1124141719502108_1856397529691751431_n.jpeg

A Bosch meghívására érkeztem, és rögtön meg is ragadnám az alkalmat arra, hogy megmagyarázzam, miért fontos érteni, hogy a világ egyik legfontosabb és leginkább meghatározó autóipari beszállítója milyen hangsúlyokat helyez különböző technológiai kérdésekre, amellett, hogy az autóipari ügyeken túl számtalan egyéb, az életünket könnyebbé tévő elektronikai terméket is bemutat egy ilyen kiállításon. A teljesség igénye nélkül a konyhai eszközöktől az elektromos biciklik új generációján át a bébi figyelő és felügyelő ágyakon keresztül rendkívül szerteágazó portfólióval voltak jelen a standjukon az érdeklődők számára.

A nulladik nap sajtótájékoztatójáról írtam egy hete egy rövid összefoglalót. Megszámlálhatatlan AI szabadalom, amerikai gyárukból kikerülő chipek, lophatatlan elektromos bringa akku, brake-by-wire fékrendszer versenysportban, nagy ívet húzott a prezentáció.

473051145_1124141562835457_6942896330192075358_n.jpeg

Ami azonban igazán érdekelt, az az, amit az autóipari "mag" tevékenységükről lehetett megtudni, és itt egészen különleges interjú lehetőségem volt Bodó Teodóra jóvoltából, aki (több feladat mellett) a cég kommunikációs igazgatója. Dr. Mathias Pillin szánt időt egy interjúra velem, aki a Bosch Mobility ágának a CTO-ja, és nem mellesleg Board tag.

Ha valaki, akkor egy ilyen kaliberű szakember tudja, hogy merre megyünk tovább nemzetközi szinten is a legfontosabb kérdések kapcsán. Ha valamilyen képletes leírást kellene adnom arról, hogy a globális autóipari ökoszisztémában milyen szerepe van a Bosch-nak, mint fejlesztőnek és beszállítónak, akkor nem lenne túlzás azt állítani, hogy rendszer szinten kritikus és fontos tudás birtokában van, és olyan információkat és komplex tudást tud kezelni és az ügyfelei rendelkezésére bocsátani, ami párját ritkítja. Olyan, mint a vér a testben, ami nélkül semmi sem működik.

Egyszerre kell mechanikus alkatrészeket tervezni, adott esetben gyártani, és a legmodernebb szoftvereket fejleszteni önvezetés vagy operációs rendszerek működtetésére, miközben fejlett szenzorok is részei a "készletnek".

473280822_1124141652835448_4033223169265958666_n.jpeg

Dr. Pillinhez az első kérdésem arról szólt, hogy lát-e változást annak kapcsán, ahogyan az európai autóipar a digitalizációt vagy az operációs rendszerek kérdését felfogja. Kifejtette, hogy jelentős elmozdulást tapasztalnak a gyártók részéről ebben a kérdésben, hiszen érzékelik, főleg a németek, hogy önállóan megoldani nem tudják azokat a feladatokat, amiket kitűztek maguk elé, és amelyekre euró milliárdokat költöttek eddig. Kell egy közös és jól skálázható platform a jövőben, amely iparágat átfogó megoldást nyújt olyan kérdésekre, amiket márkák egyenként képtelen időben, költséghatékonyan és jól megoldani. Késői felismerés, de talán még nem késő. Van megoldás erre a Bosch részéről, szorosan bevonva ebben a gyártókat és azok egyéni igényeit.

Dr. Pillin kifejtette, hogy jelentős fejlesztési "sebességváltás" zajlott le az iparágban. 12-18 hónap alatt a nulláról beépíthető szintű komplett megoldásokat kell szolgáltatni egy-egy kérdésre, például a vezetéstámogatás szintjén, ahol az ázsiai szereplők tempója hajmeresztő, ugyanakkor továbbra sem tudják ők sem nélkülözni bizonyos kérdésekben a Bosch tapasztalatát. Az AI segítségével a LEVEL 3 illetve 4 belátható időn belül megvalósítható, gyártói felelősségvállalással, a LEVEL 5 ugyanakkor komoly kihívás, és anyagi értelemben kérdéses megtérüléssel járó befektetés.

Kérdés volt a technológiai sokszínűség is. Dr. Pillinnel egyetértettünk abban, hogy nem létezik az "egy" megoldás, különösen globális szemüvegen keresztül nézve például a hajtásokat, ugyanakkor számukra is megterhelő anyagi vállalás egyszerre sok vasat a tűzben tartani, üzleti szempontból azonban nem megkerülhető, hogy egyes "fogadások" kapcsán le legyen írva invesztíció, míg más irányok akár váratlanul is gyümölcsözőek lehetnek.

Érdekelt, hogy Dr. Pillin lát-e esélyt arra, hogy egy Bosch komplexitásával rendelkező ázsiai beszállító felemelkedhet-e a jövőben, látva azt, hogy egyes cégek a semmiből mekkora befolyásolási erővel bírnak. Nem zárta ki ennek a lehetőségét, de a specifikusabb, egy témát mélyebben körüljáró cégek határozzák meg egyelőre a területet.

Végezetül megkérdeztem, hogy lát-e arra esélyt, hogy szoftveres megoldásokkal akár a kereskedelmi gyakorlatot is segíthetik a jövőben, amire a válasz egyértelműen nem volt, a Bosch alapvetően a gépjármű technológia kiszolgálója kíván maradni a jövőben is, a klasszikus kereskedelmi know-how a márkák és a hálózatok részlege marad a jövőben is.

473233234_1124141786168768_4676047714440531372_n.jpeg

A rövid interjú után a stand "belsejében", a nem publikus részen kaptunk egy rövid prezentációt az aktuális és jövőbeli technológiák kapcsán, itt egyértelműen a belső kamerák és szenzorok részlegénél találtam meg a számomra legérdekesebb újításokat. A legfrissebb generációs érzékelők és kamerák megdöbbentően sokat tudnak arról, hogy mit miért csinálunk az autóban, és lényegében átverhetetlenek. Nem csupán a szemünket figyelik, hanem a teljes testünk mozgását, amiből a légzsák felfúvódásától kezdve az vezetéstámogatás esetleges "visszaadásának" az ideális pillanatát is meg tudják határozni. A súlyérzékelőknek is búcsút mondhatunk az ülésekben hamarosan, hiszen kamera segítségével az utasülésen helyet foglaló személy, vagy éppen táska meghatározása tökéletesebben működik, mint a drága és helyet foglaló, költséget okozó és nem túl szofisztikált "foglaltságjelző".

Élmény volt a CES, a rengeteg ázsiai szereplő miatt is, amivel kapcsolatban a gyűjtött tapasztalatokat olvasni tudjátok majd a bejegyzésekben. A Bosch kapcsán pedig a szakemberekkel folytatott beszélgetések rendkívül izgalmasak voltak, főleg azok, amelyekből megtudtam, hogy a magyar kollégák mennyire megbecsült helyen vannak a cég globális hálózatában, és K+F szinten a top 5 helyszínben van a budapesti ág.
süti beállítások módosítása