Bárcsak minden ilyen egyértelmű lenne.
Tavaly egy gyors menetpróba kapcsán el tudtam kapni az új Civicet pár lopott percre. Ötven méter után éreztem, hogy valami Istentelenül remek darabot hoztak össze a Hondánál. Ismét. A HR-V tesztnél már érezhető volt, hogy jó nyomon vannak, de természetéből fakadóan nem az én autóm volt, minden elismerésem és szimpátiám mellett sem.
Tavaly egy gyors menetpróba kapcsán el tudtam kapni az új Civicet pár lopott percre. Ötven méter után éreztem, hogy valami Istentelenül remek darabot hoztak össze a Hondánál. Ismét. A HR-V tesztnél már érezhető volt, hogy jó nyomon vannak, de természetéből fakadóan nem az én autóm volt, minden elismerésem és szimpátiám mellett sem.
A Civic, az más. Sőt, messzebbről indulok, a Honda eleve más. Friss jogsival, 22 éve, két autó volt a radaron, amiért a fél karomat adtam volna: egy 145-ös, és egy béka lámpás Civic. Az akkori büdzsémből meg racionális fiatalként, be kellett látnom, hogy a megnézett darabok a kolera vagy a pestis által tépázott állapotú egyedek közötti választási lehetőséget adták csupán. Más típus lett a kezdő autóm, de erre a két autóra tényleg úgy vágyakoztam, hogy az kitörölhetetlen nyomott hagyott. Hadd ne hozzak itt példákat arról, hogy egy 17 éves fiú esetében mi minden válthat még ki ilyesmit.
A Civic iránti rokonszenvet semmi sem tudta lohasztani azóta sem, pedig, legyünk őszinték, a Honda nem mindig volt hagyományőrző, amikor a legenda ápolásának a feladatát kellett volna praktizálni. Egy szikár, sportos, fiatalos, versenygénekkel teli késői kilencvenes évekből egyik pillanatról a másikra hangolták át magukat a korai kétezres években anyatigris típusú család centrikus vásárlóknak szánt hombártestű félegyterűvé. Nem is értette senki, hogy ez pontosan miről is szól éppen. Akkortájt ez az új identitás keresés épp divat volt, az olaszok a Stilo képében éppen mindent megtagadtak, amiért jó olasznak lenni, (kivéve a 3 ajtóst), a franciák meg épp azzal voltak elfoglalva, hogy mindenből is gombócot csináljanak.
De elkalandoztam, elnézést.
Amit ki akartam ezzel fejezni: a Civic legrosszabb énje is kellően jó volt ahhoz, hogy az élvonalhoz tartozzon. Most pedig, hosszú idő után először, olyan csomagot tettek le az asztalra, - ami jelenleg, ha valakiben pislákol még bármi, ami a klasszikus autózás iránti vonzalmát élteti -, a kategória legjobb autójává emeli.
Amit ki akartam ezzel fejezni: a Civic legrosszabb énje is kellően jó volt ahhoz, hogy az élvonalhoz tartozzon. Most pedig, hosszú idő után először, olyan csomagot tettek le az asztalra, - ami jelenleg, ha valakiben pislákol még bármi, ami a klasszikus autózás iránti vonzalmát élteti -, a kategória legjobb autójává emeli.
A sushi, az egy elég őszinte műfaj. Ha nem jó a rizs, és nem friss a hal, akkor bárhogyan páváskodunk, az eredmény kiábrándító lesz. Ha egy autóban kevesebb a megmagyarázandó elem, mint az, amit nem kell túlgondolni, mert egyszerűen csak úgy jó, ahogy van, akkor abból egy tökéleteshez közeli termék lesz. A Civic egyszerűsége világít rá arra, hogy mindenki más a húspótlékot próbálja meg éppen eladni gourmet fogásként, miközben pontosan érezzük, hogy fűrészport eszünk.
Akinek ez túl elvont: ha egy autóban jó helyen ülsz, szellős a kabin, minden irányba tökéletesen látsz, a géptető teljes terjedelmében előtted van, az ülés finoman karol át, a berendezés minden darabja masszív, minőségi, illatra, hangra, tapintásra egyaránt, akkor gyorsan kialakul a "megérkeztem" érzés. Ezt természetesen csak úgy lehet kerekké tenni, hogy amikor gondolatban kommunikáltok egymással, akkor is úgy fejezi be a mondatodat, ahogy azt elképzelted. Igen, a vezetésről van szó. A merev kasztni, a közvetlen kormány, a semleges, precíz futómű ma már cseppet sem evidencia. A fejlesztési büdzsék jelentős része más dolgokra megy el. Én olyan otthonosan, boldogan, nyugodtan, szeretve, nem tudom milyen régen nem éreztem már magam új autóban, mint a Civicben.
A korszellem persze a Civic-et sem hagyja érintetlenül. Egy, azaz egy darab hajtáslánc rendelhető hozzá, ami inkább villany, mint belsőégésű autót csinál belőle. Hogyan értem ezt? A HR-V kapcsán kifejtettem, hogy mi a működési elve a Honda hibrid rendszerének. Több a köze egy Ampera set-upjához, mint egy Corolla szisztémához. Ez cseppet sem baj, főleg úgy, hogy az autó kicsit játszik is az érzékeinkkel, elmímeli nekünk a váltások kapcsán megszokott fordulatszám eséseket, miközben valójában semmi ilyesmi nem történik a háttérben. Az esetek többségében a benzinmotor áramot termel, annak érdekében, hogy az erősebb villanymotor pontosan azzal a nyomatékkal álljon neki húzni az autót, amiről egy JDM fan mindig is álmodott, de sosem merte hangosan kimondani.
Mindez mit jelent a felhasználónak? Azt, hogy nem kell ahhoz negyvenkettővel a sor elején spórolnia (mindenki tudja, kikre gondolok), hogy erőlködés nélkül bármikor hozza a négyessel kezdődő fogyasztási adatokat. Fantasztikus. Lenyűgöző. Hihetetlen.
Nem kell tehát önként lejönni az életről, lehet egyszerre takarékos, és kívánatos egy autó.
Vétek lenne ezt a valóban innovatív, és alapvetően elérhető árú technológiát tiltani.
Slusszpoén: semmivel sem drágább, mint egy hasonló teljesítményű automata benzines, vagy hibrid konkurens. Mindezt úgy, hogy prémium autókat megszégyenítő a teljes előadás, a vezetéstámogatás finomságától kezdve az infotainment egyszerűségén át a kezelhetőség stresszmentességén keresztül a hangszigetelés és a kényelem paraméterivel kerekítve. Csak szállítani kellene. Nagyon sok új Civicet.
