
Az írásnak a főszereplője azonban most kizárólagosan az új SL, ami már nem elsősorban Mercedes, hanem AMG és ennek hatása lesz az AMG-re épp úgy, mint az SL további megítélésére.

A legendát megalapozó "ős" még nem erre a rétegre lőtt. Túl közel volt a háború ahhoz, hogy a vagyonosok rétege széles legyen. A tápláléklánc legtetején elhelyezkedő igazán nagyvilági figurák engedhették meg maguknak az első SL-t, olyanok, akiknek sohasem volt idejük dolgozni, hiszen akkor nem is fért volna bele egy ilyen, akkoriban elképzelhetetlenül modern és gyors, pazarlóan drága jármű.
Nem azt állítom, hogy ide jutottunk vissza pár évtized demokratizálódott luxusa után, de egy sávval mindenképpen arrébb került az immáron AMG SL, hiszen 70-80-90 milliós tételről beszélünk forintban, ami azért egy nagyon jól menő mellimplantátum behelyezőnek is komoly lyukat tud ütni a gondolatbeli büdzséjén.

Félreértés ne essék, ez egy piszok jó autó. A piszok jó, és az ikonikus között ugyanakkor az a különbség, hogy utóbbi ízig-vérig önazonos, amihez feltétlenül kell, hogy valaki pontosan ki tudja jelölni a helyét a világban.

Az 55 jelzésből az avatott autóbolond tudhatja, hogy erős, de nem a legerősebb verzióval van dolgunk. 476 lóerőt teljesít a jól ismert 4.0 biturbo V8, kötelezően 4matic hajtással, ami 3,9-es sprintet jelent. A 63-as ugyanezzel a motorral 585 lóerős, és 3.2-es gyorsulással a legkomolyabb sportautók ligájában van.

A spontán gázreakció nem annyira a sajátja, főleg kis tempótól építkezve, de kiforgatva nagyon ráharap a gázra, különösen Sport+ esetén, és nem engedi, hogy lankadjon a figyelmünk, mert 55-ként is tol, mindenhol. A négykerék kormányzás feledteti a méreteket, a fék nagyon határozott, és kifejezetten jól adagolható, ami a sok hibrid után egy felüdülés, mert a rekuperációval nem kellett foglalkoznia mérnököknek. Maga a kormány hangolása olyan, mintha az őszinte és egyenes mivoltával túlkompenzálná az egész autóra jellemző "mindenkinek meg akarok felelni" jelleget. Tökéletes, kristálytisztán érthető, informatív, és nagyon nagyban járul hozzá ahhoz, hogy az ambiciózus terelgetése ennek a nagyvadnak ne távolságtartó idegességgel, hanem bevonó élvezettel legyen teli. Megdöbbentő tempót lehet vele menni, de egyáltalán nem bánja, ha lazán, a tájba révedve élvezzük a nyár utolsó pillanatait. Ennyire még egyetlen SL sem volt sportos, ezt így a végére azért oda kell tenni, hogy egyértelmű legyen.
A kezelhetőség sematikusan Mercedeses, annyi trükkel, hogy a "tablet" dönthető, hogy ne vakítson a napfény. A tető mozgatása egyként gombos vagy menüből elérve csúszkás, az ujjunkat a képernyőn tartva követhetjük le a folyamatot. A naptól felforrósodott kijelző tapicskolása kifejezetten kellemetlen nyitott tető mellett.

A szellőztetett, nyakmelegítős, masszírozós foteleket mindenképpen kiemelném még, a fantasztikus up to date világítással, ami nappali fénnyel hasít bele a koromsötét éjszakába.