Várkonyi Gábor Autóblog

Várkonyi Gábor Autóblog

Nagy mennyiségű elektromos autóból származó akkumulátor hulladék keletkezett Németországban az elmúlt időszakban

2021. április 19. - Várkonyi Gábor Autóblog
Előre nem látott mennyiségű elektromos autóból származó akkumulátor hulladék keletkezett Németországban az elmúlt időszakban, írja a Handelsblatt a tegnapi cikkében.
174358046_227151965867759_5710229540447950034_n.jpg
Az elektromos autók piacának felfutásával természetesen az iparág számol azzal, hogy be kell indulnia valamifajta körforgásos gazdaságnak ahhoz, hogy a nagy átállással ne csak egy másik fiókba söpörjünk egy másik fajta szennyezést, de az e-mobilitás hajnalán még semmi sincs igazán kialakulva ezzel kapcsolatosan. Ebben a kérdésben ugyanakkor szerintem megengedőnek kell lenni, hiszen 1-2 éve sem feltétlenül készültek arra cégek, hogy ekkora paradigmaváltás következik Európában, de ahogyan arról többször írtam itt is, elég volt az Euro7 első verziójának a belengetése ahhoz, hogy kapituláljanak az autógyártók, és mindent erre az irányra tegyenek fel. A legutóbbi módosítás sem teszi ezt meg nem történtté, csak az átmenet idejét közelíti a realitásokhoz.

Szabályozói szinten ugyanakkor most kellene nagyon odafigyelni, hiszen az alapköveket most teszik le a fenntarthatóbb közlekedéshez, a legjobb remények szerint, vagy egy újabb hatalmas problémához, a legnagyobb félelmek szerint. Az akkumulátorok újrahasznosítása gyártói feladat is lesz, és számos kísérlet is folyik gyártói oldalon arra, hogy a gyengébb akkuknak adjanak egy második életciklust, mielőtt újrahasznosítják őket. Ebből nyilván üzleti modellt is kell létrehozni, hiszen nemes dolog a környezetvédelem, de a nap végén ezeknek a cégeknek pénzt is kell keresniük. Független cégek sokasága is megérezte a potenciális pénzkereseti lehetőséget az elfáradt akkuk újrafelhasználásban. Nagy probléma ugyanakkor, hogy nincs standardizált eljárás az akkuknál. A gyártók még a modelljeik között is eltérő formájú, nyersanyagtartalmú, csavarozású, ragasztású, anyaghasználatú akkumulátorokat használnak. Ezeket szétbontani munka intenzív folyamat, – ez nem feltétlenül rossz hír az autóipari foglalkoztatottság szempontjából – pontosan emiatt drága is. Automatizálni lehetne ezt a folyamatot, amennyiben standardizálnák az akkukat. Nemrég még kígyót-békát kiáltottak a német gyártókra azért, mert lényegtelen alkatrészek kapcsán egyeztettek standardizáció és közös rendelés kapcsán. Az autóipart ellenszenvvel néző, ahhoz nem sokat konyító frakció kapva kapott az alkalmon, hogy kartell gyanút kiáltson. Most meg arról beszélünk, hogy a jövő autójának a legdrágább, legfontosabb alkatrészét egységesítsék, annak érdekében, hogy könnyebb legyen újrafelhasználni őket? Környezetvédelmi szempontból értem. Üzleti szempontból ez azért elég problémás elgondolás. Ki fejlesztene ezek után tovább? Hány év múlva? Milyen költségmegosztással? Kínzó kérdések. Pedig ezekre választ kellene találni, és sürgősebben, mint az euro7-re, ahol már a nulla közeli kibocsátást vonjuk gyök alá.

Arról, hogy például Németországban mennyi lítiumos akksit hasznosítanak újra autókból, nincs konkrét adat, csak arról, hogy összesen hány tonna ilyen akkumulátort vetnek alá ennek a folyamatnak. 2017-ben ez még csak 2.200 tonna volt, 2020-ra 10 000 tonna fölé várják az összesítést.

A Handelsblatt kérdésére csak a BMW nyilatkozott arról, hogy mennyi autós akkumulátort hasznosítottak újra tavaly. 3300 i3-as akkupakkja lett szétszedve. Ez önmagában 897 tonna. Emlékeztetőül: 2017 összesen, elektronikai eszközökből származó akkumulátorokkal együtt 2.200 volt a mérleg...

A hatalmas ugrásnak indult mennyiségek két okra vezethetőek vissza: rengeteg visszahívási akcióra és a rettenetesen felgyorsult fejlesztésekre, ahol hatalmas mennyiségű teszt akku kerül "kidobásra", hiszen széria autóba nem lehet beépíteni a fejlesztések alatt alakított, igénybe vett, kutatott alkatrészeket. Így történhet meg, hogy 80% fölötti kapacitási nagy pakkok jelennek meg a feldolgozóknál.

Nézzük a visszahívásokat: Hyundai Kona, 5790 autót érintett, 316 kilogramm egy akkupakk, 1829 tonna csak ez az egy eset.

8900 PHEV Kuga készül fel hasonló műveletre, és lehetne még folytatni.

Egy újrafeldolgozással foglalkozó, anonimitást kérő szakértő szerint több ezer (!) tonna akku "hulladék" keletkezik gyártónként a tesztelési fázisokban.

A Handelsblatt szerint csak a berlini Tesla gyár 500 tonna újrafelhasználási kapacitást kötött le, ami 1000 Model S-nek felel meg. A Tesla szokásához híven nem kommentálta a dolgot a sajtónak.

A jelenlegi technológia szint mellett egy kilowattóra tárolási kapacitás előállítása 97-180 kWh energiafogyasztással jár. Egy 100 kWh-s akksi 15-20 tonna CO2 kibocsátásért felel.

2025-re 160 000 tonna elektromos autóból származó akku kerül olyan állapotba, hogy csere érett lesz. Ennek a szakszerű lebonyolítására kell felhúzni egy működő iparágat. Erre hazánkban is készülni kellene, és a jövő egyik nagy üzleti lehetőségét is lehet ebben látni.

Törvényhozó oldalon most kell úgy állítani a váltókat, hogy a gyártók érdekeltek legyenek abban, hogy olyan akkumulátorokat fejlesszenek ki, amelyeknek a második élete, vagy éppen a felújíthatósága biztosított legyen.

Továbbra is hiszek abban, hogy ha ésszerűen hagyjuk egymás mellett élni a technológiákat, akkor azzal összességében jobban jövünk ki hasznosság szempontjából. Mindig van egy aktuális ciklus, mánia, túltolt várakozás, amiről a tegnap reggeli adásban is beszéltem. Hátra kell lépni egyet, és gondolkozni, mert a kijózanodás az elektromobilitás kapcsán is jönni fog majd. Most ez ugyan nem látszik, hiszen a csapból is ez folyik, de lesz hangulat váltás, ami előkészíti majd a következő üzletet, ami megint be lesz csomagolva valami jó szándékba. Lehet, hogy meglepő lesz, tőlem, amit most írok, de én akkor a villanyhajtást fogom védeni. Miért? Mert addigra már arra áll át az ipar. Már arra megy el egy halom nyersanyag. Már arra lesz felhúzva az infrastruktúra. Környezetvédelmileg pedig az lesz akkor a hasznos, hogy annak az előnyeit használjuk, amink már meg van.

Én annak örülnék, ha felhasználói felelősség vállalás és számonkérés mellett mindenki olyan technikát választana, ami tényleg a lehető legjobb arra, amire adott esetben használni kell, és a ciklusonkénti túlzásokba esésből kinőnénk, miközben mindemellett megfizethető maradna az egyéni mobilitás.

Itt találjátok az eredeti cikket.

Megérkezett a Mercedes EQS, a luxus villanyautó

Gorden Wagener az EQS kapcsán megint megmutatta, hogy nem véletlenül fog korszakalkotó formatervezőként bevonulni a Mercedes történetébe. Is.

173864843_226892175893738_7372335498947979818_n.jpg

A stuttgartiak teljes erővel rugaszkodtak neki annak, hogy az EQC bakiját feledtessék, és az élére álljanak a villanyforradalomnak. Eltartott egy ideig, de megérkeztek. Tegnap egy órával a világpremier előtt beszélgethettünk telefonkonferenciában 45 percen keresztül a cég képviselőivel.

  • Christoph Starzynski, Vice President Product Group Electric Vehicle Architecture and Head of Mercedes-EQ
  • Eva Greiner, Chief Engineer eDrive
  • Susanne Velleuer, Senior Manager Product Management Electric Cars
  • Steffen Köhl, Director Advanced Exterior Design

Ők négyen válaszoltak a kérdéseinkre, azokra legalábbis, amikről lehetett beszélni. Egy élő és kötetlen beszélgetés esetén természetesen sokszor több infót lehet kapni egy-egy modellről, vagy stratégiáról, különösen egy hosszúra nyúló vacsorán, az ilyen alkalmakkor ugyanakkor rögzítve van minden, tehát a szokásosnál is jobban figyelnek arra, hogy mindenki a szerepében maradjon.

A nagy hatótáv kapcsán kiemelték a különösen hatékony elektromotorokat és a nagyon nagy teljesítményű rekuperciót, természetesen a világverő aerodinamikával együtt. Feltűnően alacsony fogyasztással számolnak, persze akkor, ha minden körülmény optimális, ami azért ritka.

Az alap műszerfal az S-osztályhoz igazodik, a feláras, teljes kijelzős megoldás esetében szenzorok figyelik a vezető szemét, ha az utas előtti kijelzőt figyeli, akkor az elsötétül, hogy ne kalandozzon el az, akinek az útra kell figyelnie.

Egy tengelytáv lesz, tehát nincs variációs lehetőség, mint az S-osztálynál.

Nagyon kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen arányban számítanak S-osztály és EQS eladásra a főbb piacokon, illetve mit tekintenek fő piacnak az EQS esetében, de erre sajnos nem kaptam konkrét választ. Ami biztos: az S-osztály esetében külön műszakot kellett beiktatni a Factory 56-ban, mert akkor a világszintű kereslet az autóra.

Két SUV és egy E-osztály méretű autó jön még erre a technikára alapozva.

Kíváncsi voltam a súlyelosztásra, az a négykerék hajtás esetében 50/50% körül lesz, a kétkerekes verziónál értelemszerűen kicsit eltolódik az arány. Lesz AMG verzió is, később, Maybach verzióról viszont nincs hír.

Hangszigetelés szempontjából a villanyautós szinten is új standardot szeretnének felállítani, és sokat dolgoztak azon, hogy az egyébként nagyon csendes kabin esetében semmi se zavarja az utasokat, ami hatalmas kihívás, hiszen villanyautó esetében a legapróbb hangokat is könnyebben kiszúrja az ember az alapvető csendesség miatt.

Garanciában is új szintet akarnak megütni, 10 év vagy 250 000 kilométer van a magasfeszültségű alkatrészekre.

Az értékesítés kapcsán egyelőre nem terveznek új koncepciót, tehát nincs kizárólagos átállás digitalizált csatornákra.

Magas sebességű autópályázás, egymás után tetszőlegesen sokszor lehívható teljesítmény, a villanyautók kategóriájában nem látott komfort és luxus is jellemzi az EQS-t.

Egyelőre ennyi az infó a színfalak mögül, a magyar importőr pedig már szervezi az itthoni menetpróbát, amire nagyon készülök.

Nem a belsőégésű motor tiltása a megoldás a klímasemlegesség felé vezető úton

Úgy tűnik, egyelőre győzött a józan ész, és lekerül a napirendről a belsőégésű motorok de facto tiltása az évtized közepétől az EURO 7 bevezetésével.

porsche-2872152_1280.jpg
A múlt héten írtam erről bejegyzést, a mai Millásreggeliben pedig megpróbáltam kontextusba helyezni a tervezett változásokat a készülő jogszabályban. Technológia trendeknek van divata, a múltból tanulva tudnia kellene a törvényhozóknak, hogy ami ma érvényes, az lehet, hogy holnap már megkérdőjeleződik. Ezt a plug-in hibridekkel kapcsolatos attitűd változás kapcsán is érdemes lenne észben tartani. Kiszámíthatatlan és időnként kissé ad hoc megoldások helyett egy kiegyensúlyozott, a valóban a környezetvédelmet szem előtt tartó szabályozásra kell törekednünk az EU-ban, úgy, hogy a gazdasági aspektusok az autóipar kapcsán ne az utolsó helyen szerepeljenek.

Nézzétek vissza az adást ezen a linken!

Első benyomások a Ford Mustang Mach-E-ről

A Ford szentendrei központjában a kicsit közelebbről is megnézhettem a Mustang Mach-E-t.

173874360_225688982680724_5503096809236926967_n.jpg
Azt eddig is lehetett tudni, hogy lesz hátsó kerekes egy elektromotoros verzió és összkerekes két elektromotoros verzió, mindkettő standard és megnövelt kapacitású akkumulátorral is rendelhető lesz. Érdekes módon a technikai ismertetés közben derült ki, hogy a két motort nem azonos beszállítótól szerzi be a Ford. Az akkucella a lengyel LG Chem gyárból megy Mexikóba, ahol a Mach-E-t gyártják. Onnan jön Európába az autó. Az akku egyébként 600 kiló, az első hajtás az alapverzióhoz képest 100 kilóval nehezebb.

Vezetni sajnos még nem lehetett, de már nem kell rá sokat várni.

173435473_225689032680719_1030941505939666324_n.jpg
Az ismerkedés ezen fokán még sok mindent nem tudok mondani, az első benyomáson túl. A dizájn szerintem kifejezetten jól sikerült, és teljesen át tudom érezni, ha valaki beleszeret a villanyos póniba. Az adatok alapján Amerikában sikeres a piaci bevezetés, szerintem Európában is élénk lesz a kereslet rá. 20 millió felett indul az alap, 25 körül van a legdrágább konfiguráció. Az árak esetében egységesítésre törekedett a Ford, ahogy egyébként a felszereltségi szintek és egyéni konfigurációs lehetőségek is "kordában vannak tartva". Ez elsősorban a netes rendelhetőséggel kapcsolatos üzleti modellváltással függ össze. Dílernél lehet átvenni az autót, de adott esetben nélküle is teljesen végigvihető a teljes folyamata a vásárlásnak.

A belső tér tágas, az üvegfelületek az autó jellegéhez mérten nagyok, a kilátás jó. Fix üvegtető rendelhető. Kardánalagút értelemszerűen nincs, szellős a hátsó sor is. A kidolgozási minőség jó, az anyaghasználat nem emelkedik egy Focus szintje felé, sehol sem bántóan olcsó vagy egyszerű, de nem prémium. Teljesen élhető, rendezett, otthonos, kellemes hangulatú a kabin.

A connectivity magas szintű szolgáltatásokat nyújt, erre nagy hangsúlyt fektettek a Fordnál. Az Ionity-hez egy év a kedvezményes hozzáférés, de megújítható, a töltések elszámolása ott, vagy máshol a Ford app-on keresztül működik, az autó pedig egy hosszabb út esetében az útvonal tervezésekor figyelembe veszi a töltők árképzését is, ahol drága, ott rövid időre tervez be megállást, amennyiben nem elkerülhető, ahol olcsóbb, oda meg hosszabbat.
A garancia 5 év vagy 150 000 kilométer teljes körűen, 8 év vagy 160 000 a magasfeszültségű alkatrészekre. 2 év vagy 30 000 kilométer a szervizperiódus, bár itt a szűrökön meg az időnkénti fékolaj cserén túl sok mindennel nem kell foglalkozni majd.

Ami feltűnt: barátságos, autószerű, nem elidegenedett übertechno autó lett a Mach-E, úgy, hogy abszolút figyeltek arra, hogy a villanyautós része a képletnek egyszerű és egyértelmű legyen. 11 kW töltés megy csak, 22 nem, viszont a gyors töltőnél tud 150 kW-t, egyenárammal.

Egy V8-as Mustang mellé simán el tudom képzelni a garázsba. Nem irónia. Tényleg. Aki a mindennapokban szeretne egy alapvetően vezetési élményre és praktikumra kihegyezett villanyautót, annak egy reális opció, főleg, ha nem akar mindent újra tanulni az autózással kapcsolatosan. Amikor pedig a klasszikus autózásnak adná oda magát, hanggal és történelemmel fűszerezve, akkor beleül a legendába. Nem látom az ellentmondást ebben.

A Teslánál fog kikötni a VW-vezér Herbert Diess?

A Business Insider ma reggeli cikke szerint Herbert Diess-nek Musk részéről aláírt szerződése volt arra, hogy vezesse a Teslát, 2014-ben.

173131749_224811609435128_3708792016627339545_n.jpg

Diess rajongása a Tesla és Musk iránt régóta közismert, és amióta az amerikaik által keltett hullámokat lovagolja a mamutvállalat élén az osztrák menedzser a VW részvényei is látványos eredményeket produkálnak.

Wolfsburgban eközben a menedzser kollégái nem mindig ennyire lelkesek Diess "Teslaritisze" kapcsán, a BI cikke szerint nem egyszer fordult már elő, hogy felemelt hangon csaptak az asztalra egyesek, hogy "Ez itt nem a Tesla". Alapjaiban máshogy kell vezetni egy olyan vállalatot, amely ekkora hagyományokkal rendelkezik, generációknak adott munkát, a munkavállalói beleszólás szent, és még mindennek a tetejébe a politika is masszívan beleszól abba, hogy mi hogyan történjen a cégnél.

A BI megemlíti azt a sok helyen megírt legendát is, hogy a néhai Ferdinand Piëch 2013-ban arra utasította a cég menedzsmentjét, hogy vegyék meg a Teslát, akkori értéken "rongyos" 20 milliárd dollárért, de az üzlet nem jött létre. Piëch állítólag nagyon le volt nyűgözve attól, amit tapasztalt.

2014-ben Diess a BMW-től a VW konszern vezetőségébe került, azzal a feladattal, hogy a VW márka profitabilitását jelentősen növelje. A BMW-nél már bizonyította költségcsökkentési tehetségét korábban.

Ekkor még sehol nem volt a dízel botrány, és Diess állítólag megkapta a lehetőséget Elon Musk-tól, hogy a Tesla vezére legyen. Diess végül az ismert módon járt el, vélhetően nem tudott ellenállni a VW konszern nyújtotta előnyöknek, de állítólag már akkor vett magának egy nagyobb adag Tesla részvényt, amiről hivatalosan nem beszélt azóta sem, ahogy azt sem kommentálta sem a VW, sem Diess, hogy miért nem ment végül Elon "karjaiba".

A két cégvezető jó viszonya egyébként nem szenvedett csorbát amiatt, hogy nem jött össze a közös munka. Minden alkalommal kiállnak egymás mellett a nyilvánosságban.

Nem lenne meglepő, ha a VW-nál lejáró szerződése után mégis a Teslánál landolna Diess.

Forrás

GTL alapú dízel, a földgázból előállított üzemanyag

Európában több országban elérhető a GTL azaz Gas-To-Liquids alapú dízel, amit lényegében a több, mint 100 éve ismert Fischer-Tropsch eljárással készítenek.

172706660_224500636132892_814067188002109347_n.jpg

Számos előnnyel jár a hagyományos dízelekhez képest a földgázból előállított üzemanyag használata. Tisztább égés, halkabb üzemelés, szagtalan, azaz sem az autóból nem jön kellemetlen szag, sem a kezünkön nem marad gázolajbűz.

Energiamérlege nem feltétlenül kedvező, a szószólói szerint ugyanakkor a közlekedés széndioxid kibocsátásának csökkentéséhez hozzájárulhatna a terjedése.

Egyes országok támogatják, más országok nem ismerik el az előnyeit.

Amire bizonyosan nem jó: mivel a nap végén itt is fosszilis alapú üzemanyagról beszélünk, véges mennyiségben megtalálható nyersanyagra alapozni a jövőt nem lehet, tehát visszakanyarodni a GTL dízellel sem fogunk a "korábbi" világba.

Amire bizonyosan jó: a már meglévő autóállomány tisztább üzemeltetésére, azaz a felsorolt előnyök, – halkabb üzem, tisztább égéstermék – kihasználhatóak lennének.

Az örvénykamrás dízeleket a Shell szerint sem érdemes ilyesmivel használni, de PD vagy CR dízeleket gond nélkül lehet tankolni vele.

Értelemszerűen valamivel drágább az előállítása, mint a hagyományos dízelnek. Miért nem érdek, hogy ez a kérdés előtérben legyen? Ennyire rossz az energia mérlege, vagy ennyire veszélyezteti a fennálló narratívát?

Olajiparban jártas kommentelők: mi az igazság a GTL kapcsán?

Forrás

Mérnöki szempontból egy olyan technológia tűzijáték az RS Q8, ami párját ritkítja

Lassan 20 éve foglalkozom azzal, hogy évente hozzám tanácsért forduló több száz ügyfél autóbeszerzését intézem a csapatommal. Új, használt, belföldi, külföldi, youngtimer vagy oldtimer egyaránt előfordul, ahogy kifejezetten olcsó és borzasztóan drága autó is. A feladat izgat, és nem az anyagi kerettől lesz valami érdekes vagy unalmas munka. Lényegében mint egy autós lélekbúvár, igényeket, személyiségeket, és nem utolsó sorban anyagi lehetőségeket kombinálok össze autókkal.

171739132_223603986222557_6160752749531356607_n.jpg
Engedjétek meg, hogy elmagyarázzam, miért kezdtem ezzel a felvezetéssel. Amikor autókat tesztelek, akkor értelemszerűen motoszkál a fejemben, hogy milyen vevőkörnek, milyen elképzelésnek készült az, amiben éppen ülök. Remek gondolatkísérleteket lehet ezzel végezni, és amikor mindez aztán a gyakorlatba ültetve adott esetben beigazolódik, akkor örülök, ha nem, akkor meg igyekszem tanulni, és még jobban megfigyelni, hogy milyen tényezők befolyásolják a döntéshozatalt. Engem ez az 1 milliós autónál pont annyira nyűgöz le, mint a 30 milliósnál.

Az Audi RS Q8-nál gondban vagyok ennek kapcsán. Túl olcsó poén lenne a sztereotípiák felsorolása, mégsem hagyhatom ki teljesen.

Ki ad ki 50-60-70 milliót újonnan egy ilyen tárgyért? Pályázatíró cég, amelynél a pénzlehívás sikerarányának négykerekű manifesztációja egy 600 lóerős SUV? Mezőgazdasági vállalkozó, aki reklámszatyorban viszi be a szalonba a pénzt, és bármelyik traktorja többet ér, mint ez az egyébként nem éppen olcsó über-autó? Berlini klánháborúban használják erődemonstrációs célzattal? Nem tudom. Az is lehet, hogy jól kereső főorvosok, sikeres ügyvédek, informatikai vállalkozók, mérnökök pécézik ki maguknak, mint vágyott tárgyat az Audi egyik csúcsmodelljét. Megérteném.

Az RS Q8 tulajdonképpen egyszerre tud mindent. Egy tömény mérnök porno, az elejétől a végéig. Mindene. 3.8-as gyorsulás, meg 600 lóerő nem szorul semmilyen magyarázatra. Ezek az adatok ugyanakkor semmit nem árulnak el abból, hogy milyen is valójában egy ilyen jármű, és milyen vele együtt élni.

172517868_223604119555877_5941358838473086087_n_1.jpg
A dizájnról vitát nyitni ebben az esetben is felesleges, a keret nélküli ablakok, a 23-as kerekek, az egy tömbből faragottság hangsúlyozása, a hatalmas maszk, a gyönyörű lámpák nekem kifejezetten tetszenek. Egy szokatlanul széles és zömök karaktert adnak a Q8-nak, a tudatunkban végig ott van, hogy hatalmas és nehéz autóban ülünk, miközben valahogy mégsem tűnik annyira nagynak. Az utastér nem is akkora, mint amit a külső méretek alapján várnánk, aki az egységnyi területre jutó praktikumot keresi, annak ott a Q7. A kupé-suv nem ezek mentén készül.

A legelső, dízel Q8 tesztautónál még voltak apróbb nyűgök, kicsi zörgések, ilyen-olyan malőrök. Ennél a konkrét példánynál már semmi ilyesmivel nem találkoztam, ami egyrészt nyilván elvárható egy ilyen jellegű autótól, másrészt a felhasznált technika komplexitását figyelembe véve semmin sem lepődtem volna meg.

Ott tartottam két bekezdéssel korábban, hogy egyszerre tud mindent. Én meg kalandozom kicsit, elnézést érte, de egyszerre írnék le mindent. Először az első X6 esetében éreztem, hogy tulajdonképpen el lehet játszani a fizika kiiktatásának gondolatával, és már 13 éve is elég közel voltak hozzá a müncheni kollégák. Ezzel tulajdonképpen divatot teremtettek, számos típus jelent meg azóta, amely a méretét meghazudtoló módon dinamikusan viselkedik. Az RS Q8 ebben a tekintetben mindenen túltesz, amivel eddig dolgom volt.

171760987_223604286222527_5951632618869987245_n.jpg
Ehhez természetesen az ismert futómű technikai arzenál teljes spektrumát lehívja. Négykerék kormányzás, adaptív légrugózás, szinte zéró oldaldőlés, mert elektromotorokkal állítja a stabilizátorokat is, öt lengőkaros alumínium futómű elől és hátul is, mechanikus középső differenciál, amely alapból 60 százaléknyi nyomatékot ad hátra, de igény esetén 70% lehet elől, vagy éppen 85% hátul. Torque vectoring. Dinamic Plus csomag esetén 305 km/h végsebesség, sport diffi, kerámia fékek jönnek még ehhez.

Alulkormányzottság, 2,3 tonna ellenére szinte nincs is, eleve olyan az egész, mintha egy mesterlövész precíziós fegyveréből valami csoda folytán egy ágyúgolyó indulna útjának, halálos pontossággal, játszi könnyedséggel. Lenyűgöző. Tényleg. Egy pár óra után megtanulod tisztelni, értékelni, izgatottan figyelni, hogy mi mindent adhat még neked ez az autó. Összebarátkoztok. Védelmező testőrödé válik, akinek kifogástalan a modora, izmos, hegyomlásszerű a megjelenése, ennek ellenére szűk öltönyben és elegánsan mozog, ha kell, akkor láthatatlanná válik, ha kell, akkor eléd áll, és a puszta tekintetével utat csinál. Te döntöd el, hogy mit szeretnél. Amikor ilyen autó van nálam, akkor egy dologra különösen nagy hangsúlyt fektetek: igyekszem kifejezetten udvarias lenni, és figyelni a reakciókat. Rendkívül szórakoztató.

172620877_223604049555884_247874085219490698_n.jpg
1-3-7-2-6-5-4-8 a gyújtási sorrendje a négyliteres V8-asnak, ami az RS Q8 esetén mild hibridként igyekszik a fogyasztás kapcsán is technika ismert eszközeivel csodát tenni. Minden viszonyítás kérdése, ezt mondanom sem kell. 600 lóerő egy ennél jelentősen áramvonalasabb és könnyebb karosszériában sem lenne a fogyasztási rekordok szereplője, ugyanakkor meg kell említeni, hogy a 48 voltos lágy hibrid, amely akár 12kW rekuperációs teljesítményt is fel tud mutatni, hengerlekapcsolással és rángatásmentes start-stop funkcióval derekasan küzd a 100-as benzin minden cseppjének kihasználásáért.

171992998_223604362889186_4763652787159354570_n.jpg
A Lamborghini Urusból, különböző Bentley modellekből és az RS6 kombiból is ismert négyliteres térgörbítési képességeit szerintem nem kell részleteznem. Tényleg hihetetlen. Főleg abban a kényelemben, azon a "magasságon", ahol az ember trónol az RS Q8-ban. A hanghatás sem elhanyagolható. A menetdinamikai programok és futómű beállítások között barangolva halk, kezes, a jellegéhez képest szelíd és viszonylagosan takarékos autóból elindulhatunk a padkákat, földutakat leküzdő jármű irányába, csinálhatunk remek vontatóeszközt is belőle, észrevételül sok száz kilométert csendben és kényelmesen letudó utazóautó is szerepel a repertoárban, de ne hagyjuk ki a teljes elvetemültség lehetőségét sem, amikor komoly sportautókat szégyeníthetünk meg, nem csak egyenesekben. Ilyen széles skálán nem sok autó képes mozogni, az RS Q8 ráadásul mindent nagyon jól csinál.

Lehet tehát azon vitatkozni, hogy milyen PC egy ilyen autó, meg mi szükség van ilyesmire, szerintem ugyanakkor totálisan felesleges ezeket a kérdéseket boncolgatni. Mi szükség van magángépekre, vagy jachtokra? Na, ugye. Minden viszonyítás kérdése, ebben az esetben is.

Mérnöki szempontból egy olyan technológia tűzijáték az RS Q8, ami párját ritkítja. Én meghajolok előtte. Fantasztikus tudási autó, kifogástalan minőségben kivitelezve, ízlésesen tálalva. Alázatosan hajolok meg előtte, és köszönöm a lehetőséget.

172246976_223604176222538_4301597675485942765_n.jpg

Győri motor, győri bódé, maximális vigyor

Győri motor, győri bódé, maximális vigyor.

171701218_222716562977966_6405120315919978750_n.jpg
Ne, ne gyertek a SUV osztással � Nekem is jobban kellene egy TT RS. Az elmúlt évek egyik legnagyobb meglepetése volt, imádtam vele a játékot, kerestem a koponyámból kicsúszó agyam maradékát a fejtámlán. Dráma volt az egész, big time. Az első 50 méter után őszinte, nagy nevetés tört ki rajtam, mint amikor szorongatott helyzetből, unalmas autók túszejtéséből hirtelen megjelenik a megmentő, és tudod, hogy van remény. Egy ikonként marad meg.

RS Q3, ráadásul Sportback. Lehet ok panaszra? A hajtás lényegében ugyanaz, Quattro és a fenomenális, utolérhetetlen, csodálatos, zavarba ejtő 5 hengeres kettőfeles. 400 lóerő, ezt máshol négy 'potból szedik össze. Az sem rossz, de az öt nem csak azért jobb, mert eggyel több, hanem azért is, mert hang és nyomatékgörbe szempontjából olyat tud, amit nem tudnak a négyhengeresek. Manapság sajnos már rendkívül ritka, a VW konszernnél Diess még nem találta meg a módját, hogy kinyírja, ne is csapjunk hát nagy hírverést, nehogy lehúzzák a palettáról, mint valami eretnek megoldást az élvezetes belsőégésű motoros autózásra. Maradjon meg az ínyenceknek ez. Úgyis alig gyártanak belőle párat, ezen tényleg nem múlik semmi. A TT-ben nem lesz már, marad a RS Q3-ban és az RS3-ban.

Az áprilisi hó nem volt elég masszív ahhoz, hogy egy rögtönzött havas pályát varázsoljon nekem Pest környékére, pedig érezhető, hogy nagyon élné az autó a kontrollált keresztbe menést Quattróként síkos úton. Szárazon nincs az a körülmény, amivel ki lehetne billenteni az egyensúlyából. Rá van ragadva az útra. A gyorsulás természetesen itt is pokoli, de a kis csúzlihoz képest itt se a szabadjára eresztett hang, se a rövid tengelytáv nem tanít meg félni, a szuterénből a félemeletre költözve a komfort nyilván összehasonlíthatatlan.

Kidolgozási minőség? Mostanában ugyebár volt egy-két baki az Audi háza táján, ami azért szomorú, mert ha valaki nem bakizott ebben a kérdésben szinte soha, az pont az ingolstadti brigád volt. A vezetői vákuum kicsit érződött az elmúlt időben az Audikon. Az RS Q3 mentes volt minden csalódástól. Megint úgy áll benne minden, olyan tapintással, olyan anyagokkal, ahogy ezt megszoktuk attól a márkától, amelyik a belső tér anyagminősége és kidolgozottsága kapcsán hordozta a fáklyát az elmúlt 2 évtizedben.

Ha olyan helyen laknék, ahol indokolt lenne a kicsit nagyobb hasmagasság, utalnék már hajolni, amikor be kell hajtogatnom magam a mindennapi járósba, és gyakran esne a hó, akkor simán kéne. Lenyűgöző az AMG kétliteres motorja is ebben a teljesítménykategóriában, de itt egyszerűen a technika különlegessége miatt is inkább kellene a 2.5-ös öthengeres, és ha már a motorhoz keresnék hordozót, akkor az RS 3 szedánként lenne az én választásom. A kis "kupé-suv" meg egy jól sikerült forma, azt is értem, ha valakinek az igényrendszere ezt dobja ki, mint a vágy tárgya. Addig örüljünk, amíg lehet választani. Az 1000 lóerős hetet pedig most folytatom egy RS Q8-al.

"Az EU bizottság felismerte, hogy a belsőégésű motorok tiltása káros lenne a klímára"

Úgy tűnik, hogy győzött a józan ész, legalábbis a VDA, a német autógyártók szövetségének sajtóközleménye alapján.

170290801_221639729752316_4074388138034424887_n.jpg

Hildegard Müller, a szövetség főtitkára szerint, idézem:

"Az EU bizottság felismerte, hogy a belsőégésű motorok tiltása káros lenne a klímára".

Amit mindenki, akinek van egy csepp realitásérzéke, technikai és autóipari ismerete, hónapok óta hangoztat, végre értő fülekre talált az EU-ban, és ez egy remek hír, európai állampolgárként is. Az eredeti EURO7-es tervek messze túllőttek a célon, és de facto a végét jelentették volna a belsőégésű motoros autók új autóként történő forgalomba helyezésének nagyjából az évtized közepétől. Egy ma napvilágra került módosítási terv szerint a sarkalatos pontokat kivették a javaslatból, azaz a hideg indítás utáni, emelkedőn padlógázzal vontatmányt húzó, extrémnek tekinthető körülmények károsanyag kibocsátási szintjei nem lesznek mérvadóak, ehelyett a megvalósíthatóan extrém alacsony kibocsátást tűzik ki célul, amivel természetesen az autóiparnak sincs problémája, főleg úgy nem, hogy ezeket a szinteket az euro 6 temp d óta nagyrészt simán tudják teljesíteni.

"Az eddigi javaslat évekre vetett volna vissza minket a klímacélok kapcsán" folytatta Müller. Magyarul pontosan azt mondja, amit hónapok óta hangoztatok: ha elérhetetlen árú, technológiailag még nem kiforrott villanyautókba kényszerítik a felhasználókat az évtized közepétől, akkor annak egy hatása lesz: sokkal sokkal tovább fognak ülni az elöregedő autóikban az EU állampolgárai, ami több károsanyagot, és magasabb CO2 kibocsátást jelent a gyakorlatban. Elfordulunk ettől a megújuló energiákkal működtethető mobilitástól? Természetesen nem! Egy vállalhatóbb, tervezhetőbb, reálisabb megvalósíthatóságú átmenet alapjait fektetjük le ezzel. Minél gyorsabban kellene a legfrissebb generációjú, tiszta autókba ültetni a felhasználókat, és ezzel együtt teljes erővel a klíma semlegesség irányába történő fejlesztéseket elősegíteni, a teljes értékláncra vonatkoztatva.

"Az új célok a károsanyag kibocsátás csökkentésének szempontjából becslések szerint 5-10-szer szigorúbbak, mint az EURO6 esetében. A javaslatok így is a technikailag megvalósítható határán mozognak. Továbbra is nagyon oda kell figyelnünk, hogy az előírások ne a belsőégésűek ellehetetlenítését jelentsék. Másfelől az EU bizottsága megerősítette ma, hogy ez nem cél. Emlékeztetni fogjuk az EU bizottságát a szabályok végső rögzítésénél erre a vállalásra" Ezt Hildegard Müller nyilatkozta. Úgy tűnik, tényleg jó lobbista.

"Nem a motor a probléma a klímának, hanem a fosszilis üzemanyag". Ezt korábban autógyártók is mondták, és átvette az autógyártók szövetségének az elnöke is, aki kiemelte, hogy a német autóipar 2050-re klíma semleges akar lenni. Ebben a villanyautózás mellett az EURO7 gyors átültetése és a szintetikus üzemanyagok fejlesztése egyaránt komoly szerepet játszik.

Sok sok rendkívül rossz hír után úgy tűnik, végre szakmai és nem csak ideológia érveket is figyelembe vettek. A jobb levegő, a fenntarthatóbb közlekedés, és a gazdasági szempontok egyaránt szerepet játszottak a formálódó kompromisszumban. Ennek mindenki örülhet. A villanyautós, mert semmit nem vesz vissza a transzformáció tempójából. A téma iránt nem érdeklődő autós, mert jó esetben semmit sem vesz észre napi szinten a hatalmas fejlődésből, ami klímasemlegesség szempontjából zajlik az iparban, azaz továbbra is viszonylag megfizethető módon autózhat, és a hobbiautós és veterános is, aki jó eséllyel nem marad nafta nélkül, csak épp nem dínódzsúzból lesz majd. Ezt a kompromisszumot akartuk. Köszönjük.

Forrás

A digitális kereskedelemre való átállás kereskedő szemszögből

A digitális kereskedelemre való átállás kapcsán a kereskedők és a gyártók kapcsolata az átalakulás ebben a fázisában egy furcsa sasszézásra hasonlít.

170287063_221428959773393_5515149813627454465_n.jpg

A kérdésben a mainstream gyártók közül a Volvo van a legelőrébb, kommunikációs és megvalósítási szinten is. Nem évek múlva, hanem már az XC40 Recharge bevezetésé kapcsán átállnak az online rendelésre, először ezzel a modellel, majd később kiterjedően a többi autójuk esetében is.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a márkakereskedő kikerül ebből a tranzakcióból, azaz a vevő közvetlenül a gyártóval szerződik, a kereskedő pedig jutalékot kap a lebonyolításért, átadásért.

A lépés kapcsán Európa szerte hűteni kellett a márkakereskedői kedélyeket. Milliárdos beruházások mellett, amikbe sokszor a gyártók hajszolják bele a kereskedőiket, barátságtalan lépésnek értékelik sokan, hogy kikerül a kezükből az önrendelkezés joga a kereskedelemben. Az éremnek itt is két oldala van, és ezt érdemes a kereskedőknek is a maguk javára fordítani. Való igaz, hogy az átalakuló modellben kereka gyártó magához vonja az árazást és a készletet. Ezzel együtt magához vonja az ebből fakadó rizikót is. Egy élelmes kereskedő örülhet annak, hogy nem kell készletben tartania óriási pénzeket, és nem kell azon agyalnia, hogy a véletlenül rosszul konfigurált, vagy tavalyról megmaradt, vagy kvóta miatt lejelenteni kényszerült autókkal mit csináljon. Fájjon innentől a gyártó feje emiatt. A felszabadult tőkét tarthatja innentől jobban jövedelmező használt autókban is, például.

A gyártó motivációi is érthetőek. A szűkülő piacon meg akarja határozni az árakat, és el akarja vonni a profit egy részét a kereskedőktől. Ez jó konjunktúra mellett szép számokat hozhat, de egy nehéz piacon komoly veszteségeket is felhalmozhat.

Az egységesített árak álma régóta csábítja a gyártókat. Az elmélet úgy szól, hogy ha online vehetnek csak autót az emberek, bérlet esetén pedig előre konfigurált autókat adnak meghatározott, akár közép vagy rövid távú bérletre is, könnyebb lesz átlátniuk a saját piacukat, és könnyebb lesz adott esetben extraprofitot realizálniuk.

Ez szerintem pontosan addig működik, amíg keresleti és nem kínálati piac van. Előbbi esetében a gyártó értelemszerűen könnyű helyzetben van. Mivel a kereskedők egymás közötti versenyét, és ezzel az árrés terhére történő piacszerzést kiiktathatja a képletből, első körben több maradhat az autókon. Amikor változik a helyzet, akkor viszont rugalmatlanná válik a központosított ár miatt a készlet leépítés. Ha dömping árazásba kezdenek egy ilyen helyzetben, akkor hiteltelenné vállnak a "jók idők" magas árai. Mindenki a következő dömpingre fog várni. Ha gyűlik a készlet, és nem áraznak le, akkor hatalmasak lesznek a költségek. A végén meg megint kell majd találni egy kreatív módszert a piacra szorításra.

A márkák nagy része át akar térni egy ilyen központosított, online értékesítésre a következő években. Egyesek nyíltan kommunikálnak arról, hogy kisebb dílerhálózat kell majd, mások arról beszélnek, hogy busásan meg lesznek fizetve a kereskedők azért, hogy próbautakat, átadásokat intéznek, és ismerik a saját ügyfélkörüket, aminek az értéke a jövőben meg fog nőni.

Én úgy gondolom, hogy amíg az egész láncban nem változnak lényegi adatok, addig csak ide-oda tologatunk potmétereket. A rizikó és a tőkelekötés vállalásának az áthelyeződése nem jelent az egész iparágra nézve összességében más, azaz jobb üzleti lehetőségeket, ha a teljes foglalkoztatottság és a teljes infrastruktúra igény nem változik.

Másként megfogalmazva: mitől tudna többet keresni gyártástól eladásig nézve a folyamatot a teljes lánc, ha lényegében ugyanannyi ember és ugyanannyi lekötött tőke és igénybe vett ingatlan van a képletben. Főleg egy szűkülő piacon? A pénz másként lesz elosztva, de nem lesz több.

Csak akkor változhat ez, ha jelentősen kevesebb autót gyártanak, azaz elérjük azt az állapotot, hogy több lesz a vevő, mint amennyi a legyártott autó. Ettől beláthatatlanul messze vagyunk.

Másik lehetőség: jelentősen karcsúbb lesz a szervezet. Ez az, amiről nem szeretnek beszélni a gyártók, hiszen motiváltan kell tartaniuk a dílereket, különösen, ha nemrégiben még hatalmas beruházásokra buzdították őket. Jelentősen kevesebb emberrel ugyanakkor nem lehet tartani a mostani színvonalat, a témában pionír Tesla pontosan ezen a fronton van újra és újra a legnagyobb kritikáknak kitéve. Átadni, szervizelni, rendelni, csereautót adni, lehet sorolni még a végtelenségig, munkaidő igényes tevékenység. A gyártói árazás náluk azért megy, még, mert nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Ez sem lesz örökre így.

A központosított árazás kapcsán pedig van még egy fontos kérdés: az eltérő adókulcsok témája. Az EU területén a re-export virágzik. Magyarország különösen fontos szereplője ennek. 27% áfával a magyar nettó listaárak a legkedvezőbbek közé tartoznak az EU területén. Ez azért lehetséges, mert az importőrök a nettó árak kialakításában és kialkudásában a gyártókkal figyelembe veszik a magas áfakulcsot, és kompenzálnak.

Ha központosított árazás lenne az EU-ban mindenhol, úgy, hogy a gyártó határoz meg mindent, és hasonló elv szerint járna el, akkor mindig lenne olyan ország, ahol a nettó árak kedvezőbbek, mint máshol, magyarul nyílna egy kiskapu a re-exportra. Ugyanez akkor is megtörténne, ha a nettó ár egységesítve lenne, csak akkor más körnek lenne érdekes az autók ide-oda tologatása az ár függvényében.

Akár honnan vizsgálom, a jelenleg ismert feltételekkel az egész iparra ráhúzni ezt a sapkát szerintem nehéz lesz. Nem lehetetlen, de nehéz. Ráadásul nem biztos, hogy azok nyernének vele, akik az elején nyertesnek hiszik magukat. Kereskedelmi oldalon ez a legizgalmasabb kérdés lesz, amivel az elmúlt évtizedekben találkoztunk az autózásban. 
süti beállítások módosítása